A keresztény sereg vezetése – gyülekezés a magyaróvári táborban
A keresztény sereg vezetése – gyülekezés a magyaróvári táborban
Május 23-án a császári hadvezetés számára az esztendő katonai akciói örvendetes eseménnyel kezdődtek. A Pálffy Miklós bányavidéki főkapitány vezette érsekújvári, esztergomi és komáromi végváriak, továbbá Johann von Pernstein ezredes zsoldosai petárda segítségével hajnali rajtaütésben visszafoglalták az 1594-ben elveszett Tata várát.136 Ezt követően a Dunán június elején Bécs alá megérkeztek, majd Magyaróvár felé továbbvonultak az első vallon kontingensek.137 Mindezek után a hónap közepén Rudolf császár Prágában már nem halogathatta a tovább hadsereg parancsnoki karának felállítását.138 A főtisztek kinevezésénél tapasztalható késlekedés nem kedvezett egy sikeres akció végrehajtásának, sőt Geizkofler memorandumának ismeretében – aki (mint említettük) ezt már az előző évi hadjárattal kapcsolatban is szóvá tette – nem csekély határozatlanság és hiba volt.
136 1597. máj. 24., Érsekújvár. Pálffy Miklós jelentése Miksa főherceghez. ÖNB Cod. 8970. fol. 563–568. Ezen beszámoló alapján mutatta be a vár visszavételét: KELENIK, 1997. Vö. még ROHRBACHER, 1888. 114–116. és JEDLICSKA, 1897. 622–625.: No. 960.
137 ÖNB Cod. 8970. fol. 517. (jún. 7.)
138 A stáb fizetési jegyzékét – az egyes tisztségviselők nevének feltüntetése nélkül – lásd: ÖStA KA AFA 1597/8/2. (júl. 31.) Vö. még BLV, Bd. IX. 455–457.: No. 351.
Maguk a kinevezések sem voltak ugyanakkor minden esetben a legszerencsésebbek. A sereg élére Rudolf császár június közepén főhadparancsnoknak 48(Obrist-Feldgeneral vagy General-Oberst, casmpestris supremus generalis)139 az 1596. évi kudarcok egyik főszereplőjét, a Német Lovagrend nagymesterét, Miksa főherceget (1558–1618) állította.140 Noha Miksa nem volt teljesen tapasztalatlan hadvezér, hiszen már 1594–1595-ben harcolt a déli végeken, befolyásolható, túlságosan engedékeny, az esetleges kudarctól könnyen meghátráló, sőt Illésházy István szerint „nem csak szerencsétlen vala az hadakozáshoz, de igen tudatlan ember is” volt.141 Geizkofler idézett jelentése sem volt túlságosan elismerő hadvezéri képességeiről, az 1597. évi magyar országgyűlés pedig egyenesen lehangoló véleménnyel volt róla, midőn kijelentette, hogy míg 1595-ben Karl von Mansfeld, majd Adolf von Schwarzenberg is példás rendet és szigorú fegyelmet tudott tartani seregében, addig Miksa katonái raboltak, fosztogattak és kihágások tucatjait követték el.142
139 Miután a magyar hadtörténetírás ez ideig egyetlen egy török elleni hadjárat parancsnoki karát sem ismertette, az alábbiakban azt a nehézséget is igyekeztünk megoldani, hogy a korabeli német tisztség-elnevezéseknek magyar megfelelőket alkossunk. A XVII. század második felétől kialakuló állandó hadseregek tábornoki karának már meglévő magyar tisztség-elnevezéseit ugyanis nem használhattuk a korábbi korszakra visszavetítve, hiszen az elkövetkező évszázadban a hadsereg szervezete és vezetése igen jelentősen átalakult, sőt a tisztségek egy része is eltűnt vagy pedig egészen új funkciókat kapott. (A főhadparancsnok tisztét a korban ugyan főgenerálisnak vagy főhadnagynak is nevezték, ennek használatát azonban újabb kori asszociációi miatt nem tartjuk szerencsésnek.)
140 ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 13. (jún. 18.) Vö. még ÖStA KA AFA 1597/7/6.
141 KAZINCZY, 1863. 43.
142 MOE, 1883. 324.
A sereg táborának rendjéért felelős főtábormester (Obrist-Feldmarschall) tisztét 2.500 rajnai forintnyi havi fizetéssel Károly burgaui őrgróf töltötte be.143 Miután gyakorta a főtábormester látta el ténylegesen a had vezetését – hiszen ő jelölte ki az útvonalat, a táborok helyét, illetve ő ügyelt a katonai igazságszolgáltatás gyakorlására, s még a felvonulás- és a csatarend (Zug- und Schlachtordnung) ellenőrzése, továbbá az élelemrendtartás (Profiantordnung) előírásainak betartatása stb. is a feladatkörébe tartozott –, a tisztség betöltőjének rátermettségétől egy-egy hadjárat sikere 49függhetett. Károly őrgróf azonban aligha tehetségének köszönhette a tisztség elnyerését. Ebben sokkal inkább a Habsburg családhoz fűződő, ugyan kényes rokoni kapcsolatai – Rudolf császár “törvénytelen” unokaöccse volt144 – és kiváló ajánlói (köztük Aldobrandini) játszottak szerepet. A pápa unokaöccse a hadjárat során azonban utóbb megismerhette azon tulajdonságait (nagyravágyás, okoskodás, összeférhetetlenség, számítás stb.),145 melyek alapján később Illésházy a legnegatívabb szavakkal nyilatkozott róla.146
143 ÖStA KA Best. No. 541–542. (jún. 15.), HEISCHMANN, 1925. 230.: 721. jegyz. és Okmánytár No. 19.
144 Rudolf bátyja, tiroli Ferdinánd és Filippine Welser morganatikus házasságából származó fia volt.
145 Lásd ezekre mindenekelőtt Okmánytár No. 33.
146 A főherceg „vicéje még annál is tudatlanabb, sőt ugyan parvae vel nullius virtutis homo erat computandus [azaz csekély vagy semmiféle virtussal nem rendelkező embernek tartották].” KAZINCZY, 1863. 43. Megjegyzendő azonban, hogyha ilyen magas katonai tisztség-
re nem is volt alkalmas, ezredesként – például 1595-ben – megfelelően látta el a rábízott feladatokat.
