3. A főkapitányok és főkapitány-helyettesek „életrajzi lexikona” (16. század)
2433. A főkapitányok és főkapitány-helyettesek „életrajzi lexikona” (16. század)
Ebersdorf, Reinprecht von, majd egyúttal Graf zu Tiernstein1
1 1554. jan. 10. †, Mailbergben, a máltai lovagok kolostori templomában temetették el. (ADB, Bd. 5. 579. és Wißgrill, Bd. 2. 321.) Sírfelirata: „Hie ligt begraben der Wolgeborn Gestreng Ritter Herr Reinprecht Graff zu Tierstein und Herr zu Eberstorf Erb Cämrer in Oesterreich, Röm. K. K. Majt. Rath und Oberster Feld Marschallch in Ungarn, Sanct Johanns Ritter Ordens Bruder und Comenthur zu Mailberg, Striga, und Breßlau. In Gott entschlaffen Anno Dom. 1554 den 10ten Tag Januarj. Dem Gott Genad.” Uo. 321.
1529 az osztrák rendek által kiállított felkelő csapatok főkapitánya (Oberstfeldhauptmann des Aufgebots der österreichischen Stände) Bécs ostroma idején (ADB, Bd. 5. 578. és Wißgrill, Bd. 2. 320.)
1532 ismét az osztrák rendek által kiállított felkelő csapatok főkapitánya a török ellen felsorakozó császári seregben (Uo., valamint Hametner, 1970. 32.)
1533–1554 † Komtur des Malteserordens in Mailberg (1533: Lechner, o. J. 14.; A címet haláláig viseli.)
1534–1554 † hainburgi kapitány mint a vár birtokosa (Wißgrill, Bd. 2. 320–321.)
1536 az alsó-ausztriai rendek követe az osztrák örökös tartományok bécsi gyűlésén (Uo.)
1536 az alsó-ausztriai rendek által kiállított 400 nehézlovas kapitánya Itáliában V. Károly császár seregében (Uo.)
1540 hadimarsall (Feldmarschall) Leonhard Freiherr von Vels főhadparancsnok seregében (nov. végén E. veszi át a Szapolyai hívei által feladott Visegrád várát. ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 1. 1540. fol. 33–38. Vö. még ÖStA FHKA Fam.–Akten E 5. fol. 1–2.)
1541. jan. ideiglenesen ellátja Vels királyi főhadparancsnok tisztét (jan. 1. I. Ferdinánd a táborból betegsége miatt távozó Vels helyére ideiglenes megbízatással E.-t nevezi ki és ezzel kapcsolatban engedelmességre intő levelet intéz katonaságához. ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 45. Konv. A. fol. 1.)
1542 előttől–1554 † alsó-ausztriai Erbkammerer (Wißgrill, Bd. 2. 320.; A címet haláláig viseli.)
1542 az alsó-ausztriai rendek követe a cseh, sziléziai, valamint a felső- és alsó-ausztriai tartományok közös gyűlésén (Wißgrill, Bd. 2. 320.)
1543 I. Ferdinánd testvérével, Sigmunddal felveszi a Grafenstandba és engedélyezi nekik, hogy a kihalt Tierstein család címerét és nevét használhassák (Uo.)
1545 előttől–1554 † I. Ferdinánd tanácsosa (1545: Wißgrill, Bd. 2. 320.; A címet haláláig viseli.)
1545–1552 királyi főhadparancsnok-helyettes Magyarországon (Lásd az archontológiai részben.)
2441547–1552 egyúttal magyarországi főhadimarsall (Lásd az archontológiai részben.)
1550–1551 ellátja el a Niklas Graf zu Salm halálával megüresedett főhadparancsnoki tisztséget (Lásd az archontológiai részben.)
1552 után–1554 előtt V. Károly zsoldján szolgál Itáliában, majd a birodalomban a szász választó ellen (ADB, Bd. 5. 578.)
Gall, Adam zu Loßdorf2
2 1574 vége felé †. Ugyanebben az esztendőben végrendelkezett. ~ egy Wagen von Wagensberg-leány (1574 előtt †). Apja Johann Gall. Wißgrill, Bd. 3. 210.
1546 haditanácsos Niklas Graf zu Salm királyi főhadparancsnok és helyettese Reinprecht von Ebersdorf mellett (ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. 48. a./1–18., ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert és NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–16. fol. 3–6.)
1550 megszerzi Alsó-Ausztriában a család előnevét adó Loßdorfot (Az 1550. évi Gültbuch alapján: Wißgrill, Bd. 3. 210.)
1552. máj. 23. Az udvarban ismét felmerül G. Magyarországon való alkalmazásának lehetősége. (ÖStA KA AFA 1552/5/22.)
1553. ápr.–máj. királyi biztos Georg Freiherr von Tanhausennel, valamint Konrad Wall von Aurach és Hans von Görtschach magyarországi mustramesterekkel együtt Georg Graf zu Helfenstein ezredének megmustrálására (1553. ápr.–máj. ÖStA FHKA HKA Inst. No. 106. fol. 1–22.)
1553. okt. királyi biztos Győrben Andreas Volkrával együtt az ottani katonasággal való tárgyalásokon (Uo. fol. 32–38.)
1553–1554 az egyik alsó-ausztriai Viertelhauptmann (ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten G 4. fol. 1.)
1555 G. neve felmerül a komáromi főkapitányi tisztségre (ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 5. 1555. Mai fol. 101–104. és Uo. 1555. Juni fol. 68–69.)
1556–1560 győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1557 előttől–1574 † királyi tanácsos (1557. jan. 4. Szalay, 1861. 207.: No. CCXXVII.; A címet haláláig viseli.)
1550-es évek végétől–1574 † haditanácsos (A címet haláláig viseli.)
1565–1566 hadimarsall (Feldmarschall) „bei dem Kriegswösen neben der Thonaw”, azaz a Duna mentének védelmére felfogadott német lovas katonaság élén (1565. aug. 30. G. kész elvállalni a tisztséget. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. 40., szept. 12. Utasítás és Bestallung G-nak tisztéről. Uo. Reg. Bd. 146. fol. 75., szept. 22. Biztosokat rendel a Haditanács G. bevezetésére tisztébe. Uo. fol. 76.; 1566: Oberleitner, 1859. 309.)
1571 az alsó-ausztriai rendek követe a török elleni hadisegélyek ügyében tartott bécsi tanácskozásra (Wißgrill, Bd. 3. 210.)
245Gregoróczy Vince3
3 1592. júl. 2., Győr † (Révay Lőrinc ezen a napon tudósítja a Haditanácsot a Gregorócy haláláról. Július 4-én Hardegg főkapitányt is értesítik erről. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 188. Exp. fol. 93. és Uo. Reg. Bd. 189. fol. 64.) Evangélikus. (Schodl, 1983. 96.) ~ Telekessy Katalin. (Gecsényi, 1990. 209.: No. 563.) Apja Gregoróczy István, aki már Krajnában élt, anyja Katharina Dominitsch. Wißgrill, Bd. 3. 386–387.
1552–1592 † bizonyos számú könnyűlovas kapitánya Győrött (1552. nov. 12. 50 lovas kapitánya. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 47–54.; 1553. febr. 6. G. továbbra is 50. lovas kapitánya. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 69. Konv. B. fol. 17–27. és HL TGy 1553/2.; 1554. szept. 17. Ekkor G. csak 25 lovas élén áll. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 16.; 1556. G. már 85 lovas kapitánya ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert.; 1565. aug. 7. Eck Graf zu Salm főkapitány G.-t 100 lovas élére javasolja. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. 38., szept. 7. Már megmustrálták G. 100 új lovasát. Uo. fol. 43.; 1566-ban az alsó-ausztriai rendek csak 80 lovast fizetnek G. kapitánysága alatt. ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert)
1566 ősze a győri táborozáskor a magyar csapatok strázsamestere („Veldtwachtmeister der hungarischen Hauffen”)4 (1566. szept. 3. Kinevezés a tisztségre. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 187., szept. 17. Bestallung G-nak tisztéről. Uo. fol. 192.)
4 Azt, hogy Gregoróczy valóban viselte a tisztséget, megerősíti 1567 őszét megelőzően az alsó-ausztriai rendekhez benyújtott kérelme, amelyben strázsamesteri szolgálatát is megemlítette. Schodl, 1983. 96.
1568. szept. 5. testvérével, Ferenccel felveszik az alsó-ausztriai Ritterstand új családjai közé (szept. 20. A rendek ekkor tartott tartománygyűlésén be is vezetik őket. Schodl, 1983. 96. és Wißgrill, Bd. 3. 638.)
1574–1575 Jakosith Ferenccel (orbovai) együtt ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1577. aug. vége Jakosith Ferenccel (orbovai) együtt ideiglenesen ismét ellátja a főkapitányi feladatokat (Uo.)
1580–1592 † győri magyar főkapitány-helyettes (Uo.)
1588. ápr.–nov. ellátja a kinevezett, de még távollevő Ferdinand Graf zu Nogarol főkapitány feladatait (Uo.)
1590–1592 † ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Uo.)
Hager, Sigmund zu Allentsteig und Sank Veit5
5 *1547. febr. 15., Allentsteig–1618 † (Reingrabner, 1976. 40. és 107.: 294. jegyz. Egész életpályáját igen részletesen elmesélő halotti beszédének kiadása: Blittersdorff, 1922.) Síremléke Sankt Veitban található. (Uo. 39–40.) Evangélikus, de valamikor az 1610-es években katolizál. (Schodl, 1983. 112.) ~ I. Julianna von Althan (1583. okt. 22., Kassa †, a kassai Szent Erzsébet templomban temették el. Sírfelirata: „HIE LIGT BEGRABEN FRAVE IVLIANNA HAGERIN GEBORNE FREIN VON ALTHAN VON DER GOLTBURG ZUM EISTEDTEN IST IN GOTT SELLIG GESTORBEN DEN 22 TAG OCTOBRIS ANNO 1583.” Wick, 1933. 78.: No. 21., ill. a felirat készíttetésére: Blittersdorff, 1922. 46.; esküvőjük: 1568. ápr. 27. Wißgrill, Bd. 4. 47.), II. Maria Freiin zu Eck (1601. nov. 25., szülés közben †, az allentsteigi templomban temették el. Uo. és Blittersdorff, 1922. 48.; esküvőjük: 1592. okt. 25., bécsi Hasenhaus. ÖStA FHKA HKA Fam–Akten H 9. fol. 3–4., ill. vö. még Wißgrill, Bd. 4. 47.), III. Anna Susanna von Hoheneck (1617. jan. 26., szülés közben †, Hagenberg vártemplomában temették el; esküvőjük: 1604. febr. 26., házassági szerződésük: 1604. jan. 6. Uo. és Schodl, 1983. 112.). Apja Sebastian Hager (1568 előtt †), anyja Anna Enenkel (Ennekl) zu Albrechtsberg. Wißgrill, Bd. 4. 45–47. és Blittersdorff, 1922. 40.
2461556 előtt Bécsben tanul (Blittersdorff, 1922. 40. és Reingrabner, 1976. 107.: 294. jegyz.)
