MÁSODIK FEJEZET

Teljes szövegű keresés

24MÁSODIK FEJEZET
Először Bolajir meghódítójának, Szülejmán pasának idejében esett meg, hogy janicsár bajtársakat gyűjtöttek össze a hitetlenek gyerekeiből. [A pasa] tanácskozásra hívta Mevlána Kara Halilt, aki akkoriban Biledzsik kádija volt, s előadta, hogy a várak ellen a lovasokon túl gyalogosokra is szükség lenne; várak elfoglalására a lovasok alkalmatlanok, erősségek ostromlására a gyalogosok sokkal hasznosabbak. Lényegre törő elgondolását ily módon öntötte formába: „a törökök közül válasszunk ki fiatal, erős és ügyes legényeket, és adjuk őket a győzelmes szpáhik mellé”. E kiváló gondolat [megvalósításával] [34a]megbízta Mevlána Kara Halih, a nevezett pedig a szolgálatban | tökéletes és hibátlan tisztességgel állt helyt és gondos igyekezetet fejtett ki, és fiatal hősöket, a harcban oroszlánként küzdő vitézeket szedett össze. Két-két oszmáni zsoldot állapítottak meg nekik, ami egy negyed törvényes dirhemnek felel meg. Mikor leteltek a győzelmes harcok napjai és hazatértek, akkor a napi illetményük folyósítását megszüntették, és mindnyájan otthon művelték a földjüket, a rendkívüli állami adók alól mentességet élvezve. Vezetésükre tizedeseket és századosokat (onbasi, jüzbasi) neveztek ki, s az [alakulatuk] pijáde néven lett ismert.
A magasrangú sah azonban [hamarosan] tudomást szerzett arról, hogy bevonuláskor többen jönnek és a győzedelmes hadjáratokon zavarognak és becstelen dolgokat követnek el; ezért tanácsot tartott az államférfiakkal. A Hadzsi Bektas pasa nevű vezír tanácsára ehhez a megoldáshoz folyamodtak: a hitetlenek gyermekeiből alkalmas, bátor harcosokat választanak ki, s megtisztelik őket az iszlám szentségével, hogy a hit és a világ megszerzésének és a pogány várak meghódításának eszközei legyenek. Megbeszélték a dolgot az akkori hittudósokkal és kegyes férfiakkal is. Embereket küldtek a tartományok kádijaihoz, összegyűjtöttek ezer főt a hitetlenek gyermekei közül, [34b]és hivatásukká tették a [hit terjesztésének] segítését | és támogatását. Két-két akcse értékben zsoldot rendeltek nekik. Az akkoriban jövőbelátóés csodatévő képességeiről híres, Hadzsi Bektas-i Velitől származó Timurtas apóés a Mevlána őfelségének nemzetségéből való Emirsah efendi közreműködésével kialakították a janicsárok fejfedőjét és rájuk adták. S mivel nemezből (kecse) készítették, kecsének nevezték el; s minthogy a fejükön viselték, fövegnek (börk) [is] mondták. A nevük pedig janicsár lett.
A bajtársak által hordott fejfedő Mevlána őfelségének viselete nyomán készült. A hátulján lógó gyapjúlebernyeg Hadzsi Bektas-i Veli őfelségének ruhaujját mintázza. [Mikor] előírták [a kettő egyidejű] viselését, imádkoztak és hálát adtak [az Istennek]. Mert amíg Emirsah efendi nem adta rájuk a Mevlána őfelsége viseletét [utánzó föveget], addig a Timurtas apó köpenyének ujját [formázó sapkát] hordták a fejükön, ami nem keltett jó benyomást. Mivel az említett katonák új szolgák voltak, elnevezték őket új seregnek (jeni cseri).
Az említett köpönyeg ujját legelőször Hadzsi Bektas-i Veli öltötte magára. Midőn Mevlána őfelségének atyja, a hittudósok fejedelme Rum országába jővén az úton meglátta, 25hogy [Hadzsi Bektas] szent lábát felsértette egy kő, levágta a köpönyege ujját, s [35a]átadta neki e szavakkal: „csavard a lábadra!” | Ő azonban nem tartotta helyesnek, hogy a lábára tekerje, hanem ereklyeként a fejére tette. Emiatt vezette be Timurtas apó a janicsároknál is a ruhaujj[-szerű föveg] viseletét. Ez a sereg olyan fejfedőben jár, amilyet Hadzsi Bektas-i Veli hordott. Oszmán Gázi, aki az Oszmán-ház nagy őse, ugyanezt viselte, amikor felövezték neki a kardot. Hadzsi Bektas azonban még azelőtt meghalt, hogy janicsárokat gyűjtöttek volna össze. Ez okból a fia, Timurtas apó vezette be a janicsároknál a nevezett viseletet, Orhán Gázi fia, Murád szultánidejében, és ő adta nekik a janicsár nevet. És ezen a néven váltak ismertté. A szóban forgó viseletből ma a csorbadzsik által hordott egyenes föveg van meg. Ezt hordta Gázi Szülejmán pasa őfelsége is; a mennyekbe jutott sahnak, Gázi Murád szultánnak idejében terjedt el és vált ismertté. Drága aranyhímzéssel díszítve a szultánok és a nagy méltóságok viselete lett. Egyes hadjáratokon az oszmán-házi sahok ezt az üszküföt szultáni koronaként használták. Ma a janicsár jajabasik hordják.
[35b]A nevezett csoportot pedig a hitetlenek gyerekeiből összegyűjtötték, | és minden száz főhöz kineveztek valakit elöljárónak. Mivel ő a vezetőjük (bas), elnevezték jajabasinak. Ezeknek a jajabasiknak huszonnégy-huszonnégy akcse zsoldot állapítottak meg. A szekbán basit kinevezték agának. Nevüket beírták egy defterbe, s föléjük állítottak egy írnokot, akit elneveztek janicsár kátibnak. A szóban forgó janicsárok mind a mai napig valóban nagy ügyességről tettek tanúbizonyságot a győzedelmes hadjáratokon, és sokszor kiérdemelték az oszmán-házi sahok kegyeit.
Miután az Oszmán-ház megalkotta a janicsárságot, a pijáde katonaságnak illetmény fejében pusztákat adományozott, hogy a hadjáratból való visszatérés után földműveléssel foglalkozzanak, és a rendkívüli és a hagyományos adók alól mentesüljenek. Ugyanezen a módon egy másik török alakulat lovasként vett részt a hadjáratokon, akiket a hitharcosok népének segítőjéül rendeltek ki. Ők is saját területet és saját pusztákat kaptak, és müszellemeknek nevezték el őket. Parancsnoknak föléjük is bölükbasikat állítottak és [saját] uandzsákbégeket kaptak.
[36a]A janicsárok [száma] fokozatosan növekedett. Hadzsi Bektas-i Veli és Mevlána őfelsége segedelmével minden hadjáraton nagy győzelmet arattak. A fövegükön lyukat vágtak és darutollat tűztek bele. Később valamelyikük ezüstből kisebb tollforgót szerkesztett és rászegecselte a sapkája elülső részére. Mikor ezt a többiek meglátták, aki tehette, még nagyobbat készített. Az ellenség elijesztésére jókora tollforgókat csináltattak, s mint ahogy ma is, jünlüknek nevezték. Némely idősebb bajtárs, aki a hitharcok során vagyonra tett szert, aranyból és ezüstből akart üszküföt készíttetni; az egyik misztikus szent tanácsára a [dervisek] fejdíszének mintájára csináltatták meg. Mikor azután ezt a fejfedőjükre erősítették, annyira elterjedt a híre, hogy az ellenség valóban félni kezdett tőle.
Így tehát a mondott janicsárok viseletét három szent nemes fejfedőjéből alakították ki. Az említett föveget ereklyeként maga Gázi Murád szultán és Gázi Szülejmán pasa is szívesen hordta. Így hát a nevezett janicsárok testületére a szentek és a gázi [36b]padisahok szentséges áldása | szállott. Törvényeiket is ők hozták. A napnál világosabb, hogy azóta mennyi vitézségről és hősiességről tettek tanúbizonyságot a lefolyt hadjáratokon. A kaszárnyákban és más helyeken a nevezett alakulat törvényei és szabályai azokat az előírásokat követik, amik szerint Hadzsi Bektas-i Veli követői élnek.
