HETEDIK FEJEZET

Teljes szövegű keresés

83HETEDIK FEJEZET
Mit jelent Isztambul agájának lenni, milyen az előléptetési rendje és miből áll a szolgálata.
Régtől fogva Isztambul agája az adzsemi oglánok és jajabasijaik parancsnoka. Negyven akcse zsoldot kap. Kezdetben egy dzsemáat tartozott hozzá. Mivel mostanában a legénysége hét-nyolc ezer főre szaporodott, kilenc bölüköt csináltak belőle, hogy ne okozzon nehézséget egy bölükben megkeresni és megtalálni valakit. Ma is kilenc bölük van. [Iszambul agája] ugyanúgy müdzsevveze turbánt visel, mint a szekbán basi. Előléptetési rendje a jajabasikéval egyezik. Az ő kezében van a [a pénz] az összes hajóés a hozzájuk tartozó felszerelés költségére, valamint a tüzifa-szállításra használt hajók javításának költségeire. Ő szemléli meg a csorbadzsiknak a hajókon és az odákban jelen lévő beosztottait. Ő határozza meg az adzsemi csorbadzsik feladatait. Ha valakit el kell bocsátani, az ő feljegyzése alapján történik. Ő ad ki rendelkezéseket az adzsemi oglánok felhasználására és kiképzésére. Ezekről őt kérdezik meg. Mikor szükségessé válik, hogy adzsemiket vegyenek fel az udvari zsoldosok közé, az ő feljegyzése alapján történik. Ha a hajókról vagy az odákból megszökötteket ki kell húznia defterből, szintén az ő feljegyzése alapján végzik el. Minden jóés rossz dolgot ismer, amit az adzsemi oglánokkal kapcsolatban tudni kell. Tőle kérdezik meg.
Isztambul agája tehát a padisah biztosa. Isztambul agája legyen hívőés becsületes. Isztambul agája legyen idős, tapasztalt és gyakorlott ember. Ha egyenesnek bizonyul, nem szabad elmozdítani. Hét-nyolc évenként váltsák le őket, hogy az egész testület [R268b]dolgait megismerve, annak megfelelően viselkedjenek, s hogy Anatólia | és Rumélia agája szintén sokáig maradjon a helyén, és ekképpen ők is jártasságra tegyenek szert.
Az elhunyt és megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége idejében négy ezer adzsemi oglán volt, s e szolga nagyatyja, Szakka Mahmud töltötte be Isztambul agájának tisztét. Hetvenkét tüzifa- és teherszállító hajót használtak. Ezenkívül kilenc évig volt Isztambul agája, de amikor megvált tisztségétől és jajabég lett belőle, harminc ezer akcséja volt készpénzben, és talán arra sem tellett neki, hogy a háza felújítása végett egy szöget beverjen. Az adzsemi oglánoknál akkora rendet tartott, hogy még ma is beszélnek róla. Mostanában, amikor évente leváltják az agát, három-négy hónapra nem elég nekik száz ezer akcse. Akkoriban még vigyáztak a padisah vagyonára. Most nem törődnek vele. „A hivatal egy törölköző, nem marad sokáig a kezünkben”– mondják, és magukat élesztik fel vele. Nincs senki, aki a padisah[tól kapott] hivatalra ügyelne. A bejtülmált tönkretették. A csorbadzsik is hasonlóképpen cselekszenek. Harminc csorbadzsi van [az adzsemiknél], mindegyik éretlen gyerkőc. A bejtülmált azért kezelik ilyen gyalázatosan, mert még nem öregek, amikor megteszik őket jajabasinak. A jajabasinak idősnek kell lennie, és a bas zagardzsi posztról kell átjönnie. Nem szabad pénzt elfogadni tőle és vesztegetéssel kinevezni. [Vagy] az aga bölükbasik közül kell kiválasztani. Ha szolakot akarnak megbízni, annak is idős embernek kell lennie, hogy a beosztottait szépen megrendszabályozza és gondot viseljen 84a muszlim közvagyonra. Isztambul agájának tehát kötelessége, hogy a padisah udvaraiban és más helyeken ellenőrizze a testülethez tartozó legénységet. Azokat a fiúkat, akik nem teljesítettek szolgálatot hajón, ne vezényeljék közvetlenül a palotába, hogy amikor a zsoldosok közé veszik őket, ne futamodjanak meg a hadjáratból, amelyre összeírják őket. [Isztambul] agái tehát figyeljenek ezekre.
