LÉVI-STRAUSS, CLAUDE (1908–, francia etnológus, antropológus, filozófus)
LÉVI-STRAUSS, CLAUDE (1908–, francia etnológus, antropológus, filozófus)
Az emberiség monokultúrára rendezkedik be; úgy készül a tömegcivilizáció termelésére, mint a cukorrépáéra. Köznapi étrendjén immár csak ez az egyetlen étel szerepel.
Egy csipkelődő, szellemes ember úgy határozza meg Amerikát, hogy ez a földrész a civilizáció megismerése nélkül jutott el a barbárságból a dekadenciába. Helyénvalóbban alkalmazhatnánk ezt a megfogalmazást az Újvilág városaira: úgy válnak vadonatújból roskataggá, hogy nem jutnak át a régiség időszakán.
A túlságos fényűzés és a túlságos nyomor közötti távolság szétfeszíti az emberi mértéket. Már csak egy olyan társadalom van, ahol mindenre képtelenek lengenek mindent remélve…
… és az ég tágas kékjén merengve sóhajtozó fiatal lányok ugyan miről álmodoznak'? Hájas, tehetős kérőről…
A keleti bazárból mindent ismerünk, mielőtt még beléptünk volna, két dolgot kivéve: a nyüzsgést és a szutykot. Ez viszont egyszerűen elképzelhetetlen, csak úgy foghatja fel az ember, ha megfordult ott. Mert ez az élmény egyszeriben visszaállít egy alapvető dimenziót. Ebben a legyektől fekete pettyes levegőben, ebben a nyüzsgésben az emberi élet természetes kereteire találunk rá, arra, amelyben a kaldeai Ur városától a császári Rómán át Szép Fülöp Párizsáig lassan kiválasztódott az, amit civilizációnak nevezünk.
… ha a társadalom túl népessé válik, hiába gondolkodóinak lángelméje, akkor is csak úgy marad fenn, ha kitermeli a szolgaságot. Ha az emberek szűknek érzik maguk körül a földrajzi, társadalmi és szellemi teret, félő, hogy valami egyszerű megoldás csábítja őket: az, hogy megtagadják az ember mivoltot az emberi nem egy részétől.
Ha helyes a feltevésem, be kell látnunk, hogy az írásbeli érintkezésnek az volt az elsődleges feladata, hogy megkönnyítse a leigázást. Az írás önzetlen célokra való használata, amikor szellemi és esztétikai kielégülést szolgál, csak másodlagos eredmény, ha ugyan-mint leggyakrabban – nem pusztán arra való eszköz lesz belőle, hogy erősítse, igazolja vagy elkendőzze a másfajta felhasználást.
A hatalom legkezdetlegesebb kezdeteiben is feltételezünk egy döntő lépést, amely az élettani jelenségekhez viszonyítva valami új vonást képvisel: ez a lépés a megegyezés. A megegyezés a hatalom kezdete és egyszersmind határa is.
… az államnak mint biztosítékokat adó rendszemek a fogalma, amit az országos biztosításról folytatott viták (mint a Beveridge-terv és mások) elevenítenek fel, nemcsak modern jelenség. Tulajdonképpen a társadalmi és politikai szervezet alapvető természetéhez való visszatérés.
… azért válnak ki főnökök, mert minden embercsoportban akadnak férfiak, akik, társaikkal ellentétben, önmagáért szeretik a személyes varázst, vonzza őket a felelősségvállalás érzése, szemükben a közügyek terhe már a jutalmat is magában rejti.
Tudomásul kell vennünk, hogy az emberi társadalmak előtt nyíló lehetőségek közül mindegyik társadalom választ valahogy, és ezek a választások összehasonlíthatatlanok egymással: egyenértékűek.
Egyetlen társadalom sem tökéletes. Természeténél fogva mindegyik magában hord valami tisztátalanságot, amely összeegyeztethetetlen azokkal az eszmékkel, amelyeket hirdet, és amely gyakorlatilag bizonyos mértékű igazságtalanságban, érzéketlenségben, kegyetlenségben fejeződik ki.
Az ember valóban csak a kezdetén alkot nagyot; bármilyen téren csak az első lépés számít teljes értékűnek. Az utána következő lépések már tétováznak, megbánásról tanúskodnak, és centiről centire vissza akarják hódítani a túlhaladott területet.
… elég, ha választok, és magával ezzel a választással feltétel nélkül vállalom emberi mivoltomat …
Szomorú trópusok. Bp., 1973. Örvös Lajos.
