HAVEL, VÁCLAV (1936–, cseh író, államférfi)
HAVEL, VÁCLAV (1936–, cseh író, államférfi)
… tragikus következményekkel jár az egész világ számára, ha a politikusok és egész népek megfeledkeznek arról, hogy egyesek szabadságának a fenyegetése mindenkinek a szabadságát fenyegeti.
… a sztálinista Szovjetunió mérhetetlen, és néha éppenséggel felesleges áldozatok árán felszabadította ugyan országunkat, de ezt azzal a tisztességtelen szándékkal tette, hogy az egyik hódítást egy másikkal váltsa fel.
Földrajzi fekvésünket ne szerencsétlenségnek vagy tehertételnek tekintsük, hanem olyan ösztönzésnek, amely új, az egész világ számára hasznos szellemi és politikai teljesítményekre késztet.
… nem lehetséges a társadalom anyagi fejlődése szabadság nélkül, és nincs teljes emberi élet ott, ahol minden emberi törekvés az anyagi javak megszerzésére irányul.
… meg kellene emlékezni arról, hogy ez a háború véglegesen a történelemé, hogy azokat a tapasztalatokat és gyötrelmeket, amelyeket annyi nemzet számára hoztak, ugyan soha nem szabad kitörölni az emlékezetünkből, de politikailag már semmi értelme nincs visszatérni hozzájuk s újra beengedni őket a nemzetközi politikába és a démonok nemzetközi jogába, amelyek előidézték a háborút.
… a polgári szabadságjogokat és a vállalkozás szabadságát mindenki akarta, de vajmi kevesen sejtették, milyen nagy felelősséggel jár mindez, s az egyénnek milyen nagy mértékben kell majd gondoskodnia magáról.
Alaposan megismertük, miféle borzalmakhoz vezet, ha szociális vagy osztályalapon s politikai és ideológiai hovatartozás alapján, az összefüggésektől elvágva valakiket az összes többi fölé helyezünk:… Nem kevésbé veszélyes, ha valaki a nemzetet és saját nemzeti hovatartozását helyezi minden egyéb fölé – ez a nacionalizmus kezdete, …
… a piacgazdaság sem működhet jól világos és a köz által tiszteletben tartott szabályok nélkül.
… Európára történelmének egyik legfontosabb feladata vár: politikai viszonyait valóban természetes módon, a nemzetek szabadon kinyilvánított akaratának tiszteletben tartására és az egyenjogú együttműködés elvére alapozva kell elrendeznie oly módon, hogy a nagyok és a hatalmasok többé már ne dönthessenek a kicsik és a kevésbé hatalmasok sorsáról azok megkérdezése nélkül.
… civilizációnk az emberi faj történetében először vált igazán globálissá. … E civilizáció jövőbeni fejlődésének legjobb alternatíváját szerintem a különféle nagyobb regionális csoportosulások létrejötte, fejlődése és kölcsönös együttműködése jelenti.
… egyedül az tud másokkal az egyenjogúság elve alapján értelmes együttműködést kialakítani, aki tudja, hogy kicsoda, miért azonos önmagával, ismeri önmagát és képes az önmeghatározásra – de semmiképp sem mások ellenében, hanem mások mellett.
Amíg egy civilizáció vetélytársnak, ellenségnek, konkurensnek, alacsonyabbrendűnek tekint más civilizációkat, esetleg úgy látja, hogy veszélyt jelentenek számára, vagy saját érdekében korlátozni akarja befolyásukat, addig semmi jó nem várható.
… ma még Európában is vannak olyan vezetők, akik színházi eszközökkel szítják a háborúkhoz, etnikai tisztogatásokhoz, koncentrációs táborokhoz és népirtáshoz vezető elvakult nacionalizmust.
Bátorság az igazság kimondására. Magyar Hírlap, 1993. jún. 26. Bárányiné Zsembery Teréz; Patyomkin nyilatkozatok pedig nincsenek. Élet és Irodalom, 1995. márc. 17.; Beszéde. U.o. 1996. ápr. 26. G. Kovács László. Politika és színház. Népszabadság 1997. ápr. 5.
