LORENZ, KONRAD (1903–1989, osztrák etológus)
LORENZ, KONRAD (1903–1989, osztrák etológus)
Kézenfekvőnek tűnik, hogy igazságérzetünk ugyancsak a törzsfejlődés során „programozódott be”, amelynek az a funkciója, hogy megakadályozza asszociális fajtársainknak a közösségbe való beszivárgását.
Számtalan fiatal viszonyul ellenségesen ahhoz a társadalmi rendhez, melyben él, és így többek között a szüleihez is. Az, hogy magától értetődő módon elvárják ettől a társadalomtól és szüleiktől, hogy eltartsák őket, felelőtlen infantilizmusukat mutatja.
Az a tévhit, miszerint helyes „kondicionálást” feltételezve az embertől csaknem minden elvárható, vele csaknem minden megcsinálható, alapjául szolgál annak a sok bűnnek, melyet a civilizált emberiség a természet, így az ember természete és az emberség ellen elkövet. Szükségszerűen a legtragikusabb következményekkel jár, ha egy világot átfogó ideológia az abból eredő politikával együtt hazugságra épül.
A föld túlnépesedik, s ez a szociális kapcsolatok túlkínálatával mindannyiunkat arra kényszeríti, hogy ellenük alapvetően „embertelen” módon védekezzünk, …
A természetes életteret elpusztítjuk, mely által nemcsak azt a külső környezetet romboljuk le, amelyben élünk, hanem az ember önmagát is megfosztja a felette álló teremtés szépségének és nagyságának a tiszteletétől.
Az emberiség versenyt fut önmagával. A technológia fejlesztése egyre inkább saját pusztulásunk árnyképét vetíti előre, és az embert minden értékkel szemben vakká téve megfoszt bennünket az őszinte emberi elmélkedési tevékenységhez szükséges időtől.
Az emberiség egyre erősebben dogmásítható. Az azonos kulturális csoportban található emberek számának növekedése a közvéleményt befolyásoló technikai eszközök tökéletesedésével párhuzamosan a nézetek olyan uniformizálódásához vezet, milyenre az emberiség történetében még sohasem volt példa.
A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Sopron, 1989. Keve Károly.
