CSOÓRI SÁNDOR (1930 –, író, költő)
CSOÓRI SÁNDOR (1930 –, író, költő)
Egyetlen titkom van csak: szeretek élni!
s nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet.
s nem takargathatom tovább, mert elmúlik az élet.
Az a rögeszmém, hogy a huszadik század emberének egyre határozottabban a történetiség tudatába kellene belekapaszkodnia, legalább úgy, ahogy valamikor a vallásba kapaszkodott. Ettől kapna eligazítást, mint ahogy a középkorban a vallástól kapott. A tudományt is össze kellene hangolni ezzel a történetiséggel.
Az anyanyelvet valóban el lehet felejteni. De nemcsak külföldön, idegen nyelvek uralkodó légkörében vagy szomszédságában – el lehet felejteni idehaza is. Ha nem arra használjuk amire való, a nyelv meghanyatlik.
Aki kinyit tehát egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki.
… ha a magyar népdal, a magyar népzene és néptánc a parasztságunk alkotása is –, tulajdonjogát tekintve nemcsak a parasztságé, hanem az egész magyarságé. Elmúlni tehát csak a magyarsággal múlhat el.
A legbefejezhetetlenebb maga az ember.
… népismeret nélkül nincs önismeret se…
A lélekben szabad ember még az ellenfelei közt is fölemelt fejjel sétálhat.
Mindig kevesebbet mondunk ki annál, mint amennyit gondolunk…
Mindaddig, amíg a politikában, a gazdasági és a szellemi életben olyan emberek döntenek, akik saját magukon nem érzékelik döntéseik hatását, mert védettek, addig semmilyen igazságot nem könnyű működtetni.
Makacsul hiszem, hogy a nemzeti tudat ápolása nem lehet soha semmiféle politikai taktika áldozata.
Magyarországon, ahol a történelem tapasztalatai szerint kormányzás és erkölcs századok óta külön pályán szokott mozogni, az igazi magyar reformgondolat az tett volna, ha ezt a kettőt, minden tehetségünket mozgósítva, egyesítjük.
A minőség csöndes lázadása ma az egyetlen lehetséges tiltakozás és korszerű partizánharc az értékeket összezilált civilizáció és a politika túlméretezett hatalma ellen. Olyannyira igaz ez, hogy néha egyetlen személy erkölcsi kiállása még birodalmakat is zavarba ejthet.
… a véraláfutásos Magyarországon nem a vakmerőség, hanem a józanság az igazán hősi állapot.
Alkut valójában csak olyan felek köthetnek egymással, akik nincsenek kiszolgáltatva egymásnak.
A félig kimondott igazságok: a középszer igazságai. Valójában hazugságnak is tekinthetők.
Első számú tévedésünk az volt, hogy túlontúl egyértelműen elfogadtuk a sorsot – sorsnak. Holott sorssá csak azáltal vált, hogy mi ellenkezés nélkül fogadtuk el.
Lassan a jövő új neve is: kompromisszum…
Az utolsó háborút én olyan emberiség-sokknak tartom, amely – lehúzódva a tudatalattikba – akkor is hat, ha már réges-rég elfelejthettük.
Az a gyanúm, hogy a szenvedéstől félsz, pedig jegyezd meg, mindig a jobbik részünk szenved, mert az nem viseli el a világot…
Fölmérte-e valaki, hogy mi történhetett egy országgal, ha lakosai nemcsak a gazdasági életükben, de a lelki életükben is kettős gazdálkodást folytattak?
Építkezni csak jó lelkiismerettel lehet. Ez mindenre vonatkozik.
Hinni valamiben még nem megoldás, de a megoldás kezdete.
Régi tapasztalat, hogy a fiatalok azokat az igazságokat fogadják el végül is, amelyeket először érdemes kétségbe vonni. Mert a kétségbevonhatatlan igazságok hidegek, fölényesek, még kötözködni sem érdemes velük. Ráadásul unalmasak is.
Úgy dolgozom, ahogy élek: reménytelenül. Amikor leülök írni, sose tudom, hol kötök ki. Reménytelenségemet épp ez a kockázatos és bizonytalan kaland képes csak feloldani.
Amikor már az embernek semmije sem marad, csak a reménye, az már a tökéletes reménytelenség maga.