A megboldogult Szülejmán szultán hán idejében, mikor Szakka Mahmud volt Isztambul agája, Rüsztem pasa, az akkori nagyvezír, valamilyen ügyben Isztambul agájához [R269a]küldte az egyik fiút, aki a palotájában a szemetet szokta kihordani. | Az említett aga kis turbánban éppen egy kerti ágyon üldögélt a hivatala közelében. Mivel a fiú az előkelők házaiban nevelkedett, még sohasem látta szemtől-szembe Isztambul agáját. A zsoldját a bölükbasi szokta kiadni. Mivel [tehát] kis turbánban pillantotta meg, nem jöhetett rá, hogy az agával áll szemben, s megkérdezte tőle, hogy merre találja az aga házát. „Gyere, elkísérlek és megmutatom az aga házát!”– válaszolta neki, és bevitte a házba. Intett egyet, a fiút a térre vitték és kikérdezték. Mikor kiderült, hogy Rüsztem pasa palotájában teljesít szolgálatot, [Isztambul agája] így szólt: „igazad van; ha nem az előkelők udvarában lennél talpnyaló, megismerted volna az agádat. Az a fiú, aki nem ismeri az agáját, hiába lesz holnap janicsár, úgysem fogja őrizni az odát, akkor is a nagyok házaira fog ügyelni, és a padisahi javadalom értékét nem ismeri fel. És zsoldért nem megy el a hadjáratra!” Ezután nyolcvan botot mért rá, mondván: „tessék, ismerd meg agádat!”, majd rögtön egy teherhajóra küldte. Ennek híre aztán eljutott a pasa palotájába. A [nagyvezír] elszalasztott egy embert [a fiú] kimentésére. [Isztambul agája] három-négy gyereket küldött helyette, de nem adta ki. Miután részt vett egy-két hadjáraton, és végigszenvedte a hajószolgálat nehézségeit, ezekkel a szavakkal küldte vissza a pasa palotájába: „eltűrted hát a hajón a szenvedést és megismerted agádat. Menj, teljesítsd újra a szolgálatodat!”
Ilyen gondossággal kell tehát eljárni. Mikor szükségessé válik fiúk felvétele az udvari zsoldosok állományába, igazságosan eljárva a régebbieket kell feljegyzésbe venni. Régente a fiúkat nem lehetett addig szolgálatba léptetni, amíg a padisah nem adott rá parancsot, s nem történhetett meg anélkül, hogy Isztambul agája feljegyzést készített volna. Akkoriban történt, mikor a vízvezetéket javították, hogy a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége meglátogatta az építkezést, és megparancsolta, hogy három [adzsemi] oglánt vegyenek fel az udvari hadsereg állományába. Ekkor [azonban] előlépett Szakka Mahmud, aki abban az időben Isztambul agája volt, s ezt mondta: „a rendelkezés padisahomat illeti meg. De ennél a három fiúnál két régebbi [R269b]is van. Ha ezek előlépnek, amazok meg maradnak, akkor jogtalanság | éri őket. Az igazságosság nem jut érvényre”. A világ padisahja erre így válaszolt: „lalám szava igaz. Ő a testület zárja, a kulcs viszont az enyém. Az állományba vételről én döntök. Ő tudja, ki a régi. A beléptetésük viszont az én dolgom!”, s azt a két fiút is besorozta zsoldosnak, ötre növelte [a felvettek számát]. Ezután alig tett meg néhány lépést a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége, amikor titkon elküldött egy kapudzsit, hogy tudja meg azoktól a fiúktól, valóban régebbiek-e a padisah kegyében részesült fiúknál azok, akiket Isztambul agája réginek mondott. Mivel az aga szava igaznak bizonyult, díszköpenyt küldött neki és ezt üzente: „azért kaptad, mert nem csaltál meg a szavaddal. Ha hazudtál volna, fejedet vettem volna!”