Míg a sereg legfőbb két tisztségviselője Geizkofler figyelmeztetései ellenére 1597-ben is méltóságának és nem katonai érdemeinek köszönhetően került tisztébe, a stáb többi tagja szinte kivétel nélkül tapasztalt katona vagy kiváló szakember volt. Egy olyan generáció volt 1597-ben születőben, melynek tagjai később a hosszú török háborúban valóban kiváló szolgálataiknak köszönhetően jutottak magas katonai méltóságokba. Károly őrgróf egyik helyettesét (Obrist-Feldmarschall-Leutnant, supremus locumtenens campestris officii mareschalcatus), Giorgio Bastát Rudolf császár egyenesen a spanyol király szolgálatából, korábbi katonai sikerei helyszínéről, Flandriából fogadta zsoldjába 1597. április 29-én.147 Az ekkor 800 rajnai forintért szolgáló Basta utóbb a hosszú török háború egyik legjelentősebb hadvezérévé nőtte ki magát. 1599 és 1601 között Felső-Magyarország ideiglenesen megbízott főkapitánya, majd a Habsburg fennhatóság alá került Erdély kormányzója lett. 1597-ben ugyanakkor társa, Károly őrgróf másik helyettese, a szinte ismeretlen Georg Christoph Marschall volt, havi 700 rénes forintnyi fizetéssel.148
147 1597. március 6-án Brüsszelből Albert kardinális, Németalföld helytartója, ajánlotta Bastát Rudolf császár figyelmébe. ÖStA KA Best. No. 526. és Okmánytár No. 19. és No. 26. Vö. Veress összekeveri Adolf von Schwarzenberggel, amikor azt állítja róla, hogy Bécs kormányzójává is kinevezték. VERESS E., 1909. XXXII.
148 ÖStA KA Best. No. 538–540. (jún. 11.)
50A tüzérségért és a hadianyag-ellátásáért felelős tábori főhadszertárnok (Obrist-Feldzeugmeister, supremus praefectus tormentorum) tisztét az 1593. évi sziszeki ütközet egyik hőse, Ruprecht von Eggenberg töltötte be.149 Ő korábban Bastával együtt a kor legmodernebb várvívásainak színhelyén, Németalföldön szerzett komoly katonai tapasztalatot, majd töltött be a magyar hadszíntéren, először ekkor, magasabb tisztséget és érdemelt ki az elkövetkező években olyan elismerést, hogy azután 1602-től 1606-ig a császárvárost védelmező győri végvidék főkapitánya lehessen.150 A hadsereg ellátásában vele szorosan együttműködő főélésmester (Obrist-Profiantmeister, generalis magister annonae)151 1597-ben éppen az a Zacharias Geizkofler lett, aki idézett javaslatában maga fogalmazta meg a tisztség betöltőjével kapcsolatos legfontosabb követelményeket. A birodalmi fillérmester csak a császár többszöri szorgalmazására vállalta el a kényes tisztséget,152 hiszen egyrészt maga volt leginkább tisztában azzal, milyen nehéz feladat vár rá, ha a keresztény sereg ellátását igyekszik megoldani, másrészt pedig ódzkodott a két nehezen összeegyeztethető poszt betöltésétől.153
149 Uo. No. 548. (júl. 31. Havi fizetése 1.200 rénes forint volt.) Vö. még a tisztséggel kapcsolatos tárgyalásokra: ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 10. (jún. 16.) és fol. 11.(jún. 26.)
150 1598-ban ismét tábori főhadszertárnok volt. Közben több alkalommal tárgyaltak vele a felső-magyarországi főkapitányi tisztség elvállalásáról is (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 201. fol. 5. és
fol. 8. és Uo. Exp. Bd. 200. fol. 3.). A fenti adatokat lásd életrajzából: ZWIEDINECK-SÜDENHORST, 1878. 1597. évi tisztére: Uo. 131–133.
151 A tisztséget esetleg főprofontmesternek is nevezhetjük.
152 A vele való tárgyalásokra lásd ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 4. (márc. 31.) és Uo. Reg. Bd. 199. fol. 327. (ápr. 23.)
153 Havi fizetése 1.089 rajnai forint volt, melyből a stáb többi tagjához hasonlóan ő is számos „alkalmazottat” tartott: 1 titkár (Poviantsekretär), egy kvártély- és szekérmester (Quartier- und Wagenmeister), egy profosz (Profoß), egy tolmács (Dolmetscher), 12 gyalogos (Leibtrabanten), 8 nehézlovas (reisige Pferde) és 12 kocsis (berittene Einspännige). Tisztét 1600-ig töltötte be. Ekkor azért mondott le, mert – elsősorban logisztikai okokból – minden fáradozása ellenére sem sikerült zökkenőmentesen megoldania a sereg élelmezését. MÜLLER, 1900. 255. és MÜLLER, 1938. 23–26.
A tábor őrzéséért és a környező területek kikémleléséért felelős főstrázsamester (Obrist-Wachtmeister, excubiarum supremus praefectus) 51posztjára Rudolf császár Hermann Christoph von Ruswormot, a tizenötéves háború későbbi eseményeinek egyik ugyancsak jeles szereplőjét állította. Rusworm korábban – Adolf von Schwarzenberg ekkor bécsi helyőrségparancsnok154 mellett – szintén a németalföldi várak ostromárkaiban tanulta a hadi mesterséget, majd a neves Karl von Mansfeld oldalán érkezett 1594-ben Magyarországra.155 1595–1596-ban részt vett a császári sereg hadműveleteiben, így aligha véletlen, hogy egy esztendő múlva már nem pusztán a strázsák ellenőrzésével bízták meg, hanem azzal is, hogy mint tábori haditanácsos (Feldkriegsrat) állandó szakvéleménnyel segítse a sereg vezetését.156 Ugyanekkor hasonló tanácsosi tisztséget kapott az olasz Marchese Germanico Savorignano és Ferrante Rossi is,157 elsősorban a célból, hogy a pápai segélyhadak feladatait megfelelőképpen hangolhassák össze a német, vallon és magyar csapatokéval.