1556 után Stibor Odravskynál Csehországban apródoskodik (Blittersdorff, 1922. 40. és Wißgrill, Bd. 4. 46.)
1560-as évek első felében Wenzel von Schwamberg, majd a Hardegg grófok szolgálatában áll (Blittersdorff, 1922. 40–41.)
1564–1568 előtt Günther Graf von Schwarzenberget szolgálja, több alkalommal különféle követségekben (Uo. 41.)
1566 német lovaskatonaként és egyúttal testőrként részt vesz ura, Philipp Graf von Schwarzenberg oldalán a győri táborozásban, aki ekkor Feldgeneraloberstleutnant volt és közvetlenül 1500 német lovas élén állt (Uo. 41. Vö. ÖStA KA Best. No. 140. 1566. június 15.)
1578–1579 Németalföldön katonáskodik, ismét Günther Graf von Schwarzenberg szolgálatában, a gróf német lovasezredében (Blittersdorff, 1922. 42.)
1579 júniusától–1580 első feléig mintegy esztendeig tartó, európai körutazást tesz – bejárja Angliát, Írországot, Skóciát, Franciaországot, Németalföldet, Dániát, Svédországot és onnan Dánián, a Német Birodalmon, Königsbergen, Lengyelországon, majd Szilézián és Morvaországon át tér haza (Utazásáról készült részletes beszámolója 1581-ben nyomtatásban is megjelent, de halotti beszéde is bőséges információkkal szolgál róla. Uo. 42–46.)
1580. szept. mint királyi biztos részt vesz a győri főkapitányság váraiban az alsó-ausztriai rendek zsoldján szolgáló katonaság fizetésén, majd Niklas Graf zu Salm und Neuburg kanizsai főkapitány beiktatásán (Uo. 46. Salm szept. 26-i beiktatására: ÖStA HHStA Hungarica Fasc. 113. Konv. B. fol. 27–30.)
1580 javasolják az alsó-ausztriai rendek által kiállított katonaság főkapitány-helyettesének (Oberstleutnant über den Zuzug) (Neugebauer, 1979. 61.)
1581–1583. okt. előtt Karl Rueber tokaji főkapitány hívására az ottani német gyalogság zászlósa (Fähnrich) (Blittersdorff, 1922. 46.)
1583–1586 a kassai német gyalogos zászlóalj kapitánya, mely tisztségre Hans Rueber felső-magyarországi generális ajánlja (1583. okt. 22. Első felesége ekkor hal meg Kassán, ami igen valószínűsíti kassai szolgálatát. Wick, 1933. 78.; 1585. okt. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 178. fol. 228.; 1586. szept. ÖStA KA Best. No. 365.; Rueber ajánlására: Blittersdorff, 1922. 46.)
1586–1588 50 sárgakabátos archibusier kapitánya Felső-Magyarországon, Ferdinand Graf zu Nogarol főkapitány alárendeltségében (1586. jún. 20. Tárgyalnak H.-rel a tisztségről. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 179. fol. 287–288., szept. 16. H. kéri Bestallungja kiállítását. Uo. fol. 314., szept. 17. Bestallung H.-nek a tisztségről. ÖStA KA Best. No. 247365., szept. 17. H. reverzálisa a Bestallungjában foglaltak betartásáról. Uo.; 1588. okt. 12. Hivatalosan elbocsátják H.-t tisztéből. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 182. fol. 271., okt. 24. Karácsonyig H. még kész szolgálatban maradni, de utána távozni akar. Uo. Exp. Bd. 183. fol. 315., okt. 26. Tudatják Andreas Kielmannal, hogy H.-t az év végével elbocsátják tisztéből és helyére Friedrich von Redernt nevezik ki. Uo. Reg. Bd. 182. fol. 273.)
1591–1594 a fiatal alsó-ausztriai ifjakból álló 100 német nehézlovas kapitánya (Rittmeister) Győrben (1589–1591: Tárgyalások H.-rel a 100 lovas alkalmazásáról. Uo. Exp. Bd. 186. fol. 221. és Pertl, 1939. 62–63.; 1591. jan. 10. Rudolf királlyal tudatja a Haditanács, hogy megegyeztek H.-rel a tisztség elvállalásáról. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 186. fol. 1., febr. 27. H. lovasainak beszállásolása ügyében jelentést kér a Haditanács Gregoróczytól. Uo. fol. 91., márc. 23. Gregoróczynak elrendelik, hogy vásárolja meg Izdenczy János házát H. számára. Uo. fol. 92., ápr. 30. Bestallung H.-nek tisztéről. ÖStA KA AFA 1591/4/1. Vö. ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1. 1590–1597. p. 8., máj. 26. H. kéri, hogy amíg nem biztosítják szállását, a Bauhofba költözhessen be. Ezt nem engedélyezik neki. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 186. fol. 221. és Uo. Reg. Bd. 187. fol. 206., jún. 16. és júl. 16. Elrendelik, hogy H. lovasait Mosonból vezesse győri szállásukba. Uo. fol. 208. és fol. 212.; Győr elestéig látja el tisztét.)
1595–1600 magyaróvári főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1595. dec. 30. neve felmerül a főélésmester (Oberstproviantmeister) tisztére (ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten H 9. fol. 8–9.)
1598–1600 ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1601. okt. 31. A Haditanács arról érdeklődik, hogy H.-rel megegyeztek-e a váradi főkapitányságról. A tisztséget valószínűleg ténylegesen sohasem tölti be. (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 206. fol. 619–620. Vö. még Blittersdorff, 1922. 47.)
1604 után néhány alkalommal – összesen négy évig – alsó-ausztriai rendi Verordneter (Wißgrill, Bd. 4. 47.; Blittersdorff, 1922. 48. és Reingrabner, 1976. 107.: 294. jegyz.)
Hardegg, Ferdinand Graf zu (Herr zu Kreuzenstein, Seebarn und Steinabrunn)6
6 *1549–1595. jún. 16., kivégezték az am Hof téren, Bécsben † Holttestét Kreuzenstein várába vitték és ott helyezték örök nyugalomra. Síremléke ma a hardeggi templomban található. ~ Anna Susanna Gräfin von Thurn (esküvőjük: 1583). Apja Julius Graf zu Hardegg, anyja Gertraud Gräfin von Eberstein. Wißgrill, Bd. 4. 134. és Neugebauer, 1979. 67. Az eddigi legalaposabb összefoglaló Hardeggre és pályájára: Hausmann, 1983. Perére és kivégzésére: Uo. 195–200. és Kelenik, 1995/1.
1580 két zászlóaljnyi (500 főnyi) német nehézlovas kapitánya (szept. 13. Hausmann, 1983. 185., ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1. 1570–1579. fol. 23., fol. 25. és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 168. fol. 277.)
1582–1595 † Erbschenk in Österreich unter der Enns és Truchseß in Steir (1582. febr. ÖStA KA Best. No. 341.; A címeket haláláig viseli.)
2481582. ferb. 1-től ismét két zászlóaljnyi (500 főnyi) német nehézlovas kapitánya (febr. 1. Bestallung H.-nek tisztéről. Uo. és Hausmann, 1983. 185., febr. 1. H. reverzálisa Bestallungja betartásáról. ÖStA KA Best. No. 341.)
1584–1586 az alsó-ausztriai rendek által kiállított csapatok főkapitánya (Oberst des Zuzugs der gerüsteten Gültpferde und des dreißigisten Mannes) (1584. jan. 1. Hausmann, 1983. 186. Már 1583-ban javasolták a tisztségre. Neugebauer, 1979. 67.)
1584–1595 † haditanácsos (1584. dec. 17. H. „wirdt Zum K. R. dienst erfordert”. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 178. fol. 234.; 1588. ápr. 23. előtt H. kéri tisztéből való elbocsátását. Uo. Exp. Bd. 183. fol. 272. és Uo. Reg. Bd. 182. fol. 4., fol. 245., ill. Hausmann, 1983. 186.)
1587 az alsó-ausztriai rendek Defensionskommission-jának tagja (Neugebauer, 1979. 67.)
1588. aug.–szept. Zólyomban jár el fizetőbiztosként a bányavidéki végek ügyeiben. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 182. fol. 262–263. és Uo. Exp. Bd. 183. fol. 307.)
1589–1592 szatmári főkapitány (1589. szept. 7. Utasítás és fizetési Bestallung H. részére a tisztségről. ÖStA KA AFA 1589/9/1. Vö. még ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1. 1584–1589. p. 12.; 1591. okt. 1. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten H. 24. fol. 64–65.; 1592. máj. 15–16. H. kéri elbocsátását. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 189. fol. 44., júl. 21. Szatmárról való távozása ügyében levelet intéz a Haditanács H.-hez. Uo. fol. 64.)
1591–1592 ideiglenesen megbízott felső-magyarországi főkapitány (1591. jan. 15. Mátyás fhg. és a Haditanács elrendeli H.-nek a tisztség átvételét. MOL E 144 Belügy [Doboz 1.] fol. 258–259. és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 187. fol. 59., jan. 16. II. Rudolfot értesíti a hadvezetés, hogy H.-ra bízzák a tisztség ideiglenes ellátását. Uo. fol. 1., jan. 23. és febr. 5. H. kész a tisztség ellátására. MOL E 144 Belügy [Doboz 1.] fol. 258–259. és ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 186. fol. 69., febr. 5. H. megkapja az ideiglenes főkapitányi tisztséget, amellyel kapcsolatban kiállítják az engedelmességre intő leveleket. Uo. Reg. Bd. 187. fol. 43., febr. 22. Ezen a napon H. átveszi tisztét. Uo. Exp. Bd. 186. fol. 45. és ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten H 24. fol. 65–66., okt. 1. H. eddig a napig kapja fizetését, ettől kezdve már a győri főkapitányi zsold jár neki. Uo.; 1592. jún. 29. Ekkortól már Christoph von Teuffenbach jár el a szatmári tisztségben. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 189. fol. 45., júl. 25. Felszólítják a felső-magyarországi mustramestert a H.-gal való elszámolásra. Uo. fol. 187. Az irat fennmaradt másolata: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten H 24. fol. 65–66.)
1592–1594 győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
7 Neve gyakran előfordul Jakusith alakban is.
8 1580. febr. 18. előtt, valószínűleg Győrben † (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 168. fol. 226.) Apja nevét nem ismerjük, anyja Osztrosith Anna volt. Nagy I., V. köt. 288.
1550 Pekry Gáborral együtt sági kapitány (1550. okt. 2. Verancsics, VII. köt. 115–116.: No. LII. és Szalay, 1861. 74.: No. LXIX., valamint Takáts, 1928/1. 71.)
1552. aug. 9. részt vesz a palásti ütközetben (Uo. és Istvánffy, 1622. 332.)
1552. nov. 10. 86 lovas kapitányaként részt vesz a győri táborozásban (ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 29–30.)
1558–1559 egri másodvárnagy (1558. ápr. 1.–1559. márc. 31. Sugár, 1993–1994. 77. Verancsics Antal egri püspök március 14-én kelt ajánlására kapta meg a tisztséget. Uo. 78. és Verancsics, VII. köt. 199.: No. LXXXIII.)
