MEDGYESSY FERENC (1881–1958, szobrász)
MEDGYESSY FERENC (1881–1958, szobrász)
Gondoltam: ha én valaha is szobrot csinálnék, az csak nagyon is egyszerű szobor lehetne. Kérdés, ilyet meg egyáltalában érdemes-é?
Hanem az egyiptomi, sumér meg asszír szobrok szíven találtak. Na lám! Ezek még annál is egyszerűbbek, mint amiket én magamnak elképzeltem. Mégis milyen csodálatosak.
Mi művészek, minden esztétikai okfejtéstől függetlenül alkotjuk meg a műveinket. Mert hajó a művész, öntudatlanul és akaratlanul megérzi és visszaadja tulajdon korát.
A modern szobrászatnak nem célja a természet másolása, a művészben benne él a természet minden mozdulata, a modell csak emlékeztet a valóságra. Azonban az anyag is parancsol, annak is megvannak a maga törvényszerűségei, amiket nem lehet elsikkasztani. Ellenkezőleg, a kettőt össze kell ötvözni, akkor jó és akkor modern a szobor.
A nőket mindig úgy tekintettem, mint a gyönyörű élet csodálatos ajándékát. A nők csodálatosak, olyan húrokat szólaltatnak meg az emberben, amelyekről azelőtt nem is tudott.
… kiírtam az ajtóra a jelszót: „Pénzt csak hozni lehet, …”
A nevetés és a munka megóvja az ifjúságot.
Nekem csak a szobraim fontosak; nem szeretném, ha a világ nagyon megsértődne …, de valahogy az az igazság, hogy nemigen volt fontos nekem … Annyi pénze mindig akad az embernek, hogy megéljen belőle. Jó barátaim is voltak mindig, minden barátom modell volt.
Medgyessy Ferenc arcképe. Vál. Deák Dénes. Bp., 1981.