154 Erre a tisztségre 1597. április 2-án nevezték ki. ÖStA KA Best. No. 520. és No. 525.
155 Rusworm 1601-ben a főtábormester tisztét töltötte be. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 206. fol. 10. és katonai pályájára JANKO, 1869. Életrajza: STAUFFER, 1884. 1597. évi tisztségéről ugyanakkor egyikük sem tud.
156 Két megbízatására havi fizetése összesen 800 rénes forint volt. ÖStA KA Best. No. 540. és No. 543. (jún. 15.) Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 526. (jún. 23.)
157 ÖStA KA AFA 1597/8/2. Rossi már az előző évben is Magyarországon szolgált. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 10.
A fenti tisztségviselők mellett a parancsnoki kar tagjai közé sorolták még a sereg kvártélyait kijelölő és az azok rendjét felügyelő főszállásmestert avagy főkvártélymestert (Obrist-Quartiermeister), Johann Baptista Pezzent158 és a riadók helyét, illetve módját meghatározó főlármamestert avagy rumormestert (Obrist-Rumormeister), Bertold Prandot.159 A felvonuló 52sereg és a tábor fegyelméért mindeközben Adam Polnizer főprofosz (General-Profoß),160 a kihágásokat elkövetők megbüntetéséért pedig Niklas Lang fősoltész (General-Schultheiß) felelt.161 A sereg málháinak, a hadianyagnak és az élelemnek a szállításában, továbbá az utánpótlás megszervezésében különösen nagy feladat hárult a főszekérmester (Obrist-Wagenmeister) Andreas Stubenfollra,162 valamint a főhajózási mester (Obrist-Schifmeister) Hans Bernhard von Fünfkirchenre, akinek a feladatai közé tartozott a folyóvizekben oly gazdag Magyarországon a hajóhidak elkészíttetése is.163 Végül a tábori hadikancellária (Feldkriegskanzlei) tisztségviselői164 mellett alkalmaztak még néhány tolmácsot (Dolmetscher), tábori postást (Feldpostbote) és hadmérnököt (Kriegsingenieur), továbbá két tábori orvost (medicus castrensis),165 sőt még egy tábori patikust (Feldapotheker) is.166 Mindemellett figyelemreméltó, hogy a magyar csapatok számára még külön is kineveztek egy-egy kvártély-, strázsa- és lármamestert, ezekre – a Magyar 53Kamara által fizetett tisztségeket betöltő – személyekre vonatkozóan azonban ez ideig nem kerültek elő konkrét adatok.167
158 Uo. Reg. Bd. 199. fol. 327. (Április 19-én tárgyalnak már vele a tisztségről.) Személye nem keverendő össze az 1597. évi hadjárat idején több alkalommal biztosi tevékenységet ellátó testvérével, Bartholomäus Pezzenével, akit a korabeli források röviden csak Doktor Pezzenként emlegetnek. Okmánytár No. 26. és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 346. (júl. 7.) Vö. még HEISCHMANN, 1925. 234.: 747. jegyz.
159 Feladatai ellátásában 100 lovas lövész (Archibusier) segítette, akiket július 20. táján a Prágától északnyugatra fekvő Laun városában mustráltak meg. Tisztéért havonta 220 rajnai forintot kapott. ÖStA KA Best. No. 545–546. (jún. 18.) Az uralkodó már május 21-én őt javasolta a Haditanácsnak a tisztségre: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 11.
160 Havi zsoldja 150 rajnai forint volt. ÖStA KA Best. No. 549. és StaatsA Nürnberg, Ansbacher RTA Bd. 61 a. No. 40. (júl. 2. és aug. 1.) Vö. PÁLFFY, 1995. 255.: 2. jegyz. Miként már két éve is gyanítottam, a Pebinger és Polnitzer névalakok egy személyt rejtenek. A főprofosz tisztére részletesen lásd: Uo. 49–50.
161 StaatsA Nürnberg, Ansbacher RTA Bd. 61 a. No. 40. (aug. 1.)
162 Leibsbesoldung-ja havonta 100 rajnai forintra rúgott. ÖStA KA Best. No. 547. és ugyanez egy későbbi másolatban: ÖStA KA AFA 1597/7/12. (júl. 1.)
163 Július 1-én az elhunyt Christoph Schalnberger helyére nevezték ki. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 12., fol. 282., fol. 344. és Schalnbergerre: fol. 220., ill. fol. 329.) Fünfkirchen – akinek édesanyja az ausztriai Thurzó-ágból származó Barbara volt (ÖStA HHStA Hungarica AA. Fasc. 80. Konv. A. fol. 8–9.) – később, a XVII. század elején alsó-ausztriai kamarási és főélésmesteri tisztséget is viselt. SCHIMKA, 1967. 86.
164 Az egyik hadititkár (Kriegssekretär) tisztét Johann Baptista Kazensteiner, a másikét pedig Petrus Bonhomo töltötte be. Ugyanekkor a fogalmazó (Konzipist) Georg Rabus, a tábori Registrator Adam Grapler, az Expeditor Simon Schrötl, a tolmács (Dolmetscher) Bakics Mátyás, a kancelláriai szolga (Kanzleidiener) pedig Hans Ziegelbauer volt. A hadi kancellária számára négy szekeret biztosítottak. ÖStA KA AFA 1597/12/35. és 1597/7/8,5. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 308.
165 Az egyik ilyen hadiorvos tisztét a gorlicai származású Tobias Coberus töltötte be. Okmánytár No. 28. és COBERUS, 1685. Henricus Meibomius bevezetője, p. nélkül.
166 ÖStA KA AFA 1597/7/2. (júl. 31.)
167 ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 353. (aug. 2.) és Uo. Exp. Bd. 198. fol. 95. (aug. 13.)