26Ennek megtelelően maradjanak nőtlenek, ne növesszék meg a szakállukat, míg csak erősen meg nem öregszenek. A padisah azért vezette be ennél az alakulatnál a saját fejfedője viseletét, mert az uralkodót szolgálják szívvel-lélekkel. A jajabasiktól való megkülönböztetés végett [a föveg] hátsó részére könnyű gyapjúszövetből (tiftik) egy ferde lebernyeget tétetett. A csorbadzsik fövege egyenes, a janicsároké hátra hajló. Annak a söprű formájú tollforgónak az eredete, amit a csorbadzsik viselnek a sapkájukon, a következő. Jildirim Bajezid hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelségének idejében a karamáni fejedelem árulást követett el. Ezért ellene vonult és elfoglalta [az országát]. Eközben néhány csorbadzsi elment, hogy meglátogassa Hadzsi Bektas-i Veli – szentelje meg Allah! – őfelségének szent sírhelyét. A látogatás [37a]idején egy nyaláb | strucctollból seprűt készítettek és azzal az áldott sírhelyet kitakarították. Az egyik csorbadzsi fogta ezt a seprűt és ereklyeként a fejére tűzte. Olyan díszes lett tőle, hogy a többi csorbadzsi is hozatott olyan tollat, s annak a seprűnek a mintájára összekötözték és ráerősítették az üszküfjeikre. Attól fogva mind a mai napig viselik. A mögéje szúrt darutollat régóta [hordják]. Kezdetben csupán a hitharcok idején tűztek fel egy-egy szálat. De hogy az az egy szál el ne törjön vagy el ne fonnyadjon, s a díszességét is fokozzák, hat vagy hét darutollat kötöztek össze és azt tették fel. A hitharcok, a felvonulások és a diván idején hordják. A kócsagtollas tollforgó utóbb született meg, Szelim szultán hánnak, a két szent város meghódítójának idejében. Az iráni hadjáraton kócsagtoll került a kezébe, s törvénybe tette, hogy a darutollhoz hasonlóan kötözzenek össze [ilyeneket is], és az odzsak agák ezt hordják, hogy megkülönböztethessék őket a jajabasiktól.
A nevezett alakulat tehát az Oszmán-ház karja és szárnya lett. Ez okból a testület [37b]fenntartásában, | törvényeinek és szabályainak végrehajtásában az Oszmán-ház uralkodói [személyesen] buzgólkodtak, hogy szükség esetén ne fordítsanak hátat, hanem a vallás és a birodalom érdekében testüket-lelküket feláldozzák.
A nevezett alakulat tagjait, ha devsirméből valók, még adzsemi korukban megvizsgálják. Ha kuloglu volna, előhívják az apja odájának bajtársait és megkérdezik tőlük, valódi kuloglu-e. Törvénybe hozták, hogy ezeket a fiúkat az első [odától] az utolsóig az [odák] sorrendje szerint kell szétosztani. Ne egyszerre osszák szét őket, nehogy az egyikbe sokat, a másikba keveset küldjenek. Mikor egyidejűleg minden odába beosztottak annyi főt, amennyi abba kell, az számít közülük régebbinek, amelyik először ér abba az odába.
A nekik rendelt odák közül legelőször az edirneiek épültek fel. A szpáhiknak nem csináltak odát, az csak a janicsároknak van. A janicsároknak ugyanis a nőtlenség a törvényük, s a nőtleneknek hely kell, ahol elélhetnek. Ezért épültek odák a janicsároknak. A maga helyén majd részletesen szólunk róla.
[38a]Mikor egyszerre felvesznek három-négy főt egy oda | állományába és odaküldik őket, a gyorsabb lábúérkezik meg először. [Ezzel] ő régebbinek számít a többinél. Aki pedig fut és az oda középső szofájához érve látja, hogy egy másik bajtárs előbbre tart nála, rögtön elhajítja a fejfedőjét. Ha a fejfedő előbb ér be, annak gazdája számít régebbinek. De ha akkor dobja el, mikor már bent van a szofában, akkor nem érvényes. Ez a törvényük. Ilyen módon állapítják meg a sorrendet és foglalnak helyet. Mikor ezek az odába érkeznek, a rangjuk szerint ülnek és állnak. Az elöljárójukat odabasinak hívják, aki mindnyájuknál régebbi. De nőtlennek kell lennie, nem lehet házas. 27A törvény ugyanis nem engedi meg a janicsárok házasodását, csak utóbb honosították meg [ezt a szokást]. Szelim szultán hán őfelsége idejében [történt], hogy őfelsége szolgájának, Junusz pasa másodvezírnek a testvére janicsár volt, s mivel megöregedett és alkalmatlanná vált a szolgálatra, elment a nevezett pasához. Arra próbálta rávenni, hogy kérjen engedélyt a padisahtól, hogy gyermekek nemzésére megházasodhasson. Az dühösen ezt mondta: „azt akarod, hogy kidobjanak a kulok közül?” Csak nagy unszolásra és rábeszélésre egyezett bele. Azonkívül, hogy igen öreg és rokkant volt, csupán azért kapott nagy nehezen engedélyt a házasodásra, mert testvére [38b]volt egy vezírnek, | aki közbenjárt érte és elintézte, hogy az agái kérvényezzék. Azóta törvénnyé vált. Tehát ha idős janicsárok házasodni kívánnak, a törvény nem teszi lehetővé, hogy a padisahnak való bejelentés nélkül megtegyék. Az öregeken és a rokkantakon kívül senki más nem házasodhat. De ha a jelenlegi helyzet szerint még az adzsemi oglánok is megnősülhetnek, akkor a janicsárok testületét nem lehet megújítani. Most ugyanis rögtön engedélyt kapnak, ha a csorbadzsinak egy arany imaszőnyeg-díjat, az odabasinak meg egy öltözet ruhát és egy inget adnak. Éretlen ifjoncok házasodnak, s az odákban kevés a nőtlen. A törvény nem engedi meg, hogy nős ember odabasi legyen, mert az előírásokat nem tartotta be. Emiatt nem lehet. S mivel [mégis] éretlen legénykék lettek odabasik, hogyan lennének képesek az odájukhoz tartozó bajtársakat megrendszabályozni? És miképpen figyelmeztetik őket? Ez is olyan újítás, aminek útját kell állni.
Az odabasi után következő személyt vekilhardzsnak nevezik. Ő tartja magánál az egész alakulat élelmezésére szolgáló pénzt. Péntek este ő gyűjti össze a pénzt az alakulat [39a]költségeire, s ő adja ki azt, ami szükséges. Vekilhardzsnak | nevezik. Ő tartja magánál a pénzesládikót.
A [rangban] alatta álló személyt müteferrikának hívják, az őutána következőt orta müteferrikának, az őutána következőt kücsük müteferrikának. Müteferrikának pedig azért mondják, mert az összes szolgálat alól mentesül, és az új bajtársak közül az egyik neki szolgál. Az alacsonyabb rangúak is tartanak szolgálókat, [a számuk] azonban nem haladhatja meg a hármat.
Aki az adzsemik között egy akcse illetményt kapott, az három akcséval lép a janicsárok közé. A másfél és két és fél [akcsésok] szintén három akcséval lesznek janicsárok. Ezért nem lehetne az adzsemik között olyan, aki két és fél [akcsé]nál többet kap. Ha ugyanis a zsoldja meghaladja a hármat, akkor a janicsárok között nem szolgálhat három akcséval. Manapság viszont az adzsemi oglánok többsége hét-nyolc [akcse zsoldot] húz. Aki nyolcat kap, ugyanúgy nyolc akcséval kerül a janicsárok állományába. A janicsár illetmény maga sem több nyolc [akcsénál], így még adzsemiként elérte a legmagasabb zsoldot. Mivel így nem jár neki a fél [akcsés emelés], miért szolgáljon? Szükséges tehát, hogy ha valaki az adzsemik között nyolc akcsét húzna, azt a janicsárok [39b]között megtegyék karakullukcsinak, | és a hagyományoknak megfelelően dolgoztassák, hogy megtanulja a törvényeket és hozzászokjon a nehézségekhez. Aki az adzsemik között három akcsés volt, három és féllel lép be; a három és feles néggyel lép be, a négyes pedig négy és féllel. Ily módon növelik meg fél akcséval [a zsoldjukat].
Az újonnan bekerült sora az, hogy karakullukcsi lesz. A karakullukcsi szolgálata abból áll, hogy letörölgeti és kisöpri az odákat, megtörli az odába érkező vendégek 28és szomszédok papucsát, elmossa az ételes edényeket, felhasogatja az oda tüzifáját, meggyújtja az odában a mécseseket, megveszi és elhozza a vásárból azt, amire szükség van. Néhány odában, amelyben magasabb a legénység létszáma, két karakullukcsi van. Sőt, az elsőben és az ötödikben, a kethüda bég és a bas csausz odájában hét-nyolcszáz fő van, ezért négy-öt karakullukcsit tartanak. Az ascsi bajtárs felügyel rájuk. Az ascsi szolgálata már állami hivatal. Amelyik: a legrégibb e négy-öt karakullukcsi közül, az lesz ascsi. A [rangban] alatta állót „vásárra menő”-nek (pazara giden), az utána következőt „papucsos”-nak (pabuddzsi), az eggyel lejjebb lévőt „lámpagyújtogató”-nak (kandildzsi) nevezik. Ezek ilyen módon válnak ascsivá. De a többi helyen [40a]| egy karakullukcsi van, mert a legénység létszáma kicsi. Minden szolgálatot az végez el. Rangban az ascsi áll felette, aki a bajtársak ételét főzi.
A nevezett újoncok közül egy-két bajtársat a csorbadzsik mellé adnak, s lovászként és hászekiként szolgálnak. Ezt is karakullukcsi szolgálatnak tekintik. Mikor az odáikban szét kell osztani a fél akcsés zsoldemelést, az egyiket annak adják, aki az oda szolgálatában áll, a másikat meg annak, aki a csorbadzsi hivatalánál tartózkodik. Ezek egyenrangú szolgálatnak számítanak. Nincs becsülete annak, aki a janicsárok közé lép és nem végzi el ezeket a munkákat. A törvény nem engedi meg, hogy az ilyen bölükbasi lehessen. Kivéve akkor, ha belépése után ellátja ezeket a feladatokat az odában.
