CSÉCSY IMRE (1893–1961, polgári radikális politikus, író, újságíró)
CSÉCSY IMRE (1893–1961, polgári radikális politikus, író, újságíró)
Túlzás vagy naiv optimizmus, hogy például az új fizikai – matematikai világkép gyökeresen át fogja alakítani az emberek gondolkodását. Nem hiszem, hogy Planck kvantum-elmélete módosíthatná egy diktátor felfogását, vagy hogy a kispolgár a végtelen halmazok titkaiba mélyedve ráeszmélne a helyes társadalom alapelveire. Indulatainkat Copernicus sem változtatta meg.
A polgár tisztelte a vallást, mint a legmagasabb életformát; de közben örült, hogy hitélete oly megnyugtató összhangban van az élet alacsonyabb és épp ezért kedvesebb formáival is.
… a demokráciát először a polgár hamisította meg. Az igaz, hogy feltételeit ő harcolta ki, de aztán lemondott arról, hogy tiszta alakjában valósítsa meg. Pedig nem lett volna nehéz. A demokrácia olyan keveset követel; némi tisztességet csupán s egy csöppnyi józan észt.
… legalább a gondolkodó halkítsa le a szavát. Ha mindenáron nyilatkozni akar, inkább azt mondja el, mit ebédelt tegnap, mintsem azt, hogyan kell megváltani a világot. Egyik téma sem érdekes, de a tegnapi ebédnek legalább van valami köze a valósághoz.
Ne becsüljétek túl az elvont állampolgári jogokat, a törvény előtti egyenlőséget, a liberalizmus elért, vagy csak még áhított vívmányait. A mai gazdasági rendben a tőkés munka nélkül jól él, a munkás tőke nélkül rosszul. És ezen a legbecsületesebb liberalizmus sem változtathatna.
Lemondtam a tökéletes társadalomról; megelégedném már egy tűrhetővel.
Ez a keresztyén könyörület álláspontja: a bűnt a butaság menti. Buddha tana szigorúbb, nem ismer ilyen mentséget. A bűn forrása mindig az értelmi sötétség; igen, de épp ezért a butaság maga az ősbűn.
Nem nagy dicsőség, hogy előre láttuk, megmondtuk, néha még megírni is megpróbáltuk, mi lesz a vége ennek a tébolynak. Csak egy kis józan értelem kellett hozzá.
Szabadság … ezalatt nem tudok egyebet érteni, mint az egyén szabadságát. Minden más értelmezés számomra túlságosan absztrakt, s az ilyenben nem hiszek.
… a kizsákmányolást tegyük lehetetlenné. A függetlenséget azonban védjük meg. Nem eszményem a kispolgár; Isten ments, hogy őrá bízzuk a világot. De legyünk tárgyilagosak: ne csak az ellenszenves osztályt lássuk benne, hanem az „ideát” is: az önálló, szabad embert, a független dolgozót.
Engem nem érdekel, mi a világ lényege, anyagnak nevezzük-e vagy erőnek, vagy másnak. Engem csak az emberiség érdekel, a történelmi élet. Ez pedig a dialektika törvényei szerint alakul és végső soron igenis gazdasági erők határozzák meg, vagyis olyanok, amelyeket köznyelven anyagiaknak nevezünk.
… amit helyesnek érzel, mondd el mindig, mindenütt! Soha nem tudhatod, egy nyugodt szó micsoda őrületet gyógyíthat meg, egy világos mondat hatalma meddig ér.
Minden jó vers, minden becsületes kép, szobor, szimfónia vagy filozófia valójában, a legmélyebb értelemben, bírálat. Abból az érzésből fakad, hogy valami nincs egészen rendben, valami hiányzik még a világból legalábbis épp az a mondat vagy az a rím.
Tökéletes módszer egyáltalán nincs. Csak annyi bizonyos, hogy minél szabadabb a szellemi élet, annál valószínűbb, hogy a kritika és a nép előbb-utóbb helyesen válogat.
A materializmusnak örök érdeme marad, hogy fegyelmezte az észt, megtiltotta, hogy felelőtlenül csapongjon és arra nevelte, hogy csak a tényeknek higgyen. De a tények körét önkényesen megszűkítette.
… semmi igényt nem tartok arra, hogy fújó paripák száguldjanak át testemen a kivívott diadalra. Szilárdan hiszem, hogy csak a természetes halál méltó az emberhez.
A demokrácia tragikuma az, hogy csak érett népnek való, s viszont a népet csak a demokrácia nevelheti éretté.
… a demokrácia nem egyszerűen népuralmat jelent. Legalább is a jövő demokráciája ne legyen puszta uralom, mint az ókori volt, hanem az egyenlő szabadság államrendje legyen…
A Jogok mellett meg kell szerkeszteni a Kötelességek Tábláját is.
A demokrácia lényege a közmegegyezés. Ennek előfeltétele pedig a szabad vita. Ebből nem engedünk. És ebben mindnyájan egyetértünk.
… a demokrácia nem a csőcselék szabadsága, mint ellenségei állítják, hanem épp ellenkezőleg: a szellemi elit uralma. A szabad vitában – ha igazán szabad – előbb-utóbb a helyes gondolatok, a becsületes elhatározások győznek minden egyéni, sőt minden osztályönzéssel szemben is. Nem lehetünk demokraták, ha ebben nem hiszünk. Az emberek helyes érvekkel igenis meggyőzhetők és jó példaadással nevelhetők. S ha ez igaz, akkor végül a kiválóak álláspontja kerekedik felül. Az eszményi demokrácia a világosfejű és tiszta emberek uralma. Távoli eszmény –, de erre törekedjünk!
A cél a nép; a tömeg mindig veszély, amely a célt fenyegeti. A jó demokrácia a népért küzd, a tömegszellem ellen, az elit vezérletével.
Az osztálynélküli társadalom talán nem örök utópia. Hiszen csupán annyit jelent, hogy az ember csakugyan ember legyen, azaz szabad lélek, ne pedig önérdekének rabja az anyagban. De efelé is csak a nevelés útja vezet; az erőszak útján csak távolodhatunk a céltól.
Világos pillanat, Bp., 1946.
Egyszerűség kedvéért talán egyezzünk meg abban, hogy három különböző nyelvű nép él együtt Erdélyben: magyar, román és német.
Ebben a Svájcban a magyar lehetne a francia. A románnak hagyjuk meg azt az örömet, hogy ő legyen a Kelet olasza. És a német természetesen német marad itt is.
Aztán másoljuk le pontosan a nyugati mintát és éljenek együtt békében.
Ideje hát, hogy az a réteg vegye kezébe a társadalom vezetését, amelynek mindig is ez lett volna a hivatása; az értelmiség.
Ebben a Svájcban a magyar lehetne a francia. A románnak hagyjuk meg azt az örömet, hogy ő legyen a Kelet olasza. És a német természetesen német marad itt is.
Aztán másoljuk le pontosan a nyugati mintát és éljenek együtt békében.
Ideje hát, hogy az a réteg vegye kezébe a társadalom vezetését, amelynek mindig is ez lett volna a hivatása; az értelmiség.
