MILLS, CHARLES WRIGHT (1916–1962, amerikai szociológus)
MILLS, CHARLES WRIGHT (1916–1962, amerikai szociológus)
A modern ember életsorsa nemcsak a családtól függ, amelyben született, vagy amelybe házasság útján bekerül, hanem egyre fokozottabb mértékben függ attól a vállalattól, ahol legszebb éveinek legtermékenyebb idejét tölti; nemcsak az iskolától, ahol mint gyermek és ifjú nevelődik, hanem az államtól is, amely befolyása alatt tartja egész életén át; nemcsak az egyháztól és templomtól, ahol alkalomszerűen meghallgatja Isten igéjét, hanem a hadseregtől is, amelyben megfegyelmezik.
A politikai rend … ma központosított közigazgatási berendezéssé vált, amely számos, korábban szétszórt hatáskört egyesít magában, s a társadalmi rendszer minden kis résébe befészkeli magát.
Vannak … az elitnek olyan tagjai, akiket a szerepük határoz meg: mások pedig bizonyos esetekben maguk határozzák meg a szerepüket. Ez utóbbiak nemcsak saját szerepüket határozzák meg manapság, hanem milliónyi más emberét is.
… a politikusan gondolkodó emberek mindenképpen okkal tekinthetik az amerikai uralkodó elitet felelősnek azon események döntő részéért, amelyek a ma történelmét alkotják.
… a hatalom középső szintjein egy félig szervezett, holtpontszerű állapot alakult ki, a legalsó szinten pedig egy tömegtársadalom-szerű jelenség jött létre.
Mit jelent ez a szó: szabadság? Akármi más jelentése legyen is, ennyit bizonyosan jelent: hatalmadban áll azt tenni, amit akarsz, amikor akarod és ahogyan akarod. S az amerikai társadalomban a pénzes ember tesz azt, amit akar, amikor akarja és ahogyan akarja. Akinek pénze van, annak van hatalma, s akinek hatalma van: szabad.
Egyik ember hatalma a másik gyengesége.
Mindaddig, míg a hatalom érezhetően nem mutatja ki a fogát, nem is tekintjük hatalomnak.
… – A kormány hatalma, illetve a hatalomnak rendelkezésére álló szaporodott eszközei sokkal jelentékenyebbek, mint valaha, és semmi jel sem mutat arra, hogy jelentőségükből veszítenének.
… a nagyvállalatokat kell a kulcsintézményeknek tekintenünk, mert ezeknek igazgatóságaiban keverednek leginkább a különböző elitek tagjai.
Amint az uralkodó hierarchiák vezető pozícióival kapcsolatos követelmények hasonlatossá váltak, tipizálódtak azok a személyek is, akik ezeket a vezető pozíciókat betöltötték.
Az uralkodó elit belső magját mindenekelőtt olyan személyek alkotják, akik az egyik intézményes rend élén betöltött uralkodó szerepüket a másik rend hasonló uralkodó pozícióival váltogatják.
A sok kis közösségből összefonódó nagy közösség ideája nem tényt rögzít, hanem egy eszményt, a valóságnak csupán álarcát viseli, mint mostanában a törvényesség színében megjelenő oly sok jelenség.
… a kis közösségek klasszikus társadalma ma a tömegtársadalommá való átalakulás állapotában van.
A tömegtársadalomban a hírközlés uralkodó típusai maguk a hírközlés formális eszközei, s a közösség nem egyéb, mint ezen eszközök piaca: azon személyek, akik az adott eszközökkel továbbított gondolatok tartalmát befogadják.
A tömegben az ember – mint egyén – morálisan védtelen, politikailag mint csoport – indifferens.
A siker egyetlen vitathatatlan ismérve a pénz, s az így elért siker még ma is az egyeduralkodó érték Amerikában.
Az a társadalom, amelynek egyetlen értékmérője az anyagi eredményesség, nem produkál lelkiismeretes embereket.
„Self made man” pszichológiai szempontból tulajdonképpen nem létezik. Nincs ember, aki kizárólag a maga erejéből emelkednék fel, legkevésbé az amerikai elit tagjai között. A nagyvállalati hierarchiák világában az embert a hierarchián belül felette állók választják ki, az általuk alkalmazott kritériumoknak megfelelően.
A hatalom és a vagyon társadalmában a tudás értékét hatalomra és vagyonra vezető eszköz – no meg társalgási ékesség – mivolta szabja meg.
… amennyiben az entellektüel egy állás-hierarchia keretében közvetlen alkalmazottja a hatalomnak, rendszerint csak korlátozott szabadsággal rendelkezik.
A demokráciához két dolog szükséges: egyfelől kifejező és értelmes közösségek, másfelől olyan politikai vezetők, akiket az értelem vezet, vagy akik legalább felelősséggel tartoznak a fennálló értelmes közösségeknek.
Az uralkodó elit. Bp., 1962. Kaposi Tamás.