Mostanában többnyire nem tesznek eleget e kötelezettségeknek. A janicsárok közé lépők legnagyobb része az előkelők házaiban sündörög, az odába be sem jön. Vesztegetéssel a legmagasabb zsoldot érik el, s mikor ezt kapván már rangidősnek számítanak, akkor jönnek az odába. Ráadásul odabasik lesznek. Az efféle személyek se a törvényt nem tartják be, se a szolgálatot nem látják el. A teendő tehát a következő: az efféle személyeket a fent említett módon karakullukcsiként kell dolgoztatni, s miután [40b]mindenfajta szolgálatot megtapasztaltak, | müterferrika posztot kell adni nekik, hogy ha egészen az odabasi beosztásig jutnak el, szavaiknak hitele legyen és ne nevezzék őket csalónak. A törvény úgy rendelkezik, hogy ha egy bajtárs a törvénynek megfelelően mindezen szolgálatot elvégezte, akkor vegyen egy birkát a bajtársak megvendégelésére, és a húsát akassza ki a középső szofában. Aznap éjjel megsütik és megeszik a birkát. Annak a bajtársnak pedig ima és áldás közepette engedélyt adnak arra, hogy egyszerű izzadságfogó sapkára turbánt csavarjon [a fejére]. Akkor is birkát akasztanak ki, amikor sok évi szolgálat és meglett koruk elérése után [engedélyt kapnak] szakálluk megnövesztésére. Ez a törvény. S miután ily módon sok évet leszolgáltak és megöregedtek, a törvény szerint addig nincs joguk az orta szofába bemenni és leülni, amíg nem akasztottak ki oda egy birkát, hogy [ennek fejében] együtt ehessenek az odabasival, egyéb munkát végezhessenek, és rangjuk szerint helyet foglalhassanak a bajtársak között.
Valamennyi bajtársnak az odabasi parancsol. Mikor azonban nős és öreg bajtársat kell megfegyelmeznie, [a következőképpen jár el]. Azokat, akik a jajabasik odáiban a rangidősek, oda kethüdának nevezik. A [rangban] alatta állónak bas bölükbasi a neve. [41a]Az utána | következőt kücsük bölükbasinak hívják. Fejükön kukát viselnek. Ez a kuka éppen olyan, mint a csorbadzsik fövege (kecse), de fejre való része nem hímzett, s nincs rajta tollforgó. Hátulján darutoll van. [Az odabasi] kikéri ezeknek a véleményét és úgy fenyíti meg az öreg és nős janicsárt. Azért fegyelmezik a kethüda és 29a bölükbasi közreműködésével, mert [az illető janicsár] öregebb és régibb az odabasinál. Ez a törvény. Az aga bölüköket azonban később alakították ki, s ezekben nincsenek kethüdák. Ezeknél is így rendszabályozzák meg a nősöket. E bajtársak megfenyítésére este, a középső szofában kerül sor, az idős janicsár bajtársak részvételével. A törvény úgy szól, hogy az ascsinak egy vétkét eltitkolják. Elsőként őérkezik a büntetésvégrehajtásra, vagy pedig mindjárt kifogást emel valamelyik vétkessel szemben, és hasra fekteti. A régi [bajtársak] ismét véleményt nyilvánítanak, és ezután [az ascsi] elveri a bűnöst. Aki nagy bűnt követett el, arra nyolcvan botot mérnek. Ez a törvény, ami nem engedi meg, hogy többet húzzanak rá. A törvény úgy szól, hogy helyzete és bűne szerint legfeljebb nyolcvan botot verjenek rá. A törvény azt sem engedi meg, [41b]hogy felemelt karral üssék; csak könyékig emelt | bottal szabad. Némelyiket lekapják ugyan a lábáról, de verés nélkül felállítják, és [csak] figyelmeztetésben részesítik. Azoknak a megbotozására, akik a nevezettek közül nagy bűnt követtek el, egy csausz érkezik. Kivizsgálja az ügyüket, és vagy az odabasival fenyítteti meg, vagy maga veri el őket. A törvény mindkettőt megengedi. De ahhoz, hogy valakit a csausz verjen meg, nagy bűn szükségeltetik. A törvény nem teszi lehetővé, hogy a csausz mindenféle apró-cseprő vétek miatt kijöjjön. A nevezett janicsárok testületében a kethüda bég és a bas csausz odájába nem léphet be csausz [ilyen céllal]. A többi odába eljár. Ez a törvény.
A janicsár bajtársaknak két fekete övet kell felcsatolniuk. Sűrű pamutszövetből (dimi) készült hosszú nadrágot (csagsir), arra meg posztó térdnadrágot vegyenek fel, s térdszalaggal rögzítsék. A törvény nem engedi meg, hogy – mint jelenleg is teszik – rövid szpáhi dolmányt viseljenek, s azt a mostani újítást sem teszi lehetővé, hogy jókora varszak-tőrt hordjanak. Olyan újítás ez, amit meg kell tiltani. De a szokás megengedi, hogy régifajta kést maguknál tartsanak. A janicsárnak mindenképpen puskát kell venni, mert a kincstári puskától férfiasság nem várható.
Az odabasik tehát a bajtársakat helyes cselekedetekre ösztökéljék, és ne hagyják, [42a]hogy kevés pénzüket borra költsék. Az odabasi | gondoskodjon arról, hogy eljárjanak istentiszteletre. Ő maga is erényes legyen.
A hizmetkár bajtársak keljenek korán, végezzék el a rituális mosakodást és húzzák fel a nadrágjukat, mielőtt még az odabasi és az idős bajtársak felkelnének. Mert ébredésük után meztelen lábakkal járkálni előttük – török szokás.
Mikor [az aga] divánjába mennek, minden oda odabasijának a legénységével együtt megvan a maga helye, ahonnan üdvözli az agát. A vonulás és a megérkezés idején nem sorakoznak fel egymás köszöntésére. Ha a nősök között van olyan szegény [bajtárs], aki a divánülő odabasinál régebbi, akkor ő az odabasi felett áll. Ez a törvény. Miután felvonultak a divánhoz és megérkeztek az aga hivatalához, az odabasik, az aga bölük [basik], a bejtülmáldzsi és az aszesz basi mind ott áll, hogy a vitás ügyeket meghallgassa. Ha van panaszos vagy kérelmező, a kethüda bég, a bas csausz és a kethüda jeri elé tárja a helyzetét, s eldöntik, hogy a vallási törvényszékhez kell-e utalni, vagy ott helyben kivizsgálják. Hogy ekkor az aszesz basi is jelen van, annak oka az, hogy itt határoznak arról, kezébe adják-e a gyilkosokat és a tolvajokat. A bölükbasik pedig [42b]azért | vesznek részt, mert néhány komoly ügyben megesik, hogy [az érintettek] ellenzik az agának szolgáló brokátövesek [közreműködését] és azt kérik, hogy a csorbadzsi vizsgálja ki az ügyet. Ezért jelennek meg [a divánban]. A jajabasik azért maradnak 30távol, mert ők agák, s nem vesznek részt ilyenfajta dologban. Ha az odáikhoz tartozó bajtársak közül valamelyik panasszal élne, az odabasik szólítják ki, mert ők úgyis jelen vannak. Ha e bajtársak közül bárki előterjeszt egy ügyet, az összes bölük valamennyi odabasiját megidézik. Ez a törvény.
Az aga hivatalánál tartózkodó valamennyi kullukcsi a janicsárok közül való, s szintén janicsár az összes kézműves, aki a műhelyekben dolgozik. Isten segedelmével majd a maga helyén ejtünk szót róluk.
A törvény úgy rendelkezik, hogy ha az említett aga hivatalánál a gyűlés már feloszlott, s a kethüda bég távol van, akkor a kethüda jeri és a bas csausz vizsgálja ki az ügyeket. Erről is beszélünk majd a maga helyén.
Mikor a mondott janicsárok állományba kerülnek, düzen [néven] két aranyat kapnak. Ezt a pénzt befektetik, s hadjáratok idején ebből vesznek málháslovakat. Mikor a háborúból visszatérnek, megint eladják a lovakat, s az értük kapott pénzt újra kiadják [43a]kamatra. Ha veszteségük van, ebből | fizetik ki. Ha az odában valamelyik bajtárs kér ebből a pénzből, tíz százalékos kamatra adnak neki. Ez a törvény.
Egykor a janicsárság nem volt olyan szedett-vedelt népség, mint manapság. A düzen[-pénzük] teljes volt. Bárhová mentek, diadalt és győzelmet arattak. Jelenleg a legtöbb oda düzen[-pénze] vagy a hitetlenek zsákmánya lett, vagy elfogyott. Mivel az odákban a legénység létszáma leapadt, elszegényedtek és düzen nélkül maradtak. A régi törvény úgy rendelkezik, hogy ha nincs düzen[-pénzük], a kincstár ad egy málháslovat minden tíz főre, hogy azon szállítsák a bajtársak iszákját és köpenyét. Korábban a legjobb lovak ezer akcséba kerültek, ezért most is ezer akcsét adnak rá. Mivel jelenleg a düzen[-pénzt] szétzilálták, a bajtársaktól évente törvényellenesen két aranyat szednek be, s a málháslovakat kétszeres áron adják el egy-egy bajtársnak. Három év alatt is alig tudják kifizetni a zsoldjukból. Ez is olyan újítás, amit meg kell szüntetni. A régi törvényt kell végrehajtani. Csak a szükséges mértékben kell a düzen[-pénzből] hiányzóösszegeket beszedni. Ennek a düzen-pénznek a kezelője az odabasi, a bajtársak pedig az ellenőrök.
