HATODIK FEJEZET

Teljes szövegű keresés

78HATODIK FEJEZET
Azt beszéli el hogy ki épített először odákat a janicsár bajtársaknak.
A felépítésükre Konstantinápoly meghódítójának, Mehmed szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelségének idejében került sor. Isztambul ostromlásakor a győzelem úgy született meg, hogy a janicsár bajtársak egyik bölükje Mahmud pasa vezírrel a tenger felől rohamot intézett. Mikor az Unkapani-kapun behatolva [108a]elértek arra a helyre, ahol most | a régi odák állnak, letűzték a kezükben lévő zászlókat. Az akkori janicsár aga, aki a szekbán basi volt, a vele lévőösszes janicsárral szintén zászlót tűzött a [későbbi] új odák helyére. És hozzákezdtek a mondott odák felépítéséhez. Mivel a régi odákba kerülő bölükök [száma] csekély volt, előbb ezek készültek el. S mivel először ezeket fejezték be, a „régi oda” (eszki oda) nevet adták nekik. Mikor már készen álltak és a bölükök szétosztásán kezdtek gondolkodni, ezt mondták: „engedjük neki az ascsijainkat, mint ahogy a lovakat szokták elereszteni. Amelyik odába be találnak menni, az legyen az övék. Különben veszekedni fognak, hogy ezt vagy azt adják nekik; mindegyik a neki tetsző odát kérné!” Ezzel rászabadították [az ascsikat az odákra]. Mindegyik azt az odát kapta, amelyikbe bement. Ezért nem sorban egymás után következnek az odák. Azután az új odák is elkészültek. Azért kapták az „új oda” (jeni oda) elnevezést, mert utóbb fejezték be őket. Ezeket is hasonló módon osztották szét, s nem sorban egymás után következnek. Mert annak az odának a nevét viselik, amelyikhez az abba bemenő bajtárs tartozott. [108b]| A régi odákban azok a jajabasi [orták] tartózkodnak, amelyek kezdettől megvannak. Az új odákban állomásozó aga bölükök újabb intézmények. A jajabasik [ortái] régiek. Az aga bölüköket utóbb, Bajezid szultán hán idejében állították fel, miután az agákat a belső [udvari emberek] közül kezdték kinevezni. Miután a janicsárok mind az új, mind a régi odákban megtelepedtek, az összes utcalányt, akit csak találtak, az odákba hozták, és mindenféle paráznaságot követtek el. Ezenkívül az államférfiak közül számos tiszteletre méltó férfiú asszonya ment oda, megharagudva a férjére, és sokukat megölték a gyöngyei miatt. Mennyi holttestet találtak, mikor a szennycsatornáikat tisztították! Az ötvennegyedik jajabasi odáját még ma is „kátrányos”-nak nevezik. Kátrányosnak azért mondják őket, mert az odájukba hoztak egy utcalányt. Mivel azt a gyalázatost egy másik bölükből is szerette valaki, bekenték kátránnyal ennek az odának az ajtaját, [hogy megtalálja]. Attól fogva ennek az odának „kátrányos” a neve. Mikor ez a dolog kitudódott, Ibrahim pasa, aki az elhunyt és megboldogult Szülejmán szultán hán idejében [az uralkodó] kedvence volt, majd [R265a]kivégezték, | így jelentette az említett ügyet a világ padisahjának: „mi lenne, ha az odáik közepén emelnénk nekik egy mecsetet, s ott vennének részt az istentiszteleten; ha az Orta-mecsetet felépítenénk, az odáikat felújítanánk és erős kapukat csináltatnánk rájuk; ha az asszonyok, a bor és egyéb tiltott dolgok bejutásának megakadályozására kineveznénk mindenhová egy-egy kapudzsit, akik nem engednének be senkit alkalmatlan időben?” Mindez kedvező fogadtatásra talált, s kiadták a parancsot [a 79mecset] felépítésére. Elrendelték, hogy a költségeket a sehremin biztosítsa. Az említett Orta-mecset helyén [akkoriban] a tizenharmadik jajabasi odája állt. Szükségessé vált az eltávolítása, de a benne lakók maradni akartak. Végül [mégis beleegyeztek, így okoskodván:] „ha kapukat