A császári sereget vezető legfőbb katonai tisztségviselők kinevezése és kisebb egyeztető tárgyalások168 után a Habsburg katonai vezetés június végére – ezúttal Bécsbe – újabb tanácskozást hívott össze a végleges haditerv kidolgozására. Erre valóban nagy szükség volt, hiszen egy korabeli tudósítás szerint június 13-án még sem táborhelye, sem főhadparancsnoka nem volt a gyülekező seregnek, sőt azt sem tudták, hogy melyik vár vagy város ellen indítanak támadást, noha egyesek Pápa, mások Buda ostromáról beszéltek.169 A tanácskozásra a hadsereg főtisztjei (Miksa főherceg, Károly őrgróf, Basta, Rossi) és a közben megérkező Aldobrandini mellett – akit a pápa ebben az esztendőben is megbízott csapatai vezérletével170 – a magyar főkapitányok közül június 23-án Nádasdy Ferenc, Pálffy Miklós és Zrínyi György kapott meghívást, az utóbbi azonban – valószínűleg a vármegyei csapatok egybehívásának nehézségei miatt – nem tett eleget a Haditanács felszólításának.171
168 Ilyen előzetes megbeszélést folytatott június 14-én a Prágából éppen megérkező Károly őrgróf és Aldobrandini, majd másnap több mint egy órán át ugyanők és Miksa főherceg. ÖNB Cod. 8970. fol. 500–501.
169 „Eß ist noch khain Feldtläger, noch Obrister Im Feldt, auch seithero der eroberung Tottis
nichts fürgelauffen; ist auch vnbewust welliche Statt oder vestung die Vnnßeren erstlich angreiffen werden, etliche vermainen Pappa, anndere aber Ofen.” (jún. 13.) Uo. fol. 519.
170 BANFI, 1939. 10–11. és 213., ill. ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 10. (máj. 3.)
171 Uo. Reg. Bd. 199. fol. 340. (jún. 23. és 27.)
A június 30-án reggel 9 órától egészen délig tartott haditanácskozás sok tekintetben a februári prágai tárgyalások forgatókönyve szerint zajlott.172 A Buda elleni támadást sürgetők (Aldobrandini és a magyar tanácsosok) véleménye ezúttal azonban már csak a kizárólag Bécs védelmét szorgalmazók álláspontjával ütközött össze. Az utóbbiak (elsősorban Károly őrgróf és köre) a szultán személyes hadba vonulásáról újabban érkezett 54„biztos” hírekkel igyekeztek alátámasztani igazukat. Sőt miután a Bécs elleni támadás hírére az osztrák fővárosban éppen ekkor hágott tetőfokára a riadalom, a kor két igen tapasztalt, a németalföldi harcokat is megjárt katonáját még azzal is megbízták, készítsenek egy-egy tervezetet a török ostromra való felkészülésre vonatkozóan. Adolf von Schwarzenberg a bécsi helyőrség parancsnoka, később a győri végvidék főkapitánya (1598–1600), erre javaslatában az erődváros védműveinek azonnali újjáépítésére több mint negyed millió rajnai forintot sürgetett, a közben Ká- roly őrgróf-főtábormester-helyettesévé kinevezett Giorgio Basta pedig nagy memorandumban támogatta az erősen defenzív koncepciót. Ebben úgy vélte, az újonnan gyülekező császári sereg számára közvetlenül Bécs mellett – a Linz irányában fekvő, Duna-parti Nußbergen – kell megerődített tábort létrehozni, ahonnan a felvonuló török haderőt nemcsak az ostromban akadályozhatják meg, hanem végleges visszavonulásra is kényszeríthetik.173 Az ezúttal is kiválóan értesült Illésházy István utóbb ugyanennek a tervezetnek a lényegét az alábbi szavakkal összegezte: Azt javasolták, „Bécs mellett vessenek egy erős sánczot, s abban szálljanak, és onnan Bécset oltalmazzák, ha megszállaná török császár; sőt ha meg kellene vele víni is, ott vínának meg.”174
172 A tanácskozás pontos időpontja: ÖNB Cod. 8970. fol. 485–486. (jún. 30.) Vö. még Uo. fol. 466–467. (júl. 5.), HORVAT, 1910. 110–113., Okmánytár No. 23. és NAGY Lász., 1987. 196–197.
173 Schwarzenberg tervezete az Udvari Kamara számára: CAMESINA, 1868. CXXX–CXXXIII.:
No. XXVIII. Vö. még SCHWARZENBERG, 1963. 105. A Camesina által 1597. július 21. előttre datált javaslat tehát biztosan június 30. előtt készült. Ugyanez igaz Basta 1597. július 14. előtt kelt olasz nyelvű memorandumára is, melyet a modenai levéltárból Hans Niederkorn tett közzé. NIEDERKORN, 1986. Vö. még BANFI, 1939. 216.: 14. jegyz. Wolf Eglauer bécsi hadszertárnok ugyancsak valószínűleg ez időben állított össze egy javaslatot Bécs erődítéseinek és hadianyaggal történő ellátásának egy török ostrom esetén való szükségleteiről (CAMESINA, 1868. CXXXIII–CXLIX.: No. XXIX.). Sőt feltételezhető, hogy ez a javaslat szintén a tárgyalásokra készült, hiszen június 23-án a Haditanács iktatókönyvének bejegyzése szerint Rudolf császárnak továbbítottak egy tervezetet arról, hogy egy esetleges török ostrom esetén mi szükséges Bécs városának védelmére katonából és hadianyagból. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 11.
174 KAZINCZY, 1863. 43. Tóth Sándor László ugyanakkor – nem ismervén Basta javaslatát – azt állítja: „Illésházy információjának … nehéz hitelt adni.” TÓTH S. L., 1989. 17.
Aldobrandini és a magyar főkapitányok az új terv ellen ismét hevesen tiltakoztak. Miként korábban Prágában, most is felhívták a figyelmet, hogy a törököt nem célszerű egészen Bécs alá hozni és „jobb is volna az 55ellenség házában víni velek, hogynemmint az magunk házában hozni őket.”175 Erre a tanácskozás résztvevői végül elvetették Bécs kizárólagos védelmét. Károly őrgróf és köre ugyanakkor kapva kapott Nádasdy Ferenc már korábban tett javaslatára, hogy Pápa ellen vonuljanak. Ez a Fekete Bégnek természetszerűleg érdekében állt, hiszen a végvár visszafoglalása közelben fekvő birtokai három esztendeje tartó pusztulásának vetett volna végett.176 A különös haditerv ugyanakkor Miksa főherceg és az őrgróf számára is elfogadható volt, akik az elmúlt esztendő kudarcai után Bécs biztosítása mellett – úgy tűnik – nem vágytak másra, mint egy könnyen megvalósítható sikerre. Pápa visszavétele – Tata május végi elfoglalását követően – ugyanakkor előkészíthette Győr visszafoglalását, hiszen ezáltal keleti és déli irányból részben elvágták volna utánpótlásától. Ekként a sereg legfőbb vezetőinek érdeke és célkitűzése szerencsésen találkozott a dunántúli magyar főúr céljaival. Többen – köztük elsősorban Aldobrandini – viszont igen erősen kritizálták az újabb haditervet, felhívván a figyelmet, hogy az egyetlen jelentős utánpótlási vonaltól, a Dunától, nem célszerű elszakadni, hiszen ebből az élelemellátás terén óriási nehézségek származhatnak. Óvár helyett ezért ők Esztergom alatt kívánták a császári sereget összegyűjteni, hogy onnan a sereg Buda vagy legrosszabb esetben Győr ellen vonulhasson. Noha az utóbbi két vár bármelyikének visszavétele hamarosan Pápa felszabadulását is magával hozta volna,177 a főherceg végül mégis a pápai expedíció mellett tette le voksát.178 A hadjáratot azonban 56végül csak akkor indították meg augusztus 9-én, amikor már a megbénult hírszerzés is immáron valóban teljes bizonysággal jelentette, hogy a szultán nem jön Bécs ellen, és csak Szaturdzsi Mehmed szerdár érkezik csekély számú csapatokkal Magyarországra. A tárgyalások harmadik felvonását ugyan még augusztus első hetében a magyaróvári táborban „megrendezték”,179 Aldobrandini azonban kénytelen volt belátni, jobb ha lemond a Buda ostromával kapcsolatos elképzelésekről, hiszen az őrgróf „érveivel” és Nádasdynak az élelemellátást garantáló ígéreteivel szemben aggodalmai nem vehetik fel a versenyt. A haditerv aligha szolgált valóban országos érdekeket, hiszen legjobb esetben is pusztán Győr részleges elszigetelését és utánpótlásának megakadályozását készíthette elő. Aldobrandini szerint pedig egyenesen a sereg felesleges „elpazarolása” volt, Pápa és egykori lakói számára azonban mégis óriási fordulatot hozott.
175 KAZINCZY, 1863. 44.
176 Nádasdy már korábban is több akciót vezetett a pápai törökök ellen, hogy így próbálja távoltartani azokat szomszédos birtokairól. 1595 novemberének végén például Siegmund Hager magyaróvári főkapitány huszárjaival közösen vágott bele egy ilyen akcióba. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 195. fol. 87.
177 Ez teljes bizonysággal kijelenthető, hiszen egy Győr elleni komolyabb támadás esetén a törökök már 1596-ban is azt tervezték, „mihelyt az keresztény innét megindul, azonnal Pápából, Szentmártonból, Csesznekből, Tatából és az több apró végekről kimenjenek és Győrbe mennének és ott várják meg az magyarokat.” (Okmánytár No. 9.) Hasonló tervek 1597-ben is voltak a törökök részéről, ami természetszerűleg adódott a védelmi rendszer korábban ismertetett végvidéki szervezetéből. ÖNB Cod. 8970. fol. 435. (júl. 19.)
178 Július 2-án már ennek a híre terjedt el Bécsben. Uo. fol. 466.
179 Az óvári tárgyalásokra lásd Istvánffy tudósítását, illetve Aldobrandini jelentését: Uo. No. 20–21., ill. No. 26. Vö. még HORVAT, 1910. 115–116.
Miközben a Bécsben összegyűlt főtisztek a haditerven vitatkoztak, a császári sereg táborhelyéül kijelölt Óvár mellé egyre újabb és újabb csapatok érkeztek meg. Elsőként azon két 3.000-3.000 fős vallon–francia ezred első egységei jutottak el hajóval Bécsig, majd haladtak tovább a köpcsényi táborhelyre, azután pedig Óvár felé,180 melyeket részben Németalföldön, részben Lotharingiában késő tavasszal kezdtek toborozni,181 illetve amelyek zsoldját az említett cseh és spanyol segélyből kívánták 57biztosítani. Az előbb befutó ezred élére még március elején Hans Reichard von Schönberg haditanácsos, császári testőrkapitányt (Hartschier-Hauptmann) nevezték ki,182 míg a másik vezetését az említett Georges Bayer de Boppart báró kapta feladatul. Egy-egy 300 fős vallon zászlóaljban 50 pikás (Spiesser), 100 muskétás (Muskatier) és 150 lövész (Schützen) teljesített szolgálatot. Felszereléseikkel ugyan nem volt probléma, fegyelmükkel és akadozó élelemellátásuk miatt megromlott egészségükkel azonban annál több. Július 20. után például azért kellett újra megmustrálni őket, mert lázadásukat Seifrid von Kolonitsch lovasainak és a sváb ezred gyalogosainak fegyveres segítségével kellett megfékezni.183 Ugyanakkor abból az 1.000 vallon–francia lovas lövészből, akiknek felfogadását még május elején kétszáz és száz fős egységekben több kapitánynak rendelték el, csak igen kevesen érkeztek meg az óvári táborba.184
180 Június 11-én Schönberg ezredéből huszonnégy hajón és öt tutajon mintegy 2.000 vallon gyalogos érkezett Bécs alá, akik 13-án haladtak tovább Óvár felé. Egy hét múlva már 3.000 főnyien táboroztak Pozsonynál, ahol ellátásuk biztosítása ellenére „Irer Niderlendischen gewonheit nach” sáska módjára „legelték le” a környező falvakat. Kihágásaik olyan jelentősek voltak, hogy Bastát kellett kirendelni megfékezésükre. Június 27-én már maradék egységeik is Pozsony táján táboroztak, június legvégén–július első napjaiban pedig első egységeik elérték Óvárt. ÖNB Cod. 8970. fol. 519., fol. 510–511., fol. 500–510., fol. 490., fol. 466–467. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 335., (jún. 9. Fogadásukra Hans Wolf Kneußlt és Karl Heipergert rendelik biztosoknak.) fol. 335. (jún. 10. A Dunán történő továbbszállításuk után Köpcsénynél jelölnek ki számukra táborhelyet.), fol. 335. (Ugyanide rendelnek számukra a helytartótól élelmet.)