Mikor a bajtársak Isztambulban tartózkodnak, az élelmezési pénzüket minden [43b]héten | pénteken este gyűjtik össze. Ezért a vétkeseket más estéken fenyítik meg. Péntek este nem kerülhet rá sor, mert a pénteki nap szentségét és az élelmezési pénz begyűjtését tiszteletben tartják. Élelmezési pénz gyanánt hetente egyszer tíz akcsét szednek be; ám ha az eleség ára felmegy, akkor ebből nem futja, ezért néhány jótevő bajtárs tíz-tizenöt ezer akcsés alapítványt tett, hogy az élelmezési pénzhez hozzájáruljon. Mások mécseshez való olajra, tüzifára, kenyérre, némelyek pedig a szent ramazáni ételekre fektettek pénzt alapítványba. Ebből adnak [kölcsönt] a kérelmező bajtársaknak, s a szent törvény kamatelőírásai szerint tíz akcse után egy akcse kamatot vesznek, hogy abból az alapítványi feltételek szerint eleséget vásároljanak és a bajtársak élelmezéséhez hozzásegítsenek. A bajtársak ma is végrendelkeznek és alapítványokat tesznek. A mondott alapítványok gondnoka az odabasi, a bajtársak pedig felügyeletet gyakorolnak. Ha ezek az alapítványok nem lettek volna, a bajtársak nyomorúságos helyzetbe kerültek volna. Ha valmelyik odabasi megválik a tisztségétől, [44a]a bajtársak elszámoltatják. Ezért nem merülnek ki az alapítványaik. Van néhány oda | – így a hászekik, a turnadzsik, a szamszondzsi basi, a zagardzsi basi és a szekbánok [odái] – amelyek kenyér[-ellátmányt] kapnak. [Valójában] az agarak etetésére kapják, 31s a maradékkal érik be. Mivel a kenyerük ingyen van, kevés élelmezési pénzt szednek be tőlük. Az ilyen odákhoz tartozó bajtársak nem sok élelmezési pénzt fizetnek. A janicsároknál azonban a szekbán név némileg lealacsonyító, mivel nem túl sok ember jutott előre közülük. Ezért így szólják meg azt, aki a szekbánok közé kerül: „ettél sót és kenyeret, ne sajnáld hát, hogy a szekbánokhoz kerültél!” Ez a tréfa régtől fogva járja.
Az említett alapítványokból tehát egy akcsét sem vesztenek el. S ha meghal valaki közülük, akinek pénze van az alapítványban, és kiskorú fiú marad utána, annak a hagyatékát pénzzé teszik, s az elszámolást tartalmazó deftert az efendi hivatalában egy ládába zárják. Amíg a [gyermek] felnő, kamatot szednek a pénz után. Biztosítják az árva ellátását, és megszaporítják a pénzét. Amikor aztán felserdül, kiszámítják, hogy mekkora volt az alapösszeg és mennyi kamat jött be, s kifizetik neki. Ezek fölött az alapítványok fölött ugyanis valamennyi bajtárs felügyeletet gyakorol. Minden, tisztségétől [44b]megváló odabasit számadásra köteleznek. Bárhol van a pénz, elküldenek érte egy embert. Ha meghal valaki és nincs gyermeke, akkor a bejtülmáltól kihívnak egy bajtársat, vele közösen eladják a hagyatékot, és az érte kapott pénzt behozzák. De ha van utóda, akkor nincs szükség a bejtülmál emberére, a saját bajtársai is elegendőek [a hagyaték elrendezésére]. Nem törvény szerint való bajtársat küldeni akkor sem, ha a gyermek leány, vagy serdületlen volna.
Minden odában van árvasági illetmény. Az olyan [árvák] számára, akik nem kérik [a hagyaték hasznosítását és az abból származó] kamatot, mert az apjuk gazdag volt és nincs szükségük ellátásra, az aga hivatalában elhelyeznek egy kara szanduknak nevezett ládát. Abba rakják [a pénzüket]. Mikor felserdülnek, felveszik és a bejtülmál defterébe bejegyzik a kifizetést (reszid ederler).
Manapság itt is szabadrablást folytatnak. A kincstárt illető pénz négy-öt kézen is keresztülmegy. A magasztos Isten adjon méltányosságot! Ezeket a törvényeket mindenképpen be kell tartani.
Mikor a hadjárat céljára élelmezési pénzt kell előteremteni, mindenkitől egyöntetűen két aranyat vesznek el, akár részt vesz a hadjáraton, akár nem, s a [szokásos] élelmezési pénzt is összeadják. Mivel emiatt a hadjáratból távol maradóktól is beszedik az élelmezési pénzt, általában elegendőnek bizonyul. A korudzsuktól és az oturakoktól [45a]azonban nem szedik be. Ők | nem tartoznak a hadjárati néphez.
A janicsárok zsoldja nem haladhatja meg a nyolc [akcsét], kivéve a korudzsukét. De ez sem törvény szerint való, csak utóbb vezették be. Mikor a boldogságos, a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége trónra lép, akkor annak, aki nyolc [akcsénál] több [zsoldot] húz, három ezer akcse baksissal együtt egy akcse zsoldemelést adnak. Ily módon kilenc [akcsés] lesz, a [többiek] meg három, négy, öt, hat és hét [akcsésok]. A hét és a hét és fél [akcsésból] nyolc [akcsés] lesz. Ez a törvény. A janicsároknak hosszú ideig egy-két akcsét szoktak adni. Mivel azonban a tartományokban szárazság ütötte fel a fejét, törvényt hoztak arról, hogy három akcse legyen [az illetményük]. Az odákban szokásos zsoldemelés háromféle lehet. Az egyiket mukarrernek nevezik, amit az odák rendelkezésére bocsátanak. A másikat mahlulnak mondják; [ez azt jelenti], hogy az elhalt bajtársak hét [akcsén] felüli zsold[részét] osztják szét. Ezt nevezik mahlulnak. A harmadik az inam; ezt az aga adja, úgy, hogy jelentést tesz róla az uralkodónak.
32Az aga bölükökben a mukarrer egy akcse, bár kezdetben fél akcsét tett ki. Később emelték egy akcséra. A jajabasik [odáiban] ugyanígy egy akcse. A mukarrert három [45b]havonta egyszer adják, | a mahlult pedig aszerint, ahogy adódik. Egyik felét a csorbadzsi szolgálatában állónak, másik felét az oda szolgálatában állónak adják. Ez a törvény. De ha az aga bölükökben adódik mahlul, felét az aga osztja szét, felét meg a saját odája, mert ezeket a bölüköket az aga számára alakították ki. A janicsár aga három havonta harminc és fél akcse [zsoldemelési kerettel] rendelkezik, és ennyit oszt szét. A szekbán basinak tizenkét akcse mukarrerje van, amit szétoszthat. De a törvény előírja, hogy mindezt a szekbánoknak kell adnia. Ez az ő saját mukarrerjük. A szekbánoknál harmincnégy bölük van, s a nekik járó zsoldemelés fél-fél akcsét tesz ki. A szolgák (hizmetkár) között osztják szét. A kethüda bég tíz akcse, a janicsár kátib tíz akcse, a bas csausz öt akcse, a mukábeledzsi tíz akcse, az orta csausz három akcse, a kücsük csausz két akcse, a kethüda jeri négy akcse, a muhzir aga három akcse, a zagardzsi basi három akcse, a szamszondzsi basi három akcse, a turnadzsi basi [46a]két akcse, a hászekik | egy-gy akcse, a zenberekcsi basi és a talimhánedzsi basi egy-egy akcse, az aga hivatalának bas sagirdja két akcse, a többi halife pedig összesen két akcse mukarrer felett rendelkezik. Az utóbbiak azonban nem régóta vannak. E halifék [posztját] és a mukarrer [feletti jogkörüket] Szülejmán szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelsége idejében újonnan teremtették meg. Az efendi hivatalának bas sagirdja három akcséval, a többi halife [együttesen] nyolc akcséval rendelkezik. Ezek régiek.
Konstantinápoly meghódítójának, Mehmed szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelségének szent apja, Murád szultán hán idejében történt [annak elrendelése], hogy a janicsár bajtársaknak posztót adjanak. A szaloniki zsidóknak megparancsolta, hogy a janicsár bajtársak köpenyéhez hét-hét rőf (endáze) posztót szőjenek. Felépíttette a Szalonikiben lévő posztóraktárat. Mikor elkészült, egy jajabasit nevezett ki a vezetésére, s jágmurlukra hat ezer főnek kegyeskedett posztót adományozni. Ma is adják ezt. A köpenyek bélésére pamutszövetet [adományozott, továbbá hét-hét rőf bélésszövetet, hogy a fejükre csavarják]. Tizenegy-tizenegy [46b]akcse jaka-pénzt is kiutalt számukra. Ez a törvényük. Később | a legénység létszámának növekedésével a szaloniki mukátaa már nem tudta kielégíteni az igényeket, s pénzen más helyekről is rendeltek és küldettek [posztót]. Mehmed szultán hán őfelsége utóbb az adzsemi oglánoknak is adományozott [posztót]. Az apjuk [halála után] árván maradt kulogluknak fodlát, hat rőf posztót és három havonta tizenöt akcse [illetményt] állapítottak meg. Ezt a törvényt Szülejmán szultán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelsége hozta.