csinálnak, akkor kapudzsi állás is lesz, s jár majd hozzá a másfél akcsés [zsoldemelés] is. Hasznos ez az odánknak!” Erre a tizenharmadik [odát] átköltöztették és a tizenegyedik dzsemáathoz csatolták, s megtették őket kapudzsinak az Ádet-kapuhoz. Ugyanakkor az aga bölükökből a második bölüköt jelölték ki kapudzsinak. A Szolak-kapuhoz az ötvenhatodik jajabasi [dzsemáatot] osztották be kapudzsinak. A Mejdán-kapuhoz szintén rendeltek kapudzsikat. Később, mikor Mehmed szultán herceg – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – szent dzsámiját építették, az annak helyén álló odákat a Karaköji-[kapuhoz] helyezték át, ahol a kilencvenkilencedik [dzsemáat] szolgált kapudzsiként, s védőfalat húztak köréjük. Ennélfogva a kilencvenkilencedik [dzsemáat odája] belülre, a Karaköji-kapu pedig kívülre került. [Ezért] a hetvenharmadik [dzsemáat janicsárjait] nevezték ki kapudzsinak [a Karaköji-kapuhoz]. A [kilencvenkilencediket] pedig lejjebb, a Bölme-kapuhoz [R265b]osztották be kapudzsinak. | Mindez Szülejmán szultán hán idejében történt. Az Orta-mecsetet is felhúzták és befejezték, az odákat felújították, a kapukat megerősítették és kapudzsikat neveztek ki. A régi odákban is csináltak három kaput, és felújították [az épületeket]. A Ferhád pasa szeráj felőli oldalra a negyvennegyedik aga bölüköt, a Sehzáde-[dzsámi] melletti [kapuhoz] a hatvanegyedik szolak [dzsemáat] müteferrikáit nevezték ki kapudzsinak. Az innenső oldalra, a Mejjit-kapuhoz a kilencvenötödik devedzsi [dzsemáatot] állították kapudzsinak. Mikor elkészültek, Ibrahim pasa, aki az építkezések mozgatója volt, eljött meglátogatni az odákat. Először a régi odákat tekintette meg, majd átjött az új odákba. Kedvtelve járta körbe az Orta-mecsetet és a déli imát is ott végezte el. Elrendelte, hogy az imám és a müezzin zsoldját a sehremin biztosítsa. Mikor az aga bölüköket meglátogatván benézett a huszonegyedik aga bölükhöz, az ascsi bajtárs – mivel egy jajabasi fia, kuloglu volt – illetlenül átnyújtott a pasának egy kupa cukros serbetet. Minthogy Ibrahim pasa megizzadt és szomjas volt, jókorát húzott belőle. Az ascsit busásan megjutalmazta és kijelentette: „ez az oda legyen az enyém!” Ameddig élt, gondoskodott erről az odáról. A neve is az lett: pasa odája.
Később Mehmed aga előterjesztésére, aki a megboldogult Murád szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelsége idejében volt janicsár aga, [az Orta-mecsetet] mind a négy oldalán megszélesítették és dzsámivá alakították át. A hátibjának a janicsárok bejtülmáljából utaltak ki fizetést. A janicsárok közül muarrifot, müezzint és kajjimot neveztek ki, s elrendelték, hogy zsoldjukat a bejtülmálból kapják. A zsoldon felül e szolgálat fejében mentesítették őket a hadbavonulás alól. A [dzsámi] imámjának a janicsárok bejtülmáljából vettek egy házat nyolcvanezer akcséért és alapítvánnyá alakították. Attól fogva ebben [a dzsámiban] tartják a pénteki [istentiszteletet] és itt imádkoznak a padisahi uralkodóház fennmaradásáért. Ha a janicsárokat [R266a]valamiért inteni kell, | az odzsak agák idejönnek és ebben intéznek hozzájuk figyelmeztetést. S valóban, azóta, hogy Ibrahim pasa kapukat csináltatott az odákra, s elrendelte a tiltott dolgok bejutásának megakadályozását, oly mértékben megrendszabályozták az odákat, hogy azt elmondani nem lehet. Ha egy kuloglu anyja jön [látogatóba], a kapudzsi segéde adja hírül. [Az anya] megmondja, hányadik [alegységhez] 80tartozik [a fia], a segéd elmegy és kihívja. Az asszony nem teszi be a lábát. Ezért [a kaszárnya] megtisztult az örömlányoktól.