181 Schönberg zsoldosainak gyülekező- és első mustrahelye Aachen és Köln volt, míg Lotharingiában Sarralbe vidékén toborozták a katonákat, akik azután a strasbourgi hídon keltek át a Rajnán és Ulmban szálltak hajóra. SAHIN-TÓTH, 1996. I. köt. 228., 115., 117. és 230.
182 ÖStA KA Best. No. 521. (márc. 1.) Vö. még ÖStA KA AFA 1597/7/9.
183 ÖNB Cod. 8970. fol. 432–433. és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 349. és Uo. Exp. Bd. 198. fol. 338. Lázadásuk fegyveres leverésére: MÜLLER, 1901. 197.
184 Zsoldosfogadási szerződés 200-200 vallon lovas lövészről Germanicus Strassoldo és Alphonso de Montecuccoli számára: ÖStA KA Best. No. 530. (máj. 8.), ill. 100-100 lovasról Johann Baptist Miniati, Hans Leonhard von Jell, Carlo de Verleine és Attilio Vimercato részére: Uo. No. 531. Vö. még KELENIK. 1991/1. 104.: I. táblázat és HEISCHMANN, 1925. 250.: 821. jegyz. és 252.
Miután május közepén a sváb kerület rendjei haditanácskozásuk (Kriegsratstag) alkalmával előkészítették az általuk megszavazott 4.000 gyalogos mustráját és elküldését, azokat Hans Friedrich von Mörsberg vezetése alatt június 13. és 16. között részben Ulmban, részben Günzburgban szállították hajóra.185 Első zászlóaljaik június 20-án érkeztek a császárváros alá,186 majd nagyrészük 23-tól 28-ig a közeli Scheibenfeldnél táborozott, mígnem az utóbbi napon a Burgtor-on keresztül díszlövéseket leadva kezdte meg a masírozást Pozsony felé, hogy annak közelében foglalja el az időközben Óvárra indult első vallon ezred táborhelyét.187 Velük egyidejűleg 58június 20-án az említett Huyn lovaskapitány vezette 500 lotharingiai is partra szállt Bécsnél.188
185 MÜLLER, 1901. 196. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 337. (jún. 16.)
186 ÖNB Cod. 8970. fol. 510–511. Június 21-én újabb egységeiket várják: Uo. fol. 500–501.
187 „ein dapffer vnd Ansehenlich Volckh” – írták ekkor róluk. Uo. fol. 485–486. (jún. 30.) és MÜLLER, 1901. 196. Július 5. táján egy részük a vallonokkal együtt már Óváron volt. ÖNB Cod. 8970. fol. 466–467. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 339–340. (jún. 21. és 25.)
188 ÖNB Cod. 8970. fol. 510–511. Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 12. (jún. 18.)
A pápai segélyhad a május közepén kinevezett Bonvisio Bonvisi pápai hadbiztos189 irányítása alatt – az előzetes megegyezésekkel ellentétben – csak június 30-án érkezett az osztrák főváros falai alá a Firenze, Verona és Trento, illetve Velence útvonalakon.190 Itt ellátták őket fegyverekkel, majd miután július 10-én a marchfeldi mezőn megmustrálták csapataikat,191 egy pozsonyi táborváltással ők is Óvár alá vonultak. Újabb seregszemléjükre július 30-án már itt került sor, s ekkor a közel 7.200 főből álló, főként gyalogos itáliai sereg hat regimentben, Flaminio Delfini, Celso Celsi, Carlo Malatesta, Bisaccione Bisaccioni, Ettore Graziani és Viviano Venanzi ezredesek vezetése alatt sorakozott fel. A császári seregen belül a pápai csapatok főparancsnoki tisztét Aldobrandini töltötte be, helyettese Camillo Capizucchi volt, tanácsosként és egyúttal hadmérnökként pedig Federico Ghislieri ezredes és Pompeo Floriani kapitány állt szolgálatára.192
189 Bonvisi az apostoli kamara tisztségviselője volt. FRAKNÓI, 1903. 242. és HORVAT, 1910. 109.
190 ÖNB Cod. 8970. fol. 485–486. Útvonalukra: HORVAT, 1910. 109–110. és ÓVÁRY, 1894. 244.: No. 1195–1196. reg.
191 ÖNB Cod. 8970. fol. 466–467. (júl. 5.), fol. 450–451. (júl. 11.), fol. 435. (júl. 19. Már Pozsonyban „várták” őket.)
192 BANFI, 1939. 10–11. és 214–215. és FRAKNÓI, 1903. 242–243. (Banfi külön táblázatban még a kapitányok és hadnagyok jegyzékét és az előírt létszámadatokat [összesen mintegy 9.000 fő] is közzétette.) Vö. még COD. URB. LAT., Tom. III. 90–91. Aldobrandini július 30-i megérkezésére és csapatai mustrájára lásd még: Okmánytár No. 24.
Július közepére azután Georg Andreas von Hofkirchen ezredes parancsnoksága alatt négy zászlóaljba osztva 1.000 osztrák gyalog is „befutott” Óvár alá – noha a rendek májusban még 1.600 főt ígértek –, majd Seifrid von Kolonitsch ugyancsak 1.000 főnyi lovassága is bevonult a megerődített táborba.193 Őket a hónap végéig négy bajor zászlóalj követte szintén mintegy 1.000 fővel, azaz a rendek itt sem állították ki az éppen 59duplányi jóváhagyott katonaságot. A frank rendek 1.000 lovasa ugyanakkor Georg Friedrich Graf von Hohenlohe kapitánysága alatt – noha jelentős késéssel – Csehországon keresztül teljes létszámban megérkezett, sőt nemeseik 300 fős említett lovas kontingense időközben rajnai és sváb önkéntesekkel mintegy 500 főre bővült.194 Közben a szászok mindkét ezrede is partra szállt Bécs mellett, Óvár alá ugyanakkor csak a felső-szász regiment vonult, a braunschweigi herceg vezette alsó-szász nehézlovasokat ugyanis Felső-Magyarország biztosítására küldték.195
193 Az osztrákok egy része már július 4-én elérte Óvárt. ÖNB Cod. 8970. fol. 466–467. (júl. 5.) Kolonitschot lovasaival két nap múlva rendelték a táborba. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 346. (júl. 6.)
