LÁNCZOS KORNÉL (1893–1974, matematikus)
LÁNCZOS KORNÉL (1893–1974, matematikus)
Arkhimédésztől várni kell egészen Einsteinig, míg megint találunk egy olyan zsenit, aki megmutatja, hogy logikus, spekulatív úton fel lehet fedezni olyan természeti törvényeket, amelyek a világban tényleg megvannak, amelyek a valóságot írják le.
A görögöknek nem voltak megfelelő eszközeik, nem voltak mérési lehetőségeik, de a technika időközben fejlődött. A görögöknek volt egy kifejezése, amit én rendkívül szépnek tartok: a „kozmosz”, ami azt jelenti, hogy „szép”. A kozmetika, az a szépség tudománya. De a kozmosz a világegyetemet is jelentette. Ez rendkívül szép gondolat, hogy a szépség és a világegyetem között harmónia van, így univerzális lehetőség van arra, hogy kozmoszt, a világegyetemet esztétikai alapon meg lehessen érteni. Ha az ember például az Einstein-elméletet tekinti és azt kérdezi: hát ebben mi olyan nagy – a válasz az, hogy ez egy nagyon szép elmélet.
Először azt kell tudnunk, hogy mi van a természetben. Először a tényeket kell ismernünk, és nem lehet mindjárt csak úgy önmagában spekulálni.
Ha a fizikát úgy értelmezzük, hogy az a fizikai világ, ami megfigyelhető, és mindazt, amit megfigyelhetünk, fizikainak nevezünk, akkor metafizika minden olyan elképzelés, ami túlmegy a megfigyelésen.
Én meg vagyok győződve arról, hogy nem lehet absztrakció nélkül a fizikában eredményt elérni. Fel kell tehát tételeznünk, hogy vannak olyan dolgok a természetben, amelyeket semmiféle eszközzel nem lehet bebizonyítani vagy megmérni.
Amit mérni lehet, az sohasem egyidejű. Einstein belekezdett a híres időanalízisbe, vizsgálta az egyidejűség fogalmát, és rájött, hogy nincs egyidejűség. A speciális relativitás két posztulátumát levezette abból, hogy nem szabad metafizikai gondolatokból kiindulni, csak olyan gondolatokból, olyan elvekből, amelyek feltehetően a természetben is léteznek.
Einstein elindult abban a spekulatív irányban, ami teljesen megváltoztatta fizikai világképét. Ó is egy kísérleti tényből indult ki, ahogyan Arkhimédész abból, hogy az ember vízben könnyebbnek érzi a testét. Einstein abból indult ki, hogy a tömegnek két, egészen különböző funkciója van, a tehetetlenség és a súly, vagyis a gravitációs funkció.
Einsteinnek nagy gondolata, hogy az állványnak nem szabad összeolvadni az épülettel. A koordináta-rendszer csak az állvány, csak segédeszköz ahhoz, hogy dolgozhassunk az épületen. De le lehet bontani vagy egy más állványt fölállítani.
Einstein a saját elméletét ideológiai szempontból óriási jelentőségűnek tartotta Newton sokkal egyszerűbb elképzelésével szemben, mert tudta, hogy itt nemcsak a természet leírásáról van szó, hanem a természet magyarázatáról is. Ami azonban Einsteint világhírűvé tette, az az, hogy az elmélete bizonyos jelenségeket megjósolt, illetőleg előre látott, mint logikai következményt, ami a Newton-féle elméletből nem következett.
Lehet a matematikát öncélúan is művelni. Mint logikai vagy esztétikai struktúra önmagában is érdekes. Úgy, mint például, ha sakkozunk, vannak bizonyos szabályok. Mi azokat a szabályokat úgy állíthatjuk fel, ahogyan akarjuk és aztán abból logikus következtetéseket vonhatunk le, vagyis úgy lehet fölfogni, mint a logika egy fejezetét.
Én a tudományt úgy látom, mint egy sok ezer évre visszanyúló fejlődést. Én tisztességtelen kifejezésnek találom, hogy „modem”. Mi az, hogy modem? Persze mi a jelenben élünk, de miért kellene olyan óriási súlyt helyezni arra, hogy éppen most élünk? Én a tudományt sokkal nagyobb történeti perspektívában látom és így a matematikát is nagyobb perspektívában. Én olyan nyelven fejezem ki magam, amit úgy hívnak manapság, hogy „klasszikus matematika”.
A matematika a legnagyobb struktúra, a fizika egy kisebb struktúra. Milyen alapon szelektálunk, választunk ki? Esztétikai alapon. Az a csodálatos, hogy a világ olyan matematikát valósít meg, ami megfelel a mi esztétikai érzékünknek. A valóság egy olyan formája a matematikának, amit mi szépnek találunk. A logika maga nem elég, bár a logika segítségével többet lehet „csinálni”, mint ami a valóságban megvan. De hogyha mi a legesztétikusabb megoldást keressük, akkor a valósággal vagyunk harmóniában.
A logika több, mint a fizika. A matematikát úgy is fel lehet fogni, mint a logika egy fejezetét.
A kísérletnek van elsőrendű szerepe és az elméletnek csak másodrendű, de az elmélet nemcsak arra jó, hogy a kísérleteket leírjuk. Az elmélet segítségével megértjük, hogy mi van egy matematikai törvény mögött.
… nem tudom, mi az a filozófiai materializmus. Azt kérdezi például a fizikus: mi az, hogy anyag? Erre nem olyan könnyű a válasz. Az Einstein-féle elmélet szerint az anyag a tér egy bizonyos modulációja. Ez persze nem az az anyag, amit „az utca embere” anyag alatt értene.
… az anyag és a tér között már alapvető összefüggés van, tehát az anyagot nem lehet a tértől elválasztani. Ez az univerzális elv.
A véletlennek annyiból van szerepe, hogy például senki nem tudja megmondani, hogy az elektron az atomon belül át fog-e ugrani egyik pályáról a másikra vagy nem. Ez a véletlen dolga.
Nem elég az, hogy valaki nagy zseni. Ennek a nagy zseninek bele kell illeszkednie a kor követelményeibe. Einstein élete vége felé, mikor látta, hogy az egész egyetemi élet hogyan változik, a fizika hogyan változik, azt mondta: hogyha én most kezdeném az életemet, inkább vízvezeték szerelő lennék, mint fizikus.
Sokszemközt tudósokkal. Kardos István tévésorozata. MRT-Minerva, Budapest, 1974.
