FISCHER, ERNST (1899–1972, osztrák filozófus, esztéta)
FISCHER, ERNST (1899–1972, osztrák filozófus, esztéta)
A korszak alapvető ellentmondása: egyfelől a tudomány, a technika, a termelőerők roppant méretű rohamos fejlődése, másfelől a visszaélés mindazzal, amit az ember felfedezett és feltalált; a tudat lemaradása a tudományos mű mögött, a társadalmi és politikai viszonyok lemaradása a technikai és tudományos eredmények mögött, ez az alapvető ellentmondás mélyreható szerepet játszik a művészetben és a költészetben.
Aki ma azt ajánlja a költőknek, hogy „forrjon eggyé a néppel”, hogy ábrázoljon közérthetően meghitt tényeket és érzelmeket, az még a költői nyelv problémáját sem ismeri igazán.
A romantikusok úgy újították meg a költészet nyelvét, hogy a folklórhoz nyúltak vissza. A nagyvárosok korában ilyen természetű nyelvújításra nincs többé mód. A falu már nem nyújthat semmit. A piac elértékteleníti a szót. Minden mondatban frázis lappang. A menedzserek, a szervezők, az újságírók megélnek néhány száz szóból.
Az üzleti szellem korában a modem költészet a nyelv önvédelme.
A nagy tehetség a mellékesben is felismeri a lényegest, míg a kifogástalan elveket valló, feddhetetlen gondolkodású mintagyerek részint nem veszi észre a lényeget, részint lényegtelenné redukálja, leegyszerűsíti.
A „társadalom” nem elvont fogalom, hanem valóságos emberekből, viszonylatokból, mozgalmakból áll, s ha az író nagy tehetség, egyedi esetet tárgyaló „apolitikus” novellája többet mondhat a mai világról, mint egy agitációs regény, mely mindent felvonultat; technológiát, közgazdaságtant, épületességet és pedagógiát, és más nem hiányzik belőle, csak épp a valóság.
A szocialista művész és író a munkásosztály történelmi álláspontját vallja; de ez nem jelentheti azt, hogy köteles a munkásosztályt képviselő párt minden határozatát, minden cselekedetét helyeselni.
… a nonkonformizmus valamennyi árnyalatával a kései kapitalizmussal, az árubőség és a szívekben levő űr, az önelégültség és erkölcstelenség, a frázisok és a valóság közötti ellentmondással szembeni fokozódó ellenszenvből nő ki. De kétségtelenül van benne félelem is a kommunizmustól, – …
A fiatalok lázadásában előtérbe kerülnek az erkölcsi fogalmak: az igazság, őszinteség, igazságosság, humanizmus. Nem szabad lebecsülni ezt a morális tiltakozást. Több robbanóanyagot rejt, mint némelykor a gazdasági harc.
Korszellem és irodalom. 1966. Beck Erzsébet.