85A padisahok tehát abban az időben így szemmel tartották a világot. Mivel ilyen módon fáradoztak azon, hogy a világ rendjét hanyagság miatt sérelem ne érje, az odzsak agák is ekképpen buzgólkodtak. Abban az időben mind a janicsárok, mind az adzsemik elvégezték a szolgálatot, akárhová mentek. Most se a fiúk nincsenek jelen, se a meglévő adzsemi oglánok nem alkalmasak a szolgálatra. Legtöbbjük vagy kicsi, vagy nem valódi adzsemi (szaplama), vagy az elhaltak helyét foglalta el. Miféle szolgálat várható ezektől? Nincs köztük senki, aki az előírt úton került be és képes elvégezni a szolgálatot: határozottan a kevésnél is kevesebben vannak. Úgy, ahogy a mondás tartja: „ami ritka, az olyan, mintha nem is volna”. Ezután tehát a devsirme-fiúkon és a kuloglukon kívül senki mást nem szabad megtenni adzsemi oglánnak. Az aga csirakjait mindenestől meg kell szüntetni. A régi törvénynek megfelelően arra kell törekedni, hogy a hetvenkét hajó rendben működjön. A Kalafat jerinél lévő felszerelésre gondosan ügyelni kell, mert sok hajóskapitány van, aki a sehremintől felveszi a zsoldot, de nincs működőképes hajója. A világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének óriási vagyonát elprédálják, szolgálat meg nincs. Ha Isztambul agája becsületes lesz, vétesse használatba [a hajókat]. Ha bűnt követ el, akkor egyrészt el kell venni a vagyonát és el kell számoltatni, másrészt el kell bocsátani. És ha [Isztambul agája] becsületes lesz és eléri, hogy a fiúk ugyanúgy teljes létszámban a helyükön lesznek, [R270a]mint korábban, akkor meg kell | becsülni.
Előléptetéskor jajabég lesz belőle. Egy jó bégséget kell neki adni. Az adzsemi csorbadzsik janicsár jajabasivá vagy húsz akcse [zsold]dal szpáhivá lépnek elő. Vagy különleges megbecsülésként csauszok lesznek. Az [adzsemi] bas jajabasi – ha elég idős – jutalomból Rumélia agája lesz. Most ezeket törvényellenesen huszonöt akcséval korudzsunak nevezik ki. Ám még ezzel sem érik be, hanem egyik este azt mondva: „megtettük Rumélia agájának”, talált pénzként megkapja Rumélia agájának tisztét, de másnap már oturakot csinálnak belőle negyven akcséval. A [jelenlegi] anatóliai beglerbég a közelmúltban, mikor még aga volt, hatvan [akcséval] helyezett valakit oturak állományba. Ki vigyázna hát a padisah kincstárára? A magasztos Isten mielőbb adjon nekik méltányosságot!
Anatólia agájából előléptetéskor Isztambul agája lesz. A törvény nem írja elő, hogy bármelyik agát végleg kivonják [a szolgálatból]. Ha (Isztambul agája] megöregszik és [más] beosztásba kell helyezni, akkor jajabégséget adjanak neki, vagy a régebbi gyakorlatnak megfelelően nevezzék ki csausznak. Mostanában Isztambul agáját száz vagy nyolcvan akcse [illetménnyel oturak állományba helyezik. Ellentétes a törvénnyel. Rumélia és Anatólia agái közül a nekik tetsző személyt, anélkül, hogy Isztambul agájának tisztét betöltötte volna, nyolcvan akcséval szintén megteszik korudzsunak. Mindez ellentétes a törvénnyel.