Annak eredete, hogy a janicsárok fövegét az odákban készítik, Szülejmán szultán atyja, Szelim szultán hán idejére nyúlik vissza. Azt is ő foglalta törvénybe, hogy az odabasijaiknak ne adják oda [az elkészült fövegeket], nehogy valaki kívülről bejöjjön, föveget csináltasson magának, elvigye más tartományba és janicsárnak öltözve a ráját sanyargassa. Ezért törvénybe tette, hogy addig senki fövegét ne adják ki, míg az odabasijával együtt maga nem jön érte. A kapudzsik fövegét is ezeknél készítik, de amíg a kapudzsik kethüdájának feljegyzése nincs a kezükben, addig nem kapják meg a kész fövegeket. Mostanában mindezt kissé elhanyagolják. De talán erősebben kellene figyelmeztetni őket, hogy a korábbiak szerint igyekezzenek. Az odabasinak nem szabad odaadni a [janicsár] fövegét. Ha azok között, akik az odabasival együtt jönnek és átveszik a föveget, valamelyik edzsnebi volna, akkor az odabasival szemben szigorúan el kell járni. Mostanában a világ nagyon megromlott. Igen nagy gondossággal kell eljárni, nehogy a világ rendjét sérelem érje.
Régtől fogva az egyik bölükbasit talimhánedzsi basinak nevezték ki, hogy a janicsár bajtársakat nyíllövésre oktassa. Az odák közelében állóöt gyakorlóházat a megboldogult Bajezid szultán hán őfelsége építtette a janicsároknak. Ezek élére azt a bölükbasit kinevezte talimhánedzsi basinak. Abban az időben az ötvennegyedik aga bölük a régi odákban volt elszállásolva. Mivel messze laktak a gyakorlóházaktól, áthelyezték őket onnan, és a [janicsárok] terétől nem messze felépítették a gyakorlóházakhoz csatlakozó odákat. Miután a régi odákban lévő körleteik az ötvenkettedik és [R266b]az ötvenhatodik aga bölükökéi között voltak, egyik felét ezek, másik felét pedig | amazok kapták meg, és hozzáillesztették őket az odáikhoz. A régi odákban most nincsenek náluknál nagyobb odák.
A bajtársak minden este eljöttek a talimhánedzsikhez és nyilaztak. Kitanították azokat, akik nem tudtak [lőni]. Minden nap ilyen módon gyakoroltak. A kincstár adott nekik íjakat, és arra törekedtek, hogy a janicsárok ügyes nyíllövők legyenek, jól bánjanak a puskával, és az ellenség tisztátalan testét [a bátorság] nyilával cafatokra szaggassák. Most viszont ezek a gyakorlóházak elcsendesedtek, a pókok ütöttek tanyát bennük, s kihasználatlanul állnak. A talimhánedzsi basi talán nem is tud íjjal lőni. [Márpedig] ez állami hivatal, amit mesteri tudású embereknek adományoznak, hogy képesek legyenek az oktatásra, működtessék a gyakorlóházakat, s kiképezzék azokat, akik ezt kérik tőlük. Ezért hozták létre [ezt a tisztséget]. Költségeiket a kincstár fedezi, hogy [a janicsárok] odamenjenek és ingyen tanuljanak, hiszen a janicsárság egy sereg szegényből áll, akinek igen csekély zsoldja van. Hogyan menne oda és gyakorolná a nyíllövést egy csomó szerencsétlen, ha pénzt kérnének érte! S ha gyakorolnak is, ki oktatnáőket, mikor még a talimhánedzsik se tudják [a mesterségüket]! Ez a hivatal azokat illeti meg, akik értenek hozzá. Hozzáértőket még [a testületen] kívülről is szoktak felvenni. Javuz Szelim szultán hán idejében jött egy ember Perzsiából, aki a testület összes lövészét legyőzte. Ekkor a padisah őfelsége így szólt hozzá: „kérj tőlem bármit, amit csak kívánsz!”