194 Erre lásd Okmánytár No. 22–23.
195 A négy bajor zászlóalj július 9-én már Bécs alatt, Scheibenfeldnél állomásozott. A többieket azonban – úgy tűnik – hiába várták, hiszen őket közben a fellázadt felső-ausztriai parasztok ellen vetették be. ÖNB Cod. 8970. fol. 450–451. (júl. 11.) Vö. még ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 567. (júl. 7.) és fol. 346. (júl. 7.) A frankok július 19-én már útban voltak Csehországból Óvár felé, ahova augusztus 5. után érkeztek meg. ÖNB Cod. 8970. fol. 435. (júl. 19.) és ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 353. (aug. 2.) és Uo. Exp. Bd. 198. fol. 579. (aug. 5.) Az alsó-szász lovasokat július 5-én már várták Bécsben és 20-án kívánták a magyarországi táborba küldeni. Egyes értesülések szerint azonban 23-án már meg is érkeztek oda. ÖNB Cod. 8970. fol. 466–467. és fol. 432–433. A felső-szász lovasok július 5-én még mustrájuk előtt álltak, hiszen ekkor Friedrich von Žerotin, egykori érsekújvári főkapitány, sürgette ennek elvégzését és csapataik Óvár alá vezetését. Ehhez a helytartónak kellett számukra kalauzokat biztosítania. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 345–346. Augustus herceg Felső-Magyarországra rendelése július 16-án, majd újra augusztus 15-én: Uo. fol. 349. és fol. 358.
A magyar csapatok még a birodalmiaknál is nehezebben gyülekeztek. Zrínyi György dunántúli kerületi főkapitány nemesi felkelőit és vármegyei kontingenseit így már nem Óvár, hanem egyenesen Pápa alá rendelték, hiszen azok közül július közepén még csak kevesen jelentek meg a Rába mellett kijelölt mustrahelyen.196 Ellenben Nádasdy Ferenc sárvári uralkodói és magánkatonasága egy része mellett a Magyar Kamara által fizetett 200 huszárját az óvári táborba vezette,197 s ide vonult a július elején Pozsonynál megmustrált 100 lovasával Dersffy Ferenc 60huszárkapitány is.198 Rajtuk kívül még Karl Formentini Kőszegen megmustrált 200 olasz lovas lövésze199 és a június 1-én kinevezett Peter Leuman kapitány parancsnoksága alatt – az előírt 1.000 helyett – pusztán 535 cseh sáncmunkás200 tartózkodott már július végén a Basta és Aldobrandini véleménye szerint egyaránt eléggé védhetetlen helyen kijelölt óvári táborban.201 Pálffy Miklós mindeközben Esztergomnál vert tábort egy esetleges Győr felmentésére vagy megsegítésére induló török akció megakadályozása céljából.
196 KAZINCZY, 1863. 44–45. Zrínyi csapatainak előbb a táborba (aug. 4.), majd már Pápa alá rendelése (aug. 13.): ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 354–355. és fol. 358. Vö. még Istvánffy tudósításával: Okmánytár No. 21. Rudolf császár a vármegyei csapatok feletti parancsnoki jogkörét Miksa főhercegre ruházta át. ÖStA KA AFA 1597/8/3. (aug. 3.)
197 Nádasdynak július 11-én rendelik el először újonnan felfogadott 200 lovasa mustráját. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 348. Vö. még: Illésházy is ezt állítja: „Adának azért Nádasdy Ferencznek 200 lóra való fizetést.” A Sárvárról táborba vezetett katonáira lásd: ÖStA KA HKR Prot. Exp. Bd. 198. fol. 532. (jún. 17.)
198 A korábban Szádvárott szolgált Dersffy Bestallungja (jún. 17.): ÖStA KA Best. No. 544. Mustrájának körülményeire lásd ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 338. (jún. 19.) és fol. 346. (júl. 5.) Ugyanekkor Thököly Sebestyén, Forgách Zsigmond és Albertus Prakowski számára hasonlóképpen egyenként 100-100 lovas tartását rendelték el, ők azonban nem vettek részt a pápai expedicióban, hiszen Felső-Magyarországra vonultak. (ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 66., fol. 348.) Thököly ezen Bestallungját életrajzírói nem ismerik. Vö. ÚJVÁRY, 1992. és GECSÉNYI, 1995.
199 Formentini lovasait Severus Frischeien mustraírnok (Musterschreiber) és Nagy Jeromos mustrálták meg Kőszegen július második felében, majd vezették az óvári táborba. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 282–283. (júl. 24.) és fol. 351. (júl. 24.)
200 Leuman felfogadása (jún. 1.): ÖStA KA Best. No. 535. Értesítés erről a cseh, morva és sziléziai rendekhez (jún. 7.): BLV, Bd. IX. 445–446.: No. 338. Kaurimben június 20-ra előírt mustrájukra: ÖStA KA AFA 1597/6/4. A megérkezett munkások tényleges számára: BLV, Bd. IX. 535.: No. 351.
201 A táborhely kritikájára lásd: Okmánytár No. 23. és No. 26.
Az Óvárnál július végére összegyűlt sereg fegyverzete – hála a bécsi hadszertárnok említett intézkedéseinek – megfelelt a kor követelményeinek. Miként az újabb kutatások bizonyították, mind az idegen, mind a magyar gyalogság és lovasság legkülönfélébb alakulatainak (lovas lövészek, német vagy „fekete” nehézlovasok stb.) túlnyomó része a kor legmodernebb tűzfegyvereivel (kanócos és keréklakatos puskák, muskéták, archibus-ok, pisztolyok) volt felszerelve, miközben páncélzatuk a század első feléhez képest jelentősen könnyebbé és egyszerűbbé vált.202 A hadjárat azonban még meg sem kezdődött, amikor a katonák visszaéléseire vonatkozóan százszámra érkeztek a panaszok a Haditanácshoz és Miksa főherceghez. A lázongó és fosztogató vallonok mellett ugyanis a birodalomból érkező zsoldosok felvonulásuk alkalmával, majd a magyar hadszíntéren is 61„az hol szép leányt, szép asszonyembert találtak, kit elhitettek, kit erővel elvittek; annak fölötte embereket vertek, öltek, lovokban, szekerekben zsákmánt vetvén, elhoztak.”203 A visszaélések mentségül szolgált azonban, hogy az élelemellátást már a sereg gyülekezésekor sem tudták zökkenőmentesen megoldani. S elsősorban nem az élelem hiánya, hanem a szállítás és a megfelelő szervezés megoldatlansága következtében.
