3. Új védelmi övezet Bécs előterében: a magyaróvári–sárvári végek
2143. Új védelmi övezet Bécs előterében: a magyaróvári–sárvári végek
Az 1595-től magyaróvári–sárvári végek (Ungarisch Altenburgerische und Scharwarische Grenze) elnevezéssel1 megszülető új védelmi zóna ugyan sem szerkezetében, sem hatékonyságában sohasem érte el a győri főkapitányság szintjét, az Észak-Dunántúl török megszállásának bő három esztendeje alatt alapvető szerepe volt a császárváros, Alsó-Ausztria és az Északnyugat–Dunántúl területére irányuló török betörések feltartóztatásában. Az új védőövezet a Haditanács és vidék leghatalmasabb, egyben legérdekeltebb birtokosának, Nádasdy Ferencnek, valamint a dunántúli kerületi főkapitánynak. Zrínyi Györgynek az együttműködésével 1595 közepére született meg. A bécsi hadvezetés és a magyar főurak ezúttal, a végveszélyben félretették minden korábbi – főként hatásköri – sérelmüket, és megtettek mindent annak érdekében, hogy az ország elkerülje a legrosszabbat, megmaradt területeinek fokozatos török bekebelezését és ezáltal Bécs elfoglalásának előkészítését. Az új ütközőzónát ezen közös célok jegyében alakították ki, az azonban komolyabb végvárak láncolata helyett pusztán kisebb várakból és kastélyokból összekovácsolt vár- és őrházrendszer lett – miként azt a belső borítón lévő térkép is kiválóan szemlélteti.
1 Előfordul a védelmi övezet sárvári–magyaróvári végek elnevezéssel is.
A Haditanács az új védelmi övezet megszervezésekor a Fekete Bégnek Győr eleste után elkészített tervezetére támaszkodva határozta meg a legfőbb feladatokat.2 Az időközben igazi katonává és politikussá érett Nádasdynál a környék földrajzi, természeti adottságait és geopolitikai viszonyait senki sem ismerte jobban. A főúr közvetlenül Győr és Pápa eleste után, valamikor 1594 késő őszén – a Haditanács felszólítására3 – ezért javaslatot készített arról, miként lehetne a Rábától nyugatra fekvő megmaradt országrészt az ellenséges betörésekkel szemben megoltalmazni. Bár ebben természetesen elsősorban saját birtokainak védelmére szentelte a legnagyobb figyelmet, ezek biztonsága ezúttal szinte teljességgel egybeesett a bécsi hadvezetés érdekeivel.
2 MOL E 142 MKA Act. pub. Fasc. 12. No. 21. és ugyanez az irat, továbbá mellette Mátyás főherceg és a Haditanács véleményei: ÖStA KA AFA 1594/10/ad 6 b–ad 6 c. és 1594/10/6., ad 6 a., ad 6 d., 1594/10/11. A helytörténeti irodalom utalásszerűen néhány esetben már használta a több másolatban fennmaradt tervezetet. A teljesség igénye nélkül, lásd például: Ráth, 1865. 276. és egy bécsi példány alapján: Barta, 1981. 90.; Horváth S., 1996. 18; valamint újabban a történeti ökológiai kutatások kapcsán: Gellén, 1997. 21. Az alábbi idézetek a Magyar Országos Levéltárban fennmaradt példányból származnak.
3 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 193. fol. 357–358. 1594. október 7.
Nádasdy védelmi tervezetében kifejtette, hogy mivel „az én két házam penig, Kapu[vár] és Sárvár legközelbsők az ellenséghez és az mindennapi veszedelemhez – Kapu tudniillik Győrhöz hat és Pápához öt mérföld lévén, Sárvár Pápához öt óráig való menésnyi föld lévén –, mely sárvári és kapui házaim környül az Rábán sok révek és általkelhető helyek vannak, azoknak penig és az házaknak is őrzésére magamtúl insufficiens [azaz elégtelen] vagyok”, ezért arra kérte az uralkodót, hogy haladéktalanul gondoskodjon mind elegendő katonával, mind hadianyaggal és élelemmel ezeknek a váraknak és átkelőknek a védelméről. Ellenkező esetben – vélte a Fekete Bég – „ha Sárvár táján az ellenségnek transitussa [átkelése] fog lehetni, szabadjában fog rabolhatni Fierstenfelt [azaz Fürstenfeld] felé, mely Stíriában vagyon, ki Sárvárhoz hét vagy nyolc mérföldön vagyon; 215[Bécs]újhely felé, mely kilenc vagy tíz mérföldön vagyon; Bécs felé, mely 14 mérföldön vagyon, ki tempore optimo est iter unius saltem diei [azaz amely optimális időben pusztán egy napnyi út].”
