KEYNES, JOHN M. (1883–1946, brit közgazdász)
KEYNES, JOHN M. (1883–1946, brit közgazdász)
… a pénzt használó gazdaságot lényegében az jellemzi, hogy benne a jövőt illető várakozások megváltozása nemcsak a foglalkoztatás irányát változtathatja meg, hanem a mennyiségét is.
Nem az új gondolatok megértése a nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás; mert ezek behálózzák agyunk minden zugát annak a nevelésnek következtében, amelyben legtöbbünk részesült.
… az emberek különösen türelmetlenül várnak ma a szokásosnál alaposabb diagnózisra; különösen készek az ilyesmi befogadására.
A szegény társadalom ugyanis hajlamos arra, hogy termelésének túlnyomó részét elfogyassza, s így már nagyon szerény méretű beruházás is elegendő lehet a teljes foglalkoztatás megvalósulásához; viszont a gazdag társadalomnak sokkal nagyobb arányú beruházási lehetőségeket kell felfedeznie ahhoz, hogy jómódú tagjainak megtakarítási hajlandósága, és szegényebb tagjainak foglalkoztatása összeegyeztethető legyen egymással.
A hagyományos gazdasági elmélet sokat dicsőített optimizmusa miatt a közgazdászokat olyan Candide-oknak kezdték tekinteni, akik kertjük művelése kedvéért hátat fordítva a világnak azt tanítják, hogy minden a lehető legjobban menne a lehetséges világok eme legjobbikában, ha mindent szabadjára engednének.
Nincsenek sokan, akik megváltoztatnák életmódjukat csak azért, mert a kamatláb öt százalékról négyre csökken, ha eközben az összes jövedelmük változatlan marad.
… a jövedelem nagyobb abszolút szintje rendszerint növeli a jövedelem és a fogyasztás közötti rést is. Az emberek és hozzátartozóik közvetlen, elemi szükségleteinek a kielégítése ugyanis rendszerint erősebb motívum, mint a felhalmozás kívánsága. Az utóbbi csak akkor válik hatékony hajtóerővé, ha az ember már elérte a jólétnek egy bizonyos alsó határát.
Általában véve nyolc olyan szubjektív jellegű fő motívum vagy célkitűzés van, amelyek arra késztetik az egyéneket, hogy tartózkodjanak jövedelmük elköltésétől. E nyolc motívumot elnevezhetjük röviden az óvatosság, az előrelátás, a számítás, az előretörekvés, a függetlenség, a vállalkozás, a büszkeség és a fösvénység motívumának, és felsorolhatjuk velük szemben a fogyasztás indítékainak megfelelő listáját is: például az élvezetet, a rövidlátást, a bőkezűséget, a téves számítást, a kérkedést és a pazarlást.
Az adottnak vett gazdasági kereteken belül tehát a nemzeti jövedelem a foglalkoztatás volumenétől függ, vagyis attól, hogy milyen mennyiségű erőfeszítést fordítanak folyamatosan a termelésre…
A magam részéről azt hiszem, hogy társadalmilag és lélektanilag indokolt a jövedelmek és a vagyon jelentős egyenlőtlensége, de nem olyan mérvű aránytalansága, amilyen ma tapasztalható. Vannak olyan értékes emberi tevékenységek, amelyek teljes kibontakozásához szükség van a pénzszerzés motívumára és olyan környezetre, amelyben magánvagyonok halmozódhatnak fel. Sőt bizonyos veszélyes emberi hajlamokat viszonylag ártalmatlan mederbe lehet terelni, ha megvan a lehetőség pénzkeresésre és magánvagyon szerzésére; …
Az államnak irányító befolyást kell gyakorolnia a fogyasztási hajlandóságra részben az adórendszer révén, részben a kamatláb megállapításával, és talán részben más módokon is.
… a beruházás társadalmi kézbevétele meglehetősen széles körben bizonyul majd az egyetlen olyan eszköznek, amelynek révén meg lehet közelíteni a teljes foglalkoztatást, ennek azonban nem kell feltétlenül kizárnia mindenféle olyan kompromisszumot és megoldást, amelyek révén a közhatóság a magánkezdeményezéssel együttműködhet.
Nem az a fontos, hogy az állam tulajdonba vegye a termelőeszközöket. Ha az állam meghatározhatja a termelőeszközök bővítésére szánt erőforrások teljes nagyságát és a termelőerők tulajdonosainak járó ellenszolgáltatások mértékét, akkor mindent megtehet, ami szükséges, és az ehhez szükséges szocializáló rendszabályokat fokozatosan és a társadalom általános hagyományaival való szakítás nélkül lehet bevezetni.
… az individualizmus – ha meg lehet tisztítani hibáitól és a vele elkövetett visszaélésektől – a személyes szabadság legjobb biztosítéka az élet sokszerű változatosságának, amely éppen az egyéni választás széles körű érvényesüléséből ered, s amelynek elveszítése a homogén vagy totalitárius állam legsúlyosabb hátránya.
Az állam funkcióinak az a megnövekedése, amelyet a fogyasztási hajlandóságnak és a beruházás indítékainak összehangolása megkövetel, az individualizmusba való szörnyű beavatkozásnak tűnhet egy tizenkilencedik századbeli újságíró vagy egy mai amerikai pénzember szemében. Én azonban védelmezem, egyrészt mert ez az egyetlen járható mód arra, hogy elkerüljük a meglevő gazdasági formák mindenestül való megsemmisítését, és másrészt, mert ez az előfeltétele az egyéni kezdeményezés eredményes érvényesülésének.
Bizonyos, hogy a világ nem fogja sokáig eltűrni a munkanélküliséget, amely a megélénkülés rövid időszakaitól eltekintve együtt jár a mai kapitalizmus individualizmusával.
A háborúnak sokféle oka van. Diktátorok és más olyan emberek, akik számára kellemes izgalmat nyújt a háború – vagy legalábbis a kilátásai könnyen kihasználhatják népük természetes harcias ösztöneit. De a szenvedélyek tüzére az olajat a gazdasági tényezők öntik, nevezetesen a túlnépesedés és a piacokért folyó verseny.
… a közgazdászok és politikai bölcselők nézetei – akár igazuk van, akár tévednek- sokkal nagyobb hatásúak, mint rendszerint hisszük; valójában mindennél jobban hatnak világunk sorsára.
Magas állásokat betöltő őrültek, akik hangokat hallanak a levegőben, hajdani könyvmolyoktól kölcsönözték rögeszméik magvát.
A foglalkoztatás, a kamat és a pénz. általános elmélete, Bp., 1965. Erdős Péter.
