Országgyűlés. Az adott államterületen élő nemzet részesedése a törvényhozó hatalomban. Mint intézmény „parliament” néven - a XII.…
Országgyűlés. Az adott államterületen élő nemzet részesedése a törvényhozó hatalomban. Mint intézmény „parliament” néven - a XII. sz.-beli Angliából származik /1265/. Eredetileg a főurak alkalomszerű tanácskozása volt, majd felső- és alsóházra oszlott. Utóbbi a rendi képviselet helyett népképviseleti testületté alakult. A francia parlament /États généraux, 1302/ szerkezete az angoléhoz hasonló volt, de annak szélesebb hatalmi köre nélkül, nagyrészt a legfőbb bíráskodásban állott. Megtagadhatta még az általa alkotmányellenesnek ítélt királyi rendeleteket is. A parlamentarizmus hazai történeti fejlődése az angolhoz áll közelebb, bár kölcsönhatásban nem állottak egymással. A magyar állam /Lásd: !/ történetében az országgyűlés instituciójának gyökere a vérszerződésig nyúlik vissza, s a honfoglaló őseink utódainak nemzetgyűléseivel folytatódik. Magvát Jenő, Kér, Keszi, Kürtgyarmat, Megyer, Nyék és Tarján honfoglaló; valamint az itteni korábbi 3 egyesült törzsének vezetői alkották, - élükön a vérszerződési eskü alapján maguk közül választott vezérrel, ill. 1000-1301 között Árpád-házi, majd idegen dinasztiákbeli királlyal. A királyi „serviens”-ek 1267-i Esztergomba összehívott „communis congregatio”-ja még nem kifejezetten törvényhozó gyűlés; de az 1290-ben, s 1298-ban a „parlamentum publicum” v. „parlamentum generale” már törvényalkotó országgyűlés. 1445-től kezdve ezeken már a városok követei is résztvesznek; s ekkor válik az országgyűlés mellőzhetetlen szervévé a törvényhozásnak, amely a rendi képviseleti államban a király és az országgyűlés együttes jogát képezi, s a királyi országgyűlések rendi országgyűlésekké fejlődnek. A zajongó tömegek helyett a nemesek személy szerinti megjelenését intézményesítik /1462/. Az un. „nádori cikkek” /1485/ az országgyűlés szervezetét, hatósági körét és müködését szabályozták /továbbá 1495, 1498, 1504, 1518/. Végülis Werbőczy István Hármaskönyve/ Opus Tripartitum Juris Consuetudinarii Inclyti Regni Hungariae et Partium Eiusdem Subjectarum Pars II, Titulus 3/ rögzíti, hogy „az uralkodó csak a nemzettel” /azaz az uralkodó osztályok: főnemesek, főpapok, nemesek képviseletével/ „együtt alkothat törvényeket”. Mindezt megerősíti az 1635: XVIII.tc., s az 1791:XII. tc. Kezdetben az országgyűlésekre is meghívót kaptak; ők azonban nem s nemesség és a városok küldötteivel együtt tanácskoztak. Így bontakoznak ki a 2 tábla körvonalai. 1608-ban aztán létrejön a főrendek és a követek táblája /kor. utáni I.tc./. A főrendi táblán a kat. főpapok /1792-től a gkel. is/, valamint a főnemesek személy szerint; míg az alsó táblán a vm.-k, a szab. kir.-i városok és a káptalanok 2-2 követe, s kiváltságos apátok és prépostok, a pálos rendfőnökök, sőt a távollevő mágnások követei kaptak helyet, ill. vettek részt, végül a Jász-kun s a Hajdú-kerület követei. Bár törvényeink /az 1665:IL.tc., 1791:XIII.tc., 1827:V.tc./ a 3-évenkénti orszgy.-ek megtartását ismételten szorgalmazzák, - azok gyakran elmaradnak. Az orszgy.-ek helye 1526 előtt legtöbbször a szabad ég alatt, Rákosmezején; 1526 után pedig - az 1527, 1528-i budai, az 1542. és 1543-i besztercebányai, az 1545. és 1547-i nagyszombati, végül az 1553, 1622, 1635, és 1681-i soproni kivételével Pozsonyban volt. Erdély 1542-1848 közötti története során a törvényeket a fejedelem és s gyakran évente kétszeri országgyűlések alkották meg. Egy kamarás parlamentjében a királyi tábla tagjai, a főispánok, főkapitányok, főkirálybírák, a főkormányszéki tanácsosok; tulajdonképpen a 3 nemzetet /a magyar nemességet s a székely és szász uralkodó osztályokat/ s a Partiumot /Lásd!/ képviselők foglaltak helyet. Azáltal, hogy a fejedelem a saját hívei közül személy szerint hívhatott még be főurakat /un. regalistákat/, az orszgy.-t majorizálni tudta. ERD alaptörvényei ezen időszakban: a Diploma Leopoldinum /1691/, a Tripartitum /1514/, az approbaták /Approbatae Constitutiones, 1540-1653/, a Compilatae Constitutiones Regni Transilvaniae et Partium Hungariae eidem annexorum /1645-1669/ s a Pragmatica Sanctio /1722/. - Az 1848:IV. tc. az orszgy.