Nádasdy mindezek miatt Szentgotthárdig az egész Rába vonalának védelmét szükségesnek tartotta. Ehhez elsősorban az átkelők és hidak őrzését kellett biztosítani, amelyeket Nádasdy külön, latin nyelvű jegyzékben vett számba.4 Eszerint Kapuvártól Szentgotthárdig a következő helyeket tartotta a védelem szempontjából kiemelten fontosnak és őrséggel ellátandónak:
4 „Denominationes vadorum et pontium ab arce Kapu, quae Germanice Falbach appellatur, usque ad S[anctum] Gothardum penes decursum fluvii Rabae ex interiori parte fluvii.”
– saját kapuvári várát, elsősorban az ottani Rábca-híd és a közút (via publica) védelme érdekében
– mihályi kastélyát, amely szintén megfelelő lehetett egy átkelőhely biztosítására, noha már a folyó túlpartján, a török terület közelségében feküdt
– Lak (a mai Répcelak) falut, ahol korábban egy híd állt, melyet éppen Nádasdy romboltatott le; ekkor mégis alkalmasnak vélte a védelembe való bekapcsolásra
– az asszonyfalvai (ostffyasszonyfai) malmot, ahol igen fontos átkelő volt a Rábán, és amelynek védelmére mindenképpen szükség volt, különösen a pápai törökökkel szemben
– ezen malom és Sárvár között több, meg nem nevezett kisebb révhelyet
– magát családi székhelyét, a sárvári várat, ahol jelentős híd (is) állt
– Ikervár (vagy miként ez időben nevezték Ökörvár) falut, ahol szintén híd és fontosabb út volt
– a Kovácsi (Rábakovácsi) falu melletti átkelőt
– a Meggyes falu mellett található Rába-átjárót, ahol emlékezete szerint 1566-ban a törökök egy nagy portya alkalmával átkeltek és jelentős zsákmánnyal tértek vissza
– Rum kastélyát, amely kiválóan alkalmas volt a Rába ottani hídjának és a közútnak a védelmére; illetve mellette még három-négy kisebb átjárót
– a hídvégi (rábahídvégi) kastélyt, amelynél úgyszintén állt egy híd
– a Szecsőd (Molnaszecsőd) melletti hidat lerombolandónak ítélte, az ottani közút védelmére viszont egy kisebb őrséget mégis szükségesnek tartott
– a Hollós (Hidashollós) melletti híddal kapcsolatban ugyanezen véleményét tolmácsolta Nádasdy a bécsi hadvezetésnek
– Körmend várát és városát, amelynél szintén híd állt és fontos út vezetett, ezért kiemelt jelentőségű hely volt
– Tótfalut, Iváncot, Csákányt, Cseretneket (másként Csörötneket), valamint más ottani Rába közeli helyeket
– végül Szentgotthárdot, ahol úgyszintén híd állt és közút vezetett.
A Rábca- és Rába-átkelők mellett Nádasdy lehetségesnek vélte még a két folyótól keletre, azaz közvetlenül a törökök torkában, néhány magánföldesúri tulajdonban lévő kastély strázsaházzá való kijelölését és megerősítését. A Ládonyi Demeter által épített5 mihályi kastély mellett a Rába felső folyásánál erre a célra a Wathay család vági (nagyvági) kastélyát és a győri püspökök keszői várkastélyát tartotta alkalmasnak. Délebbre 216haladva, Vas megyében az említett Asszonyfán található Ostffy-castellumot, majd Sitke kastélyát és Vasvár „pusztán álló”, de újjáépíthető domonkos kolostorát tartotta őrséggel való ellátás esetén ezen előretolt szerep betöltésére megfelelőnek. Zrínyi György dunántúli kerületi főkapitánnyal való hosszas tanácskozását követően viszont a Marcal bal partvidékén Izsákfalva (Izsákfa) és Mesteri kastélyait lerombolandónak ítélte, de hasonlóan került szóba Jánosháza kastélya is.6 Végül a Marcal jobb partvidékén még a hegyen emelkedő Choron-várat, Somlót említette tervezetében Nádasdy, amelyet az ettől északnyugatra fekvő dömölki (celldömölki) megerősített bencés kolostorral, a vati (külsővati) Hosszútóthy-kastéllyal,7 valamint délre a veszprémi püspök székhelyével, Sümeg várával egészíthetünk ki.
