FORMAN, MILOS (1932–, cseh filmrendező)
FORMAN, MILOS (1932–, cseh filmrendező)
Az aktív emberek rendszerint bajkeverők. Aligha lehet tenni értük valamit, mert végül is a történelem minden aktivitásuk ellenére fordul jobbra, vagy rosszabbra, többnyire rosszabbra, s ez rendszerint nem az ő bűnük.
A szép dolgok bátorítanak, hogy versengjünk velük, de a legnagyobb ösztönző az, ami bosszantja az embert …
… ha olyasvalakivel foglalkozom, aki gyengébb nálam, nem lehetek hozzá kegyetlen; ha nálam százszorta hatalmasabb valakit támadok, akkor teljesen helyénvaló a rosszmájúság; sőt, bizonyos mérvű kegyetlenség is …
A valóság mindenütt fölülmúlja a képzeletet, s ez valahogy lelohasztja az ember munkakedvét.
… persze a gyerekeknek igazuk van, amikor elvárják, hogy szüleik értsék meg az ő súlyos belső problémáikat, hiszen a szülők is végigcsinálták ugyanezeket a dolgokat, s erről nem szabad megfeledkezniük. És a szülők? Minél többel beszéltem, annál inkább hajlottam rá, hogy nekik is joguk van megértést várni a gyerekeiktől. Végül is a problémáik, egymáshoz és a környezetükhöz való viszonyuk nem különbözik annyira a gyermekeikétől. Éppoly fontosak, lényegesek. No persze a gyerekek előjoga, hogy ezt ne vegyék észre, ne vegyék figyelembe. De ha csak egyoldalúan kísérleteznek megértéssel, abból nem sok jó származik.
Európában a közönség könnyebben elfogadja, hogy mindannyian egy csokorra való bolond vagyunk, míg az amerikai közönség azt szereti, ha megnyugtatják: végül is O. K. vagy!
Azért gyülemlett föl a kultúrában oly sok tehetség, tehetségtartalék, mert egyszerűen történnie kellett valaminek.
… én kizárólag olyan emberekkel dolgozom, akik tökéletesen megbíznak bennem és a közös munkánkban. Hisznek benne, mert hisznek bennem. Érezniük kell: tudom, mit csinálok.
Az álmom: a soha vissza nem térő, múló pillanatok megragadása. A film az egyetlen művészet, amely képes megragadni, művészileg integrálni ilyen pillanatokat.
… Rájöttem, hogy nem lehetek íróvá, ha nem annak az országnak a nyelvét beszélem, ahol gyerek- és kamaszéveimet töltöttem.
Azt hiszem, a művészet általában óriási hatással van egy kamaszkorból épp kinövő, érzékeny fiatalemberre… Eldöntheti: merre, hová? Nem ám csak a „magas művészet”.
…a boldogság keresése, az, hogy az ember keresheti a boldogságot … végül is ez a boldogság.
…az életünkhöz szükség van intézményekre, létrehozzuk tehát az intézményeket, de minden intézmény, természetéből következően hajlamos rá, hogy egy idő után a fejünkre nőjön, hogy kisajátítson bennünket, és itt kezdődik a legdrámaibb konfliktus, és ez így van …, amióta az emberiség létezik, és így is lesz örökké. Szerintem ezt hívják … a cselekedeteink társadalmi jelentésének.
… az együttérzésem az öregeké meg a nagyon fiataloké, mert vagy már elvesztették a hatalmukat az életben, vagy még meg sem szerezték …
Dániel Ferenc: Milos Forman. Bp., 1988.