1561–15809 † győri magyar főkapitány-helyettes és egyúttal lovaskapitány ugyanott (Lásd az archontológiai részben.)
9 A Pannonhalmi Rendtörténet adataival (PRT, X. köt. 159–161.) ellentétben 1569-től nem Jakosith Ferenc, hanem Jakosith Tamás töltötte be a tihanyi kapitányi tisztésget.
1562. nov. elején kéri Miksa főherceg közbenjárását a pakosi Paksy János halálával megüresedett komáromi főkapitányi tisztség megszerzéséhez (ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 86. Konv. D. fol. 76. és ÖStA KA AFA 1562/11/ad 4 d.)
1574–1575 Gregoróczy Vincével együtt ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1577. aug. vége Gregoróczy Vincével együtt ideiglenesen ellátja a főkapitányi feladatokat (Uo.)
Korlátovith Jeromos10
10 1561. máj. 8. előtt † Gyermekei nem maradtak. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 82. Konv. B. fol. 39–42.
1546–1561 lovaskapitány Győrben (1546. 60 lovas kapitánya. ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. 48. a./1–18.; 1552. aug–júl. megmustrálják K. 77. lovasát. MOL E 211 Series II. Tétel 3. fol. 177–178., nov. 10. K. 100 lovas kapitánya a győri táborban. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 67. Konv. C. fol. 29–30. és fol. 47–54.; 1553. febr. 6. 100 lovas kapitánya. Uo. Fasc. 69. Konv. B. fol. 17–27. és HL TGy 1553/2.; 1554. márc. 8. és aug. 22. 100 lovas kapitánya. ÖStA FHKA HKA Instr. No. 109. és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 14–16.; 1555. aug. 30. Szalay, 1861. 160.: No. CLXXV.; 1556. K. továbbra is 100 lovas élén áll. ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert.)
1556–1561 † győri magyar főkapitány-helyettes (Lásd az archontológiai részben.)
11 Neve a korabeli magyar–latin forrásokban igen torzult alakokban bukkan fel, ami gyakorta jelent azonosítási nehézséget. Lásd pl. 1546: „dominus Honorius a Kvnigsperg” (MOL P 1313 Act. ant. Alm. 1. Lad. 8. No. 22.), 1547: „dominus Honorius Kinigspergher” (CJH, 1899. 210.: 1547: 37. tc.), 1551: „dominus Honorius a Khynikspergh” (ÖStA KA AFA 1551/11/33. Ráttkay Pál Ehrenreich von Könisgberghez. 1551. november 19., Pápa), 1552: „Kensperker uram” (Őze, 1996. I. köt. 90.: No. 22.) és „Honorius Cunispergius” (Istvánffy, 1622. 332.),, 1553: „Kynsperger uram”, „Kinsperger uram” és „Kensperger” egy levélen belül (!) (Komáromy, 1907. 411.), valamint 1554: „capitaneus Kynsperger”. (Petritsch, 1991. 102.: No. 257. Vö. még Schimka, 1967. 146.)
12 1560. ápr. † Sebenstein falu templomában temették el. Lásd a templomban napjainkban is látható sírkővét.
1551 800 könnyűlovas kapitánya Győrben Reinprecht von Ebersdorf főhadparancsnok-helyettes és főhadimarsall alárendeltségében (Lásd az archontológiai részben.)
1552 magyarországi főhadparancsnok-helyettes, aki már többször viseli a győri főkapitány címet (Uo.)
1553 Nádasdy Tamás országbíró lékai, valamint Batthyány Ferenc nyugat-dunántúli erdeiben vadászik, de nem szolgál már katonai tisztségben Magyarországon (Takáts, 1915–1917. III. köt. 42. és Komáromy, 1907. 411–412.)
1556–1560 a bécsi Udvari Haditanács első elnöke (1556. nov. 17. ÖStA KA Best. No. 28.; ÖStA KA AFA 1556/13/2.; ÖStA FHKA HKA Instr. No. 127. és ÖStA HHStA Schloßarchiv Grafenegg, Archiv Breuner, Militaria Schachtel 152. Fasc. No. 4. 17. Nov. 1556. Kiadása: Firnhaber, 1861. 129–132.: No. IX. és Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 2. 276–280.: No. 16. Vö. még Regele, 1949. 73.: Anlage 1.; A tisztséget haláláig betölti.)
1557. szept. főhadbiztos („commissarius generalis”) a győri táborban (szept. 11–26. MOL E 185 Ehrenreich von Königsberg levelei Nádasdy Tamáshoz. 1557. szeptember 11. és 26., Győri tábor)
Lasperger, Martin13
13 Neve a korábeli forrásokban főként Lasperger, von Lasperg alakban bukkan fel. Magunk az előbbi változatot használjuk. Valószínűleg abból, az eredetileg felső-ausztriai családból származik, amelyből Sebastiant 1589-ben, 1591-ben és 1594-ben alsó-ausztriai Raitherrként ismerjük. Schodl, 1983. 174.
1580-as években zászlósként (Fähnrich), majd német gyalogoskapitányként (Hauptmann) szolgál Győrben (1585. jan. 2. Győrben a másik Fähnrich ekkor Viktor von Schönabicz. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 178. fol. 180.; 1589. jan. 21. L.-t „Haubtman”-ként említik. Uo. Exp. Bd. 184. fol. 233. Vö. még: 1588. dec. 21. ÖStA FHKA HKA Prot. Reg. Bd. 427. p. 403.)
1586. márc. 20. kéri a tatai kapitányságot, Horváth Pál, Ormándy Péter, Görög János, Thury Márton, Huszár Péter, Hans Graneder, Starsith Farkas, Hathalmi Miklós, Chutor János, Pográny Benedek, Tobias Wagner, Paksy György, Ulrich von Königsberg, Lelio Coloredo és Székely Mihály mellett (ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 179. fol. 257.)
2511592. júl.–okt. Ferdinand Graf zu Hardegg távollétében Révay Lőrinccel együtt ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
Liechtenstein, Georg Erasm von (Herr zu Rabensburg)14
14 *1547–1591. jún. 15. előtt † (Születésére: Press, 1988. 30.; Halálának az eddigi irodalomban szereplőnél pontosabb időpontjára ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 186. fol. 229. és Uo. Reg. Bd. 187. fol. 208.) 1590. május 28-án végrendelkezett. (Falke, 1877. 104.) Evangélikus. (Reingrabner, 1976. 12.) Felesége nem volt. (Falke, 1877. 101.) Apja Johann von Liechtenstein. Neugebauer, 1979. 91. és Press, 1988. 30.
1553 a padovai egyetemen tanul (Luschin, 1882. 48.: No. 369.)
1565–1568 Lazarus von Schwendi parancsnoksága alatt szolgál Magyarországon a török ellen (Press, 1988. 30. Vö. még Falke, 1877. 101–102.)
1570–1571 királyi lovaskapitány (Rittmeister) (Meghatározott összegű Wartgeld-et kap. Uo.)
1572–1573 300 lovas kapitánya (Rittmeister) Németalföldön a spanyol király zsoldján, Peter Ernst Graf von Mansfeld lovasregimentjében, Fernando Álvares de Toledo, Alba hercege, németalföldi helytartó parancsnoksága alatt (Lovasait a Német Birodalomban fogadta fel. Kapitánytársai Wenzel Maraxi [Morackschi] és Ferdinand Graf zu Nogarol voltak. ÖStA HHStA Schloßarchiv Grafenegg, Archiv Breuner, Militaria Schachtel 152. Fasc. No. 1. 23. Sept. 1572. és 8. Okt. 1573.)
1576 lovaskapitány és alezredes (Rittmeister und Oberstleutnant) Kaspar von Schönberg ezredében (Falke, 1877. 101.)
1577 részt vesz testvérével, Hartmannal, az alsó-ausztriai rendek II. Rudolf császárnak történő Erbhuldigungjával15 kapcsolatos tárgyalásokon (Neugebauer, 1979. 91.)
15 Lásd ezek történetére és ceremóniájára: Püchl, 1954.
1580-tól haditanácsos és két zászlóaljnyi (500 főnyi) német nehézlovas kapitánya (jan.–ápr. Tárgyalások folynak L. tiszte és kapitányi Bestallungja ügyében. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 168. fol. 2., fol. 6., fol. 219., fol. 237–238., fol. 242., máj. 17. Kiállítják L. Bestallungját. Uo. fol. 249., szept. 8. Megküldik L.-nek Bestallungját és felszólítják tiszte ellátására. Uo. fol. 275. és fol. 12. Vö. még ÖStA KA Best. Prot. 1570–1579. fol. 23. és fol. 25.)
1582 Miksa fhg. főistállómestere (Oberststallmeister) és kamarása (Press, 1988. 30. Vö. még Falke, 1877. 101–102. és Luschin, 1882. 48.: No. 369.)
1587–1588-ban elkíséri Miksa fhg.-t a lengyel királyválasztásra, de ott fogságba kerül (Press, 1988. 30. Vö. 1587. szept. 9. A Haditanács felszólítja, hogy Gültpferdjeivel készüljön arra, hogy Miksa fhg.-t Lengyelországba kísérje. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 181. fol. 275–276., ill. L. jelentős kiadásaira ezzel kapcsolatban: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten L 107. fol. 57–58. Vö. még Falke, 1877. 102.)
1591 kinevezett győri végvidéki főkapitány, tisztét azonban feltételezhetően sohasem tölti be (Lásd az archontológiai részben.)
252Nogarol, Ferdinand Graf zu (Herr zu Altspaur und Ernsbrunn)16
16 1590. febr. 11., Bécs † (Schimka, 1967. 181. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 185/2. fol. 101–102.) A bécsi egykori Kloster St. Dorotheában temették el („in aede Divae Dorotheae conditus iacet” Szilády, 1893. 212.: No. III.). ~ Anna Maria Elisabeth von Harrach (*1564–1624. szept. 2., Asparn an der Zaya †, ugyanitt temették el; esküvőjük: 1584. nov. 11., Bécs), a neves Leonhard Freiherr von Harrach leánya. (Lanjus, 1938. Tafel V. és Szilády, 1893. 212.: No. III.) Apja Leonhard Graf zu Nogarol, anyja szerdahelyi Dersffy Orsolya. Szilády, 1893. 211.: No. III. és Nagy I., III. köt. 286.
1547 előtt I. Ferdinánd későbbi császár feleségének, Jagelló Annának az udvarában apródoskodik („inter imperatricis ephaebos aula educatus”) (Szilády, 1893. 211.: No. III.)
1550-es években 18 éves korától német vagy másként „fekete” nehézlovasok17 között szolgál („inter equites Germanicos ab atro armorun colore nigros vocitari coeptos”) (Uo.)
17 Ezekre lásd Kelenik, 1991/1. 107–110.
1565–1566 Lazarus von Schwendi seregében részt vesz Sáros, Szádvár és Ecsed várainak ostromában mint lovas zászlós („equestris signifer”, ill. „Reuterfänderich”) (1565: Uo.; 1566: Fürer, 1646. 345–346.)