5 Koppány, 1980. és Koppány, 1984.
6 Izsákfalva esetében ez 1595 áprilisáig biztosan nem történt meg. Tóth P., 1989.11.: No. 28. A jánosházi kastélyra: Kazáry, 1940.; Bilkei–Turbuly, 1989. 90.: No. 558/5. reg.; Ivicsics, 1993. 295. és legújabban Kozák É., 1998.; Sitkére és Vasvárra újabban: Ivicsics, 1993. 295–298.
7 Celldömölkre: Uo. 298.; Vatra: Koppány, 1996.
Nádasdy természetesen tisztában volt azzal, hogy mindezen kisebb-nagyobb várak, kastélyok és átkelők királyi őrséggel való felszerelése anyagi okokból még a különleges veszély miatt sem lehetséges. Ennek ellenére hasznosnak vélte volna azon gyakorlat követését, miszerint az elveszett végvárak őrségét, illetve a rájuk korábban fordított költségeket, a hátországukban fekvők védelmére rendelték, illetve ellátásukra utalták ki. Ennek a módszernek az alkalmazását a fentiekben már Veszprém 1552. évi elvesztése kapcsán részletesen bemutattuk, de megemlíthetjük azt is, amire javaslatában maga Nádasdy utalt. Nevezetesen Veszprém második elestét, valamint Palota elvesztését követően 1594 elején a Haditanács megparancsolta, hogy két végvár őrségét és zsoldját Pápára rendeljék, amely részben legalább átvette ezek szerepét. Pápa elveszte után a Fekete Bég szerint ezért lett volna tanácsos, hogy Rudolf király „az pápai és veszprémi füzetést rendelné Sárvárra, az palotait Rumba vagy Hídvégre és az több helyekre is.” Az utóbbi két kastélyba egyaránt 50 lovast és ugyanennyi gyalogot vélt szükségesnek.
Nádasdy Zrínyi György tanácsaival együtt megfogalmazott javaslatának azután igen fontos szerepe volt a magyaróvári–sárvári végek, sőt Kanizsa 1600. évi eleste után majd még a Kanizsával szembeni új védelmi övezet kialakításában is, amelynek során azután ehhez hasonló javaslatok születtek, sőt Batthyány Ferenc védelmi koncepciójának bemutatására még egy térkép is készült.8 1595-ben sorra valósultak meg Nádasdy kívánalmai. Sárvárra a Haditanács azonnal átrendelte az alsó-ausztriai rendek által korábban Pápa és Veszprém őrségének fizetésére fordított összegeket,9 aminek köszönhetően a Fekete Bég vára egy időre királyi végvárrá lépett elő. Nádasdy családi székhelyére nem pusztán a pápai és veszprémi végváriak egykori zsoldja, hanem – noha ez nem lett volna feltétlenül törvényszerű – őrségének jelentős része is átkerült. A lovasok között szolgált Maróthy Mihály későbbi pápai, majd veszprémi főkapitány, Nádasdy korábbi lovaskapitánya,10 az 217egykori pápai lovashadnagy Thury Farkas, valamint Szlakovics Farkas, korábbi veszprémi lovas-, majd Pápa 1597. évi visszavételét követően ottani vicekapitány. A gyalogság tisztikarában pedig ott találjuk az 1588. évi gesztesi hőst, a rác Deli Radicsot, valamint Deli Gergely szintén egykori pápai vajdát is.11
8 Zrínyi György, Nádasdy Ferenc és Batthyány Ferenc tervezeteit nemrég Simon Éva adta ki. Simon, 1997. 67–72.; Batthány javaslatának térképmelléklete: Pálffy, 1999. 39–40. és VI. melléklet.
