YOURCENAR, MARGUERITE (1903–1987, belga származású francia írónő)
YOURCENAR, MARGUERITE (1903–1987, belga származású francia írónő)
Csaknem minden, amit felebarátainkról tudunk, másodkézből való. Amikor egy ember vall magáról, valójában mentegeti magát: védőbeszédet mond. Akit megfigyelünk, már nincs egyedül.
Annak feltételezése, hogy egy ember, bármilyen jelentéktelen legyen is, alakoskodik előttem, könnyen azt eredményezheti, hogy megsajnálom, megvetem vagy megutálom.
Nincs közönségesebb dolog, mintha cinkosai vannak az embernek.
Nagy hiba, hogy olyan erényeket próbálunk kicsikarni egy-egy emberből, amelyeknek híján van, ahelyett, hogy azokat akarnánk fejleszteni, amelyek megvannak benne.
… aki nem tud szabad időt biztosítani magának, az nem tud élni.
… tudtam, hogy a jó meg a rossz egyaránt megszokás dolga, hogy az, ami átmeneti, majd meghosszabbodik, a külsődleges egyre mélyebbre hatol, az álarcból, ahogy múlik az idő, arc lesz. Ha egyszer a gyűlölet, az ostobaság, a téboly hatása hosszan tartó, miért ne lehetne huzamos a józan ész, az igazság, a jóakarat hatása is, gondoltam magamban.
Minden emberben több erény van, mint hinnők, de csak a siker hozza napfényre őket …
A legjobb szándékú férfiak szavait is csak fél füllel hallgattam, ha azt fejtegették, hogy a boldogság elernyeszt, a szabadság elpuhít, az emberséges bánásmód megront. Lehet, hogy így van, ám ha a világ jelenlegi állapotában ebből a feltételezésből indulnánk ki, úgy járnánk el, mint az, aki nem ad enni az éhezőnek, mert attól tart, hogy az néhány év alatt meghízik és akkor megüti a guta.
Egy törvény, amit sűrűn megszegnek, rossz törvény; …
Kétlem, hogy a világ minden bölcsességének sikerülne megszüntetnie a rabszolgaságot: legfeljebb új nevet találnak majd neki. Sőt el tudom képzelni a szolgasornak a mi rabszolgaságunknál rosszabb, mert fondorlatosabb változatait is; az egyik ostoba és elégedett gépekké fogja változtatni az embereket, akik szabadnak hiszik magukat, noha szolgák, a másik elveszi kedvüket a pihenés örömétől meg a gyönyöröktől, és a munkának a barbárok harci dühéhez hasonlatos szenvedélyét fejleszti ki bennük.
A nők helyzetét különös szokások határozzák meg: egyszerre elnyomottak és gyámolítottak, gyöngék és hatalmasak, túlságosan megvetik és túlságosan tisztelik őket.
… aki újjáépít, az a múlt jegyében együttműködik az idővel, megragadja vagy átalakítja annak szellemét, állomásokkal segíti a jövőbe vezető útját; aki újjáépít, az megtalálja a kövek mögött a források titkát.
Városainkat ellepik a szobrok, festett vagy megmintázott műalkotások hemzsegnek mindenütt, ám ez a bőség megtévesztő; folyvást ötven-hatvan remekművet utánzunk, de kitalálni már egyet se tudnánk közülük.
… a tárgyalások során is főként azért vagyok az igazság híve, mert az megkönnyíti és meggyorsítja az ember dolgát.
Minden boldogság egy-egy remekmű: egy szemernyi tévedés is tönkreteszi, egy szemernyi habozás elsilányítja, egy szemernyi nehézkesség elcsúfítja, egy szemernyi ostobaság elbutítja.
… egy nagy színész arcjátéka olykor egy egész nép, egy egész kor érzelmeit fejezi ki.
A tudákos iskolamesterek mindig dühbe gurulnak, ha kiderül, hogy valaki éppoly jól ért szűk szakterületükhöz, mint ők maguk …
Nincs olyan tömör meghatározás, mely mindent magába foglalna.
… a vakhit és a józan ész harcában ritkán győz az utóbbi.
… van egy pont, ahol két ellentétes gondolkodásmód csakis avégett találkozhat, hogy összecsapjon.
A világ, amely ránk unt, új urakat fog keresni magának; amit mi bölcsnek hittünk, balgaságnak hat majd, amit mi szépnek láttunk, csúfnak fogják mondani.
… a birodalmaknak éppoly kevés idő adatik, hogy okuljanak hibáikból, mint az egyes embernek.
Az élemedett kort sohasem tekintettem mentségnek az emberi gonoszságra, sőt súlyosbító körülménynek tartottam.
… ha már aggastyánokról van szó, többre becsülöm a fanatikust a cselszövőnél.
… a vér köteléke, akármit mondjanak az emberek, felettébb gyönge, ha nem erősíti meg a szeretet; gyakorta tapasztaljuk ezt a magánéletben, akár a legkisebb örökségi ügy során is.
Több bölcsesség is létezik, s a világnak mindre szüksége van; mindenképpen hasznos, ha váltakozva érvényesülnek.
… az embernek, ha életének immár semmi haszna, joga van úgy határoznia, hogy elmegy.
… hála annak a lehetőségnek, hogy bármikor megölhetem magam, türelmesebben viselem az életet, mint ahogy az álmatlanságban szenvedő embert is megnyugtatja a keze ügyében levő altató.
Az élet iszonyatos, tudjuk. De éppen mert keveset várok az emberi léttől, a boldogság rövid szakaszait, minden parányi fejlődést, az újrakezdés és a folyamatosság erőfeszítéseit megannyi csodának tartom, amely csaknem ellensúlyozza a tengernyi bajt, kudarcot, mulasztást, tévedést.
Ha a barbárok egyszer megkaparintják a világhatalmat, kénytelenek lesznek átvenni módszereink egy részét, s végül hasonlítani fognak ránk.
Vannak könyvek, amelyeket nem szabad negyvenéves korunk előtt megírnunk.
Ha rekonstruálni akarjuk egy ember gondolkodását, nincs jobb módszer, mint könyvtárát rekonstruálni.
A nők élete túlontúl korlátozott, vagy túlontúl titokban marad. Ha egy nő vallomást tesz, nyomban szemére vetik, hogy nem is nő.
Aki szenvedélyesen szomjazik az igazságra, vagy legalábbis pontosságra, többnyire képtelen megérteni, akárcsak Pilátus, hogy az igazság nem tiszta igazság.
Bizonyos értelemben véve minden elbeszélt élet példa; azért írunk, hogy támadjuk vagy védelmezzük a világnak egy lehetséges rendszerét, hogy meghatározzunk egy módszert, amely a sajátunk.
Hadrianus emlékezései. Jegyzőfüzetei. Bp., 1984. Réz Pál.