1572–1573 lovaskapitány (Rittmeister, „tribunus vexillationis”) 300 lovas élén Németalföldön II. Fülöp spanyol király zsoldján, Peter Ernst Graf von Mansfeld lovasregimentjében, Fernando Álvares de Toledo, Alba hercege, németalföldi helytartó parancsnoksága alatt (Lovasait a Német Birodalomban fogadta fel. Kapitánytársai Wenzel Maraxi [Morackschi] és Georg Erasm von Liechtenstein voltak. ÖStA HHStA Schloßarchiv Grafenegg, Archiv Breuner, Militaria Schachtel 152. Fasc. No. 1. 23. Sept. 1572.. és 8. Okt. 1573. Latin tisztség-elnevezésére: Szilády, 1893. 211.: No. III.)
1574 után III. Henrik francia király lovaskapitánya 300 lovas élén („sub Galliarum regis stipendio paris numeri equittes duxit”) (Uo.)
1576 előtt, miután Franciaországból visszatért, II. Miksa császár „illum inter cubili sui proceres allegit” (Uo.)
1578 előtt „Melyten, Hispaniam et Lusitaniam adiit, ac aliquandiu in singulus locis versatus est” (Uo.)
1578. márc. 19. felveszik N.-t az alsó-ausztriai Herrenstandba (Schimka, 1967. 181.)
1579–1588 szatmári és tiszántúli főkapitány (1578. aug. 1. Utasítás. ÖStA KA AFA 1578/8/1.; 1584. ápr. 19. után AMK Schw. No. 3774. és ŠOBA Levoča, AML II/29.)
1584–1588 ideiglenesen megbízott felső-magyarországi főkapitány (1584. ápr. 19. Engedelmességre intő levél Kassa városához N. kinevezése kapcsán. AMK Schw. No. 3774., ápr. 19. Engedelmességre intő levél Lőcse városához. ŠOBA Levoča, AML II/29.; 1585. máj. 14. előtt Rudolf király megerősítésének megfelelően N. kész továbbra is ellátni a főkapitányi tisztet, de cserébe jobb javadalmazást kér, hiszen eddig is sok kára származott tisztéből. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 253116. Konv. A. fol. 87–88., aug. 18. N. reverzálisa a Bestallungjában foglaltak betartásáról. ÖStA KA Best. No. 356., aug. 18. Engedelmességre intő levél a végvidék kapitányaihoz, a két kassai várnagyhoz, a felső-magyarországi Feldsekretärhoz, mustra- és fizetőmesterhez, továbbá Franz Illenfeld főhadszertárnok-helyetteshez N. kinevezése kapcsán. Uo., aug. 19. Engedelmességre intő levél a felső-magyarországi német lovas katonasághoz, az ottani vörös és sárga kabátos mezei lovassághoz, az összes magyar végvárihoz, a várerődítéssel foglalkozó személyekhez N. kinevezése kapcsán. Uo., aug. 22. Engedelmességre intő levél Felső-Magyarország vármegyéihez és városaihoz N. ideiglenesen megbízott főkapitánynak történő elismeréséről. Uo., aug. 27. Ernő fhg. parancsa Michael Pernauer felső-magyarországi fizetőmesterhez N. fizetésének szept. 1-től történő kifizetéséről. Uo.; 1588. Győri főkapitánnyá nevezik ki. Lásd az archontológiai részben.)
1586–1590 † tanácsos (A címet haláláig viseli.)
1588–1590 † győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
18 Neve – a család többi tagjához hasonlóan – a korabeli iratokban Paxy alakban is gyakran felbukkan.
19 ~ Gregoróczy Krisztina; esküvőjük: 1592. Wißgrill, Bd. 3. 387.
1553–1586 lovaskapitány Győrben („Hauptman über ain Anzal Pferdt zu Rab”, „capitaneus certorum equitum Jauriensium”) (1553. 40 lovas kapitánya. MOL E 185 Tétel 3. fol. 136–137.; 1554. márc. 8. P. ekkor 50 lovas kapitánya. ÖStA FHKA HKA Instr. No. 109., szept. 17. P. 40 lovassal rendelkezik. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 74. Konv. A. fol. 16.; 1556. P. még mindig 40 lovast tart. ÖStA FHKA HKA NÖKA rote Nr. 46. 1566. Jan. unfoliert.; 1586. jún. ÖStA KA Best. No. 362.)
1585. szept.–okt. ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1586–1594 tatai főkapitány (1586. márc. 20. P. kéri a tisztséget, Horváth Pál, Ormándy Péter, Görög János, Thury Márton, Huszár Péter, Hans Graneder, Starsith Farkas, Hathalmi Miklós, Chutor János, Pográny Benedek, Tobias Wagner, Martin Lasperger, Ulrich von Königsberg, Lelio Coloredo és Székely Mihály mellett. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 179. fol. 257., máj. 26. P. köszönetet mond az elnyert tisztségért. Uo. fol. 278., jún. 8. Engedelmességre intő levél külön-külön a tatai német és magyar katonasághoz P. kinevezése kapcsán. ÖStA KA Best. No. 362. és ugyanekkor utasítás P.-nak feladatairól. MOL E 136 No. 173. fol. 372–376., jún. 12. Erre a napra rendelik el P. beiktatását. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 179. fol. 274., jún. 26. P. már valószínűleg Tatán tartózkodik. Uo. fol. 289., jún. 30. Erasm Braun jelentést tesz P. beiktatásáról. Uo. fol.188., júl. 3. P. zászlót és dobot kér tisztéhez. Uo. fol. 299., júl. 8. Az alsó-ausztriai kormányzóságnak elrendeli a Haditanács, hogy készíttessenek P.-nak zászlót és dobot. 254Uo. fol. 29.; 1594. júl. vége P. szabad elvonulásban fejében feladja a töröknek a várat. Istvánffy, 1622. 636.; Rohrbacher, 1888. 113–114.; Bíró, é. n. 197. és Tóth S. L., 1998. 27–29.)
20 Noha Pallavicini nevét általában Sfortia Pallavicinus alakban írta alá (lásd például ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 64. Konv. B. fol. 5–6. Sforza Pallavicini Miksa főherceghez. 1552. június 1., Radkersburg vagy MOL E 185 Sforza Pallavicni levelei Nádasdy Tamáshoz), magunk az általánosan bevett gyakorlatnak megfelelően nevét Sforza Pallavicini alakban használjuk.
21 *1520 előtt–1585, Busseto † Wurzbach, Bd. 21. 231.; ÖStA KA Memoiren 28/1334/11. p. 217.; Banfi–Maggiorotti, 1932. 90. és Setton, 1984. 1155.
1534. szept. Hans Katzianer főhadparancsnok seregében már Magyarországon szolgál (1534. szept. 15. P. levele Ferdinánd királyhoz. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 25. Konv. A. fol. 76–77.)
1542. júl.–okt. 600 itáliai lovas kapitányaként részt vesz a Német Birodalom nevezetes „nagy hadi vállalkozásában”, Joachim brandenburgi őrgróf királyi főhadparancsnok vezetése és Alessandro Vitelli a pápai hadak főkapitányának parancsnoksága alatt (Wurzbach, Bd. 21. 231.; Jászay, 1996. 117. és Liepold, 1998. 370.)
1542–1564 I. Ferdinánd kamarása (Az 1542. évi hadjáratban való szolgálataiért nevezi ki az uralkodó. Wurzbach, Bd. 21. 231.)
1544 2000 gyalogos élén szolgál V. Károly zsoldján a franciák ellen (Uo. és Banfi–Maggiorotti, 1932. 90.)
1546–1547 részt vesz – feltételezhetően ismét gyalogosok élén – a schmalkaldeni háborúban (Uo.)
1540-es évek végén pápai szolgálatban áll (Uo.)
1551 400 lovas és 3000 német gyalog élén szolgál Magyarországon és Erdélyben, s nagy szerepet játszik Fráter György alvinci meggyilkolásában (ÖStA KA AFA 1551/9/31. és 1551/9/33., valamint Setton, 1984. 571.: 21. jegyz., 573., ill. 576. és Barta, 1988. 8–18.)
1552. febr. Serédy György kassai kapitánnyal együtt a Szent Korona Dobó Domokostól, somlyai Báthory Andrástól és bedeghi Nyáry Lőrinctől Tokajban történő átvételére kiküldött királyi biztos; ő kíséri lovasaival a Koronát Bécsbe (ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 193.)
1552 3000 itáliai gyalogos ezredese Magyarországon (febr. 27. I. Ferdinánd utasítása Jakob von Raunach fiumei kapitány, Franciscus Salamanca és Georg von Seepach számára a 3000 gyalog megmustrálására és fizetésére. ÖStA FHKA HKA Instr. No. 91., jún. eleje P. lovasaival Radkersburg irányából Szentgotthárdon és Körmenden át érkezik meg a magyar végekre, elsőként június 10-én Pápára. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 64. Konv. A. fol. 119. és Uo. Konv. B. fol. 5–6., fol. 56–59. és fol. 80–81., jún. „Obrist über das Welhisch Khriegsvollckh” ÖStA KA AFA 1552/6/80. Lásd még az alábbiakat.)
2551552. júl.–aug. Erasm Teufellel együtt az Ali budai pasa ellen vonuló királyi sereg főparancsnoka (1552. júl. 31. Uo. 1552/7/136.)
1552. aug. 9.–okt. török fogságban van Budán (1552. aug. 9. A palásti ütközetben megsebesül és Ali budai pasa fogságba esik, de – feltételezhetően 18 000 aranyért – hamarosan kiszabadul. Istvánffy, 1622. 335., okt. P. kiszabadult fogságából. Setton, 1984. 584–585.: 74. jegyz. és Köhbach, 1994. 214.: 78. jegyz.)
1552–1556 magyarországi főhadimarsall (Lásd az archontológiai részben.)
1552–1585 † tanácsos (1552. márc. 25. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 193.;22 A címet feltételezhetően haláláig viseli.)
22 Előfordul, hogy néha még a korabeli források is – hibásan – haditanácsosnak titulálták. Tanácsosi tisztére vö. még: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 73. Konv. A. fol. 14–15.
1554. szept. Velence szeretné P.-t zsoldjába fogadni (Setton, 1984. 609. és Köhbach, 1994. 215.: 78. jegyz.)
1555. aug. felmerül a lehetősége, hogy P. külföldi szolgálatba szegődjön, többek között Fernando Álvares de Toledo, Alba hercege zsoldjába (1555. aug. 8. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 75. Konv. A. fol. 74.)
1555. dec. 12. a velencei szenátus ismét felajánlja P.-nek, hogy kész felfogadni (Setton, 1984. 609. és Köhbach, 1994. 215.: 78. jegyz.)
1556 főhadbiztos (supremus bellicus commissarius) Magyarországon a Szigetvárt felmentett hadjárat idején (júl. 22. Bestallung P.-nek a tisztségről. ÖStA KA Best. No. 25. és ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 76. Konv. A. fol. 120–121. Vö. még Köhbach, 1994. 215.: 78. jegyz.)
