FEKETE GYULA (1922–, író, szociográfus, újságíró)
FEKETE GYULA (1922–, író, szociográfus, újságíró)
A szülők viselik a neveltetés nyolcvan százalékát, tegyük föl. A társadalom viseli a többit. Akárminek nevezzük, ez is, az is befektetés, vagy ha úgy tetszik, hosszú lejáratú kölcsön, amit visszafizetni emberi kötelesség. Sőt. Az első számú emberi kötelesség.
… az emberek java része nemcsak az adósságát törleszti, bőven ad rá kamatot is. Különben, ez ténykérdés. Ha nem többet adna az ember … mint amennyit kapott, még ma is az őserdőben élnénk a fán.
… egy bizonyos határon túl sosem a kereset számít, hanem az ember közérzete.
… a villanykapcsoló vagy a kovakő használatát könnyen megtanulja a gyerek, de a tárgyakhoz tartozó világban, a szülő-társadalomban minden nemzedéknek elölről kell kezdenie az eligazodást, és ez nehéz volt ötezer évvel ezelőtt is, meg nehéz lesz ötezer év múlva is …
A sebes víz is partot mos. Sokkal hamarabb.
A perc – míg el nem telt – semmiben sem különbözik az örökkévalóságtól.
Nincs olyan zsarnok, aki belenyugodnék, hogy a gondolatnak nem ura. Hiszen aki belenyugszik, az már nem zsarnok.
Van, akinek az idő – csak pénz.
Van, akinek az idő – élet.
Van, akinek az idő – élet.
Nemcsak jóvátehetetlen bűnök, mulasztások, balsikerek lehetnek az életben. Rosszátehetetlen cselekvések, művek, alkotások is.
Az orvos halála Bp., 1964. Tengercsepp. – Élet és irodalom 1977. dec. 10.
Valami értelmes közgazdász kiszámíthatná egyszer, mibe van a gyerek, míg eléri a nagykorúságot. Fantasztikus! Kezdődik azzal, hogy vállalja az anyja, kihordta, megszenvedett érte. … mennyiért tenné ezt meg kizárólag addsza-nesze alapon valaki?…
Lehetséges, éltek valaha a Földön bátor egerek és vakmerő nyulak is. Írmagjuk sem maradt.
