SZEKFŰ GYULA (1883–1955, történész)
SZEKFŰ GYULA (1883–1955, történész)
A magyar politikában lehetőleg kerülni kell oly problémák fölvetését, melyek a szenvedélyeket felkelthetik és egy népszerű politikai kurzus túlzásaira alkalmat adnak.
Az igazán nagyoknak, kiknek egyéniségében egy adott nemzetiség, minden hibájával és erényével együtt ölt testet, minő volt kétségtelenül Kossuth és La Fayette, a népszerűség, éppen a néppel való kongenialitásuk miatt, ölükbe hull; ők a tömeg lelkesedésében, mint saját elemükben élnek anélkül, hogy belső hazugságokig, a tömeg kegyeinek vadászásáig kellene alacsonyulniok. Kisebb és kevésbé szerencsés politikusoknak meg kellett szerezniök a népszerűséget, ahogyan lehetett. Nálunk azáltal, hogy a nemzet hibáinak hízelegtek, a tömeg radikális hangulatának vakon engedelmeskedtek.
… az irodalom félszázaddal előbb nemzeti politikánknak szülőanyja, most szolgálóleány és konyhamosogatni jár a fényes klubokba.
… súlyosabb vádat elkeseredett magyarok nem vághattak egymás arcába, mintha egymás liberalizmusát vonták kétségbe.
A nemzetiségileg vegyes területeken lakó idegen népfajok kultúrában és vagyonban gyarapodtak, míg magyarjaink erkölcsileg és anyagilag süllyedtek – a magyar imperializmus korszakában! Elég a székelység példájára hivatkoznunk, mely oldott kéveként hullott szét oly időben, midőn Budapesten székely eredetű politikusok vitték a szót és lelkesedtek a magyar impériumért.
… összetévesztettük a nemzetiséget a nyelvvel, a magyarságot a magyarul csevegéssel, a halhatatlan lelket a mulandó, színét váltó külsővel.
A kapitalizmus hirtelen fellendüléséhez, az indusztializmus és pénzüzlet szédületes kifejlődéséhez a zsidóság szolgáltatta az agyvelőt és embert…
… különös illúzió, mely szerint az állammal foglalkozás, a politika a nemzeti életnek legfontosabb és legelőkelőbb ágazata, más szóval, hogy a politikus, a parlamenti férfiú a nemzet igazi vezetője.
Isten a történelemben nem büntet szemünk láttára és nem fogjuk láthatni, amint egykor az elmúlás ugyanazon temetőjében nyugszik a hatalmas elnyomó és az elnyomott szenvedő. S ha a bűnre nem jön láthatóan bűnhődés a nemzetek körében, akkor az sem tartható valószínűnek, hogy a helyes útról letért nép felismerje tévelygését és sietve visszatérjen a lelki megtisztulás, a belső átalakulás útjára.
A szép beszéd ma is rendesen annak esik jól, aki elmondja, és ritkán használ annak, akinek elmondják …
A történész a dolgokat az időben tekinti s így észre kell vennie az ideáknak századok folyamán bekövetkező változását.
Trianon neobarokk építészetének a társadalom neobarokk gondolkodásmódja felelt meg.
A forradalmak sok szép jelszót lefoglaltak maguknak, azokat lelkiismeretlenül elhasználták, értéküket tönkretették s mikor utánuk az állami és társadalmi rend újra szilárdulni kezdett, a nemzeti életre oly fontos fogalmak, mint: nép, demokrácia, munkásság, szociális gondolkodás, szocializmus, állottak itt a forradalmak bűneitől súlyosan megterhelve.
Ebben a furcsa korban telivér nyárspolgárok állták derekasan az ünneplés lázát, melyhez különben meglepő gyorsan hozzászoktak és utóbb már senki sem csodálkozott azon, ha valaki a saját arcképének vagy szobrának leleplezésére megjelenve, minden géne nélkül szemébe nézett az ünnepi szónokoknak, s azután némileg elérzékenyülten, saját szobrára támaszkodva mondott köszönetet a hazafias ünneplésért.
… – azonban egy dolog van, minél fontosabb nép életében nem lehet, s ez magának a népnek élete.
A nehézségeket sohasem a derekak, a szakértők, a tudósok, a tárgyi emberek okozzák, hanem azok, akik a szakértés, a tudomány, a tárgyiasság színe alatt politikai és egyéni célokat követnek.
Amint az előtt sem lehett behunyni szemünket, hogy a magyar földnek szinte 40%-a nem a magyar nép, hanem alig 2000 ember kezében van, s amint ezzel szemben is elérkezettnek kell tartanunk az időt, hogy a magyar nép érdekei megóvassanak, ugyanezt kell mondanunk a kapitalizmus esetében is. Akárcsak a latifundiumok, a kapitalista termelés és eszközei is, azon létfontosságú javak közé tartoznak, melyek bizonyos esetben magánkézen túlságos nagy, a közjót esetleg veszélyeztető hatalmat képviselnek.
… a kapitalizmus változik és bomlik és nincs ember, aki előre láthatná a termelési rendet, mely néhány évtized múlva ki fog alakulni; de addig is a zsidóságnak is érdeke, hogy a magyarság nagyobb részt nyerjen a kapitalisztikus termelési rendben, ennek minden egyes fokozatán.
… mivel minden ifjúság jellemzője az öregekétől eltérő, fiatalos, új mozdulat, ezért éppen a fiatalságot zárta ki magából ez a „konzervatív” közszellem.
… az erdélyi magyarságban most nem annyira a Magyarországgal összekötő, azonos elemeket hangsúlyozták, hanem a külön színezetűeket, az erdélyiséget, a transzilvánizmust.
… az idegen nyomás, a rájuk nehezedő gyűlölség súlya alatt az erdélyi magyarság jobban összebúj, arisztokratáktól intelligencián át a szegény népig, semmint az osztálykülönbségek formalizmusát fenntartó trianoni.
Soha nem zárkózhattunk el idegen, kívülről jövő hatások elől, sem mai hazánkban, sem vándorlásaink alatt, sem az őshazában, Európa északkeletén, aminthogy más népek fejlődése is ugyanez, mindenütt kölcsönhatások megszakítatlan soraival találkozunk. A lényeges az, hogy ezen átvételekkel egy különálló, minden mástól különböző népi és kulturális egyéniség gyarapszik, melynek megvan a szintén minden mástól megkülönböztetett külön élete …
… az irodalom nemcsak az egyének alkotásaiból, a művekből áll, az irodalom részesei nemcsak az írók, hanem az olvasók is, mindkettőjüket összeköti a kollektivitásra jellemző közös lelki forma.
Talán nem illúzió, nem vétkes illúzió ez: hinni a jövőben és az ifjúságban!
Három nemzedék és ami utána következik. Bp., 1934.
67 nem egyéb…, mint gyakorlatilag lehetővé tett, végrehajtható 48.
Ha ma túl kevesen vagyunk, hogy nagy szomszédainkkal, vagy sok kis szomszéd szövetkezésével szemben önállóságot tanúsíthassunk, törekednünk kell egyrészt a számbeli megerősödésre, másrészt saját nemzeti szellemünk megszilárdítására.