1557-től velencei szolgálatban folytatja katonai pályafutását, mint a városköztársaság gyalogságának főkapitánya (capitanio general della fantaria) (1556. okt. P. tudatja Velence bécsi követével, hogy kész szolgálatba állni. Setton, 1984. 609., dec. 19. P. megköti felfogadási szerződését szenátussal; 1557. márciusától áll ténylegesen velencei zsoldban. Setton, 1984. 609–610. és Köhbach, 1994. 215.: 78. jegyz. Vö. még Wurzbach, Bd. 21. 231. és ÖStA KA Memoiren 28/
1334/11. pp. 215–216.)
1334/11. pp. 215–216.)
1559 a velencei gyalogság főkapitánya (szept. 7. Jóváhagyja a szenátus P.-nek a tisztséget. Setton, 1984. 610.: 177. jegyz.)
1559–1570 a velencei hadsereg főkapitánya (governator general) – tisztében több hadjáratban és várerődítésben (Udine, Zára, krétai erődök és 1570-ben ciprusi expedíció) vállal alapvető szerepet (1559. dec. 9–16-tól viseli a tisztséget. Uo., 907., 932. stb.; 1570. Leváltják P.-t tisztéről. Braudel, 1996. 1154.)
1572. febr. P. kész II. Rudolf császár szolgálatába állni (A bécsi velencei követ által felajánlja a császárnak szolgálatait. ÖStA KA Memoiren 28/1334/11. pp. 215–216.)
1578-ig évi 200 rajnai forintnyi ellátmányt kap (Pension) a császároktól, melyet még I. Ferdinánd hagyott jóvá neki (Hirn, 1885. 626.: 1. jegyz.)
1579–1585 Busetto grófja (Setton, 1984. 1155.)
256Révay Lőrinc23
23 ~ Kendy Anna. Nagy I., IX. köt. 696. és 712.
1580–1594 lovaskapitány Győrben (1580. febr. 28. Az elhunyt Jakosith Ferenc főkapitány-helyettes 100 lovasából 50 élére rendeli a Haditanács, míg a másik 50 élére Czobor Márton kerül. Számukra egy-egy dobot és zászlót rendelnek, továbbá megparancsolják neveiknek a mustrajegyzékbe történő bevezetésüket. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 168. fol. 226–227.; 1587. febr. A Haditanács kikéri Andreas Teufel főkapitány véleményét R. Erdélybe történő utazása ügyében. Uo. Reg. Bd. 180. fol. 112.; Tisztét a vár elestéig betölti.; 1595. febr. 16. Sigmund Hager magyaróvári főkapitánytól érdeklődik a Haditanács, hogy kinek adják R. 100 lovas feletti kapitányi tisztét. Uo. Reg. Bd. 195. fol. 82.)
1588. márc. 28. Teufel főkapitány R. halálos betegségéről tudósít, de mégis sikerül belőle kigyógyulna. (Uo. Exp. Bd. 183. fol. 123.)
1592–1594 győri magyar főkapitány-helyettes (Lásd az archontológiai részben.)
1592. júl.–okt. Ferdinand Graf zu Hardegg távollétében – Martin Laspergerrel együtt – ideiglenesen megbízott győri végvidéki főkapitány (Uo.)
Salm und Neuburg, Eck Graf zu24
24 1574. júl. 9., Győr †, a bécsi egykori Kloster St. Dorotheában temették el. (Reusner, 1586. No. V. Síremléke azóta elpusztult.) Evangélikus. ~ I. Katherina Pernstein (1571. máj. 14., Pozsony, öngyilkos lett † Schulek, 1939. 44–45.), II. guthi Országh Borbála (esküvőjük: 1572. okt. után. Takáts, 1926. 214–215.). Apja Niklas Graf zu Salm der Jüngere (*1500 k.–1550. dec. 26. előtt, Eger † – életrajzi adatait lásd alább), anyja Emilie Gräfin zu Eberstein. Newald, 1879/2. 108.
1554–1574 † kamarás (1554: Firnhaber, 1861. 16.; A címet haláláig viseli.)
1554–1574 † pozsonyi kapitány (1554. dec. 9. MOL E 21 1554. dec. 9.; A tisztséget haláláig betölti.)
1555–1574 † Pozsony vm ispánja (1555: Fallenbüchl, 1994. 92.; A tisztséget haláláig betölti.)
1560–1574 † győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1561 előttől–1574 † királyi tanácsos (1561. máj. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 82. Konv. B. fol. 40–41.; A címet haláláig viseli.)
1562. okt. 11. kéri a pakosi Paksy János halálával megüresedett komáromi főkapitányi tisztséget (Uo. Fasc. 86. Konv. C. fol. 35–36.)
1563: 77. tc. értelmében magyar indigenátust kap (CJH, 1899. 524–527.)
1571–1572 ideiglenesen megbízott dunántúli kerületi főkapitány (Lásd az V. 2. b. alfejezetet.)
1572–1574 † dunántúli kerületi főkapitány (Uo.; A tisztséget haláláig betölti.)
257Salm und Neuburg, Niklas Graf zu (der Jüngere)25
25 *1500 k.–1550. dec. 26. előtt, Egerben, betegségben † (Halálának időpontjára vö.: Kiss, 1908. 315–316.: No. 313.; ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. 110. és újabban Petritsch, 1991. 66–67.: No. 143.; Szakály, 1986/1. 124., valamint Szakály, 1995. 68. Eddig ismert utolsó levele december 19-én kelt Egerben. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 56. Konv. A. fol. 85–86. Niklas Graf zu Salm und Neuburg I. Ferdinándhoz. Már november végén eluralkodó betegségére: MOL E 185 Niklas Graf zu Salm und Neuburg Nádasdy Tamáshoz. 1550. novermber 27., Eger) A bécsi egykori Kloster St. Dorotheában temették el, síremléke azonban utóbb elpusztult (Reusner, 1586. No. II.). Katolikus (ETE, III. köt. 478.: No. 486.). ~ I. Emilie Gräfin zu Eberstein (esküvőjük: 1524. Newald, 1879. 70. és 108.), II. felsőlendvai Széchy Margit (1570, Trencsén †; sírköve a szentgotthárdi plébániatemplomban látható: Sternegg, 1981. 375–377.; esküvőjük: 1540. szeptember 26., Galgóc. ETE, III. köt. 478.: No. 486. és ÖNB Cod. 9039. fol. 68., ill. fol. 70.). Apja Niklas Graf zu Salm, der Ältere (*1459, Nieder-Salm in den Ardennen–1530. máj. 4., Marchegg † Egykoron a bécsi Kloster St. Dorotheában található sírköve 1879. április 18. óta a Votivkirchében látható. Newald, 1879/1. és Newald, 1884. 1–6.), anyja Elisabeth von Roggendorf. (Newald, 1879/2. 15. és 108.) Érdemes felhívnunk a figyelmet, hogy ifjabb Salm halálának időpontjára számos verziót (márc. 5. Wurzbach, Bd. 28. 138.; ill. a Nicolaus Reusner által – biztosan állítható, hogy hibásan – közölt sírfalirata szerint Salm „decessit Agriae XIV. Cal. Sept. anno Christi M D L” Reusner, 1586. No. II.) találunk az irodalomban, ezek azonban mind tévesek. Salmtól ugyanis még 1550. október 24-ről is maradt ránk saját kezűleg aláírott levél. (MOL E 185 Niklas Graf zu Salm levele Nádasdy Tamáshoz. 1550. október 24., Eger) December 26. előtti halálával kapcsolatban vö. még Raweni Mihály szlavóniai ítélőmester december 31-én Batthyány Kristófhoz intézett levelét: „Nunc rursum sciat Vestra Dominatio Magnifica, quod dominus comes Nicolaus a Salmis mortuus est duciturque Posonium ad sepelliendum.” (MOL P 1314 No. 39 594.) Salmot végül nem Pozsonyban, hanem Bécsben helyezték örök nyugalomba.
1524–1525 V. Károly császár seregében szolgál I. Ferenc francia király ellen azon 200 nehézlovas kapitányaként, amelyekkel – 2000 gyalogossal együtt – apja, id. Niklas Graf zu Salm rendelkezik (1524. dec. 15. Bestallung S. részére a tisztségről. Newald, 1879/2. 112.: Beilage No. 3. és ÖStA KA AFA 1524/12/1.)
1524–1550 † kamarás (1524. dec. 15. S. már viseli a címet. Newald, 1879/2. 112.: Beilage No. 2.; A címet haláláig viseli.)
1529–1530 apja, id. Niklas Graf zu Salm magyarországi főhadparancsnoksága idején – Andreas Ungnaddal együtt – az alsó-ausztriai rendek által delegált haditanácsos (Newald, 1879/2. 98.)
1529–1550 † I. Ferdinánd főkamarása (Fellner–Kretschmayr, 1907/
Bd 1. 277.; 1534. márc. 1. S. elmaradt 8000 forintnyi fizetését kéri. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 52.; A tisztséget haláláig betölti.)
Bd 1. 277.; 1534. márc. 1. S. elmaradt 8000 forintnyi fizetését kéri. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 52.; A tisztséget haláláig betölti.)
1520-as évek vége k.–1550 † tanácsos ( A címet haláláig viseli.)
1536–1544 pozsonyi kapitány (1536. júl. 23. Bestallung S.-nak a tisztségről. ÖStA FHKA HKA Ged. Buch, Ung. Reihe Bd. 383. fol. 59.; 1544. máj. 4. előtt S. lemond a tisztségről, amire Ferdinánd elrendeli Leonhard Freiherr von Velsnek, hogy tárgyaljon vele az új kapitány személyéről, majd azt S. helyére iktassa be. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten S 12/1. fol. 57.)
1538 Konstantinápolyban jár követségben (Wurzbach, Bd. 28. 138.)
1538–1544 Komárom vármegye ispánja (1538. jún. S. közli Komárom vm.-vel uralkodói kinevezését. A vm. a magyarországi régi szokásoknak [„alts Herkhomen unnd Lanndsbrauch”] megfelelően királyi parancslevelet 258kér erről. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 35. Konv. C. fol. 197. és Fallenbüchl, 1994. 83.)
1539. febr.–márc. Szapolyai János és Izabella március 2-án Székesfehérváron tartott esküvőjén I. Ferdinánd király követe (orator) Lőrinc fehérvári préposttal együtt (febr. 10. Ferdinánd utasítása S. és Lőrinc prépost részére. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 39. Konv. B. fol. 17–22. Vö. még Hieronymus Aleander bécsi pápai nuncius naplójának részleteit ugyanerről: ETE, III. köt. 322.: No. 340., 327–328.: No. 342. és 339–340.: No. 346.)
1539 haditanácsos (consiliarius bellicus) (1539 szept. 19. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 40. Konv. B. fol. 31.)
1539–1550 † aranygyapjas lovag (Ritter des goldenen Vließes, eques velleris aurei) (Hieronymus Aleander bécsi pápai nuncius már ekként említi: ETE, III. köt. 322.: No. 340. Vö. még: 1540. jún. 6. V. Károly császár is ennek címzi. ÖNB Cod. 9039. fol. 70.; A címet haláláig viseli.)
