WOOLF, VIRGINIA (1882–1941, angol írónő)
WOOLF, VIRGINIA (1882–1941, angol írónő)
Mert ha önmagunkat kifejezni nehéz, önmagunknak lenni még annál is nehezebb. A lelkünk, vagy a bennünk lakozó élet, egyáltalán nincs egyetértésben a rajtunk kívüli élettel. Ha van merszünk megkérdezni a véleményét, mindig pontosan az ellenkezőjét mondja, mint a többi ember.
… „talán” – „talán”, „azt hiszem”, és a többi hasonló kifejezés, amely enyhíteni képes az emberi tudatlanság elhamarkodott kijelentéseit. Ha nézeteinket nem célszerű nyíltan hangoztatni, jól jönnek az ilyen tompító szavak. Mert az ember nem mond ki mindent; van egy-két dolog, amire pillanatnyilag jobb, ha csak céloz.
A kapcsolat egészség; a kapcsolat igazság; a kapcsolat boldogság. Kötelességünk, hogy megosszuk, amink van; hogy bátran alászálljunk, és napvilágra hozzuk legromlottabb gondolatainkat; hogy ne titkoljunk semmit; ne színleljünk semmit; ha tudatlanok vagyunk, mondjuk ki; ha szeretjük barátainkat, adjuk értésükre.
… az emberi természetben van valami eredendően nevetséges .:.
Az emberek egyszerre-e gazfickók és szentek, cselekedeteik kedvesek s ugyanakkor megvetni valók. Egyidejűleg szeretünk és gyűlölünk. Hűlt helye a jó és rossz közötti megszokott választóvonalnak. Gyakran azokkal érzünk együtt leginkább, akik a legádázabb gonosztevők, és a legnyomorultabb bűnözők váltják ki belőlünk a legnagyobb csodálatot és szeretetet.
Figyelembe kell vennünk, hogy ahol oly sok erő fordítódik ama, hogy megtalálják az igazság kifejezésének módját, ott az igazság óhatatlanul kimerült, és kaotikus állapotban ér el minket.
A költészet ugyanis túlnyomórészt mindig is a szépség oldalán állott. Mindig ragaszkodott bizonyos előjogokhoz: rímhez, ritmushoz, költői dikcióhoz. Sose használták föl az élet közönséges céljaira. Minden piszkos munkát a próza vállalt magára; az válaszolt a levelekre, az fizette a számlákat, az írta a újságcikkeket, az mondta a beszédeket, rendelkezésére állt üzletembernek, szatócsnak, ügyvédnek, katonának, parasztnak.
Különös dolog, de a regényírók valahogy mindig el tudják velünk hitetni, hogy a díszes ebédek csakis azért emlékezetesek, mert ott igen szellemes mondások szoktak esni, vagy csupa bölcs dolog történik. Ritkán vesztegetnek szót arra, hogy közben mit adtak enni.
Az elmúlt századok hosszú során át a nők olyan tükörként szolgáltak, melyben megvolt az a varázslatos és gyönyörűséges képesség, hogy a férfi alakját kétszeres életnagyságban verje vissza. E nélkül a képesség nélkül a föld valószínűleg mocsár és őserdő marad.
… a zseni felette áll annak, hogy törődjön vele, mit beszélnek róla. Csakhogy sajnálatos módon épp a zseniális férfiak és nők törődnek a leginkább azzal, hogy mit beszélnek róluk.
Könnyű azt mondani, hogy érjük be a nyugalommal. Az embernek mozgalmasság kell. S ha nincs, teremt magának.
… a nők értékrendje igen gyakran eltér attól az értékrendtől, melyet a másik nem alakított ki; természetes, ha így van. Ám a férfiak értékrendje uralkodik.
A pille halála. Bp., 1980. Réz Ádám, Szegedy-Maszák Mihály, Szobotka Tibor, Vajda Tünde; Saját szoba. Bp., 1986. Bécsy Ágnes.