Megengedett, hogy az említett posztóra szánt pénzen a bazárban minden janicsárnak piros posztót vegyenek. A posztó-biztosok (csoka-emin) és a kátibjaik azonban nem tisztességesen járnak el, ezt a szolgálatot is vesztegetéssel szerzik meg, s ezért teszik tönkre oly nagy mértékben a kincstárat. A magasztos Allah adjon nekik méltányosságot!
Jelenleg tehát az említett posztóösszes költségére felveszik a pénzt Szalonikiben. Mikor megérkeznek ide [Isztambulba], rögvest kiosztják [a posztót] a janicsároknak. Az adzsemi oglánoknak nem adnak, hanem százötven akcse posztópénzt kapnak. De 33ez is eltűnik a csorbadzsik kezén. A költséget felveszik, a padisahi törvényt meg nem hajtják végre. Nagy bűn ez. A [törvényt] be kell tartani.
A janicsár csorbadzsiknak zöld színű kincstári szopramant rendeltek, s az aga [47a]bölkükbasik is szopramant kapnak. | A szolakok között negyven főnek szintén szopramant adnak. A szekbánok bölükbasijai, a szekbánok és a zagardzsik ugyancsak szopramant kapnak. Ez az ő viseletük. Az ezután bevezetett szopraman[- adományozás] az aga bölükbasikat illeti, mivel az ő [beosztásukat] is később hozták létre. A törvény nem engedi meg, hogy a janicsárok szopramant kapjanak. Bár a későbbiekben, mikor a jajabasik [odáiból] eltávozó [janicsárokat] huszonnégy akcse [zsolddal] megtették korudzsunak, nekik is adtak szopramant. Az aga hivatalánál működő brokát-öves kullukcsiknak, az efendi nyergesének és a kethüda bég nyergesének ugyancsak szopramant adományoztak, noha nekik adni – újítás, hiszen ezek szolgák (hizmetkár). De ha már adtak nekik, és viselik, akkor hordhatják. Ha viszont még nem vették fel, akkor nem szabad nekik adni. A nevezett szopramant kapják az Orta-mecset gondnokai és imámjai. A kethüda jeri odájában [is] adják. [Az ide tartozók] kincstári posztót és szopramant is kapnak azon a címen, hogy megérdemlik a tiszteletet. Ezeket adomány-szopramannak (inam) mondják. A törvény nem engedi meg, hogy korudzsunak [szopramant] adjanak, különösen, ha [közönséges] janicsárból lett azzá. [47b]Ez mindenféle szokással ellenkezik. Legfeljebb a jajabasiknak | jár régóta szopraman. Ha korudzsuként kapják és viselni kívánják, megtehetik. Manapság a tisztségüktől megvált és korudzsuvá lett jajabasik alig akarnak leereszkedni ahhoz, hogy szopramant hordjanak. A padisahunk jóváhagyásának megfelelően azt a szopramant, ami az elhaltaknak járt volna, nem szabad másoknak kiadni. A szopramannak ugyanis százötven akcse jaka-költsége van, míg a kincstári posztónak tizenkettő. Ilyen módon a szopraman posztónál a kincstárnak százharmincnyolc akcse kára keletkezik. Olyan újítás tehát ez, ami veszteséget okoz a kincstárnak. Meg kell tiltani. Egy olyan törvényt, ami száz ezer akcsénál nagyobb kiadást ró a kincstárra, be kell tartani.
A janicsár bajtársak isztambuli szolgálatai közül az egyik az, hogy kivonulnak a tűzesetekhez és eloltják a tüzet. Az oltási munkákhoz kampókat, vödröket és fejszéket kapnak. Az értük járó pénzt a sehremintől veszik fel, és szétosztják az odák között. Ha elhasználódnak, újat adnak helyettük. Az alattvalók holmijaira és élelmiszereire [48a]ne vessenek szemet. Egy részük a tüzet oltja, a többiek a csorbadzsijaikkal | a környéket vigyázzák, és a fosztogatóktól elszedik a [rablott] javakat. Ki kell tiltani azokat, akik rabolni akarnak. Ezt a szolgálatot azért bízták a janicsárokra, mert a padisah közeli szolgái lévén a tűzeseteknél is szívvel-lélekkel szolgáltak. A szolgálat fejében fél akcse zsoldemeléssel jutalmazzák őket. Jelvényeket adnak nekik, s akinek van, az kap emelést. A megmaradó jelvényeket elégetik, hogy ne jussanak hozzá mindnyájan. Sok pénzt igényelne és a kincstárnak kárt okozna, ha valamennyi jelvényesnek emelést adnának. Ez a törvény. [Ezért minden] két bölükben a [jelvények] egyharmadát félreteszik, kétharmadát meg a tűzbe dobják. Akinek szerencséje van [és megmarad a jelvénye], az kap fél akcse [zsoldemelést]. A többi nem részesül benne. Ezt az emelést csak akkor adhatják meg, ha jelentik [az uralkodónak]. Ezt [az emelést] nevezik inamnak.
Tűzvész esetén tehát ne legyen fosztogatás. Ha a janicsárok rabolnának, másokra kell bízni [az oltási munkákat]. Ha tehát a padisah szolgálatuk fejében zsoldemelést 34ad nekik, akkor ők is szívvel szolgáljanak és nyerjék el a padisah áldását. Azok között, akik törvényes úton lettek janicsárok, egy sincs, aki a muszlimok javait elrabolná. Kivételek azok, akik rossz származásúak és nem az előírások szerint lettek janicsárok, [48b]| mert szedett-vedelt emberektől semmi jó nem származik.
A janicsár bajtársak másik szolgálata abból áll, hogy a szultáni tanácshoz vonulnak és figyelemmel kísérik a divánt. Felsorakoznak az aga előtt és elkísérik a divánba. Ha az uralkodóőfelsége nem tartózkodik itt, hanem a kertbe, sétára vagy vadászatra ment, akkor a janicsárok sem vonulnak az agával a divánba. A törvény ezt nem engedi meg, mert ők a padisah saját, különleges szolgái, s a padisah hollétét onnan lehet megtudni, hogy kivonulnak-e vagy sem. Az aga se megy a divánba, ha az uralkodó nincs jelen. Ez a törvény. A törvény nem engedi meg, hogy a janicsárok sokáig időzzenek a divánnál.
Az agának joga van ahhoz, hogy személyesen tegyen jelentést az uralkodónak (száhib-i arz). A vezírek előtt és külön megy be [kihallgatásra]. De a törvény nem engedi meg, hogy [állam]ügyekről beszéljen; közvetlenül a [janicsár] testület dolgairól számol be. Ezt megelőzően megbeszélést folytat a nagyvezírrel, s utána jelentkezik kihallgatásra. Az aga az odzsak agákkal együtt minden pénteken elmegy a nagyvezír hivatalába, s tájékoztatja a vezírt a testülettel kapcsolatos dolgokról. Ha az uralkodó pénteken dzsámiba megy, ők is elkísérik. De ha nem hagyja el [a palotát], akkor a [49a]nagyvezírhez mennek és beszámolnak az ügyekről. Ez a | törvény. Ez a janicsárok szolgálata.
Megint más szolgálatuk az, hogy őrjáratot tartanak. Az e feladatot ellátó bajtársak egyik csoportja olyan nőtlen bajtársakból áll, akik vagy odabasi tisztségükből kifolyólag, vagy az odában végzett szolgálatuk miatt az odában fekszenek le és kelnek fel. A másik csoport tagjai pedig úgy látnak el őrszolgálatot, hogy a kethüda bég előtt masíroznak, amikor az itt tartózkodik [Isztambulban]. Felveszik és ellátják a szolgálatot. De a törvény nem engedi meg, hogy – mint jelenleg is teszik – eladják a rájuk bízott őrszolgálatot. Mert amíg nem követ el jogtalanságot az, aki megvette, nem nyerheti vissza az [érte kiadott] pénzt. Az őrködjön, [akit megbíztak vele]. Ha kiderül, hogy eladta, másnak kell adni [a megbízatást]. Akik ezt a szolgálatot végzik, szintén kullukcsi[nak számítanak]. Azért látják el ezt a szolgálatot, hogy hivatali álláshoz jussanak. Akkor kapják meg, amikor a [janicsár] szolgálati időt letöltötték. [Feladatuk az, hogy] egész nap az aga hivatalánál tartózkodjanak, s az agával tartsanak, bárhová megy; ha éjjel tűz ütne ki, az agához siessenek és előtte lépkedve kísérjék. A tűzoltáshoz vásárolt kampókat és fejszéket kezdetben a bedeszten kikiáltóinál tárolták, s amelyik éppen ott volt, az oltotta el a tüzet. Utóbb, Szelim szultán, Bajezid hán fia idejében a janicsárok nagyon bátran viselkedtek és eloltottak egy tüzet, [49b]| s ekkor [a kikiáltóktól] elvették és nekik adták [a szóban forgó szerszámokat]. Az aga hivatalában helyezték el őket. Sokáig ott tartották, majd később szétosztották az odák között.