– „A talimhánedzsi basi tisztséget szeretném!”– válaszolta, mire a padisah azt mondta: „máris megadtam”, és magas iratot adott róla. A janicsár bajtársak azonban hosszú ideig nem nyugodtak bele, s így perlekedtek: „miféle dolog ez? Ez a hivatal a mi odáinkat illeti meg. Nem engedjük, 81hogy másnak adják!” Ezért újból jelentést tettek róla [az uralkodónak], aki így válaszolt nekik: „a tisztség mindenképpen ennek a mesterségét értő embernek jár. Neki adtam. Ha van köztetek olyan, aki képes legyőzni, lépjen ki!” Mivel ilyen ember nem akadt náluk, kénytelen-kelletlen beleegyeztek, hogy ő marad a [talimhánedzsi basi]. Ám ahhoz nem járultak hozzá, hogy a jajabasik fövegét (kecse) viselje. Annyit fogadtak el, hogy müdzsevveze turbánban járjon a divánba. Hosszú ideig így vett részt [R267a]a divánban és a bajtársakat nyíllövésre tanította. Miután apránként beavatta őket a | gyakorlóház fortélyaiba, egy Landuha Mehmed nevű szolak kardvívásban és íjászatban legyőzte a nevezettet, s ekkor elvették tőle a talimhánedzsi basi tisztséget. Egyik éjjel a perzsa eltűnt és országába távozott. Azóta a talimhánedzsik is müdzsevvezét hordanak és úgy mennek a divánba. Attól fogva vált szokássá, hogy müdzsevvezét viselnek. Még ma is azt tesznek fel. A gyakorlóházak azonban ma már nem működnek, bár az íj- és nyíl-költséget (jaj ve ok hardzsi) megkapják. Az lenne helyénvaló, ha a gyakorlóházak működnének, reggel és este sokaság gyűlne össze, és a katonák gyakorolnák a nyíllövést. Mióta ezeket nem csinálják, a janicsár bajtársak elvesztették ügyességüket, s bárhová mennek, sehol sem érnek el győzelmet és diadalt. A janicsár bajtársak foglalkozzanak az íjászattal.
A talimhánedzsi basi előléptetéskor zenberekcsi basi lesz. A zenberekcsi basi tisztsége régi. A megboldogult Gázi Murád hán idejében hívták életre. Mivel akkoriban ágyúés puska még nem volt, a janicsár bajtársak többsége számszeríjjal (zenberek) lőtt. A várvédelemben szintén számszeríjat használtak. A számszeríjjal legjobban bánó [janicsárt] megtették a nyolcvankettedik [dzsemáat] csorbadzsijának, a nyolcvankettedik [dzsemáat janicsárjait] kinevezték zenberekcsinek, s ők oktatták a bajtársakat a számszeríj használatára. De azóta, hogy kitalálták a puskát, már nem lőnek számszeríjjal. A beosztás [azonban] ma is megvan. [A zenberekcsi basi] előléptetési rendje [olyan, mint] a hászekiké, ám mostanában közvetlenül turnadzsi basit csinálnak belőle. Ez azonban törvényellenes, nem szabad megtörténnie. A számszeríj [kezelésének] mesterségére szükség van. Nem szabad azzal leírni a hozzáértőket, hogy „ha egyszer van puska, a számszeríj szükségtelen”, mert a várakban szükség van rájuk. A hitetlenek váraiban többnyire megtalálható. Ezért mindezt végre kell hajtani. A [zenberekcsi basi] zsoldja huszonöt akcse. Ő is olyan föveget (üszküf) hord, mint a csorbadzsik. A hátuljára kócsagtollat tűz. A testületben ez kiemelkedő tisztség.