9 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–14. fol. 308–309.; ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 193. fol. 32. és Uo. Exp. Bd. 192. fol. 476.; Pertl, 1939. 79. és „kik Pápábúl, Beszprémbűl valók, ott [ti. Sárvárott] tartatnak vala” – írta utóbb Wathay Ferenc, a sárvári vár egykori lovashadnagya. Nagy Laj., 1976. 146. Vö. még Pertl, 1939. 79–80., valamint Sárvár várára és erődítményeire: Takács, 1957.; Pamer, 1964. és Sinkovics, 1978. 341–357.
10 Maróthy életpályájára: Pálffy, 1998. 152.
11 Pálffy, 1997/3. 23.
Sárvárhoz hasonlóan az új védelmi övezet másik kulcsába, a Győr ellenvárává előlépő Magyaróvárra ugyanekkor a bécsi hadvezetés a győri és a tatai végváriak zsoldját irányította át.12 Az egész védelmi övezet kormányzására 1595 januárjában a korábban Felső-Magyarországon, majd Győrben az osztrák nemesi nehézlovas-kontingens kapitányaként szolgáló Sigmund Hagert nevezték ki,13 aki a korábbi jelentőségéhez képest rendkívül (mintegy 1300 fővel) megerősített Magyaróváron tartozott székhelyét tartani, és aki Nádasdynak is felettese volt. Mindez természetesen továbbra is azzal állt összefüggésben, hogy Sárvár királyi őrségét – amely az ottani katonaság nagyobb részét alkotta – az alsó-ausztriai rendek fizették.14
12 NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–14. fol. 308–309. és Pertl, 1939. 79–80., ill. Stangler, 1972. passim.
13 Helyettese előbb Tobias Graf (1595–1597), későbbi veszprémi főkapitány, majd 1598 januárjától a korábbi győri lovashadnagy, Izdenczy János volt. Hagerre: Pálffy, 1998. 141–142.; Izdenczy kinevezése: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 201. fol. 127. 1598. január 12.
14 Stangler, 1972. passim és Stangler, 1973. 176.
Az új védelmi övezet eltartásához a korábbi gyakorlatnak megfelelően az uralkodó is jelentősen hozzájárult. Magyaróváron a Hager és Ulrich Görtschacher vezetése alatt álló két 300 fős német zászlóaljat, valamint a csobánci őrség egy részét (19 lovast és 42 gyalogost) ő fizette. Hasonlóképpen néha királyi, néha osztrák rendi jövedelmekből tartottak fenn egy néhány száz archibusierből álló lovas haderőt, amely szintén Hagernek volt alárendelve, noha közvetlen kapitánya (Rittmeister) a magyarországi határvédelmi rendszerben később fontos feladatokat ellátó, Seifried von Kollonitsch volt.15 Ennek felállítására szintén a török portyák elleni védekezés miatt volt igen nagy szükség, és ezáltal részben megvalósult Nádasdy Tamás és Sforza Pallavicini 1554. évi kérelme, akik egy hasonló mezei kontingenst tartottak volna már akkor is szükségesnek a sikeresebb védekezés érdekében. Ezt a kontingenst viszont hivatalosan sohasem sorolták az új védelmi övezet rendes végvári katonasága közé, miként az 1594 legvégén a frontvonal szomszédságába került Sopron városának védelmére rendelt és szintén az Udvari Kamara által fizetett 230 német lovast sem.16 Az új védelmi övezet rendes végvári katonaságát Pápa 1597. évi visszafoglalásáig mintegy 2500 fő alkotta, miként arról a hivatalosan előírt létszámadatokat bemutató alábbi táblázat tájékoztat.17
15 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 195. fol. 81. (1595. január 4.) és Uo. Reg. Bd. 201. fol. 127. 1598. január 6., ill. Heischmann, 1925. 242. és Stangler, 1972. 89.
16 SL SVL Oertel-gy. Lad. VI. et F. Fasc. III. No. 115. Mátyás főherceg rendelete Sopron városához. 1594. december 28., Bécs.
17 ÖNB Cod. 10 775. fol. 17–32.
