GIDE, ANDRÉ (1869–1951, francia író)
GIDE, ANDRÉ (1869–1951, francia író)
Ha valami nem untat, mindjárt azt hiszed, hogy nem elég mély.
… az előítéletek a civilizáció pillérei.
A becsületes polgárok elképzelni sem tudják, hogy valaki másként is lehet becsületes, mint ők.
Az életben az a legnehezebb – … –, hogy az ember egyfolytában sokáig komolyan vegye ugyanazt a dolgot.
… mindig veszélyes vállalkozás értelmiségieket szerepeltetni egy regényben. Az olvasók pokolian unják őket, az író csak szamárságokat tud szájukba adni, s ők mindent, ami történik velük, elvonttá tesznek.
Én olyannyira kételkedem mindenben, hogy azt gondolom, talán a kételkedés lehet az egyetlen kiindulópont; mert, gondolom, a kételkedésnek sose leszünk híjával. Mindenben kételkedhetem, bárminek a valóságában, de kételkedésem valóságában nem.
… dühítő, hogy ellenállhatatlan erővel nagy írók mondatai jutnak az ember eszébe, amikor őszinte érzéseit akarná kifejezni.
Minél fiatalabb az ember, annál kevésbé kompromittáló egy botrány.
A lélek rendelésre nem szállít sajnálatot …
A földi siralomvölgy leggyászosabb tréfái közé tartozik, hogy ha valaki feláldozza magát a többiekért, bizonyosak lehetünk benne, hogy többet ér, mint azok …
… a nők az élet minden területén, a kereskedelemtől akár a politikáig, gyakran több józan észt tanúsítanak, mint a legtöbb férfi …
Ha jól végezzük a dolgunkat –, két év sem telik bele, és minden új költő úgy érzi majd, hogy becsületsértés, ha megértik, mit akart mondani.
Az ember járja a maga lejtőjét – csak az a fontos, hogy ez a lejtő felfele vezessen.
… életünk döntő cselekedetei, vagyis azok, amelyek esetleg egész jövőnket megszabhatják, többnyire meggondolatlan cselekedetek.
Ha két lélek lakik az emberben, hogyan legyen őszinte?
A gúny, az irónia, a kritika egymást egészítik ki. A csúfolkodásra képtelen gyerekből fejlődik ki később az a könnyen hívő felnőtt, akinek Ön, a csúfolódó, majd szemére fogja hányni „konformizmusát”. Én a magam részéről kitartok a gall gúny mellett, még akkor is, ha ellenem fordul.
A mai társadalmi formák között a nagy író, a nagy művész lényében szükségszerűen antikonformista. Az ár ellen úszik.
Ha a bírálat meg van kötve, a kultúra léte is kockán forog.
A diadalmas forradalom első joga s első kötelessége, hogy szabadságot ajánljon fel művészeinek; szabadság nélkül a művészet elveszti értelmét és értékét.
Elismerjük, hogy egy nagyon fiatal társadalomnak első gondja, hogy megnézegesse (s megbámulja) önmagát; de megengedhetetlen, hogy ez az első egyben egyetlen s utolsó gondja is legyen.
A pénzhamisítók. Bp., 1966. Réz Pál. Utazásom Szovjetunióban. Bp., 1937. Déry Tibor.