A régi törvény szerint általában abból lett Isztambul agája, aki a bas jajabasi posztot töltötte be. De az is megengedett, ha az adzsemik bas jajabasija, valamelyik devedzsi vagy hászeki rukkol előre. Mostanában viszont az efendi hivatalában működő bas sagirdok törvényellenesen három sagirdot megtettek szekbánnak, noha kecsét viselő janicsárok voltak, ráadásul az egyiket mindjárt kinevezték Rumélia agájának. Ez különösen ellenkezik a törvénnyel. Az efféle szabálytalan dolgok vezetnek a tartományok tönkretételéhez és a hadsereg lázongásához. A testületre vonatkozó előírásokat 86tehát végre kell hajtani, hogy minden szabályt betartva a világ zavarait elfojtsák és elhárítsák.
Isztambul agáját az előírások szerint jajabégnek nevezik ki. A jajabégségek száma régtől fogva tizennégy. Ahogy fentebb elmondtuk, az volt a dolguk, hogy a jajákkal [R270b]hadjáratra mentek. Mikor a háborúból | visszatértek, megszüntették a zsoldjukat és a két akcse [hadjárati illetmény] helyett pusztákat és telkeket adományoztak nekik. A nevezett pijádék élére tizenkét béget neveztek ki. Mikor a hadjáratok szüneteltek, elvittek havonként ezer-ezer főt az állami hajóépítő műhelyekbe és ott dolgoztatták őket. Némelyektől, [akik távol maradtak,] a vagyoni helyzetüknek megfelelően váltságdíjat szedtek. Az ilyenek e váltságdíjjal rótták le a szolgálatukat. A hadjáratokon a szerehorok feladatát látták el. Belsőügyeikben szabadságot élveztek, senki nem avatkozott bele. Ám tennivalójuk bőven akadt. A területeiken beszedett büntetéspénzek [a jajabégeket] illették meg. Az elhaltak pusztáit a törvény szellemében a gyermekeiknek vagy a rokonaiknak adták el. Halálukig végezték ezeket a szolgálatokat.
Utóbb, a megboldogult Murád szultán hán őfelsége idejében a Rumbégoglu néven ismert Behrám pasa ezt a javaslatot tette [az állam vezetőinek]: „ültessétek timárokra és paraszti telkekre a pijádékat, és szüntessétek meg pijáde jogállásukat. A padisahnak évente tömérdek pénzt fogok befizetni, s olyan bégségeket adok a jajabégeknek, melyeknek jövedelme felér az eddigi bégségekével!” A bégek azonban nem egyeztek bele. Ekkor a nevezett Behrám pasa hívatta őket, s elmagyarázta nekik: „ez a megoldás nektek is előnyösebb. Hozzunk létre hetven-nyolcvan ezer akcsét jövedelmező müteferrika bégségeket. Miután ezek nem pijáde jogállást kapnak, megmenekültök a szolgálattól!” Ilyen módon megint tizennégy bégséget alakított ki, a megmaradt pijáde telkek adóját maga vette bérbe és ő igazgatta őket. Így jutott végromlásba az, ami addig virágzott. Miután müteferrika bégségek lettek, a hadjáratok alól mentesültek, ezért most mindegyik többet ér egy-egy beglerbégségnél. Szolgálat és hadkötelezettség nem terheli, s [gazdájának egyszerre] három-négy kinevezési irat van a birtokában. Akkor sem vonulnak be, ha a padisah részt vesz a hadjáraton. Nincs még egy olyan hivatal, mint a jajabégeké, akik nem szolgálnak a hadjáratokon, akik évente három-négy jük akcsét szednek be a timárjaikról és akik életfogytig birtokolják [a javadalmukat]. Amíg a pijádék elvégezték a szolgálatot, az állami hajóépítő műhelyek jó karban voltak. Ott voltak és szolgáltak az ágyúgolyók öntésénél, [R271a]a hajódokkok munkálatainál és a Tophánéban az ágyúk öntésénél. | Most némi pénz miatt nem maradt píjáde és az adóbérletek is tönkrementek. A [jaják] földjeinek egy része menszuhát timár, a fele pedig a jajabégségek ziámetje lett. A régi törvényt megváltoztatták és kiforgatták. Az említett bégségeket nagyon megkedvelték, hiszen az elbocsátás és a hadjárat ismeretlen náluk, a lovas szandzsákok [bégjeit] pedig sűrűn váltogatják. Ez a szekbán basikat is sújtotta, ezért azt hangoztatták, hogy „nem kell nekünk lovas szandzsák, mi is pijáde bégséget akarunk!” Erre aztán kitört a viszály [Isztambul agájával]. Ám hamarosan arra a belátásra jutottak, hogy ha Isztambul agája perlekedne velük, mondván: ;,nekünk pijáde szandzsák jár, nektek meg lovas szandzsák!”, akkor [inkább] megfelezik egymás között a [a bégségeket]. Egymás között megosztozva azzal vetettek véget a veszekedésnek, hogy a megüresedő bégségek felét ezek, másik felét amazok kapják, vagyis az egyik üresedést a szekbán basinak 87adják, a másikat meg Isztambul agája veheti át. Azt mondják, hogy a mondott pijáde [katonaság] a megboldogult Orhán Gázi idejében már megvolt, némelyek szerint viszont Gázi Murád hán idejében a biledzsiki kádi, Mevláná Halil gyűjtötte össze őket. Úgy illik hát, hogy a régi törvényeket tartsák tiszteletben, hiszen a [régi szultánok] törvényei szentséggel áthatva születtek meg. Ezeknek súlya van, végrehajtásuk szükséges.
