MÓRICZ ZSIGMOND (1879–1942, író)
MÓRICZ ZSIGMOND (1879–1942, író)
De törjön el a toll, amely jogtalanságot fuvoláz és igazságtalanságot muzsikál, még ha a legragyogóbb művészettel is.
A való életet valószerű vonásokkal adom vissza. Sokat köszönhetek ebben színmagyar népünk józan életszemléletének, tiszta és derűs életfelfogásának.
… Én hosszú pályámon ahhoz edzettem magamat, hogy csupa olyan dolgot írjak le, amit más szégyellt volna meg is érinteni …
Igen hosszú korát életemnek az a főkérdés foglalta le, hogy a magyarnak mi a helye és mi a szerepe ezen a világon?
Nekem a szerelem házasságot jelentett, s a házasság az életnek egyetlen lehetőségét.
… az emberekben van egy sajátságos, külön beléjük nevelt érzék, hogy eltakarják lepellel, amit nem tartanak dicsőségesnek, s nem tudják, hogy a természeten uralkodni nem lehet, tehát, ami az emberrel történik, az mind természetes.
Számomra az igazság, a valóság, az öt érzékkel felfoghatóság a szép. Azért tudok belemerülni a képzelt alakok valóságába, mert előttem a pillanat keretében minden benne van, amit az élet adhat.
Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond. Bp., 1967.