218A magyaróvári–sárvári végek előírt őrséglétszámai 1595. január 1-től
1597 augusztusáig, Pápa várának visszafoglalásáig | ||||||||
végvár
|
főkap. fizetése
|
ném. gyal.
|
magy. lov.
|
magy. gyal.
|
tü-
zér |
egy.
|
össze-
sen |
éves zsold
|
Magyar-óvár
|
579 r. f. 10 k.
|
600 (2 zalj.)
|
301
|
32018
18 A 320 magyar gyalogos között vették számba a három naszádon szolgáló, kereken 100 naszádost is. A maradék 220 gyalogos közül négyszer ötven egy-egy vajda alatt teljesített szolgálatot, míg 20 gyalogos a főkapitány és helyettese úgynevezett szabad tizedeire (freie Rotte) oszlott.
|
21
|
16
|
1258
|
103 186 r. f. 30 k.
|
Sárvár
|
–
|
–
|
420
|
550
|
11
|
16
|
997
|
57 288 r. f.
|
Keszthely
|
–
|
–
|
25
|
100
|
–
|
–
|
125
|
5 857 r. f. 30 k.
|
Csobánc
|
–
|
–
|
28
|
67
|
–
|
–
|
9519
19 A 28 lovasból 9, a 67 gyalogosból pedig 25 főt az alsó-ausztriai rendek fizettek (évi 1740 r. f.), míg a maradék 19 lovast és 42 gyalogost az uralkodó tartotta el (évi 2947 r. f. 30 k.). Gyulaffy György csobánci kapitánynak Mátyás főherceg egy 1594. november 30-án kiadott királyi rendelet értelmében hagyta jóvá az említett 28 lovasból és 67 gyalogosból álló őrséglétszámot. Christoph Meurich (Meirich) egykori mustramester szerint az uralkodó 1597-ig egyszer sem fizette ki a Gyulaffy által teljes létszámban tartott katonaság zsoldját, noha a kapitány több alkalommal sürgette a neki alárendelt végváriak fizetését. Lásd például 1597. június 17.: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 517. és fol. 737.
|
4 687 r. f. 30 k.
|
Szigliget
|
–
|
–
|
9
|
25
|
–
|
–
|
3420
20 Szigliget várába Lengyel István kapitánynak Győr eleste után ugyan a csobánci őrséghez hasonlóan 28 lovas és 67 gyalogos tartását hagyták jóvá, mivel azonban nem fogadta fel az előírt létszámot, ezért pusztán 9 lovasra és 25 gyalogosra kapott az alsó-ausztriai rendek segélyéből fizetést.
|
1 740 r. f.
|
összesen
|
579 r. f. 10 k.
|
600
|
783
|
1.062
|
32
|
32
|
2509
|
172 759 r. f.
30 k. |
A táblázatban alkalmazott rövidítések: főkap. = főkapitány, ném. = német,
gyal. = gyalogos, magy. = magyar, lov. = lovas, egy. = egyéb személy, zalj. = zászlóalj, r. f. = rajnai (rénes forint), k. = krajcár | ||||||||
A Nádasdy által számba vett Rába- és Rábca-parti őrhelyekre és az említett kastélyokba ezekből az őrségekből csak igen kis részben futotta. Sárvár közvetlen környékére ugyan lehetőség volt az igen tekintélyes, közel 1000 fős királyi őrségből, illetve akár Nádasdy magánföldesúri katonaságából – miként korábban a győri őrhelyek esetében – váltott tizedeket rendelni, a távolabbi strázsaházakba ebből már nem jutott. Eddigi ismereteink szerint ez utóbbiakba – Rumot és Hídvéget kivéve, ahol 1596 nyarán már szolgáltak uralkodói fizetésű gyalogok21 – 1598-ig nem került királyi fizetésű végvári katonaság. Kanizsa eleste után viszont 1601-től egy ideig majd e két kastély mellett Szecsődön, Hollóson, Csákányban és Csörötneken is állomásoztak királyi csapatok. Mindez 219azonban már nem a Győrrel szembeni magyaróvári–sárvári, hanem a Kanizsa ellen vetett védelmi övezet kialakulásával állt összefüggésben.22