Miután belső [udvari embereket] kezdtek kinevezni agának, és létrehozták az aga bölüköket, [a janicsárok létszáma] elérte a tizenkétezer főt, és az [aga] rangja jócskán [R267b]megnövekedett. Ekkor az aga | hivatalának (aga kapuszu) nevezett házat alapítvánnyá változtatták az agák számára. Elrendelték, hogy ott tartózkodjanak, s napi … bérleti díjat számítottak fel érte. Jelenleg is mindegyik aga ott tartózkodik, mivel [az épület] éppen a két kaszárnya között áll, és a divánhoz is közel van. Ezért akárki lesz az aga, ott üt tanyát. Az elődje még három napig maradhat benne, majd a janicsárok díszmenettel elkísérik, az újat meg behozzák. Ez a törvény.
A műhelyeket [szintén] abban az időben építették itt [az aga hivatalánál]. Az aga szolgálatára a testület egyik tudományban jártas emberét kinevezték aga imámjának, s megtették az egyik oda jajabasijának. Az aga imámjának nincs külön odája. Abban az odában foglalja el új beosztását, ahová addig is tartozott. Négyöt janicsár bajtársat kineveztek müezzinnek, s elrendelték, hogy [napjában] ötször felváltva énekeljék 82az ezánt az aga udvarában. A bas müezzinből – ha megvan hozzá a képesítése – imám lesz. Ha azzal nem rendelkezik, akkor zagardzsivá vagy szekbánná lép elő. Mostanában többnyire korudzsut csinálnak belőlük. Ez ellentétes a törvénnyel. Fentebb már elmondtuk, hogy miféle embereket helyeznek korudzsu beosztásba.
Az aga imámja tisztséget birtokló személy nem vesz részt a divánban. Felvonulás idején, mikor lóra kell szállnia, a mollák hagyományos turbánját viseli. De nem durva, rojtos abaposztót, hanem brokáttal átszőtt posztót ölt magára. Ez a törvény. [Napjában] ötször az agánál ellátja az előimádkozó teendőit. Amíg az aga nem megy hadjáratra, ő sem megy. Ez a törvény. A nevezett imámi posztot valamelyik jajabasi kapja meg. Bölükbasi nem kaphatja meg. Ha valamelyik bölükbasinak megvan hozzá a képzettsége, akkor jajabasit csinálnak belőle, s aztán nevezik ki imámnak. Bár [az aga] imámja tisztséget később hozták létre, mégis jó hivatal[nak számít]. Rögzítve van, hogy egy juh jár neki. Mivel az aga közeli embere, szaporítja a legényei létszámát. Az isztambuli szőlőket – egészen a szultáni birtokokig – ők vigyázzák. Ezek az állandóőrhelyeik. Sose váltják le őket, kivéve, ha devedzsi kinevezést szeretnének kapni. Akkor ezt megadják nekik. Ez a törvény.
A janicsárság létszáma megnövekedvén, az addig nyolcvan főből álló szolak [alegységeket] is száz főre egészítették ki, húsz-húsz fővel megemelve [a létszámukat]. A nevezettek megsokasodása a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége idejében történt. Szükség volt rájuk a padisah kíséretében, s ezen túl fölöttébb parádésan [R268a]néztek ki. Ezért emelték százra | a [dzsemáatjaik] lélekszámát, s törvénybe foglalták, hogy ennél több nem lehet. Attól kezdve lett a szolak beosztás gedik. Nem adják másnak a helyüket, míg meg nem halnak. A létszámukat négyszáz főnél többre nem növelik.
Az említett törvényeket tehát be kell tartani. A törvényt áthágva ne osztogassanak [kinevezéseket], hogy az e törvényeket megalkotó padisahok és istenfélő szentek lelke örvendezzék, a túlvilágról tekintetük az iszlám seregre essék, és sikerüljön újabb hódításokat és győzelmeket elérni.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages