WITTGENSTEIN, LUDWIG (1889–1951, osztrák filozófus)
WITTGENSTEIN, LUDWIG (1889–1951, osztrák filozófus)
… ahhoz, hogy a gondolkodásnak határt szabjunk, tudnunk kellene gondolni e határ mindkét oldalát /azaz tudnunk kellene gondolni azt, ami nem gondolható/. – A határt tehát csak a nyelvben lehet megvonni és az, ami e határon túl fekszik, egyszerűen értelmetlenség lesz.
A világ mindaz, aminek esete fennáll.
Aminek esete fennáll, a tény nem más, mint az elemi tények megléte.
Ha a dolgok előfordulhatnak az elemi tényekben, akkor ennek a lehetőségnek már bennük kell rejlenie.
A szubsztancia az, aminek létezése nem függ attól, minek az esete áll fenn.
A szubsztancia forma és tartalom.
Tér, idő és szín (színesség) a tárgyak tormái.
Csak ha léteznek tárgyak, lehet szilárd formája a világnak.
A kép – tény.
Ahhoz, hogy megállapítsuk, igaz-e avagy hamis a kép, össze kell hasonlítanunk a valósággal.
A tények logikai képe a gondolat.
„Egy elemi tény elgondolható” – ez azt jelenti, hogy képet alkothatunk róla magunknak.
Az igaz gondolatok összessége a világ egy képét alkotja.
A gondolat tartalmazza azon helyzet lehetőségeit, amelyet gondol. Ami gondolható, az lehetséges is.
A kijelentés lényegéhez tartozik, hogy képes új értelmet közölni velünk.
A kijelentés lehetősége a tárgyak jelekkel való képviseletének elvén alapul.
A filozófiának meg kell világítani és élesen körül kell határolnia a gondolatokat, amelyek egyébként, úgyszólván, homályosak és elmosódottak.
A pszichológia nincs közelebbi rokonságban a filozófiával, mint bármely másik természettudomány.
A kijelentés mutatja a valóság logikai formáját.
Az eljövendő eseményeket nem lehet kikövetkeztetni a jelenlegiekből.
Megadni a kijelentés lényegét annyit tesz, mint megadni minden leírás lényegét, tehát a világ lényegét.
A logikában bizonyos értelemben, nem tévedhetünk.
A logika minden tapasztalatot megelőz – mármint azt, hogy valami így van.
Azt, ami az alkalmazásban rejlik, a logika nem láthatja előre.
Nyelvem határai világom határait jelentik.
Mindaz, amit látunk, másképp is lehetne.
A dolgoknak nincs a priori rendjük.
A filozófiai Én nem az ember, nem az emberi test vagy az emberi lélek, amellyel a pszichológia foglalkozik, hanem a metafizikai szubjektum, ami határa, nem pedig része a valóságnak.
A logika kijelentési tautológiák.
Az értelemmel bíró kijelentés valamit állít, bizonyítása pedig mutatja, hogy ez így van; a logikában minden egyes kijelentés egy bizonyítás formája.
A matematika a logika egyik módszere.
A matematikai módszer lényege az, hogy egyenletekkel dolgozunk. Mégpedig e módszeren alapul, hogy a matematika minden kijelentésének magától értetődőnek kell lennie.
A logika vizsgálata minden törvényszerűség vizsgálatát jelenti. És a logikán kívül minden véletlen.
Ha lenne egy oksági törvény, így hangzana: „Vannak természettörvények”.
Egyetlen folyamatot sem hasonlíthatunk össze az idő folyásával ilyesmi nem létezik –, hanem csakis egy másik folyamattal (mondjuk a kronométer járásával).
Amit le lehet írni, az meg is történhet, és amit az okság törvényének ki kell zárnia, azt leírni sem lehet.
A világ független az akaratomtól.
A világ értelmének a világon kívül kell lennie. A világban minden úgy van, ahogy van, és minden úgy történik, ahogy történik; benne nincs semmiféle érték, és ha lenne is, nem lenne semmi értéke.
… az etikának semmi köze a köznapi értelemben vett büntetéshez és jutalomhoz… Kell ugyan léteznie valamiféle etikai jutalomnak és etikai büntetésnek, de ennek magában a cselekedetben kell rejlenie.
Kétségtelenül létezik a kimondhatatlan. Ez megmutatkozik, ez a misztikum.
A filozófia helyes módszere a következő lenne: Semmit sem mondani, csak amit mondani lehet, tehát a természettudomány tételeit, – tehát valami olyat, aminek semmi köze a filozófiához, és valahányszor másvalaki valami metafizikait akarna mondani, bebizonyítani neki, hogy a kijelentéseiben szereplő jelek némelyikéhez nem fűzött jelentést. E másvalaki számára e módszer nem lenne kielégítő – nem érezné, hogy filozófiát tanítunk neki –, de csakis ez lenne az egyedüli szigorúan helyes módszer.
Egy dolog eszméket vetni, más dolog learatni őket.
Ellentmondás valakitől egyszerre elvárni, hogy megőrizze magában a teste iránti régi esztétikai érzést, és egyúttal örömmel köszöntse a daganatot.
A zenei érzék az ember életmegnyilvánulása.
Aki nem hazudik, az már épp eléggé eredeti.
Egyetlen napon meg lehet élni a pokol rettenetét; az időből bőven futja rá.
Logikai-filozófiai értekezés. Bp., 1963. Márkus György. (Utolsó 5 tétel:) Id. Kertész Imre: Valaki más, Bp., 1997. Kertész Imre.
