DÜRRENMATT, FRIEDRICH (1921–1990, svájci német író)
DÜRRENMATT, FRIEDRICH (1921–1990, svájci német író)
Hogy az ostobaság ártalmas, ez elsősorban politikai tétel.
Az emberiségnek diétára volna szüksége, nem pedig műtétre. Tulajdonképpen csak olyankor hiszem, hogy vége a világnak, amikor újságot olvasok.
Semmire sem fizet rá jobban az emberiség, mint valamiféle olcsó szabadságra.
A hamis mítoszok hamis politikát eredményeznek.
Sohasem szabad felhagynunk azzal, hogy olyannak képzeljük el a világot, ahogyan a legértelmesebb lenne.
Minél tervszerűbben cselekszenek az emberek, annál hatásosabban szól bele cselekedeteikbe a véletlen.
A drámaírók éppoly kevéssé kerülhetik el a paradoxont, mint a filozófusok.
A fizika tartalma a fizikusokra tartozik, hatása mindenkire.
Nagy szerencsétlenség, hogy a népeknek vezetőikkel oly kevés szerencséjük van.
Rosszjel, hogy olyan kevesen pirulnak el, amikor a szabadságról beszélnek.
Azért beszélünk ennyit az eszményekről, mert nem kerülnek semmibe.
Minden személyes kísérlet, hogy olyasmit oldjunk meg, ami mindenkire tartozik, kudarcra van ítélve.
Aki szembekerül a paradoxonnal, a valósággal néz farkasszemet.
Arckép helyett. Bp., 1971. Zimonyi Andrea.
Van-e még megírható történet? Ha valaki nem akar önmagáról mesélni, ha nem akarja romantikusan, líraian saját énjét mindenkire rátukmálni, … akkor az írás nehezebb, magányosabb és céltalanabb is lesz – az irodalomtörténet jó osztályzata mellékes, hisz ki nem kapott már jó osztályzatot, s hány kontár munkát tüntetek ki –, a napi követelmények pedig fontosabbak.
… nincs több téma, … talán mindössze egy-két mondat lehetséges még, egyébként – a szakadatlanul termékeny anyaméhvel való versengésben – minden átsiklik a biológiába, a felrobbanó emberiségbe, az egyre hatalmasabb milliárdokba, vagy a fizikába és az asztronómiába, mert a rend kedvéért számot kell adni magunknak az alattunk imbolygó állványzatról.
A végzet elhagyta a játéktérül néki száni színpadot, hogy a kulisszák mögül leselkedjék ki, a hagyományos dramaturgia érvényét vesztette, az előtérben minden baleset, betegség és krízis lett.
A végzet elhagyta a játéktérül néki száni színpadot, hogy a kulisszák mögül leselkedjék ki, a hagyományos dramaturgia érvényét vesztette, az előtérben minden baleset, betegség és krízis lett.
Ki ismeri magát közülünk, ki tud saját bűneiről, titkos gaztetteiről?
… aki egyszer már felkapaszkodott az uborkafára, megpihen-e, ha – költőien szólva – látja, hogy a többi uborkafa édesebb gyümölccsel kecsegteti?
… minden gép csak akkor használható, ha függetlenné vált az elmélettől, mely feltalálására vezetett. Így ma minden tökfilkó világításra bírhatja az izzólámpát –, és bárki felrobbanthatja az atombombát.
Nincs értelmetlenebb dolog a világon, mint az az őrjöngő készség, amellyel az asszonyok feláldozzák magukat.
A gondolkodás következményekkel jár.
… manapság a zseninek egyenesen kötelessége elkallódnia.
A gondolatot, ha egyszer megszületett, visszavenni többé nem lehet.
A történetet, amelyből kiindulunk, végig kell gondolni. A történetet akkor tekinthetjük végiggondoltnak, ha a lehető legrosszabb fordulatot vette.
Minél tervszerűbben cselekszenek az emberek, annál mélyebben fogja őket érinteni a véletlen.
Ami mindnyájunkra tartozik, arra hiába keres az egyes ember egyéni megoldást.
A paradox a valóság megjelenési formája.
Aki visszautasítja a paradoxot, kiszolgáltatja magát a valóságnak.
A drámaíró rászedheti a nézőt, és szembefordíthatja a valósággal, de arra nem kényszerítheti, hogy helytálljon vele szemben, vagy éppenséggel legyűrje.