-t Pozsonyból Pestre helyezte, s kötelezte a királyt, hogy a téli hónapokra hívja össze. Az uralkodó berekesztésre és feloszlatásra való joga is korlátozott lett. Így az orszgy. továbbra is az alsó- v. képviselőtáblán, valamint a felsőtáblán alapuló népképviseletű maradt. 1867-ben - MO és ERD ismételt egyesülésével - fennmaradt a bicameralis parlament. A képviselőház tagjai választójog alapján nyerték el mandátumukat. Az 1885:VII.tc. által megvalósult főrendiházi reform valamennyi bevett egyház képviseletét biztosította /MO-on 1526 után már amúgy sem lehetett nemzeti egyházról, csupán aulikus államvallásról beszélni/. A főrendiházi reform kapcsán az egyházat a középkor lomtárába vetették; mindezek felett az uralkodó jogot nyert 50 minisztertanácsi előterjesztésű főrendiházi tag kinevezésére. A Magyarországi Tanácsköztársaság államszervezetében létrejött Szövetséges Tanácsok Országos Gyűlése az alkotmány megalkotásával vette át a törvényhozás legmagasabb szintű szerepét. Közvetlenül alatta helyezkedett el a Tanácsok Országos Gyűlése által hozható jogszabályok /pl. törvények/ normatív kategóriája. A történelmi Magyarország szétesése után a törvényhozói hatalmat az egykamarás „nemzetgyűlés” gyakorolta az 1920:I. tc.4.§-a alapján 1926-ig. Ekkor az 1926:XXII.tc. felállította az 1944-ig működött Felsőházat. - Szocialista államunkban az egykamarás orszgy. - mint az államhatalom legfőbb szerve- alkotmányunk szerint gyakorolja a népszuverénitásból folyó összes jogokat, meghatározza a kormányzás szervezetét, irányát és feltételeit; legfontosabb feladata azonban a törvényhozás maradt. Székhelye változatlanul Budapest - 1949:XX.tv. /Csizmadia Andor és Kovács Kálmán szakirodalma alapján./ Legjelentősebb országyüléseink: 1046 /Csanád/, 1092 /Szabolcs/, 1096 /Kartal/, 1222 /Székesfehérvár/, 1267 /Esztergom/, 1286-1540 között az 1298:XXXIV.tc.-kel megerősítve - általában Rákos mezején, - közben 1301 /Bajmóc a híres hársfával/, 1318. júl. 1. /Székesfehérvár/, 1387 /Diósgyőr, Bajmóc /?/, 1397 /Temesvár/, 1398 /Kiskőrös/, 1405 /Pozsony/, 1410 /Pozsony/, 1411 /Pozsony/, 1429 /Pozsony/, 1435 /Pozsony/, 1440 /Tata/, 1445, 1456 /Futak/, 1458 /Szeged huszárság létesülése/, 1462, 1463 /Tolna/, 1468 /Eger/, 1478 /Kevevára megerősítése tárgyában/, 1485 /Vác/, 1498 /Buda/, 1510 /Tata/, 1518 /Tolna/, 1518-1519 /Bács/, 1525 /Hatvan/, 1526. okt. 14. /Tokaj - királyválasztás/, 1531 /Babócsa/, 1545 /Nagyszombat/, 1547 /Nagyszombat/, 1567 /Buda/, 1605. ápr. 20. /Szerencs/, 1613, 1620 /Besztercebánya, az ERD-i fejedelem MO kir.-ává választásával/, 1625, 1630, 1681 /Sopron - az alkotmány visszaállításával/, 1687 /Pozsony - a IV. decr. 4. cikkelyének meghozatalával, azaz az 1222:XXXI.tc. eltörlésével, amely végülis az 1914-1918 első világháborúba való belépésünk elkötelezettségével, a történelmi MO széteséséhez vezetett/, 1707. máj. 31.-jún. 22. /Ónod kuruc-orszgy, /, 1711. febr. 21. /Salálk/, 1722-1723 /Pozsony - a Pragmatica Sanctio elfogadásával/, 1741 /Pozsony/, 1753 /Pozsony az országház felépítésével/, 1802-1848; között /Pozsony - az 1847. nov. 7-től 1848. ápr. 11-ig mint az utolsó rendi orszgy. a szabadelvű törvények kivívásával/, 1849. jan. 4. - júl. 1. /Debrecen/, 1849. júl. átm. /Nagyvárad/, 1944. dec. 21. után atm. /Debrecen/. Erdély különállásának időszakában: 1542 /Torda/, 1556 /Székelyudvarhely/, 1565 /a kolozsmonostori szerzet feloszlatásával/, 1576, 1588, 1599, 1605, 1658 /valamennyi Medgyesen, a XVI.sz. folyamán néhány Nagyenyeden; majd Kolozsvár 80 orszgy. színhelye/, 1540 /Tamáshida/, 1581 /Székelyudvarhely/, 1606 /Székelyudvarhely/, 1635 /Székelyudvarhely/ 1661. szept. 14. /Marosvásárhely - fejedelemválasztással/, 1661. nov. 20. /Kisselyk/, 1662. márc. 10. /Görgényszentimre/, 1674. dec. 17. /Bethlen/, 1683. júl. 7. /Apahida/, 1759 /Torda - egyébként összesen 127 ERD-i országgyűlés színhelye/. Lásd: Részletesen valamennyi helység alapcímszónál!