21 Tóth P., 1989. 75.: No. 206. 1596. augusztus 22.
22 Simon, 1997. 80–81.
1595 és 1598 között a fontosabb átkelők mentén fekvő őrhelyek és kastélyok őrségéről a hátország lakosságának kellett gondoskodnia. Ez azt jelentette, hogy a korábban kevésbé terhelt északnyugat-magyarországi országrészre a frontvonal közvetlen közelbe húzódásával ezentúl jó néhány esztendőn át óriási terhek nehezedtek. Míg a vármegyék a hosszú békeidőszakban megtehették, hogy az országgyűlési törvénycikkekben számukra előírt katonaságot (continuus miles) csak ímmel-ámmal állították ki, ezentúl saját közvetlen létérdekük miatt erre már nem volt lehetőségük. Azaz Sopron, Vas és Zala vármegyék, valamint a jelentősebb birtokosok és az érintet területek lakosságának tehervállalása a határvédelem biztosításában igen megnövekedett, hiszen a Nádasdy által felsorolt őrhelyeket nekik kellett ezentúl katonasággal ellátniuk.
Győr 1598. évi visszafoglalásáig, sőt Kanizsa eleste után még egészen a hosszú török háború végéig a Rába- és Marcal menti őrhelyeken és kastélyokban valóban elsősorban Vas vármegye és a környék birtokosai tartottak saját költségükön katonákat. A vármegye általában hídvégi és rumi kastélyban, valamint az említett asszonyfalvai malomnál állomásoztatott jelentősebb őrséget, de tudunk arról is, hogy olykor Hollóson és Kovácsi faluban is szolgáltak alkalmilag vármegyei gyalogok. Mindemellett pedig még új őrhelyeket is emeltek a Rába partján a vármegye költségén, a kastélyok egy részét (például Kesző, Sitke stb.) a jobbágyok ingyenmunkájával igyekeztek újjáépíteni, a birtokosokat pedig kötelezték a gázlók és az erdők bevágatására.23 Sőt 1597-től a hídvégi kapitány felügyelete alatt Vasvár helyreállított kolostorába is vármegyei őrség került, amelynek katonái zsoldjuk elmaradása esetén ugyanúgy nem kímélték a környék lakosságát, mint a szintén gyakran nélkülöző sárvári királyi végváriak.24 Külsővat kastélyában ugyanakkor az ottani birtokosok tartottak a Marcal-parti őrhely ellenőrzésére katonákat, Sümegen pedig szintén saját jövedelmeiből a veszprémi püspök fizetett mintegy 70 fős őrséget. Végül a Rába felső folyásánál Kesző várának védelméről a győri püspök igyekezett gondoskodni (noha hadianyaggal a Haditanács látta el), Vágot a Wathay Ferenc katonáinak kellett védelmeznie – bár ennek elmaradása miatt olykor Sárvárról is küldtek erősítésként néhány gyalogot –, míg Kapuvárról Nádasdy Ferenc (1597-ben 12 gyalogossal) és részben Sopron vármegye gondoskodott.25 A mihályi várkastélyba is feltételezhetően az utóbbi vármegyének kellett saját költségén katonaságot tartania.
23 Hídvégre, Rumra és Hollósra: Tóth P., 1989. 20–21.: No. 50. (1595), 98–99.: No. 281–282. (1597); Kovácsira: Uo. 71.: No. 195. (1596); Kesző és Sitke építésére: Uo. 90.: No. 260. (1597); ill. az újonnan épített őrhelyekre és az erdők bevágására: Uo. 45.: No. 120–121. (1595) és 53–54.: No. 146. (1596) stb. A Rumy család rumi kastélyára lásd még újabban: Horváth S., 1996. 18–19.
24 Fehér, 1942. 59–60. (1597) és Tóth P., 1989. 44.: No. 115–116. (1595), 90–91.: No. 261., 101–102.: No. 289., 107.: No. 309. (1597)
25 Vatra: Tóth P., 1989. 187.: No. 556. (1599) és Koppány, 1996. 170.; Sümegre: Hőgyész, 1989. 60–69.; Keszőre: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 192. fol. 186. (1594. október 16.); Vágra: Nagy Laj., 1976. 145. és és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 197. fol. 270. (1596. december 3.) és Uo. fol. 274. 1596. december 6.; végül Kapuvárra: Faragó, 1962. 88–89. és Sopron vármegye ottani katonaságára: Tóth P., 1989. 71.: No. 194. (1596); Mihályira: Koppány, 1980. és Koppány, 1984.; Az említette kastélyokra lásd még, igen hasznos adatokkal: Dénes, 1991.; Ivicsics, 1993. és Koppány, 1997/1.
