JÁSZI OSZKÁR (1875–1957, társadalomtudós, politikus)
JÁSZI OSZKÁR (1875–1957, társadalomtudós, politikus)
A liberális szocializmus a társadalom organikus felfogásán alapszik.
A liberális szocializmus egy optimista társadalmi rendszer, … optimista abban az értelemben, hogy a „tiszta” közgazdaság (tehát az extraökonómiai tényezők által meg nem zavart gazdasági együttműködés) alapvető törvényszerűségeinek spontán érvényesülésében egy végtelen haladás és fokozódó harmónia útját látja.
A liberális szocializmus a kapitalizmust maga is, miként a marxizmus, egy igazságtalan s egyre inkább célszerűtlenné váló berendezésnek tartja, s annak megszüntetésére törekszik…
A liberális szocializmus a marxizmus vadul centralizáló és etatista (bár az állam elhalásáról szokott szavalni) tendenciáival szemben individualista, mely az államban csak egy szükséges rosszat lát.
A liberális szocializmus a militarizmussal kacérkodó marxizmussal szemben feltétlenül antimilitarista és pacifista.
A marxi amoralizmussal szemben a liberális szocializmus hisz alapvető természetjogi viszonylatok létezésében az emberek között, melyeknek minden megzavarása visszaveti a gazdaságot és az emberi kultúrát.
A marxi értékelmélet mechanikus és uniformizáló, mindent az átlag munkaidőre visszavezető tendenciájával szemben a liberális szocializmus különösen hangsúlyozza a szellemi munka nagyobb produktivitását és azt a törvényt, hogy minden értékrelációban a munka kvalitásának és intenzitásának döntő mértékben kell érvényesülnie, valamint azt, hogy a szellemi munka vezető, célkitűző, szervező ereje nélkül nincs társadalmi haladás.
A liberális szocializmus a marxizmussal szemben nem hisz sem a katasztrofális, sem a megváltási elméletekben. A forradalom egy elkerülendő rossz.
Az oly iskola-laicizálás sem kell nekem, mely a régi dogmák helyébe újakat szajkoltat bele éretlen gyermekekbe…
Igen, hiszem, hogy a Nyugat vezető államaiban az államhatalom megszűnt kizárólag a kapitalisták végrehajtószerva lenni, hanem hogy igen jelentős mértékben kénytelen a proletariátus érdekeit is tekintetbe venni.
… arról van szó, hogy minden ember egyenlő feltételek és egyenlő kilátások mellett teljesíthesse társadalmi működését. Éppily kevéssé akar az új állam alapvető doktrinája minden magántulajdont megszüntetni. Csupán korlátokat szab a tulajdonjognak azáltal, hogy minden jogot azoktól a szolgálatoktól tesz függővé, melyeket az egyén a társadalomnak ad.
Az igazság mértéke nem lehet diktatórikus vagy többségi határozat. A gondolat szabadsága megadja a lehetőséget, hogy régi tévedések helyébe új igazságok lépjenek.
… a mindenkori szuverenitás nem törekszik szükségképp a közjó növelésére irányuló igazságokra, hanem az osztályuralmat konzerváló ideológiára. Minél teljesebb a gondolatszabadság, annál kisebb a kizsákmányolás lehetősége.
Valamennyi tudománynak és a társadalmi fejlődésnek története azt mutatja, hogy gyakran olyan tételek, amelyeket tévedéseknek véltek, igazságokká lettek és igazságok tévedésekké.
Minden új igazság kezdetben egy kis kör meggyőződése, s mindig szemben találja magával a többség ellenségeskedését. A többség a régi hazugságot megszokta és élete rendjébe beillesztette. Így mindig nagy a valószínűsége annak, hogy a gondolatszabadság korlátozása az új igazságok ellen fordul és a régi tévedések érdekét fogja szolgálni.
A gondolatszabadság ugyan tévedések terjesztésére is alkalmas lehet, de ezt a hátrányát messze felülmúlja az az előnye, hogy új és célszerű igazságokat hint el, melyek nélkül nincs haladás.
A gondolatszabadság nem jelent egyebet, mint a gondolat közlésének a szabadságát, nem pedig a külvilágban tényleges eredmények keresztülvitelének a szabadságát.
Minthogy az állam lényegét egy bizonyos rend fenntartása, az erőszakos összeütközések elkerülése, az önbíráskodás kizárása alkotja, nyilvánvaló, hogy az állam sohasem ismerhet el oly törekvéseket, melyek ennek a rendnek erőszakos megváltoztatására irányulnak, mert ha ezt tenné, létalapjával jönne ellenkezésbe.
A kommunizmus kilátástalansága és a szocializmus reformációja. Bp., 1989.
… a minimális nemzetiségi program azt mondja: jó iskolát, jó közigazgatást, jó bíráskodást kell biztosítani a népnek, nyelvre és fajra való különbség nélkül; jó iskola, jó közigazgatás és , jó bíráskodás pedig csak az lehet, amely a széles néptömegeknek eme szükségleteit anyanyelvén elégíti ki.
