PARKINSON, CYRIL NORTHCOTE (1909–, angol történész, közgazdász, publicista, humorista)
Egy munka mindig annyira terjed ki, hogy kitöltse az elvégzésére felhasználható időt. E tény általános elismerését mutatja a közmondás is: „A legelfoglaltabb ember ér rá leginkább”.
Nem a botanikus feladata, hogy kiirtsa a gyomot. Neki az a dolga, hogy megmondja nekünk, milyen gyorsan nő a gyom.
Az intelligencia-vizsgálatnak az a hibája, hogy a legjobb jegyeket azok kapják, akik a későbbiek során gyakorlatilag írástudatlannak bizonyulnak.
Az angolok csapatjátékokon nőttek fel és úgy lépnek a képviselőházba, mint akik szívesebben csinálnának valami mást. Ha már nem golfozhatnak vagy teniszezhetnek, legalább úgy tesznek, mintha a politika is játék volna, nagyon hasonló szabályokkal.
[…] a napirend bármelyik pontján szentelt idő fordított arányban áll a szóban forgó összeggel.
Az az ember, akitől megtagadták azt a lehetőséget, hogy igazán fontos ügyekben döntsön, mind fontosabbnak tekinti azokat az ügyeket, amelyekben dönthet.
Ma már tudjuk, hogy az emberek kizárólag boldogtalan házasságuk következtében vesznek részt a helyi politikában.
A kísérletek igazolták, hogy a felelős állásban levő idősebb ember, ha kellő mértékben ellátják légiutakkal és űrlapokkal, hamarosan kénytelen nyugalomba vonulni.
Parkinson törvénye vagy az Érvényesülés Iskolája. Bp., 1964. – Szász Imre.