Az adzsemi oglánok egyik bölükbasijából, aki az odák rangidőseinek élén áll, ascsi lesz. Rangban az adzsemi csausz áll felette. Nála eggyel feljebb áll az adzsemi kethüda. Az adzsemi oglánoknak ezek parancsolnak. Olyan föveget (kecse) viselnek, melyen nincs tollforgó-tartóés a fejre való részén hímzés (üszküf) helyett papír van. A szegélyén nincs díszítés. A papíron sincs minta. A minta helyén nemez van, hiszen a legjobb adzsemikből janicsár lesz; ezért az adzsemi oglánok fövegén a papír felel meg a hímzésnek. Miután janicsárok lesznek, ők is a fövegükre rajzolják azt a mintát, amit Aksemszeddin utóda alkotott meg és ami csak a janicsároknál van meg. Ez az oka annak, hogy [az adzsemik fejfedőjéről] ez hiányzik.
[R271b]| Az [adzsemi] kethüda előléptetéskor szekbán és zagardzsi lesz. Mostanában – anélkül, hogy a törvény előírná– adzsemi csorbadzsit csinálnak belőle. Ez törvényellenes. Zagardzsi és szekbán beosztáson kívül máshová nem szabad helyezni.
A kethüda tisztséget betöltő személy szintén idős és tapasztalt legyen, hogy ismerje és foglalkoztassa mind a hajón, mind az odákban tartózkodó fiúkat. A [kethüdát] nem szabad sűrűn letenni, mert ha az adzsemi oglánok kethüdája tisztességes és öreg, akkor az adzsemi jajabasik félnek tőle. Tudja, hogy melyik adzsemi oglán van a helyén, s melyik nem, ezért [a jajabasik] nem mernek felmentést adni a bölükjeikhez tartozó fiúknak. Ha nem jól végzi a dolgát, s bebizonyosodik, hogy hanyagul járt el, akkor fokozzák le janicsárráés a rangban utána következőt nevezzék ki kethüdának.
Az adzsemi jajabasik rendes feladatai a következők: ügyelnek a Kalafat jerire, üzemeltetik arájuk bízott hajókat, lemérik a tüzifát a divánnál. Az egyik csorbadzsi a divánnál minden nap megrendszabályozza a lovakat gondozó fiúkat, s elveri a veszekedőket. Egy másik csorbadzsi Eminönüben a tüzifát rakatja ki. Hordárokat jelöl ki [az adzsemik közül], nyilvántartást vezet a munkájukról és azonnal kifizeti a pénzüket. Egy másik csorbadzsi Szamakovba jár szögért. Ilyenfajta szolgálatot végeznek. Erről fentebb már beszéltünk. Mindeközben kötelesek igazságosan eljárni. Ha az említett szolgálatokban méltányosan viselkednek, meg kell becsülni őket. De ha valami kárt okoznak, el kell bocsátani, s még egyszer nem szabad a testületbe engedni őket.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages