KRLEZA, MIROSLAV (1893–1981, horvát író)
KRLEZA, MIROSLAV (1893–1981, horvát író)
… ez a legalapvetőbb kérdések egyike: hogyan rázzuk le a betanult sémák pókhálóját, mi adja vissza az embereknek a látás közvetlenségét?…
Bűn nélkül nincsen jótétemény … Ahhoz, hogy az ember a betegnek tyúklevest főzhessen, mindenekelőtt le kell vágni a tyúkot … Tyúk vagy emberiség, igazán szót sem érdemel, mert ha nagyobb, mondjuk a világmindenség mércéjével mérjük a dolgokat, az eredmény tökéletesen egyforma lesz.
Frázisok uralják századok óta az emberi civilizáció valamennyi írott dokumentumát! A frázis nem meghamisított banalitás, a frázis még csak nem is a valóság kiforgatása, a frázis nem rossz grimasz valami rossz helyen, a frázis sematikus gyilkossága minden nemes emberi indítéknak, a frázis az emberi értelemnek halált hozó, ostoba felszámolása!
Igazság az, ha az ember szükségét érzi, hogy mondjon valamit, amit személyi érvényesülése érdekében bölcs belátással jobb lenne lenyelnie. Ez az igazság!
A hazugság a polgári társadalom anatómiájában tulajdonképpen a húst helyettesíti, amely a csontvázat takarja, s ha nem lenne hazugság, az emberek olyan undorító módon járnának, mint a pucér csontváz!
Az életben az egyetlen létező valóság az az ösztön, amely a Halállal szemben védekezik. Ez az ösztön görcsösen kapaszkodik mindenbe, ami él, mert létezésének minden titka abban van amíg él, hogy nem halt meg…
Az állam, a jog, az erkölcs, a társadalmi és politikai berendezések, mindez hemzseg a hibáktól, a fogyatékosságoktól, márpedig ami hiányzik, az egy mélyebb természeti törvény következtében beállt fogyatékosság azon törvény értelmében, melyet az emberek banálisan „örök emberinek” neveznek…
Első megérzésében sohasem csalódik az ember!
A giccs úgy hámlik le a művészetről, mint a csirke bőréről a korpa! A giccs egy művész életében a szenilitást jelenti! A begyöpösödést!
Az, hogy valaki az anyanyelvén óhajt beszélni, írni és könyveket olvasni, még nem ok, nem is lehet ok halálos ítéletek kimondásához.
Most pedig, volt, ahogyan volt, egy dolog vitán felül áll: népeinknek kezet kell nyújtaniok egymásnak.
Az ember legyen büszke a csúfnevére, ha még úgy derülnek is rajta…
… megalázott, szerencsétlen nép nevében folytatni politikát, anélkül, hogy az ember hinni tudna szerencsétlen kis népe fönnmaradásának gondolatában, hogyan lehetne?
… a politikával foglalkozó emberek egészen addig moralizálnak, amíg a hatalom birtokába nem jutnak, utána pedig már nagyon jól tudják, hogyan fejlődik tovább ez az erkölcs.
… a történelmi illúziók átka éppen az, hogy képzeletet megtévesztő álmodozásra csábítják: a halottakról, a halottak már réges-rég eltűnt gondjaikról, bajaikról regélnek, tehát tulajdonképpen a halál felé fordítják az embereket, ez pedig nyilvánvaló hülyeség, ezt szükségtelen bizonygatni.
Olyan világban, melyben az erőszak uralkodik, csak úgy lehet döntő győzelemre vinni az értelmet, a logikát és az erkölcsöt, ha az intellektusnak, a logikának és a morálnak megfelelő anyagi föltételeket teremtünk, hogy az értelem, a logika, az erkölcs olyan anyagi erővé válhasson, amely szembeszállhat a butasággal, a hazugsággal, a gazsággal, azaz minden erkölcstelenséggel és vak erőszakkal.
… visszautasítok minden rendőri mesterkedést és főleg minden „bizonyítékot”, ha mindjárt a letartóztatott kézjegye hitelesíti is, mert mint ismeretes, az efféle bizonyítékokat a foglyok kínzás hatására, úgyszólván a saját vérükkel írják alá.
… a történelem folyamán csak az a politikus lett híres, aki távlatot nyitott a zsebeknek.
Annyit ugatnak a szabadságról, a világnézetről, pedig még nem volt olyan ember, akinek sikerült volna ezt a kirakati bábut meztelenül megmutatnia: mindig más kosztümbe, mindig más és más divatnak megfelelően öltöztetik.
Mindenekelőtt tudni kell igazságosnak lenni; tudni kell, mit jelent az igazság, mert az emberek nyomorultak, mert nem emberhez méltó viszonyok között élnek. Nem csoda hát, hogy az emberi önérzet ködként szállt el belőlük.
… mi marad végül is nekünk? Egy szekrény ólombetű, ami bizony nem sok, … de az egyetlen dolog, amit az ember a mai napig fegyveréül föltalált emberi büszkesége védelmére.
Bankett Blitvában. Bp., 1979. Herceg János.
