LINNA, VAINÖ (1920–, finn regényíró)
LINNA, VAINÖ (1920–, finn regényíró)
… lelkük csak az életükkel számot vető idős embereknek van, a katona mit kezdene vele? Ha valakiben mégis megszólalt volna a lélek, az csakhamar elhallgattatta.
A világ az akaratok küzdőtere; minden ember előtt nyitva áll, és a legerősebb győz, de nem erővel. Ésszel.
… jó messzire vannak innen a csillagok. Úgy gondolná az ember, hogy ott vannak egy kőhajításnyira, de ha jobban megsaccolja, akkor látja, hogy irdatlan messze vannak, közönséges ésszel fel se lehet fogni, milyen messze. És amin leginkább csudálkozok: minek vannak?
Az Istennel csak azért etetik a melóst, hogy kellőképpen alázatos legyen a kapitalistákkal. Ez a helyzet.
– … egy finn katona tíz orosszal felér – … – Nem igaz?
– Lehet. De mit csinálsz, ha jön a tizenegyedik?
– Lehet. De mit csinálsz, ha jön a tizenegyedik?
A katonai nevelés egyik nagy eredménye ez, tekintsük annak: nagyjából épelméjű emberek nevetés nélkül végigcsinálnak ilyen cécókat. Valaki elhalad a sorok előtt, szemöldökét összevonja, szemét mereszti az emberekre, azok meg fölvetett fejjel, komolyan merednek vissza rá, tekintetükkel megsokszorozni zord bátorságukat.
Én fütyülök a hőstettekre. Az ember akkor ugorjon, ha muszáj, különben csak lapuljon meg.
Állítólag meg kell védenem, ami az enyim. Csak tudnám, mim van, amit elvennének. A lelkem? Az is inkább megmaradna máshol, mint itt. Hazám nincs, a hitem a vasárnapi iskolában maradt. Otthonom volna valamilyen, ha nem volna az is a gazdáé.
A szolgálat, az szolgálat; a kötelesség kötelesség; egyébként meg szabadok vagyunk, mint a madár.
Mindenki fél. Fél, csak az egyik jobban el tudja titkolni, mint a másik. Olyan fickó nincs, aki ne félne a haláltól.
Könnyen utoléri az embert a golyó. És akkor eszébe jut a Jóisten. Csak hát furcsa szerzet az ember: mihelyt eláll a golyózápor, nyomban sörre szomjazik és úgy káromkodik, mint az ördög.
A halál nem gyönyörködik a tájban, és nem tart cigarettaszünetet.
Az okosok azt mondják, hogy az ellenség nem ember. De a te lelkiismeretedet ez ne bántsa, ráérsz gondolkozni, ha majd vége az egésznek. Addig ez az urak dolga.
… nincs erkölcsi értéke az olyan bátorságnak, amelyet tulajdonságul kap az ember.
Ha már egyszer megpróbál valamit az ember, higgyen a sikerben.
Egy hiányzik még, mondta az ördög, mikor megolvasta a hangyákat.
Nem jó jel. Nekem nem tetszik, ha a nép pislog.
A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége győzött, de a kis szívós Finnország az előkelő második helyre került.
Az ismeretlen katona. Bp., 1982. Bereczki Gábor.
