ESTERHÁZY PÉTER (1950–, író)
ESTERHÁZY PÉTER (1950–, író)
Az író beszél, nem hallgat, de a csönd felé törekszik.
… ami ezt az országot, ezt a hazát illeti, itt, hogy egyáltalán létezhessünk, hogy csak egyetlen nappal is továbbzökkenjünk, sosem szabad megmondani az igazságot, senkinek és semmiről, mert ebben az országban csak a hazugság visz előre bármit, a hazugság, a tömérdek leplezéssel.
… a hazugság elleni viharos hadjáratból könnyen bátorkodás lesz, pótcselekvés és alibi. Meg aztán: miféle bátorság kell ehhez most? (Kell.) Meg aztán: a bátorság nem esztétikai kategória.
Agyoncitáltuk, hogy demokratának lenni annyi, mint nem félni. De ez nem csak annyi, hogy nem félni a hatalomtól, a labancoktól, a rendszertől, ettől az egész nevesincstől. Ezt is jelenti. De főként nem félni tisztán gondolkodni, nem félni önmagunkra rákérdezni, nem félni a ránk vonatkozó kérdéseket mind föltenni. S csak azután meglátni a másik szemében a szálkát vagy gerendát. Nem félni élni.
Én ugyan a nemzetkarakterológiát egy nagy szamárságnak tartom egyfelől, másfelől azért látnom kell, hogy Hamburgban másképp viselkednek az emberek, mint Nápolyban. De ebből semmi következtetést nem vonok le.
Én olyan országban nőttem fel, ahol a „jobboldali” és „baloldali” szavaknak nem volt, nincs értelme (csak olykor jelentősége), ezért nem vagyok, nem lehetek jobboldali se, meg baloldali se, amúgyis, mintha mindig kizárólag két dolgot kínálnának föl, jobb, bal, politikus, apolitikus, ellenzéki, kormánypárti, Amerika, Oroszország, realista, avantgárd (posztmodern), zsidó, goj – és én se ez, se az, két szék közt a pad alatt, nem akarok vagy nem vagyok hajlandó választani. Nem lesz ennek jó vége, nyilván …
A provincializmus szerintem nem más, mint a kizárólag önmagunkra való figyelés, ez egyként állhat Párizsra és Budapestre, hol azt gondolva, kultúránk oly gazdag, hogy minden más csak alig érdekes ráadás, hol azt gondolva, életünk oly gazdag s főleg nehéz, hogy másra már nem kell s lehet figyelni.
Nem a problémák megoldása a nehéz, hanem az, hogy miként vessük fel őket.
… nem az igazságot kell kimondani, hanem, akár hazugsággal, az igazságot létrehozni.
… az igazságot kell erőssé, vagy az erőset igazságossá tennünk. Az igazságosság vitatható, az erő azonban nagyon jól felismerhető és vitathatatlan.
… némely dolgok kimondhatatlanok, és ezen kimondhatatlan dolgok kimondása nem bátorság, hanem otrombaság, viszont igaz, olykor az otrombaság az egyetlen mód. Ez van módunkban, főként mint mostanság, mikor minden kezd olyan olajozottan menni, olajozottan csikorogva menni …
Hiányzik belőlünk az egymás iránti keménység, a becsülésen és tiszteleten alapozódó élesség – és már annak is örülni kell sokszor, ha azokkal szemben vagyunk kemények, akiket utálunk. Ez is fontos, hisz ennek hiányában gerinctelen patkányok volnánk; barátaink és önmagunk iránti lágyságunk viszont butává tesz.
… bizonyos tettek elmulasztása semmiképpen sem kisebb bűn, mint egynémely vétkes cselekedet megtétele.
„Földet vissza nem veszek!”… Elvenni, az még rendben, de hogy vissza is adják, azt azért már nem!
… a világ nem Isten kalapja, a Monarchia tehát ugyan természetes tere volt ennek a vidéknek, nagy lehetősége, de nem bokréta! A Kossuth nevűt nem kell okvetlenül szeretni, de azért emlékezni rá – érdekünkben állana. És természetesen rehabilitálni kell Mindszenty hercegprímás urat is. De azt már nem kéne gondolni, hogy ő 23. János pápa és Teilhard de Chardin ötvözete.
Nem a műveletlenség a provincializmus (az csak segít), hanem a figyelmetlenség. Az értelmiség dolga volna mindenre figyelni. A szellemi ellenfeleire is. S nemcsak kukorékolni, ki-ki a saját szemétdombján. Abban a pillanatban, ha csak magunkra figyelünk, veszítettünk. Ez egy országra is igaz. Ha csak magunkat látjuk, vége.
Nálunk már az is meghaladott lehet, ami még el sem jött.
Azt nem hiszem, hogy megváltozik a világ a munkám nyomán. Én, én igen, én változom meg. Elhanyagolható mértékben jobbá válok.
… szerintem az utazónak a legfontosabb vonása az, hogy van ideje. Ezért nincsen ma már utazó, hanem csak turista van.
Esterházy-kalauz. Marianna D. Birnbaum beszélget Esterházy Péterrel. Bp., 1991.
