PESSOA, FERNANDO (1888–1935, portugál költő)
PESSOA, FERNANDO (1888–1935, portugál költő)
Az ember éppen olyan oktalan állat, mint a többi. Az egyetlen különbség abban áll, hogy a többiek egyszerű oktalan állatok, az ember pedig összetett oktalan állat.
Az egyetlen magasabbrendű dolog, amit az ember elérhet az, hogy az ösztöneit elleplezi, azaz ösztöneit egy magasabb rendűnek tartott ösztön uralma alá rendeli. Ez az ösztön az esztétikai ösztön.
Az emberiség egész létezése és történelme alapjában véve merőben értelmetlen valami; nem értjük, mivégre van, csak annyit fogunk föl belőle, hogy lennie kell.
Az ember nemcsak a szükséges dolgokért harcol, mint az állatok, hanem fölösleges dolgokért is.
Az egyén az egyetlen társadalmi valóság, már csak azért is, mert ő az egyetlen létező valóság. A társadalom képzete merő képzelgés, az emberiség képzete üres eszme. Csak az egyén létezik, csak az egyén gondolkodik és érez.
Hit, vallásos meggyőződés nélkül a közönséges ember állati szintre süllyed; hit, vallásos meggyőződés által a magasabb rendű ember lealacsonyul.
A nép gondolkodásmódját a tudomány, a természeti törvények iránti gyűlölet jellemzi; a nép csodát akar, egyedül a csodát képes felfogni. Csak annyi a különbség, hogy ki teszi a csodát; a Lourdes-i Miasszonyunk vagy Lenin? A nép alapjában véve a lényeget tekintve javíthatatlanul reakciós.
A hazafias érzés és az egyéni önzés ugyanabból az ösztönös alapból nő ki, ámde – bár lélektani gyökerük azonos – egymást egyensúlyban tartó jelenségek.
A forradalmak egyetlen haszna, hogy rombolnak, és hogy nyilvánvalóvá teszik: szükség van az építésre; hogy anarchikusak, és nyilvánvalóvá teszik: szükség van a rendre; hogy mindig idegenek a nemzettől, és kiváltják az ellenforradalmi fellépést, amely minden esetben nemzeti.
Amivel nem rendelkezünk, amit nem merünk vagy nem érünk el, azt megkaphatjuk álmunkban, és ezt az álmot alakítjuk művészetté.
Az emberben két közvetlenül társadalmi, azaz olyan tulajdonság van, amely közvetlenül társadalmi létére vonatkozik: a közösségi szellem, amelynek következtében a többi emberrel azonosnak vagy hozzájuk hasonlatosnak érzi magát, és ennélfogva idomul hozzájuk: és az elkülönítő szellem, amely elválasztja tőlük, szembeállítja velük, versenytársukká, ellenségükké vagy félig-meddig ellenségükké teszi.
Az alantas művészet célja az, hogy mulattasson, a középszerű művészet célja az, hogy fölemeljen, a felsőbbrendű művészet célja az, hogy megszabadítson.
A magasrendű költő azt mondja, amit valóban érez. A középszerű költő azt mondja, amit elhatároz, hogy érezni fog. A rossz költő azt mondja, amiről úgy gondolja, hogy éreznie kell.
Az emberek többsége, mégha a legnagyobb emberi őszinteséggel teszi is, a szokásoknak megfelelően érez …
Már a szépségnek sem hódolunk: hódolatunkkal csupán képi mását övezzük. Minden utcán akad néhány olyan lány, aki nem kevésbé szép, mint a mozivásznon látható lányok. Bármelyik hivatalból tömegesen jönnek ki ebédidőben olyan fiatalemberek, akik legalább olyan jóképűek, mint a mozivászon üresfejű fiatalemberei.
Egy kiváló festmény olyasvalami, amit egy gazdag amerikai azért akar megvenni, mert mások is szívesen megvennék, ha tudnák.
Furcsamód … nagy lángelmék általában a köznapi érzelmeknek megfelelően gondolkodnak. Shakespeare jó, sőt talán túlságosan is jó hazafi volt.
Kifejezni valamit annyit jelent, mint elmondani azt, amit nem értünk.
Az a tény, hogy valamely probléma létezik, még nem jelenti azt, hogy megoldása is van.
Minden egy. A sátáni csupán az isteni anyagiasulása.
Nem akkor nehéz elutasítani vagy elutasítani tudni valamit, ha hazugságként jelenik meg, hanem akkor, amikor igazságként jelenik meg.
Nemzet, emberiség, Isten. Bp., 1991. Pál Ferenc
