GREENE, GRAHAM (1904–1991, angol író)
GREENE, GRAHAM (1904–1991, angol író)
A katona szemében talán a civil az a valaki, aki felbéreli a gyilkolásra, a gyilkosság bűntudatát beleszámítja a bérbe és kibújik a felelősség alól.
Láttam egy lelkészt; olyan szegény volt, hogy nem volt egy váltás ruhája, napi tizenöt órát dolgozott, házról házra járt a kolerajárvány idején, nem evett egyebet, csak rozst meg sózott halat, és misézett egy ócska fakupával. Nem hiszek Istenben és mégis híve vagyok ennek a papnak.
… gyakran a jó adminisztrátorok nehezítik meg egy rossz rendszer megváltoztatását.
… a liberalizmus megfertőzte valamennyi pártot. Mindannyian vagy liberális konzervatívok vagyunk, vagy liberális szocialisták… mindannyiunknak tiszta a lelkiismerete. Akkor már inkább vagyok kizsákmányoló, aki harcol azért, amit kizsákmányol, és meghal vele együtt.
… Isten tudja, mire vagyunk büszkék egyáltalán, ha megnézzük, hogy miféle alakok kellenek a nőknek.
Az ember promiszkuitással kezdi, és úgy végzi, mint a nagyapja: hűségesen kitart egy nő mellett.
Az élet folyik tovább – ez már sokakat megmentett a megőrüléstől. Mint ahogy légitámadás alatt sem lehet egész idő alatt félni, éppúgy a mindennapi munka, véletlen találkozások, személytelen aggodalmak bombázásában is órákra megfeledkezik az ember egyéni félelmeiről.
… előbb vagy utóbb állást kell foglalni. Ha az ember ember akar maradni.
Mutasson nekem egy komplikálatlan lelkű gyermeket, Pyle. Amíg fiatalok vagyunk, bonyodalmak dzsungele a lelkünk. Ahogy öregszünk, egyszerűsödünk.
Ha valakinek férjes asszony a szeretője, a leghelyesebb mindig abból a feltevésből kiindulni, hogy mindenki tud a viszonyáról.
Ami titok, az mindig büdös egy rendőr orrának, még a legártatlanabb titok is. Erre vagyunk beidomítva, mint a rendőrkutyák a hasisra.
Annak az Istennek, akiben én hiszek, felelősnek kell lennie minden gonoszokért és szentekért egyaránt. Ez az Isten a mi képünkre és hasonlatosságunkra legyen teremtve, ne csak nappali, hanem éjszakai énje is legyen.
Már nem vagyok olyan bizonyos az evolúciós elmélet létjogosultságában …, mióta az emberiség egyetlen nemzedéken belül produkált egy Hitlert meg egy Sztálint.
Sajnálom, hogy nem olyan korban éltem, amikor az egyház törvényeit még könnyebb volt tiszteletben tartani, vagy nem valamelyik jövő évszázadban, amikor már a törvények is változnak, s talán nem lesznek olyan kegyetlenek.
A szerelemben nincs semmi rossz… Megesik. Mindegy, ki az a másik. Belesodródunk valamennyien…
A csendes amerikai. Bp., 1957. Szöllősy Klára. A tiszteletbeli konzul. Bp., 1976. Udvarhelyi Hanna.
… az ártatlanon nem fog semmi, bűntelen marad haláláig. Csak úgy védekezhetünk ellenük, ha kordában tartjuk vagy kiküszöböljük őket. Az ártatlanság az elmebaj egy neme.
Amíg fiatalok vagyunk, bonyodalmak dzsungele a lelkünk. Ahogy öregszünk, egyszerűsödünk.
A sokaság nem fokozza a szenvedést; egyetlen test is tartalmazhatja a világnak minden szenvedését.
Az ereinkben számos ország vére folyik, de igazából egyetlen személyé. S azt hiszem, a világ sem lenne ilyen bajban, ha a szeretethez s nem országokhoz lennénk hűségesek.
A hazát inkább a család jelenti, mint a parlamenti rendszer.
Nem sok hitüket hagyták meg – még tán a hitetlenségüket se. Én már nem tudok nagyobb dologban hinni, mint egy otthon, és testetlenebben, mint akármilyen emberi lény.
Talán a szexuális élet a nagy próba. Ha túléljük úgy, hogy megőrizzük szívmelegünkben azokat, akiket szeretünk, és ragaszkodásunkban azokat, akiket megcsaltunk, akkor nem kell túlságosan aggódnunk a bennünk levő rossz és jó miatt. De féltékenység, bosszú, megtorlás… akkor megbukunk.
Ha egy kapitalista állam túlságosan visszataszítóvá válik, akkor az a veszély fenyegeti, hogy még a kapitalisták hűségét is elveszti.
A kapitalista mindig hűséges marad, ha megkaphatja a huszonöt százalékos részesedést.
Az Egyház elítéli az erőszakot, de még keményebben elítéli a közönyt. Az erőszak lehet a szeretet kifejezése, a közöny soha. Az egyik tökéletlen emberszeretet, a másik tökéletes önzés.