202 KELENIK, 1991/1. és KELENIK, 1991/2.
203 KAZINCZY, 1863. 46.
A főélésmester tisztségének elvállalásakor még bizonyára a problémákkal tökéletesen tisztában lévő Geizkofler sem hitte, hogy minden próbálkozása ellenére ilyen nehézségekkel kell majd szembenéznie. Maga ugyan igyekezett mindent megtenni, élelemraktárak204 kiépítésére azonban késői kinevezése és egy időben kidolgozott haditerv hiányában nem volt lehetősége. Június elején azonban külön személyeket fogadott fel a sereg hús- és kenyérellátásának, illetve a marhafelvásárlásnak a felügyeletére, majd Miksa főherceggel már július 13-án kiadatta a tábori élelmezési rendtartást (Feldprofiantordnung) és januári memorandumának megfelelően egy árszabást (Taxordnung) is összeállított. A katonák egy része mégis éhezett.205 Mit sem segítettek a petronelli vízivámon vámmentesen a sereg számára szállított áruk,206 ha a jelentős mennyiségű élelemnek a táborba szállítására nem állt rendelkezésre elegendő szekér és igavonó állat. Hasonló okokból késtek a várostromhoz nélkülözhetetlen nagyobb kaliberű lövegek és a hadianyag egy része is, melyek megérkeztéig a sereg egy lépést sem tehetett.207
204 Ezek fontosságára lásd PERJÉS, 1963. 134–143.
205 Az említés sorrendjében: ÖStA KA HKR KlA I. 7–9. (mindegyik jún. 1.) és I. 10. (júl. 13.) Ezeket az iratokat érdemes lenne közzétenni, hiszen a végvárak és a XVI. századi magyarországi hadseregek-
élelmezéséről meglehetősen keveset tudunk. (Néhány későbbi adat: PERJÉS, 1963. passim.) Az árszabásra, mely nagyjából megfelelt a Geizkofler memorandumában még januárban megfogalmazottaknak (vö. 78. jegyz.) lásd: Okmánytár No. 24. Az élelemellátás Alsó-Ausztriát érintő problémáira vö. még WINTER, 1958–1960. 135–137.
206 GECSÉNYI, 1993. 472.
207 Okmánytár No. 23. A hadianyag szállítását még a folyóvízeken is viszonylag nehezen és lassan tudták megoldani. ÖNB Cod. 8970. fol. 444–445. (júl. 18.), fol. 432–433. (júl. 23.)
Július 28-án ünnepélyes fogadtatás közepette Miksa főherceg főhadparancsnok is megérkezett az udvari zászlóalját (Hoffahne) alkotó 300 fős német 62nehézlovasság kíséretében.208 Majd miután ugyanezen az éjszakán a tábor határában álló strázsaház őrsége visszavert egy komolyabb török támadást,209 a sereg vezetése augusztus 5-én „bejelentette, hogy az élelemellátást derekasan megoldják.”210 Ez azonban aligha volt több, mint az indulásra készen álló katonaság szokásos hitegetése, hiszen éppen ezekben a napokban intéztek újabb és újabb kényszerű rendeleteket az említett magyar élelmezési biztoshoz, Joó Jánoshoz és a pozsonyi Magyar Kamarához az országgyűlésen jóváhagyott szekerek és igás állatok kiállítására, továbbá adtak szigorú parancsokat a környező uradalmak és nagyobb városok – mindenekelőtt Kismarton és Pozsony – vezetőinek élelemmel megrakott szekerek küldésére.211 Az utánpótlás tehát korántsem volt megnyugtatóan megoldott és ez annál is inkább előrevetítette Aldobrandini aggodalmainak beteljesülését, hiszen a császári sereg egy három esztendeje erősen pusztított és kimerült hadszíntérre vonult. Nem véletlen tehát, hogy az a bécsi hadijelentés, mely a sereg augusztus 9-i útra keltét hírül adta, az alábbi szavakkal zárta sorait: „Isten adjon nekik szerencsét és hogy élelemből ne legyen hiány.”212
208 A Bernhard Leo Gall udvari marsall (Hofmarschall) mint kapitány számára július 12-én kiállított zsoldosfelfogadási szerződés ugyan még 400 lovasról szólt, ténylegesen azonban csak 300 főt sikerült felfogadni. ÖStA KA Best. No. 550. A Hoffahne toborzásának nehézségeire és tényleges létszámára lásd: ÖNB Cod. 8970. fol. 510–511. (jún. 20.), fol. 490. (jún. 27.), fol. 466. (júl. 2.), fol. 466–467. (júl. 5.), fol. 450–451. (júl. 11.), fol. 444–445. (júl. 18. Az előző napon mustrálták meg a lovasokat, a főherceg és Károly őrgróf jelenlétében.) Szállásukra Enzersdorf és Parndorf között: WINTER, 1958–1960. 134. (júl. 24.)
209 Mindezekre: Okmánytár No. 24.
210 Uo. No. 25.
211 aug. 1. A közeli birtokos Hans Tuschensteintől kérnek 30 darab négyökrös vagy négylovas szekeret. ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 199. fol. 353., aug. 1. Batthyány Ferencet szólítják fel élelemszállításra. Uo., aug. 3. Tuschensteintől ezúttal árpát és zabot kérnek nagy mennyiségben. Uo. fol. 354., aug. 4. Georg Seifrid von Kolonitsch, a sokat emlegetett lovaskapitány apja, a kismartoni uradalomból küldjön élelmet és szekereket. Uo. fol. 355., aug. 6. Joónak és a kamarának rendelet a megígért szekerek kiállítására. Uo., aug. 6. Pozsony városa azonnal küldjön 25 szekeret és velük 100 lovat a táborba. Uo. fol. 356., aug. 8. Nádasdy Margit szállítson mindenféle élelmet a táborba. Uo. fol. 357.
212 „Gott gebe Inen glückh Vnd daß An Profiandt Kein Mangel erscheine.” ÖNB Cod. 8970. fol. 389–390.
