No. 28. 1597. augusztus 13–20. Tobias Coberus császári tábori orvos 1604-ben készült feljegyzése Georg Andreas von Hofkirchen ezr…
151No. 28.
1597. augusztus 13–20. Tobias Coberus császári tábori orvos 1604-ben készült feljegyzése Georg Andreas von Hofkirchen ezredesnek az 1597. évi pápai ostrom idején tapasztalt betegségéről, majd sebesüléséről és annak gyógyításáról.
1597. augusztus 13–20. Tobias Coberus császári tábori orvos 1604-ben készült feljegyzése Georg Andreas von Hofkirchen ezredesnek az 1597. évi pápai ostrom idején tapasztalt betegségéről, majd sebesüléséről és annak gyógyításáról.
FORRÁS: COBERUS, 1685. Decas prima. Avstriaca. 25–26.: Observatio quinta. (Latin.)
Az ausztriai ezredet, mely ezen egész évtizedben 3.000 gyalogosból állt, – miként én tudom – nemzetes Georg Andreas von Hofkirchen stb. báró ezredes vezette. Midőn Pápa 1597. évi ostroma idején a vitéz fejedelem [Miksa főherceg] csapatait kísérte, majd aknák ásásában és az ágyúk felállításában néhány napon keresztül (az ostromot ugyanis az ötödik napra halasztották el) fáradozott, egy kis rekedtségre és náthára panaszkodott. Ezek a nehézségek azonban – miután két napon át olyan bor ivásától, mely zavaros és kénezett volt, tartózkodott, sőt édesgyökérrel főzött vizet ivott és sziruppal erősítette magát, illetve néha egy bizonyos „jujubint” is bevett – nemsokára elmúltak; úgy ellenben, hogy kevéssel azután súlyosabb betegségbe esett. Midőn pedig augusztus 19-én [helyesen 20-án] délután három órakor ezredéből két zászlóaljat Pápa várába küldött, szerencsétlen előjelként a lőpor – nem tudom kinek az akaratából, de bizonyosan kegyetlen szándékból – a hadianyagot tároló tornyot alapjaiból teljességgel az égbe repítette és több mint háromszáz katonát igen szerencsétlen módon a torony köveivel betemetett. Ezen romok között azonban Hofkirchen báró úr isteni segítséggel életben maradt, úgy azonban, hogy a lángra lobbant lőpor igen erős robbanásától egy falhoz szorult és alig tudták onnan élve kihozni. Úgy vélem, ezt a szerencsétlen esetet a különféle nemzetbelieknek még a punokénál is nagyobb esküszegése okozta, hiszen az adott szó miatt Pápáról biztonságban kivonuló törökökből – amennyit csak tudtak – csalárd módon lekaszaboltak, a megöltek gyomrában pedig aranyat keresvén, azokat felvagdalták. Ismert dolog azonban minden Krisztusban hívőnek, hogy a hitet, még az ellenségnek gyakorta hamisan adottat is, szentül meg kell őrizni, hiszen még a törökök is az ő ocsmány Mohamedük nevével semmi másra nem kötelezik magukat, mint a hitetlenek ördögi atyjára. De ezen a helyen a katonai fegyelmezetlenséget annyi különféle és nyakas nemzet között nem lehetett megzabolázni, jóllehet sokan a tisztek közül kardjukat kirántva a katonák hevességét próbálták megfékezni, és ilyen körülmények között volt a 152mi betegünk. S miután a sátorba hozták, én abban a pillanatban, mivel éppen távolabb voltam, segítségére nem lehettem, hogy legalább valamit a saját gyógyszereiből vagy – miként hívják – a „tábori kis [patikai] gyűjteményből” a mellkasában érzett nyomások megszüntetésére adjak, miként a mellette állóktól kérte. Akkor a báró úr udvarmestere a Gorlicából származó Alexander Schmidt stb., aki az én barátom volt,34 [az alább következőket tette …]
34 Coberus maga is Gorlicából származott, ezért nevezte „familiaris”-ának Schmidtet. COBERUS, 1685. Henricus Meibomius bevezetőjének vége, oldalszám nélkül.
[Innen az eredeti latin szöveget idézzük a nyomtatott formának megfelelően, az ugyanis olyannyira sok speciális, korabeli orvostani szakkifejezést tartalmaz, hogy azok pontos fordítása és megfelelő értelmezése már-már külön orvosi végzettséget igényel. Röviden összefoglalva: Az udvarmester kezelése után ugyan rosszabbul lett Hofkirchen ezredes, de később Coberus orvos segítségének köszönhetően állapota jelentősen javult, majd az év őszén már egészen jól érezte magát.] „Cum aliquando pulverem ex bolo Armeno et aliis paratum Dysentericis conferre ex me audisset (decumbebat enim Viennae et quidem graviter) illius sesquidracham forte repertam, in vino domino Baroni obtulit: quo assumto multo pejus, utpote ex re constringente, se habuit. Tandem superveniens cum, quid commissum esset, a Sympatriota edoctus fuissem, Pulu. contra casum 31. cum ?11. [sic!] spermat. Ceti, postquam in aceto dissolut. exhibuissem. et unguent. dialthae. et rosat. ana. pectus inungi curassem, versperi vero emulsionis infrigidantis cyathum unum et alterum exhibuissem; per noctem viribus paulo recollectis mane summo melius se habuit. Cum tamen sputum cruentum rejiceret, pulticulis ex amilo et iride, quae non detestabatur, bis vel ter usus, etiam ab hoc Symptomate liberatus bellissime per totum subsequentis aestatis et autumni tempus se habuit.”
