TAMÁSI ÁRON (1897–1966, író)
TAMÁSI ÁRON (1897–1966, író)
Verjen meg az Isten, háborúcsinálók!
Az Isten felereszti a napot, de hiába ragyogtatja bármekkora fénnyel, mert a hatalomnak nincsen szeme.
A jó pap is olyan, … hogy nemcsak a maga falujában ismerik. Ilyenformán van ez más emberrel is, aki nagytudományú, aki gépeket csinál hitvány vasdarabokból, aki egy szigorú dróttal odavezeti a világosságot, ahova akarja, aki mindent kitalál s megreparál…
A jövőre nézve azt határozom, hogy a magam fejitől akarok ember lenni.
Szegény embernek muszáj bátornak lenni –
… csak két dolog van a világon, amihez méreggel nem szabad hozzányúlni, s a kettő közül egyik a pénz… – A másik az asszonyember.
… az igazság széjjel van szórva, amiként a zsidók a földkerekségen. S ahogy a zsidókat nem lehet összeterelni, azonképpen az igazságot sem.
Az öröm s a fájdalom együtt szokott eléfordulni, mint a pásztor s a tolvaj.
… minden embernek őrködni kell a világ rendje felett, mert a becsület azt kívánja.
… a szegények és elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam.
Mindenünnét ki lehet szabadulni, ha van az embernek jó segítő társa.
A szerelem? Tán leginkább olyan, mint a rózsa. S mint a rózsák között is a legszebb piros rózsa, amelyik ki tudja, mikor titkon fogamzik …
Ott kezdem legalól, ahol egy vesztett embernek s egy vesztett nemzetnek mindig kezdeni kell. Kicsiből, alázatosan és hittel.
Nem lehet a világot folyton hergelni, mint a kutyát. Megharapja az embert, fiam.
… aki sokat győz, az egyszer veszt.
… mind ilyenek vagyunk mi asszonyemberek: csak egy simogatásra vágyakozunk, de a férfiak simogatás helyett önmagukkal viaskodnak …
… akit szeretünk, az a halálon túl is létezik nekünk; s hogy amiben erősen hiszünk, az valóság lesz egyszer.
… a gép tökéletlen! Amit én el tudok képzelni, azt a gép nem tudja elképzelni; s amit én látok, azt ő nem tudja látni, hogy levehesse nekem!
… az örökös küzdelem és a nehéz szegénység ma is a legrégibb két család a faluban.
… a tanult fiak könnyen elfoszlanak magukban és utódaikban, akár a szabad szélben a felhők, amelyek a barlangból kilépnek a légbe.
… ha nyugton akarok lenni, manapság is úgy teszek néha, mintha gondolkoznám. Máskor azzal vezetem félre az embereket, hogy kíváncsi és tanulékony természetet mutatok, pedig valójában csak arra vágyódtam örökké, hogy valahol csendesen megülhessek.
A szegénység szívesen tanácsolta az egykedvű vagy aggodalmas várakozást s azonkívül az orvosok felől is csak annyit tartottak bizonyosnak, hogy annak fizetni kell.
… ne csak a betegségtől és a hirtelen szerencsétlenségtől mentse meg az isten az embert, hanem mentse meg a női zsarnokságtól is.
… de ritkán van olyan baj, ami valakinek javára ne válnék.
. embereké a világ s egyszer megváltoztatják. Összefognak, akik bajosan élhetnek, s fordítanak egyet rajta.
Összes novellái; Ábel a rengetegben; Három játék; Bölcső és bagoly.
