MASARYK, TOMÁS GARRIGUE (1850–1937, csehszlovák filozófus, államférfi)
MASARYK, TOMÁS GARRIGUE (1850–1937, csehszlovák filozófus, államférfi)
. az angol nehezen lendül neki, de aztán lendületben marad.
A cél az, hogy a nagy nemzetek, amelyek eddig a kis nemzeteket és egyben egymást is fenyegették, elfogadják azt az elvet, hogy minden kis és nagy nemzet egyenrangú állami és kulturális individualitás.
Természetes lenne, ha a kis nemzetek közelednének egymáshoz, s tán még egyesülnének is. Az ilyen egyesülés azonban nem mindig ellensúlyozza a szomszédos nagy nemzetek egységes voltát és centralizáltságát.
Lehetséges és kívánatos, hogy az Ausztriából létrejött államok között élénk gazdasági és kulturális kapcsolatok legyenek. Ezért a személyek és tárgyak cseréjének, a kommunikációnak a megkönnyítése ésszerű és időszerű követelmény.
… fel kell tenni a fő kérdést, hogy mi az igazságosabb: ha hárommillió, vagyis a német nemzet egy töredéke nem német államban él, vagy ha tízmillió cseh és szlovák, vagyis az egész nemzet él egy német államban.
Helyesen oldjuk meg a nemzeti kérdést, ha megértjük, hogy annál nemzetibbek leszünk, minél emberibbek vagyunk. És viszont: annál emberibbek leszünk, minél nemzetibbek vagyunk.
A demokráciát még sehol sem sikerült következetesen megvalósítani. Egyelőre minden demokratikus állam csak kísérlet a demokráciára. A demokratikus államok sokat – egyik többet, másik kevesebbet – megőriztek annak a régi rendszernek a szelleméből és berendezkedéséből, amelyből kialakultak. Az igazi demokrácián, külső és belső testvériségen, szabadságon és egyenlőségen csak az igazából új államok, a jövő államai alapulnak majd.
Az országok és területek gazdasági föllendülése, a közlekedés tökéletesedése és a közigazgatás fejlődése idővel lehetővé fogja tenni a kisebbségi kérdés revízióját és rendezését.
Ha a demokráciát igazán a humanitás szelleme hatja át és ha a nemzetköziség megerősödése nem üres beszéd, akkor a politikai határ nem lehet többé védőfal az abszolutisztikus önkény számára.
Ami a magyar kisebbséget illeti, hangsúlyozni kell, hogy Szlovákiában eredetileg kevés magyar volt, viszont irgalmatlanul magyarosították a szlovákokat. A magyarok bezárták a szlovák iskolákat, elnyomták a szlovák irodalmat, és minden eszközt fölhasználnak rá, hogy a szlovákokat megfosszák nemzeti valójuktól. Csak az igazság diadala lesz, ha vége szakad ennek a brutális, embertelen politikának, és a magyarok rákényszerülnek, hogy beérjék saját nemzeti erőikkel. A déli határ mentén lakó magyarok egy része Szlovákiának fog jutni, ennek fejében azonban jelentékeny szlovák kisebbség marad Magyarországon.
Fölmerült az a terv is, hogy Csehszlovákia és Jugoszlávia egy korridorral kapcsoltassanak össze. Ez Pozsonynál kezdődnék és az alsó-ausztriai és stájer határ mentén a Muráig húzódnék. Ez a terület Magyarország része, főképpen németek lakják, de szlovén kisebbség és horvát települések is vannak itt.
… az önállóság a nemzetet nem tartja fenn és nem üdvözíti, a nemzetnek kell megtartania önállóságát…
Én azt hiszem, hogy az a helyes, hogyha a nemzetet és nemzetiséget a társadalmi törekvések céljainak, az államot pedig eszközének tekintjük.
A világforradalom, 1914–1918. Bp., 1990. Bába Iván.
Slovenskót, a (cseh) nemzet déli részét a magyarok foglalták el és nagyon korán elszakították Csehországtól és Morvaországtól, bár rövid időre a szlovákok később is visszanyerték függetlenségüket. Egészen a XVIII. századig a magyarok képtelenek voltak a szlovákokat megmagyarosítani, mert műveltségükben a szlovákoktól függtek, amit a magyar nyelv is bizonyít; több száz olyan kifejezést vettek át a szlovákoktól, amelyek a civilizált élet fogalmait jelölik.