Felejteni sokféleképpen lehet: úgy is, hogy nem a lényegre akarunk emlékezni.
A hatalommal bármilyen emberi gyöngeség összefonódhat, mert a hatalom önmaga megismerésére fordít legkevesebb figyelmet és erőt.
Hogy mi a véleményem az írói közélet szerepéről? Röviden csak annyi: ha bent lehetek valamiben, legyek a közepén. Ha pedig nem, akkor legyen meg a jól kiszámított távolság.
Az emberiség legnagyobb szabadságharca az lesz, ha belekezd abba a küzdelembe, hogy saját vérengző múltjától elszakadjon.
Aki fél valamitől, csakis elvontan tud gondolkodni!
Szerencse, hogy a lángelméknek nincs igazi önismeretük. Ha volna, eleve reménytelennek látnák a munkájukat, mert tudnák, hogy amit ők akarnak, azt mások nem akarhatják, mivelhogy képtelenek rá.
Szabad nem lehet az ember egyedül. De szenvedni egyedül kényszerül.
Egy előítélet attól sem értékes, ha veretes múltja van.
Az a gyanúm, hogy a fájdalom szüli mindig a leggyakorlatiasabb filozófiákat.
Az ember nem hagyja el szívesen ellenfeleit, míg le nem győzi őket. Ha más győzi le helyette, kielégületlenséget érez. Bűntudatot.
Az értelem és a pénz sok erkölcsi gondot segít megoldani vagy enyhíteni. Egyszerűen azzal, hogy a dolgok valódi állapotát megszünteti vagy más oldalról szemlélteti őket.
A halálnak is van stílusa. Többnyire zagyva, visszataszító és értelmetlen. Kivételes pillanatban viszont egyenesen avantgard.
Fiatalok, sose felejtsétek, hogy az ajándékba kapott világ az ajándékozóé marad!
Egy fiatal nő mondja férfi ismerőséről: „Nem az a baj, hogy ilyen vagy olyan hibái vannak. Azokat valahogy elviselném. Sokkal riasztóbb és lehangolóbb, hogy nincsenek erényei.”
Az embereknek azért van szükségük „nézetekre”, mert az eszmékhez vagy erőtlenek, vagy nem is értik őket. Továbbá azért, mert az eszmék ellentmondásosak, a nézetek viszont szilárdnak tűnnek.
Csak jellemes embereket szabad izgatni. Bennük nem torzulhatnak el az indulatok, a célok, s nem torzul el a gyakorlat sem. A legfontosabb föladat tehát – még a sorrendiségben is az –, hogy jellemes embereket neveljünk.
Ha valaki önként vagy észrevétlenül lemondott egyéniségéről, hiába várja, hogy holnap csoda dolgok történjenek vele, mert ami megtörténik, már nem vele történik meg.
Ahol a munkamegosztás fejlettebb, ott az emberi kapcsolatok melegebbek, bensőségesebbek. Mert egymásra utalva és egymást fölváltva végzik az emberek a munkát.
Minden tehetetlenség megtalálja a saját mentségeit.
Legtöbb ellenfelemhez mosolyogva közeledem: hadd lássák, hogy nemcsak az érveimmel kell megbirkózniok, hanem az érveimet tápláló derűvel és nyugalommal is. Politizálásom hátterében egyetlen erő táborozik: jó lelkiismeretem.
… újra át kellett élnem sorsom egyik leggyakoribb ellentámadását: megint becsületes maradtam, de nem csináltam semmit.
… arról, hogy mindig a kevesebbet mondjuk a fejünkben és a lelkünkben elraktározott tapasztalatokból, nem tudtunk leszokni.
… beszélni lehet, de érvényt szerezni a szavaknak, a fölismerésnek alig-alig.
… ha egy nemzet nem közös vállalkozás, akkor minden mozdulatában ott van a bizonytalanság reflexe. S ott van ez a szellemében is.
A mai kormányzatnak láthatóan és elsődlegesen gazdasági céljai vannak. Azt hiszi, hogy a gazdasági eredmények majd maguktól értetődően átváltoznak nemzeti érdekké. Nem változnak át!
… az igazság tudatosításához nem elegendőek a tények, a közvetítő szó hitele is szükséges.
Breviárium. Vál.: Vasy Géza. Bp., 1988., A félig bevallott élet. Bp., 1982.