Ezek a kullukcsik kétfélék. Egyesek az aga bölükökből, a mások a jajabasik [odáiból] jönnek. Mikor szükségessé válik hivatalt adni annak, aki az aga bölükben bevégezte a szolgálatot, vagy bölükbasivá, vagy [az aga] lándzsahordozójává (gönderdzsi) vagy fáklyavivőjévé (mumdzsu) léptetik elő. Őket nevezik gediklinek. Brokátövet viselnek. Mostanában korudzsunak is megteszik őket, bár ez törvényellenes – még 35akkor is, ha korábbi zsoldjukat kapják. Kivéve, ha erősen rokkantak és aggok volnának. Ebben az esetben előző zsoldjuk megtartásával alkalmazhatják őket korudzsunak. A törvény nem engedi meg, hogy megnövekedjen [az illetményük].
A jajabasik [odáiból] való kullukcsik szekbánok, zagardzsik vagy szolakok lesznek. Ha van egy odabasi, nagyon öreg és tapasztalt bajtárs, a jajabasi beosztást is megkaphatja. De ha szpáhira lenne szükség, mindkét [alegység]ből átléphetnek.
Az agának szolgáló bajtársnak öregnek kell lennie, és fontos, hogy túllegyen az odabeli szolgálaton, hogy amikor előbbre jut, méltó legyen ezekre a hivatalokra. Manapság [50a]viszont egy sereg éretlen, efféle szolgálatra érdemtelen ifjonc pénzt ad | az odabasijának, s rövid időn belül rangidősnek számít és hivatalhoz jut. Milyen tapasztalatokra tett szert egy ilyen, hogy tiszt lehessen és a társait oktassa?
[A janicsárok] további szolgálata a soros őrjárat. Minden éjjel négy jajabasi és négy bölükbasi vonul ki. Az odzsak agák nem lovagolnak ki soros őrjáratra. Miután a lópiacon lévő Maniszali Mehmed pasa mecsetben elhangzott a napnyugta utáni ima, megérkezik a kücsük csausz a nevezett őrjáratra. Egy jajabasit és egy bölükbasit elküld az Aja Szófia dzsámihoz és az Új szeráj környékére. Ha az utcán találnak valakit, az [aga] hivatalához küldik. Egy jajabasit és egy bölükbasit az Edirnei-kapuhoz vezényel, s ők is az [aga] hivatalához küldenek mindenkit, akit az utcán előtalálnak. Ugyanilyen módon két csorbadzsit a Jedikuléhoz, kettőt meg a Kadirga-kikötőhöz irányít. Bárkit találnak, az [aga] hivatalához küldik.
Ilyen őrjáratot minden éjjel tartanak, csak pénteken marad el. Aznap éjjel csupán az aga lovagol ki, ha úgy látja jónak. [Vele együtt] az összes aga bölükbasi lóra száll. Ez a törvény. Szerda éjjel az aga megint kilovagol külön őrjáratra, s az aga bölükbasik is vele tartanak. A jajabasik nem kísérik el.
[50b]Az aga bölükök gyalogosan mennek a divánba. | Ez a törvény. Ugyanez a helyzet az őrjáratok idején is.
A janicsár bajtársak egyik feladata a közbiztonsági szolgálat (kulluk beklemek). Ezt Fátih Mehmed szultán idejében vezették be. Hogy a jaszakcsik a janicsárok közül kerültek ki és nem máshonnan, annak az az oka, hogy ők mindenképpen szótfogadtak és engedelmeskedtek a padisahnak. Ezért aztán amikor néhány falu lakói kérték, hogy küldjenek valakit a falvaik őrzésére, s ezt jelentvén a padisahnak parancs jött ki arra nézvést, hogy öreg janicsárokat küldjenek oda, akkor a kethüda egyik bajtársát bízták meg a feladattal. S valóban, akkoriban annyira oltalmazták a ráját, hogy kiérdemelték a világ padisahjának áldását. A későbbiekben a szpáhikkal szemben védtelen ráják janicsár bajtársakat kértek fel jaszakcsinak, s velük őriztették a falvaikat. Attól fogva mind a mai napig ők látják el a közbiztonsági szolgálatot. Mivel elsőízben a kethüda odájából neveztek ki jaszakcsikat, törvénybe hozták, hogy az adójukat a kethüda bég szedje be. A kethüdák ugyanis nem kapnak árpalikot, ezért ezt a közbiztonsági adót árpalik-képpen rendelték nekik.
A közbiztonsági szolgálat kétféle; az első a belső[nek nevezett isztambuli], a másik [51a]| a külső[nek nevezett vidéki]. A külsőőrszolgálati posztokat kilenc, a belső felvigyázói helyeket három hónapra adják. Ez a törvény. A három hónapért hetvenöt akcse adót kell fizetni. Ez a törvény. Ebből hatvan akcse a kethüda bégnek, tíz akcse a kethüda bég nyergesmesterének, öt akcse a kátibnak jár. Manapság az adójuk megnövekedett, ráadásul vesztegetéssel adják el [a posztokat]. Hat hónap sem telik el, s máris 36eladják másnak, amit [az elsőnek] kilenc hónapra adtak oda. Azok pedig elpusztítják és romba döntik a tartományokat, mert az őrszolgálati helyért kifizetett pénzt jósággal nem képesek behajtani. Elpusztítják és romba döntik a tartományokat.
A belsőőrszolgálati helyeken [eredetileg] egy-két ember felügyelt, jelenleg azonban tíz-tizenhárman is vannak. Mindnyájan harminc-negyven akcse lefizetésével jutottak hozzá. Ha e [posztokat] ennyiért adták el, mit kell ott elkövetniük azoknak a legényeknek, akik megvásárolták?
A kethüda béghez tehát az illik, hogy az őrszolgálatot pénz [követelése] nélkül öreg bajtársakra bízza. Akik meg a megbízatást kapják, ne pénzen vegyék, hogy az őrszolgálatért [51b]ne szedjenek be túl sok adót. Akiről kitudódik, | hogy pénzen vette, azzal szemben el kell járni.
Mikor azoknak az őrszolgálatoknak a beosztására kerül sor, amelyek a bas csausz, a kethüda jeri, a szekbán basi és a janicsár kátib hatáskörébe tartoznak, akkor az embereik jelentkezésekor meg kell vizsgálniuk, valóban az ő bajtársaik-e? Ha más bölükhöz tartoznak, nem szabad beosztani őket.
A mondott közbiztonsági szolgálat helyzetét felül kell vizsgálni. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy az őrszolgálati posztokat többé ne adják el, és a rájákat ne zaklassák és ne háborgassák. Az Isztambulon belüli őrszolgálati helyek közül a zsidó városrészt, az Aja-kaput, a Balat [városrész] központját és környékét, a Fener [városrész] bel- és külterületét, Ejjub őfelsége [kerületét], az Ejjub-kaput, az Edirnei-kaput, a vámszedők helyét, a Kum-kaput egytől-egyig pénzért adják ki, ezért az ott posztoló legények mindenkit kifosztanak, akit az utcán találnak, és sanyargatják és zaklatják az alattvalókat. A többi őrhely is hasonlóképpen működik. A teendő tehát az, hogy az őrszolgálati helyeket ne engedjék áruba bocsátani, öreg janicsárokra bízzák, s ne olyanokra, [52a]akik kötelesek bevonulni | a hadjáratokra. Ha ugyanis hadköteleseket állítanak őrszolgálatba, akkor nem vonulnak be, és nem végzik el a szolgálatot. A törvény nem engedi meg, hogy korudzsut bízzanak meg közbiztonsági szolgálattal, mivel az ő feladata az odák őrzése. Mostanában eléggé megnőtt a számuk, [ezért] az odák vigyázásában nincs szükség mindnyájukra. Ha az őrszolgálati helyek szétosztásakor van elegendő ember, akkor őket nem szabad őrségbe küldeni, mert ez a munka a szolgák (hizmetkár) jussa. De ha az aga őfelsége az összes janicsárral háborúba megy, akkor rájuk bízhatják.
Mikor esedékessé válik a belsőés a külsőőrhelyek szétosztása, akkor hívassák elő [a jelentkező] odabasiját, s ameddig nem tudják meg tőle, hogy az illető hadköteles-e vagy sem, addig ne adják neki. A megbízáskor írják be a nevét és a bölükjét a kullukdefterbe. De ne csak a nevét jegyezzék fel – mint ahogy az ma történik. Ha [a jelentkező] devsirméből való, akkor a defterbe fel kell venni a nevét és a tartománya nevét, valamint azt, hogy hányadik bölükhöz tartozik és hány akcsét tesz ki a zsoldja. Ha viszont kulogluról volna szó, akkor a nevét, apja nevét, zsoldját és bölükjét kell felírni. Így tudnak eljárni vele szemben, ha kiderül, hogy hadköteles, vagy valami viszályba [52b]keveredett. Ezeket a törvényeket | végre kell hajtani, hogy az alattvalókat ne zaklassák és ne háborgassák, hanem védjék és óvják.
Az aga hajóin szolgáló kapitányok (reisz) és a válogatott bajtársak fölött álló mutemed a janicsárok közül kerül ki. A mutemed poszt címzetes rangot jelent. [Birtokosa] adzsemi oglán csorbadzsivá lép elő. A hajók kapitányai korudzsuk lesznek. De 37őket csak utóbb kezdték korudzsunak megtenni. Nem régi törvény. Így hát a korábbiakat kell követni, s szolak, lovas zagardzsi és lovas szekbán beosztásba kell őket helyezni. A kapitányi szolgálat ugyanis ezeken a hajókon nagy munka és jelentékeny bevétellel jár. A más hajókon szolgálók kapitánnyá lépnek elő.
