II. JÁNOS PÁL (Karol Vojtyla, 1920–, pápa)
II. JÁNOS PÁL (Karol Vojtyla, 1920–, pápa)
… az ember a munkájában fejezi ki és valósítja meg önmagát. Ugyanakkor a munkának „szociális” dimenziója is van azáltal, hogy szoros kapcsolatban áll mind a családdal, mind a közjóval, mivel „csalhatatlan igazság, hogy az államok gazdagsága a dolgozók munkájából ered”.
A bérnek elegendőnek kell lennie ahhoz hogy a munkás és családja megéljen belőle.
… minél sebezhetőbbek az egyének egy adott társadalomban, annál inkább szükségük van mások segítőkészségére és gondoskodására, de különösen a közhatalom beavatkozására.
Isten tagadása a gyökereitől fosztja meg a személyt …
… a szociális kérdés súlypontja nemzeti keretek közül nemzetközi síkra helyeződött át.
… amíg a világ fennáll, tart a jó és a rossz küzdelme az ember szívében.
… szakítani kell azzal a szemlélettel, amely a szegényeket – embereket és nemzeteket – mintegy tehernek, kellemetlen tolakodóknak tekinti, akik azt akarják elfogyasztani, amit mások megtermeltek. A szegények jogot követelnek maguknak, hogy megkapják jussukat az anyagi javakból, és hogy hasznosíthassák munkaképességüket …
Isten a földet az egész emberi nemnek adta, hogy valamennyi tagját éltesse anélkül, hogy bárkit is kizárt volna belőle …
Az ember legfőbb gazdagodási forrása a földdel együtt nyilván maga az ember.
A fejlett társadalmakban bekövetkezett fontos változások ellenére a kapitalizmus emberi fogyatékosságai távolról sem tűntek el.
… nem fogadható el az az állítás, hogy az úgynevezett „létező szocializmus” bukása után a gazdasági szerveződés egyetlen modellje a kapitalizmus.
Az alapelv, hogy az adósságokat vissza kell fizetni, természetesen igaz. De nem szabad adósságvisszafizetést kémi és követelni akkor, amikor az valójában olyan természetű politikai választást jelent, amely az egész népet éhezésbe vagy reménytelenségbe taszítja. Nem szabad a szerződésbe foglalt adósságok visszafizetését követelni, ha ez elviselhetetlen áldozatok árán valósulna meg.
… a család az élet kultúrájának a helye.
… a gazdasági szabadság az ember szabadságának csak az egyik eleme.
… vannak közösségi és minőségi szükségletek, amelyeket nem lehet a piaci mechanizmusokkal kielégíteni; … vannak olyan javak, amelyek természetükből eredendően nem is lehetnek adás-vétel tárgyai…
… az élet igazi értelmének elvesztésével az elidegenedés a nyugati társadalmakban is létezik. Ez tapasztalható a fogyasztás terén, mivel az embert egy hamis és felületes igénykielégítés hálójába vonja ahelyett, hogy elősegítené személyiségének konkrét s hiteles megélését.
Nem lehet szabad az ember, amíg csak, vagy elsősorban azzal törődik, hogy birtokoljon és élvezzen, s nem képes uralkodni ösztönein és szenvedélyein …
Az Isten és az ember igazságának való engedelmesség a szabadság első feltétele.
… a munkások nagy közös mozgalmára van még szükség, melynek célja az emberi személy felszabadítása és teljes kibontakoztatása.
… a tulajdon is csak akkor igazolható erkölcsileg, ha megfelelő módon és időben mindenki számára biztosítja a munkaalkalmat és az emberi fejlődés lehetőségét.
Még a társadalom testét alkotó többség sem teheti meg, hogy a kisebbség ellen forduljon, azt marginalizálja, elnyomja, kizsákmányolja vagy megsemmisítését megkísérelje.
Ha egy demokráciából hiányoznak az alapvető értékek, akkor az előbb-utóbb leplezett vagy leplezetlen totalitárizmusba fordul …
Az ember ma gyakran elvész az állam és a piac két pólusa között.
Az áthagyományozott és átvett értékek örökségét a fiatalok mindig ellenkezéssel fogadják. Az ellenkezés mégsem jelent szükségképpen rombolást vagy eleve elutasítást, hanem a saját életében történő kipróbálását jelenti …
… amikor egy kultúra önmagába zárul és elavult életmódokat törekszik fenntartani …, akkor meddővé válik és hanyatlásnak indul.
… korlátoznunk kell a természetes és emberi erőforrások pazarlását, hogy ezáltal minden nemzetnek és minden egyes embernek megfelelő mértékben álljanak rendelkezésére.
A nyugati országokban a szegénység különböző formákban jelenik meg, ide tartoznak a társadalom peremére szorultak, az idősek és betegek, a fogyasztói szemlélet áldozatai, és még inkább a menekültek és emigránsok sokasága. A fejlődésben elmaradt országokban olyan válság körvonalai sejlenek fel, amely drámai méreteket ölt, ha nem foganatosítanak mielőbb összehangolt intézkedéseket nemzetközi szinten.
„Centesimus annus” (Századik év) kezdetű enciklikája. Bp., 1991. XIII. Leo Rerum novarum enciklikájából vett idézetekkel és utalásokkal. Balogh Gábor, Barabás Miklós és Goják János.
