NAGY LÁSZLÓ (1925–1978, költő, műfordító, szerkesztő)
Legyen vállalható
aki átlátható…
mi vígan megyünk tönkre
a lebedeusát
Éltem ötven évet holtan,
öt percig ha boldog voltam.
mert mind megölődünk, s hervadva elhal az idea is,
Szakad lágyan az ég, szereti a hazát az eső,
De ki látja, hogy rohadttá ért a szégyen?
Hogy ekkora alázat már gyalázat?
Szív ha nyarat áttelelt már,
a telet is átteleli.
De ha bödönünk is fontos,
az is legyen telisteli.
Itt ugyanis inni muszáj, de írni tilalom. Hiszen annyian írnak.
… hiszek az ábránd erejében, az eleddig unalmas utópiákban.
Bim-bam, birodalom, uradalom,
nyugadalom, bim-bam, forradalom,
uralom, irgalom, sírhalom, bim-bam.
… megeszi az utakat a távol,…
Kezdetben naivan hittem, hogy bennem a hiba, s kiderült, hogy kint, a valóságban. Kezdetben mégis, nem a felső vezetést hibáztattam, nem hihettem, hogy elárulva a forradalom, ami éltetett ifjúságomban.
Jönnek a harangok értem. Bp., 1978.