A kethüda bég, a janicsár kátib és a szekbán basi hajóin alkalmazott kapitányok, bajtársak és mutemedek mind a janicsárok közül kerülnek ki. De valamennyiük fölött állnak azok, akik az aga hajóján szolgálnak. [Rangban] utánuk következnek azok, akik a janicsár kátib hajóján szolgálnak. Ők is a rájuk vonatkozó előírások szerint szolgálnak, s mikor eljön az ideje, hogy korudzsu beosztásba helyezzék őket, engedélyt kérnek rá az agától, s úgy kapják meg [az állást]. De ezeknek a mutemedeknek [53a]a | többsége korábban szolak volt. Ilyen esetben adzsemi jajabasivá lépnek elő. Részletesen elbeszéljük majd a maga helyén. Az említett hajók közül az egyik a szekbán basié. Ennek kapitánya és mutemedje [a szekbán basi] főlegényei közül kerül ki. Ha leszolgálta az idejét, kapitány lesz belőle. Ez a rendjük. Mindnyájan a szekbánok közül kerülnek ki, még a mutemedjük is. Amikor a mutemedet előléptetik, szekbán bölükbasi vagy lovas szekbáni rangot kap. De mostanában már nem ereszkednek le idáig. A korábbi illetményükkel korudzsuk lesznek, majd valamennyiben újra kereskedelmi hajókra szegődnek el és kereskedelemmel foglalkoznak. A kethüda bég hajójával is hasonló a helyzet: a beosztottjai szolgálnak rajta és kapitány válik belőlük. Mindnyájuknak van benne némi tőkéje. Mindahányan a kethüda bég bölükjéből valók. De a mutemed tisztség náluk nem tartozik a hivatalos szolgálati helyek (gedik) közé. Egy régi bajtárs parancsol nekik. Előléptetéskor odabasi lesz. A kapitányaik korudzsuvá lépnek elő. De ez sem törvény szerint való, [mert] előléptetéskor őket is [53b]a szekbánokhoz, a zagardzsikhoz vagy a | szolakokhoz kellene beosztani.
Az aga hajójára egy kátibot [is] helyeztek, akit odun kátibnak neveznek. Rendszerint az aga hivatalának ságirdjai közül kerül ki, vagy az aga hivatalánál működő janicsár kátib ságirdjai közül. Annyi zsoldot kap, amennyit a janicsárok. Isten segedelmével alább majd szólunk róla. A szekbánoknál és a kethüda bég hajóján tartózkodó kátibok közlegények. Nincsenek hivatalos beosztásban, mint ahogy az efendi hivatalában működő gemi kátib sem. Az efendik tetszés szerint használják valamelyik kátibjukat [erre a munkára]. Ez a törvény. E hajóknak külön kikötőik vannak. Ott rakják be a tüzifát.
A régi törvény a következő: ha az uralkodó nem indul hadjáratra, a janicsár agák sem mennek. Tilos [menniük]. Akkoriban,[mikor] a korudzsuk még kevesen voltak, néhány öreg közlegény ezt mondta: „amíg az uralkodó nem megy háborúba, mi se menjünk. A lakhelyünkön műveljük a földjeinket. Ennek fejében minden év elején adjunk ingyen ötszáz-ötszáz akcse értékű szurkot (zift)!” Ezért adták nekik a „szurkos” (ziftcsi) nevet. Lassanként megszaporodtak és külön deftert nyitottak nekik. Mikor ezer-ezerötszázan lettek, a deftereiket a kethüda jeri kátibja [vette át őrzésre. [54a]Ez a kátib] | az aga hivatalánál működő ságirdok közül kerül ki, a zsoldja megegyezik a janicsárokéval. Őírja az aga leveleit. Az a [ziftcsi-]defter nála van. Az elhunytak [nevét] kihúzza belőle, s a helyüket másoknak adja. Újévkor az odabasijaiktól beszednek ötszáz akcse szurok-illetéket. Sok év telt el így, s a ziftcsi-szolgálat jelentős beosztássá vált. Évi ötszáz akcse fejében nyugodtan éltek. Nem írhatták össze őket a hadjáratokra.
38Mivel az agának szüksége volt olyan lovászra, aki kötélen vezeti a lovát a hadjáratokon, néhány öregebb bajtársat kineveztek jedekcsinek. Miután a törvény kizárta, hogy bevonuljanak a hadjáratra, ha az aga nem vett részt azon, ez a beosztás is komoly szolgálati hellyé vált. Pénz ellenében boldog-boldogtalant felvettek jedekcsinek, s mintegy két-három ezerre szaporodva megsokasodtak. Ők ugyanis nem fizetnek évente ötszáz akcse szurok-pénzt, hanem olyan békésen élnek, mint a korudzsuk. A testületbe egy sereg szedett-vedett török jutott be, akik nem járnak a hadjáratokra, s ezenfelül ahol csak megjelennek, mindjárt bajt kevernek. Mikor aztán az agák is kezdtek évente háborúba menni, s bizonyossá vált, hogy az év elején lefizetett ötszáz akcse [54b]ellenére mégis be kell | vonulniuk a hadjáratra, a ziftcsi és a jedekcsi szolgálat egyaránt elvesztette vonzerejét, a megüresedő helyeket nem foglalták, el, és lecsökkent a számuk. A megmaradtak is régiek. Tőlük még ma is beszedik az ötszáz akcsét. De annyit azért megtesznek nekik, hogy sehol sem hagyják ott őket nöbetcsinek. Mikor az aga hazaérkezik, magával hozza a névlistájukat, s nem esnek el magas zsoldjuktól. Az említett ziftcsik és jedekcsik [tehát] nem élveznek túl nagy tekintélyt.
Miután [az ő napjuk leáldozott], a korudzsu szolgálat került igen nagy becsbe. Most ők lesznek egyre többen. A korudzsuk ugyanis nem járnak a hadjáratokra, azonkívül megengedett, hogy magas zsoldot kapjanak. Akkor sem vonulnak be, ha az uralkodó részt vesz a hadjáraton. Ezért, aki csak tehette, vesztegetéssel korudzsu lett, s a ziftcsi és a jedekcsi szolgálatot otthagyta. Így azok a jedekcsi basival együtt mindöszsze néhányan maradtak, s ők látják el a jedekcsi szolgálatot.
A janicsár kátibnak szintén van ziftcsije, miként a szekbán basinak és a kethüda bégnek is. A kátib ziftcsijei minden odában megtalálhatók, és befolyásosabbak az aga [55a]ziftcsijeinél; mert az írnoki toll az ő kezében van, | s védelmet nyújt a csatlósainak. A szekbán basi és a kethüda bég ziftcsijei a saját odáikban vannak, más bölükökben nincsenek.
Az említett ziftcsi beosztáshoz hasonlóan az agának Iznikben „hagymásai” (szogandzsi), Mudanjában „ecetesei” (szirkedzsi) és „szénásai” (otcsu) vannak. Mindezek szintén ötszáz akcse adót fizetnek. Ők sem maradnak ott a várakban nöbetcsinek, hanem az agával együtt visszajönnek Isztambulba. A kátibnak a fentebbi módon náluk is van néhány álláshelye. A szekbán basinak és a kethüda bégnek ugyanígy vannak [ilyen] álláshelyei a saját odáikban. Minden velük járó költséget megkapnak. Mivel az agának és a kátibnak nincsenek odái, minden bölükben szokott lenni [ilyen álláshelyük]. A janicsároknál ez is hivatalos szolgálati helynek számít, [de] mostanában elvesztette a tekintélyét.
A janicsárok között az aga bölüköknek nagyobb a becsülete. Bár a jajabasik [ortái] régebbiek, a következő okokból mégis ezeket tartják többre. Mikor az agákat a belső [udvari szolgálattevők] közül kezdték kinevezni és külön aga bölüköket rendeltek alájuk, olyan törvényt hoztak, hogy akik az aga bölükökben szolgálnak, egyöntetűen bölükbasivá [55b]lépnek elő, a jajabasik | [egységeiben] szolgálók pedig zagardzsik és szekbánok lesznek. A jajabasik [ortáiból] nem sok ember jut előre, mert minden szolgálattevő az aga bölükökből kerül ki. Emiatt tartják nagyobb becsben ezeket. A pasák oldalán feltűnő mataradzsik és muhzirok mindahányan az aga bölükökből valók, mert előléptetési rendjük szerint bölükbasik lesznek. A törvény pedig nem engedi meg, hogy a jajabasik [ortáiban szolgálók]ból bölükbasi váljék. Ezért nem jön a jajabasik 39[ortáiból] mataradzsi és tüfekcsi, s ezért nem írja elő ezt a törvény sem. Csak abban a ritka esetben bíznak meg valakit közülük [ilyen feladattal], ha előbb áthelyezik az aga bölükbe. Ilyenek a mufti, a kádiaszkerek és a mollák lakájai (csokadár). Az összes brokátöves [kullukcsi] szintén az aga bölükökből való. A törvény nem engedi meg, hogy a jajabasik [ortáiból] legyenek.