1540. aug. I. Ferdinánd követe Izabella királynéhoz Budára a váradi béke határozatainak végrehajtása ügyében (aug. 8. Ferdinánd megbízólevele S. részére. Uo. fol. 5. és fol. 18., aug. 11. Utasítás S. részére. Gooss, 1911. 90–91. és 91.: 1. jegyz. Vö. még: „Ferdinandus király gróf Mikolát alá keldé Budára János királynéhoz, hogy Budát megadnája neki.” Verancsics évkönyv, 1981. 50.)
1541. aug.–szept. I. Ferdinánd követe I. Szülejmán szultánhoz a budai táborba (aug. 29. I. Ferdinánd utasítása S., Révay Ferenc és Sigismund Freiherr von Herberstein részére. Austro–Turcica, 1995. 1–4.: No. 1., szept. 16. előtt S. és Herberstein jelentése követségéről. Uo. 4–17.: No. 3. Vö. még: Petritsch, 1991. 43.: No. 67. és 43–44.: No. 69.)
1545–1550 † Pozsony vármegye ispánja és újra pozsonyi kapitány (1545. nov. 20. Bestallung S. részére a tisztségről. ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1545. fol. 139–143., dec. 15. Kinevezés. Fallenbüchl, 1994. 92.; A tisztséget haláláig betölti.)
1546–1550 † királyi főhadparancsnok Magyarországon, Horvátországban, Szlavóniában és az alsó-ausztriai tartományokban (Lásd az archontológiai részben.)
1549. szept. I. Ferdinánd egyik megbízottja a nyírbátori egyezséget kidolgozó tárgyalásokon (Gooss, 1911. 112–113.)
Schwarzenberg, Adolf Freiherr, majd 1599-től Graf von26
26 * 1551, Köln–1600. júl. 29., Pápa, fejlövésben a lázadó vallonok kitörésekor. † (Születésére: Schwarzenberg, 1963. 104. Halálára: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 205. fol. 131. és Berger, 1864. 177.) A bécsi Augustinerklirchében temették el (Fia, Adam temetési meghívója az Udvari Kamara részére: ÖStA FHKA HKA Fam–Akten S 297. fol. 17–18.). Egykori márvány síremlékét maga II. Rudolf császár állíttatta, de az nagyrészt elpusztult a templom 1635. évi átalakításakor (Berger, 1864. 176–180.) (Ismerjük sírfeliratát, sőt az ónkoporsójára vésett feliratot is: Berger, 1864. 177. és 179., ill. Mohl An., 1913. 106–108.) ~ Elisabeth Margarete von Metternich (1626. febr. 6. †, Gimbornban temették el; esküvőjük: 1581. máj. 31.). Apja Wilhelm Freiherr von Schwarzenberg (1557, St. Quentin, csatában †). (Berger, 1864.; Schwarzenberg, 1963. 104–108., 172. és Czeike, Bd. 5. 172.) Arcképének legújabb publikálása: Záloha, 1998. 2.
2591572 Németalföldön szolgál a spanyol zsoldban, Alba herceg helytartó seregében (Schwarzenberg, 1963. 104.)
1577 Herzog Ernst von Bayern Mundschenkje (Uo.)
1580 Herzog Ernst von Bayern lüttichi püspök tanácsosa és udvari marsallja (Hofmarschall) (Uo.)
1581 Herzog Ernst von Bayern lüttichi püspök udvarmestere (Hofmeister) (Uo.)
1583 ezredes Herzog Ernst von Bayern seregében a Gebhart Truchseß von Waldburg ellen, a kölni érsekségért folytatott háborúskodásban (Uo.)
1584 Herzog Ernst von Bayern, kölni érsek Amtmann-ja Linzben (Uo.)
1585 Herzog Ernst von Bayern seregének főparancsnoka (Generaloberst) két zászlóaljnyi gyalogossal a Neuß városáért folyó hadakozásban (Uo.)
1587 egy kürasszírregiment ezredese III. Henrik francia király seregében Sándor pármai herceg, németalföldi helytartó segédcsapataként Johann Kasimir Pfalzgraf ellen (Uo. 105.)
1588 Herzog Ernst von Bayern kölni érsek titkos tanácsosa (geheimer Rat), helytartója (Statthalter) és udvarmestere (Landhofmeister) (Uo.)
1590-től egy német gyalogosregiment ezredese Sándor pármai herceg, németalföldi helytartó pártján és Karl Graf von Mansfeld parancsnoksága alatt (Uo.)
1594 II. Rudolf császár zsoldján ezredes a jülichi hercegségben (Uo.)
1595–1596 ezredes 1000 vallon kürasszír és 1000 vallon Archibusier felett Magyarországon (1595. jún. 17. II. Rudolf császár Bestallungja Sch. részére a Karl Graf von Mansfeld által felfogadott katonaságáról. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten M 30. fol. 4–25., jún. 22. A lovasság mustrája. Heischmann, 1925. 225.: Beilage; 1596. dec. Elbocsátják Sch. többször megreformált lovasregimentjét. Uo. 252.)
1596 főtábormester (Oberstfeldmarschall) az ez évi hadjáratra (jún. 19. Bestallung Sch-nek a tisztségről, amelyre fizetését már jún. 15-től kapja. ÖStA KA Best. No. 511. 1599-ben kelt grófi diplomája – majd ez alapján az irodalom [Berger, 1864. 173.: 6. jegyz. és Schwarzenberg, 1963. 105.] tévesen állítja, hogy 1597-ben nevezték ki a tisztségre. )
1596–1600 † II. Rudolf császár tanácsosa (1596. jún. 19. ÖStA KA Best. No. 511.; A címet haláláig viseli.)
1597–1599 bécsi helyőrség-parancsnok (Stadtguardia-Oberst) (1597. jan.–febr. A Haditanács tárgyalásokat folytat Sch-gel a tisztség elvállalásáról. Uo. No. 520., ápr. 2. Bestallung Sch. részére tisztéről. Uo. és No. 525., ill. Veltzé, 1911. 181., ápr. Utasítás Sch-nek a tisztségről. ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1. 1590–1597. p. 19., máj. 21. A Haditanács beszámol II. Rudolf császárnak Sch. beiktatásáról. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 7.; 1599. júl. Sch. lemond tisztéről. Veltzé, 1911. 181. Vö. még Czeike, Bd. 5. 172. és 293.)
1597–1600 † haditanácsos (1597. máj. 21. A Haditanács beszámol II. Rudolf császárnak Sch.-nek a tisztségbe történő bevezetéséről. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 7.; A címet haláláig viseli.)
2601598 főtábormester (Oberstfeldmarschall) az ez évi hadjáratra (jún. második felében tárgyal a Haditanács Sch.-gel a tisztség elvállalásáról. Uo. Reg. Bd. 201. fol. 16., júl. 15. Bestallung Sch-nek a tisztségről. ÖStA KA Best. No. 597.; ÖStA KA AFA 1598/7/4. és. Schwarzenberg, 1963. 106., dec. 13. Sch. levelet intéz II. Rudolf császárhoz tisztéből való elbocsátása ügyében. Uo. fol. 445. Vö. még ÖStA KA Best. Prot. Bd. 1. 1598–1599. fol. 7–8.)
1598. márc. 3. A Haditanács tárgyal Sch.-gel az esztergomi főkapitányság (Oberhauptmannschaft zu Gran) elvállalásáról. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 201. fol. 7.)
1598. aug. 1. A Haditanács Sch. számára a generális (General) cím megadását javasolja. (Uo. fol. 20.)
1598–1600 † győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1599. jún. 5. II. Rudolf császár Prágában lovaggá üti és felveszi a Reichsgrafenstandba (Schwarzenberg, 1963. 107.; Czeike, Bd. 5. 172. és Záloha, 1998. 4–5.)
1599 főtábormester (Oberstfeldmarschall) és ideiglenesen megbízott főhadparancsnok-helyettes (Verwalter der Generaloberstleutnantschaft) az ez évi hadjáratra (jún. 16. Engedelmességre intő levél a császári hadsereg főtisztjeihez és ezredeseihez Sch. kinevezése kapcsán. ÖStA KA Best. No. 636., jún. 24. Bestallung Sch.-nek a tisztségről. ÖStA KA AFA 1599/6/6. és ÖStA KA Best. No. 636., ill. Schwarzenberg, 1963. 107.)
1600. jún. 30. Tárgyalások folynak Sch.-gel, mivel kész ismét elvállalni a főtábormester (Oberstfeldmarschall) tisztét. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 205. fol. 17.)
Teufel, Andreas Freiherr zu Guntersdorf27
27 1516 k.–1592. júl. 15., Guntersdorf † (Schimka, 1967. 230. és Glatzl, 1950. 73. és 75.) Evangélikus (Reingrabner, 1976. 12.). Ő a család guntersdorfi ágának megalapítója. Apja Erasm Teufel (1552 után †). ~ Maria Anna von Waldstein (1593 †; esküvőjük: 1554.). Glatzl, 1950. 74. és 215.
1535 már I. Ferdinánd szolgálatában áll (1587. évi kérelme szerint már 52 esztendeje szolgálta uralkodóit. Pertl, 1939. 60.)
1546–1547 részt vesz a schmalkaldeni háborúban (Glatzl, 1950. 70.)
1552 Magyarországon szolgál a török ellen (Uo.)
1564–1592 † II. Miksa, majd II. Rudolf császár tanácsosa (1564. szept. 3. II. Miksa császár tudatja az alsó-ausztriai kormányzósággal és kamarával, hogy T. megkapta a titulust. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten D–T 63. fol. 4.; A címet haláláig viseli.)
1556–1564 előtt Ferdinánd tiroli fhg. istállómestere (Stallmeister) (1556: Hirn, 1885. 26.; 1564 előtt: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten D–T 63. fol. 7.)
1565. aug. Georg Widmairrel együtt királyi biztos Hans Rueber nehézlovas zászlóaljának megmustrálására (aug. 26. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. 40.)
1565 őszén négy zászlóaljnyi, azaz 1000 lovas ezredese Magyarországon (júl. 24. T.-nek 300 lovas felfogadását rendelik el. Uo. Reg. Bd. 146. 261fol. 58., júl. 26. T. kész bizonyos feltételekkel a 300 lovas felfogadására. Uo. Exp. Bd. 145. fol. 34., szept. 18. Már négy zászlóaljnyi lovas felfogadására kap T. Bestallungot. ÖStA KA Best. No. 134., szept. vége T.-nek elrendelik, hogy lovasaival vonuljon Győrbe. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 146. fol. 76., nov. 6. T. kéri Pozsonynál állomásozó lovasai fizetését. Uo. fol. 55.)