Óvár környékén az igen jelentős őrség és Kollonitsch mezei katonasága mellett a védelmet szintén több újonnan emelt őrházzal kívánta a bécsi hadvezetés még hatékonyabbá 220tenni, amelyből néhányat valóban fel is húztak.26 Hagert feladatai és az új védelmi övezet megfelelő ellátásában és irányításában azonban igen nehezítette, hogy a királyi seregek, minden esztendőben a vár környékén gyülekeztek, így szinte teljesen kirabolták és felélték a környék tartalékait. Mivel az időközben zajló nagy háború óriási költségeket emésztett fel, a zsold is állandóan akadozott. Bár Óvárt igyekeztek az osztrák rendek évente 10 000 rajnai forintos külön segélyeiből 1596–1597-ben egyre komolyabban megerődíteni, a várban pedig egy hadszertárat is kialakítottak, sőt még egy postaállomást is létrehoztak,27 a Mosoni-Duna-parti erődítmény sohasem tudta ténylegesen átvenni Győr egykori irányító és ellátó szerepét. A védelmi övezet ezért egyes időszakokban a zsoldfizetés és az élelem-ellátás terén néha szinte már teljesen megbénult. Nem véletlen, hogy nehéz életfeltételeinek javítására a Sárvár környéki parasztság 1596-ban még attól sem riadt vissza, hogy a győri és pápai törökökkel csempészkedjen.28
26 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 194. fol. 126. 1595. július 14. és Pálffy, 1997/3. 141.: No. 24.
27 Az osztrák rendek építési segélyeire: Stangler, 1972. 79., ill. Kaspar Prunner óvári építési írnokra: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 196. fol. 165. 1596. június 10.; A hadszertárra és Georg Unger óvári hadszertárnokra, valamint hat tüzérére: Uo. Reg. Bd. 197. fol. 98. 1596. november 8. és NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–23. fol. 125–126.; A postaállomásra: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 194. fol. 130. 1595. november 21–22.
28 Tóth P., 1989. 53.: No. 144–145. (1596) és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 197. fol. 93. 1596. augusztus 17.
Pápa 1597. augusztus 20-án történt visszafoglalása némileg enyhített a helyzeten, hiszen jelentősen tehermentesítette Sárvárt és a Rábaköz vidékét, a győri törökök helyzetét pedig még szorultabbá tette. A korábbi gyakorlatnak megfelelően Nádasdy várának királyi őrségét azután tüstént visszarendelték Pápára,29 amelynek élére első ízben egy alsó-ausztriai nemest, Georg Andreas von Hofkirchent nevezte ki az uralkodó, de betegsége miatt ténylegesen helyettese, Maróthy Mihály kormányozta a visszafoglalt várat.30 Sárváron ettől az időtől már csak Nádasdy magánföldesúri katonasága maradt, amelyet 1598 júliusától, Zrínyi György halálát követően a dunántúli főkapitánnyá kinevezett Fekete Bég31 kerületi generális hadereje egészített még ki. Erre az időre azonban a győri főkapitányság már teljesen újjászületett, hiszen 1598. március 29-én az erődvárost, majd azt követően a generalátus minden végvárát visszafoglalták az Adolf von Schwarzenberg és Pálffy Miklós vezette királyi csapatok.
29 „Altenburg- und Papper Kriegsstatt aufs Pferdt fünff gulden und ainem Trabanten 3 f. 7 ß. 2 J gerechnet.” NÖLA SA Ständ. Akt. A–VII–4. fol. 73–74. és ugyanennek egy másolata: Uo. A–VII–27. fol. 113–114., ill. Pertl, 1939. 94.
30 Pálffy, 1997/3. 76. és 172.: No. 38.
31 MOL P 1313 Batthyány cs. lt. Memor. No. 660. (1598. július 22.); Bilkei–Turbuly, 1989. 99.: No. 610. (1598. július 22.) és Nagy Lá., 1987. 204.
