MALEVICS, KAZIMIR (1878–1935, orosz festő, teoretikus)
MALEVICS, KAZIMIR (1878–1935, orosz festő, teoretikus)
A művészetben igazság kell, nem pedig őszinteség.
A tárgyak füstként oszlanak szét az új művészet számára, s a művészet saját célja, az alkotás, a természeti formák feletti uralom felé halad.
Korunkat elmúlt idők régi formáiba kényszeríteni meddő igyekezet.
A természet formáinak ismétlése és másolása a művészet hazug értelmezésére nevelte a tudatot.
Reális dolgok ábrázolása a vásznon – csupán a reprodukciós készség művészete, semmi más.
A formának életet kell adni, s jogot az individuális létezésre.
A festő arra kapta tehetségét, hogy hozzátegye az élethez az alkotás rá eső részét, és meggyorsítsa a változó élet rohanását.
Szabad alkotás csak akkor lehetséges, ha minden művészetet megszabadítunk a téma kispolgári gondolatától és megbarátkozunk a gondolattal, hogy a természetben nem kell mindent reális tárgynak és formának látni, hanem anyagnak, tömegnek, amiből a természetestől eltérő formákat kell teremtenie.
Színektől ég az agyam. De a szín és a józan ész elnyomása alatt rabságban sínylődött. Szelleme gyengült és kialudt. Mikor azonban végül úrrá lett a józan észen, a színek özöne árasztotta el a reális dolgok számunkra oly gyűlöletes formáját.
A tárgyak sok időmozzanatot hordoznak magukban. Formájuk különböző, következésképpen megfestésük is az.
A négyzet eleven, fejedelmi kisded.
A konstruktivizmus. Válogatta és szerkesztette: R. Bajkay Éva. Gondolat, Budapest, 1979.