1566–1567 ismét 1000 lovas ezredese Magyarországon (1566. márc. 2. T.-t Győrbe rendelik. Uo. fol. 112., máj. 27. II. Miksa császár elrendeli, hogy T. 1000 lovast fogadjon fel. Uo. Exp. Bd. 145. fol. 104., máj. 6. Bestallung T.-nek a tisztségről. ÖStA KA Best. No. 136., máj. 20. T. reverzálisa a tisztségről. ÖStA KA AFA 1566/5/3., jún. 22. T. kéri „Anrittgeldt”-jét. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. 114., júl. 8. T. júl. 20-ra kéri lovasai megmustrálását, de ez akkor nem történik meg, pusztán aug. 4. körül. Uo. fol. 124., fol. 130. és fol. 138., nov. 2. T. jelentést tesz, mi módon akar lovasaival Győrben szolgálni. Uo. fol. 173., nov. 8. T. határozatot kér győri szolgálata ügyében. Uo. fol. 175., okt. 27. T.-nek elrendeli a Haditanács, hogy lovasaival vonuljon Pápára és a török betörések ellen álljon velük készenlétben. Uo. Reg. Bd. 146. fol. 209., nov. 12. T. beszámol, miként érkezett meg Pápára. Uo. Exp. Bd. 145. fol. 179., dec. 5. T. tovább alkudozik a Haditanáccsal győri szolgálatáról. Uo. fol. 183., dec. T. lovasait el kívánják bocsátani. Uo. Reg. Bd. 146. fol. 226. és fol. 233.; 1567. jan. 12., 13., 28. Még folynak a tárgyalások T. lovasainak elbocsátása ügyében. Erre végül valamikor jan. második felében kerül sor. Uo. Reg. Bd. 148. fol. 1., fol. 3. és Uo. Exp. Bd. 147. fol. 2. és fol. 5. Vö. még Oberleitner, 1859. 309.)
1566. ápr. 24. Christoph és Georg testvéreivel együtt felveszik az alsó-ausztriai Herrenstandba (Schimka, 1967. 230. és Glatzl, 1950. 14. és 24.)
1568. jún. királyi biztos Győr, Komárom, Tata és Surány erődítéseinek megszemlélésére (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 148. fol. 148.)
1575–1577 győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
1570 k.–1592 † kamarás (A címet haláláig viseli.)
1577–1588 győri végvidéki főkapitány másodszor (Lásd az archontológiai részben.)
Teufel, Erasm28
28 1552 vége felé † A palásti csatában (1552. augusztus 9.) török fogságba esett, majd Konstantinápolyban halt meg 1552 vége felé, sírfelirata szerint ugyanis ott a janicsárokkal kaszaboltatták le. Más hírek szerint viszont zsákba varrva a Boszporusznál a tengerbe vetették (Widter, 1886. 104–105., ill. Istvánffy, 1622. 335.). Korábban felmerült a lehetősége annak, hogy a Ferdinánd király fogságában lévő Hamza béggel cseréljék ki. (Köhbach, 1994. 63.: 54. jegyz.) Síremlékét testvérei állították a winzendorfi evangélikus templomban 1561-ben (Wissgrill, 1886. 132.; Widter, 1886. 104–105. és Glatzl, 1950. 14.). Protestáns. Apja Matthäus Teufel zu Krottendorf (1540–1541 †), anyja Apollonia Mallingerin. (Uo. 12. és 213.) Neve a korabeli és közel egykorú magyar és török nyelvű forrásokban ugyan gyakran bukkan fel a magyarra fordított, illetve torzított Ördög Mátyás alakban (Pethő, 1993. 116. Vö. még Köhbach, 1994. 62–63.: 54. jegyz.), magunk ennek a verziónak a használatát modern összefoglalásokban nem tartjuk elfogadhatónak.
1541 már királyi kapitány Szlavóniában (ápr. 7. Wlcek, 1945. 44. és 105.)
2621543 továbbra is Magyarországon szolgál lovaskapitányként (MOL E 185 Nádasdy Tamás Erasm Teufelhez. 1543. január 11., Sárvár)
1546 100 könnyűlovas kapitánya Győrben (ÖStA FHKA HKA HFU rote Nr. 2. 1546. fol. 48. a./1–18.)
1546 királyi haditanácsos (Uo. Tisztéhez 11 nehézlovas járt. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akt. S 12/1. fol. 188.)
1546 ideiglenesen megbízott magyarországi főhadparancsnok-helyettes (Lásd az archontológiai részben.)
1546. márc. Győrben ellátja a távollévő Reinprecht von Ebersdorf főhadparancsnok-helyettes feladatait (Uo.)
1547–1549 több alkalommal királyi biztos Szigetvár várában (Timár, 1989. 37–82.: passim)
1548. jan. ellátja Győrben a távollévő Reinprecht von Ebersdorf főhadparancsnok-helyettes feladatait (Lásd az archontológiai részben.)
1548. szept. 12. magyar indigenátust kap, erről azonban a magyar országgyűlés külön törvénycikkben nem rendelkezik (I. Ferdinánd tanúságlevele az indigenátusról. MOL A 35 1548: No. 441.; 1550. T. leteszi honfiúsítási esküjét. Nagy I., XI. köt. 122.)
1550 ismét könnyűlovas-kapitány Magyarországon („Haubtman über ain Anzall geringer Pherdt”) (1550. máj. 29. SL SVL Oertel-gy. Lad. V. et E. Fasc. III. No. 106.)
1550–1552 † soproni kapitány (1550. máj. 29. I. Ferdinánd engedelmességre intő levele Sopron városához T. soproni kapitánnyá és a vm. ispánjává történő kinevezéséről. Uo.; 1551. júl. 7. előtt a Magyar Kamara megtiltja Sopron városának T. fizetését, ami ellen Miksa fhg.-nél tesz panaszt. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 58. Konv. B. fol. 28–31.; A címet haláláig viseli.)
1551. jan.–jún. magyarországi hadbiztos (rerum bellicarum commissarius, Kriegskommissär) Bernardo de Aldanával együtt, főként Eger székhellyel (Niklas Graf zu Salm 1550. dec. 26. előtt Egerben bekövetkezett halálát követően tölti be a tisztséget. Uo. Fasc. 57. Konv. B. fol. 164–173.; Utiešenović, 1881. 25.: No. VII.; Kropf, 1896. 300. és Szakály, 1986/1. 125.; 1551. ápr. ÖStA KA AFA 1551/4/ad 2. és Uo. passim, jún. 21. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 58. Konv. A. fol. 4. és fol. 95–96.)
1551. febr. királyi biztos a diószegi tárgyalásokon (Gooss, 1911. 115.)
1551–1552 † a magyarországi könnyűlovas-katonaság főkapitánya (levis armaturae equitum supremus capitaneus, Oberstfeldhauptmann der geringen Pferd in Ungarn) (1551. jún. 7. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 58. Konv. A. fol. 4., nov. 4. „kyraly Ew felsege kepe” Horvátinovith Bertalan levele T.-hez. ÖStA KA AFA 1551/11/ad 15.; Tisztét haláláig betölti. Vö. sírfeliratával: Glatzl, 1950. 13.)
1551–1552 † I. Ferdinánd tanácsosa (1551. ápr. 2. ÖStA KA AFA 1551/4/
ad 2.; A címet haláláig viseli.)
ad 2.; A címet haláláig viseli.)
1551–1552 † Sopron vármegye ispánja (1550 tavaszán kinevezik, de csak 1552. márc. 20. után tesz tisztére a vm. nemessége előtt – a magyarországi 263gyakorlatnak megfelelően – esküt. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 63. Konv. A. fol. 152–153. Vö. még Uo. fol. 194–196. és fol. 199.; A címet haláláig viseli.)
1552. júl.–aug. Sforza Pallavicinivel együtt az Ali budai pasa ellen vonuló királyi sereg főparancsnoka („Ferdinánd Király mezei Generálissa”) (1552. júl. 31. ÖStA KA AFA 1552/7/136. és Pethő, 1993. 116.)
Ungnad, Hans Freiherr zu Sonnegg29
29 *1493, valószínűleg Sonnegg várában vagy Waldensteinben–1564. dec. 27., Winteritz várában Csehországban †. Tübingenben (Stiftskirche) temették el. Katolikus, aki valamikor az 1520-as években lesz követője a protestantizmusnak. (Wurzbach, Bd. 54. 182–183. és Zimmermann, 1981. 203., 206–207. és 214., valamint Reingrabner, 1976. 45. és további irodalommal 89.: 118.: jegyz.). ~ I. Anna Gräfin von Thurn (1552 után †, a grazi Schloßkapelléban temették el; esküvőjük: 1525. Leeder, 1914. 48. és 90., ill. Zimmermann, 1981. 206. és 212.), II. Magdalena Gräfin von Barby (*1530. szept. 22.–1565. nov. 16. †, Wien, férjéhez hasonlóan Tübingenben temették el; esküvőjük: 1555. júl. 1., Barby vára. Leeder, 1914. 90. és Zimmermann, 1981. 212.) Apja Hans Ungnad (II.) von Sonnegg, anyja Margarethe Lochner von Liebenfels, II. Lajos magyar király felesége, Habsburg Mária későbbi udvarmesternője (Obersthofmeisterin). Uo. 204–205.
1510 k. I. Miksa császár udvarában nevelkedik (Wurzbach, Bd. 54. 182. és Zimmermann, 1981. 204.)
1519. máj. utántól–1520. febr. a krajnai rendek követe a Bruck an der Mur-i Generallandtag határozata alapján V. Károly császárhoz Spanyolországba; a követség feladata az volt, hogy az osztrák örökös tartományok rendjeinek jogait és kiváltságait elismertesse a császárral (Uo.)
1520 k.–1527 Ferdinánd osztrák fhg. Oberstfürschneidere (1520 k.: Uo. 205.; 1527. máj. 10. Thallóczy–Hodinka, 1903. 669.: No. DXXI.)
1522. febr. 29. Andreas és Christoph nevű testvéreivel együtt V. Károly felveszi a Reichsfreiherrenstandba és az alsó-ausztriai tartományok Freiherrenstandjába Freiherr zu Sonnegg titulussal (Zimmermann, 1981. 205.)
1523 Ferdinánd fhg. kíséretében részt vesz a fhg. és sógora, II. Lajos király bécsújhelyi találkozóján, ahol egy lovagi tornán (nov. 17–18.) a magyar királlyal párviadalt vív, de vereséget szenved (Uo.)
1523-tól egyúttal II. Lajos magyar király kamarása és 12 lóval szolgája (Diener von Haus) (1523. nov. 25. Kinevezés. Uo.)
1524 a horvát végeken szolgál, valószínűleg valamilyen kapitányi rangban, id. Niklas Graf zu Salm, Ferdinánd osztrák fhg. csapatainak főhadparancsnoka Horvátországban és Szlavóniában vezetése alatt (Uo. 209.)
1525 feltételezhetően II. Lajos szolgálatában részt vesz egy szlavóniai törökellenes akcióban (Uo. 205.)
1526–1556 Hauptmann und Vizedom zu Cilli (Uo. 209.)
1529 Erdődy Simon zágrábi püspök, Szapolyai János későbbi horvát–szlavón bánja ellen harcol Horvátországban (Uo.)
1530–1556 Landeshauptmann in Steiermark (1530. jún. Kinevezés. Uo.; 1556 tavaszán végleg lemond U. tisztéről. Uo. 208.; Betegsége miatt és vallási okokból U. már 1553 végén távozni kívánt tisztségeiből, 264lemondását azonban I. Ferdinánd nem fogadta el, sőt 1554. január 1-én felszólította, hogy még egy esztendeig lássa el azokat. Uo. 212.)
1530 k.–1556 I. Ferdinánd tanácsosa (A címet alább említett emigrálásáig viseli.)
1532 1000 nehézlovas élén Linz mellett állomásozik, hogy megvédje a Bécsből menekülő királyi családot a portyázó törökökkel szemben; majd szept. 19-én Hans Katzianerrel és Bakith Pállal egyesülve Weikersdorfnál megvernek egy jelentősebb török csapatot (Wurzbach, Bd. 54. 182.; Gerhartl, 1981. 11–16. és Zimmermann, 1981. 209–210.)
1537 lovaskapitányként részt vesz Hans Katzianer királyi főhadparancsnok kudarccal végződött eszéki hadjáratában (Uo. 210.)
1540–1543 királyi főhadparancsnok Horvátországban és Szlavóniában, valamint az öt alsó-ausztriai tartományban („Oberister Veldhaubtman unnserer Funff Niderosterreichischen, Windischen und Crabatischen Lannde”) (1540. jan. 12. Bestallung U. részére. MOL E 144 Belügy [Doboz 1.] fol. 63–64. és Zimmermann, 1981. 210.)
1540 k.–1555 Varasd vármegye főispánja (A tisztséget feltételezhetően alább említett emigrálásáig tölti be.)
1542 1000 lovas ezredese a német birodalom „nagy hadi vállalkozásában”, Joachim brandenburgi őrgróf királyi főhadparancsnok vezetése alatt (Wurzbach, Bd. 54. 183.; Zimmermann, 1981. 210. és Liepold, 1998. 368.)
1543–1544 királyi főhadparancsnok Magyarországon (Lásd az archontológiai részben.)
1553–1555 királyi főhadparancsnok a horvát és a szlavón végeken (Oberstfeldhauptmann an den krabatischen und windischen Grenzen) (1553: ÖStA KA IHKR Akten Croatica 1577. No. 15. Kiadása: Lopašić, 1889. 420–426.: No. XV.; A tisztséget emigrálásáig tölti be.)
1555 második felében vallási okokból először Wittenbergbe „emigrál”, majd 1557-től a württembergi Urach városában (Kappenhaus) él, és a Biblia, valamint protestáns egyházi művek délszláv nyelvre történő fordíttatásával és kinyomtatásával foglalkozik (összesen 37 kötet jelent meg támogatásával) (Wurzbach, Bd. 54. 183.; Reingrabner, 1976. 45., 89.: 118.: jegyz. és Zimmermann, 1981. 211–214.)
1558–1564 † Christoph Herzog von Württemberg tanácsosa és több követségben diplomatája (1557. dec. 28. Kinevezés. Ténylegesen 1558-től tölti be tisztét. Uo. 213.; A címet haláláig viseli.)
30 Noha maga Vels nevét – két l-lel – Vells-nek írta (lásd például: 1545. jan. 4., Bécs: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. Konv. B. fol. fol. 1/1–1/5.), az irodalomban az egy l-es változat honosodott meg, így magunk is ezt használjuk. Pethő Gergely krónikája „Velsius Lénárd”-nak nevezi. Pethő, 1993. 111.
31 *1497–1545. nov. 10. † (ÖNB Codex series nova No. 12 781. [Codex Trautsonianus] p. 31.) A bécsi Stephanskirchéban temették el, ahol sírköve 1951-ig a déli és a középső kapu közötti pilléren volt látható, napjainkban pedig az északi torony halljában található. Apja Michael von Vels, anyja Regina von Cles volt. Orgler, 1859.
1526 előtt Itáliában szolgál V. Károly seregében (Hye-Kerkdal, 1966.)
1527–1529 Magyarországon szolgál I. Ferdinánd zsoldján mint a német gyalogság kapitánya (Oberst über das deutsche Fußvolk in Ungarn) (1527–1528: ÖStA KA AFA 1528/3/7. II. és 1528/8/4. II., ill. Newald, 1879/2. 80.; 1529. aug. 31.: MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 118.)
1527–1545 † I. Ferdinánd kamarása (1527–1528: „edler in der Kammer” Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 2. 149.: No. 12/III/B.; A címet haláláig viseli.)
1527–1545 † I. Ferdinánd tanácsosa (1527–1528: Tirolból való tanácsos, 5 lovassal az udvarban. Uo.; A címet haláláig viseli. Vö. 1545: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 54. fol. 34–37.)
1529 Bécs első török ostroma idején 7 zászlóaljnyi alsó-ausztriai gyalogos főkapitánya (Oberst über 7 Fähnlein niederösterreichischer Fußknechte) (1528. aug. 14. V. személye már felmerül a tisztségre. ÖStA KA AFA 1528/8/5. I.; Newald, 1879/2. 86., 117.: Beilage No. 10., ill. Hye-Kerkdal, 1966., valamint MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 118. és újabban Liepold, 1998. 329., 415. és 420.)
1531 az alsó-ausztriai rendek fizette csapatok hadimarsallja Magyarországon (Feldmarschall) (jan. 17. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 17. Konv. A. fol. 31–39., jan. 27. Uo. fol. 56–57. és ápr. 25. Uo. Konv. D. fol. 62–63.)
1531. júl. I. Ferdinánd követeként részt vesz a Szapolyai Jánossal folytatott visegrádi fegyverszüneti tárgyalásokon (Gooss, 1911. 17–20.: No. 7/A–D.; ápr. 20. Ferdinánd király utasítása követei – köztük V. – számára. Uo. 18.)
1531–1545 † Landeshauptmann in Tirol (Hye-Kerkdal, 1966.; A tisztséget haláláig betölti.)
1534-ben – s talán a következő esztendőkben is – az alsó-ausztriai rendek fizette csapatok hadimarsallja Magyarországon (Feldmarschall) (1534. júl. 27. MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 118. Vö. még: ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 75. Konv. A. fol. 66–67.)
1537–1538 királyi főhadparancsnok Magyarországon (1537. febr. 21. Engedelmességre intő levél a Magyarországon, mindenekelőtt Kassa környékén állomásozó királyi katonasághoz, az újonnan Magyarországra rendelt katonákhoz, ill. informáló levél a helytartósághoz V. 266kinevezése kapcsán. Uo. Fasc. 30. Konv. B. fol. 83–85. Vö. még Uo. fol. 94., 97. és 109. A kinevezésre utalást tesz: MOL I 28 Gévay-hagyaték Tétel 2. fol. 118. és Lukinich, 1939. 605.: 1. jegyz.)
1537–1538 I. Ferdinánd egyik követeként részt vesz a nagyváradi békességet előkészítő fegyverszüneti, majd magukon a béketárgyalásokon (1537. dec. 20. A királyi biztosok megérkeznek Nagyváradra. Ortvay, 1912. 254.; 1538. febr. 24. A két uralkodó követei megkötik a békét. Gooss, 1911. 55–68.: No. 15–16.)
1539–1545 † I. Ferdinánd főudvarmestere (Obersthofmeister) (Fellner–Kretschmayr, 1907/Bd 1. 275. és Broucek, 1988. 45.; A tisztséget haláláig betölti.)
1540 ismét királyi főhadparancsnok Magyarországon (1540. szept. 14. Újabb engedelmességre intő levél a Magyarországon állomásozó királyi katonasághoz V. kinevezése kapcsán. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 43. Konv. B. fol. 74. Vö. még Uo. fol. 18–19., dec. 16. V. arról panaszkodik I. Ferdinándnak, hogy betegsége miatt sokáig már nem tud a táborban – ekkor éppen Győrben – maradni. ÖStA KA AFA 1540/12/7.; 1541. jan. 1. Ferdinánd király engedélyezi V.-nek, hogy betegsége miatt távozzon a táborból és a főhadparancsnoki tisztet Reinprecht von Ebersdorfnak adja át. ÖStA HHStA Hungarica AA Fasc. 45. Konv. A. fol. 1.)
1541–1543 Bécs erődítéseinek kiépítése alkalmával mint „tanácsost” alkalmazzák (Hye-Kerkdal, 1966.)
1544–1545 † királyi főhadparancsnok Magyarországon, Horvátországban, Szlavóniában és az alsó-ausztriai tartományokban (Lásd az archontológiai részben.)
Zelking, Karl Ludwig von (zu Siedendorf)32
32 1577. aug. 20., Győr † (Jakosith Ferenc augusztus 21-én tudatja a Haditanáccsal Zelking előző napon bekövetkezett halálát. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 164. fol. 74.) Evangélikus (Reingrabner, 1976. 13.).
~ Ursula von Prag Freiin zu Windhag (esküvőjük: 1563. jan. 17., Enns) ÖStA FHKA HKA Fam–Akten Z 25. fol. 1–2. és Kern, 1875. 205.: No. 739.
~ Ursula von Prag Freiin zu Windhag (esküvőjük: 1563. jan. 17., Enns) ÖStA FHKA HKA Fam–Akten Z 25. fol. 1–2. és Kern, 1875. 205.: No. 739.
1563 Károly fhg. főistállómestere (Oberststallmeister) (1563. jan. 20. ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten Z 25. fol. 4.)
1564–1567 belső-ausztriai főistállómester (Oberststallmeister) (Thiel, 1916. 204.)
1564–1567 belső-ausztriai titkos tanácsos (Uo. 205.)
1565 őszén három hónapig biztosi tevékenységet lát el a horvát–szlavón végeken. (ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten Z 25. fol. 8–9. Vö. 1566. jan. 28. Kiadásai megtérítését kéri. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 145. fol. 73.)
1572–1574 főhadszertárnok (Oberstzeugmeister) (1572. ápr. 15. ÖStA FHKA HKA NÖHA W–61/C/90/B. rote Nr. 300/2. fol. 1050–1053.; 1574. máj. 1. előtt Uo., ill. jan. 17. Z. kéri elbocsátását tisztéből, amit a Haditanácsban jóváhagynak neki. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 267158. fol. 153. és Uo. Reg. Bd. 159. fol. 166.; máj. végétől már Jakob von Raminger a főhadszertárnok. Uo. Exp. Bd. 158. fol. 153–154.)
1575. aug. 6. az alsó-ausztriai rendek által kiállított csapatok főkapitánya („zu ainem Obersten über den Zuezug der gerüssten Phärdt fürgenommen”) (Uo. Reg. Bd. 161. fol. 291.)
1576–1577 ismét az alsó-ausztriai rendek által kiállított csapatok főkapitánya („Obrister über Zuczug des 30isten Mans unnd gerüssten Guldpferd vom Land”) (1576. okt. 25. Bestallung Z. számára. MOL E 144 Belügy [Doboz 1.] fol. 133–140.; 1577 tavaszán „dadurch [ti. a győri kinevezésével] der Öbriste Bevelch über den Zuezug der gerüsten Gildtsferd und den dreissigsten Man in Österreich under der Enß ledig würde.” Uo. fol. 148–149.)
1576–1577 † II. Rudolf császár tanácsosa (1576: ÖStA FHKA HKA Fam.–Akten D–T 63. fol. 71–72. Vö. még ÖStA KA Best. No. 283.)
1577 † győri végvidéki főkapitány (Lásd az archontológiai részben.)