A janicsárok között a hegyi korudzsuk alkotnak még olyan csoportot, amelyik nem vesz részt a hadjáratokon és a korudzsukhoz hasonló helyzetben van. A bosztandzsi basi feljegyzése alapján nevezik ki őket, és a kincstárhoz tartozó hegyvidéki [erdőket] őrzik. A korábbi zsoldjukat kapják, annál több nem lehet. A janicsárok között nincsenek többen száznál. Hozzájuk hasonlatosak azok a korudzsuk, akik az állami réteket, vízvezetékeket és posztóraktárakat vigyázzák.
[56a]A danismendek és a mülázimok [száma] összesen | nem éri el a kétszázat. Ők is a korábbi zsoldjukkal lépnek [új hivatalukba], nem kapnak többet. A janicsároktól eltérően a danismendek és a mülazimok nem mennek hadjáratra. Addig kapják a zsoldjukat, míg kádik nem lesznek. Amint megkapja a kádi vagy müderrisz kinevezést, zsoldjának folyósítása megszűnik.
A hadjáratra nem járók újabb csoportját az oturakok alkotják. A nevezett oturakok az illetményüket régi időktől fogva rendszeresen a dzsámik [alapítványainak] hozadékából kapták. Ez többnyire nem volt több két akcsénál, így [a bevétel] maradéka a kincstárra szállott. Később azonban a járadékokból megnehezült a zsoldfelvétel, s mivel [az oturakok] az alapítványok gondnokaitól nem tudták felvenni [a nyugdíjukat], az elhunyt és megboldogult Szelim szultán hán trónralépésekor azt kérték, hogy [járandóságukat] a janicsárok között adják ki, s a janicsárokkal együtt nekik is juttassanak posztót. Őfelsége ezt a kérelmet helybenhagyta. Attól fogva mind a mai napig közösen adják ki az illetményüket, ráadásul a legtöbbjükét hét-nyolc [akcséra] emelték fel. Kevés olyan oturak akad, aki négy vagy öt [akcsét] kapna. Mindnyájan komoly zsoldot húznak, s valamennyien még éretlen legényként, vesztegetés révén lettek [56b]oturakok, hogy polgári foglalkozásra adhassák magukat. Olyan újítás ez, amit | meg kell szüntetni. A mondott oturakok minden kiadásukra felveszik a pénzt. Csak a harminc akcse jaj-pénzt nem kapják meg, mert ez azoknak jár, akik hadjáratra mennek. Az oturakokat nem illeti meg. De a korudzsuk felveszik. Bár nem vesznek részt a hadjáraton, mégis megkapják. Ennek oka a következő. Mikor a boldogságos, a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége hadjáratra indul, ők vigyáznak az odákra. Isten segedelmével majd beszélünk róla a maga helyén. Tehát ha mostanában felvesznek valakit az oturakok közé, négy akcsénál többet nem szabad neki adni. A négyet meghaladó rész maradjon a kincstárban. Ne adjanak oturak állást olyannak, akinek zsoldja nem érte el a nyolc [akcsét], mert csak így marad a [korábbi illetményének] fele a kincstárra. Manapság azonban minderre nem figyelnek. Három akcsés éretlen ifjoncokat tesznek vesztegetéssel oturakká. Miközben az volna a kívánatos, hogy a zsoldjából valami visszakerüljön a kincstárba, törvényellenesen még neki adnak [pénzt] a kincstárból. Ezt az állapotot teljességgel meg kell szüntetni. Nehéz dolog a janicsárok helyzetéről beszélni.
A janicsárok deftereivel foglalkozó ságirdok tehát szintén janicsárok. Az aga hivatalánál tartózkodó kullukcsik és a műhelyek népe mind janicsár. Annyi zsoldot kapnak, mint a janicsárok. Mikor szükségessé válik, hogy az odabasijaik megbüntessék a 40[57a]vétkeseket, | akkor a műhelyekben dolgozókat a kethüda jeri hozzájárulásával büntetik meg. Ha az illető ságird, akkor a bas ságird jóváhagyásával fenyítik meg. De a brokátöves gediktiket nem szabad megverni. Ha nagy bűnt követnek el, elbocsájtják őket abból a szolgálatból és elveszik az övüket. A megfenyítésük ilyen módon történik.
A vidéki kisvárosokban állomásozó janicsárok fölé minden helységben egy-egy idős korudzsut vagy oturakot kineveztek szerdárnak, hogy vezesse és irányítsa őket. Valahány mondott szerdárságot az aga leveleivel kormányozzák. A [leveleket] a kethüda jeri kátibja írja. Kezdettől fogva öreg janicsárokat helyeznek [szerdári beosztásba]. Azokat a közlegényeket, akik a területén vétséget követnek el, az ottani janicsárok véleményét kikérve fenyíti meg, s jelentést tesz azokról, akik a határozatának ellenszegülnek. Jelenti a kádinak is, és annak megfelelően járnak el velük szemben.
Hadjárat idején általában nem maradt janicsár a területen, s egy-egy kisvárosban nem tartózkodott több egy-kettőnél. Azok is a kaszárnyák őrzésével foglalkoztak. Olyan janicsár, aki a hadjáratra nem vonult be, ott nem maradhatott, kivéve, ha beteg volt. De akkor is csak úgy mentesülhetett nagy nehezen, ha a káditól beszerzett egy jelentést, a helyiektől meg egy tanúsítványt, elküldte az odabasijainak, azok pedig a [57b]közös | kérvényt benyújtották az agának. Most azonban akár van hadjárat, akár nincs, a [tartományi] korudzsuk rendszerint nem jelennek meg az odák őrzésére, mert sok korudzsu van, s mondván: „az odák őrzésére az isztambuliak épp elegen vannak”– lemondanak a zsoldjukról és földműveléssel foglalkoznak. Az oturakok ugyanígy megsokasodtak, s az összes kisvárosban annyian vannak, hogy az túlment minden határon.
Egy másik nagy újítás, hogy nem törődnek azokkal, akik megvették a málháslovat, de aztán nem mennek el [a hadjáratra]. Számos hadköteles felel így azoknak, akik a katonák összegyűjtésére érkeznek: „megvettem a lovat”- s aztán otthon marad. A zsoldját meg lejelenti a csorbadzsijának – ki tartja azt számon? A szerdárok tehát a hadjáratból távolmaradóktól, majd mikor ezek is elfogynak, az edzsnebiktől szedik be a járandóságukat, s nem ügyelnek a dolgokra. Mindennek utána kell nézni.
Amikor szerdári hivatalt adományoznak, pénzt nem kérve érte, becsületes és hívő személyeknek kell adni, hogy a területükön állomásozó janicsárokat [és] a hadjáratból távolmaradókat elküldjék a hadjáratra. Ha valamelyik ellenszegülne és nem menne, jelentsék az udvarnak és járjanak el vele szemben. Ha úgy adódik, hogy valakit be kell jelenteniük, akkor a tartományi kádival közösen tegyék meg. Ha kiderülne, hogy [58a]védelmükbe vettek valakit, aki nem vonult be és távolmaradt a | hadjáratból, akkor sújtsák őket is olyan megvetéssel, mint a vétkest, hogy a padisahi rendeletnek megfelelően körültekintően járjanak el és a szolgálatot elvégezzék. Az említett málhásló[-féle] újítást meg kell szüntetni, hogy a szerdárok a padisahi rendelettel érkező mumdzsuk és gönderdzsik figyelmeztetése szerint teljesítsék a padisah parancsát. A korudzsukon és az oturakokon kívül senki se maradjon otthon, [mindenki] vonuljon be a hadjáratra. S ha elrendelik, hogy a korudzsuk jelentkezzenek az odák őrzésére, [a szerdárok] küldjék oda őket, s ne találjanak számukra kibúvót.
Mostanában azonban a szerdárok pénzen veszik a hivatalukat. Ha az ilyen [kötelességmulasztóktól] nem szednek be pénzt, kitől szedjenek? Honnan teremtsék elő a vesztegetésre fordított összeget? A szerdárságot tehát nem szabad pénzért adni, hogy a szerdárok se kérjenek pénzt senkitől, a hadköteleseket kivezényeljék a hadjáratra, s 41amint a korudzsukon és az oturakokon kívül már mindenki eltávozott, janicsárnak arrafelé ne lehessen maradása. Egyáltalán nem tartózkodhatnak ott olyanok, akik [nem lévén janicsárok] janicsár egyenruhát viselnek. S ha mégis vannak ott, nem maradhatnak és nem járhatnak-kelhetnek ebben az öltözékben. Ha megteszik, el kell járni velük szemben. A szerdárok tehát tisztességesek és hívők legyenek. Akik nem pénzen [58b]szerzik a hivatalukat, azok az említett módon jól szolgáljanak, s ne | engedjék janicsár öltözetben járkálni azokat, akik nem janicsárok. Mostanában azonban a szerdárok oltalmazzák ezeket, s nem derül ki, kik nem mennek hadjáratra, s kik azok, akik nem janicsárok, de mégis olyan öltözetben járnak. A tartományok emiatt pusztulnak el; a rája és a nép [valódi] janicsárnak véli őket és félelmében nem tudja, mit tegyen. A zsarnokságuk folytán tönkremegy. Nagyon fontos utánanézni ennek a dolognak, hogy felfedjék azokat, akik nem állami alkalmazottak, de ilyennek adva ki magukat romba döntik a világot. Megszemlélésük elengedhetetlen; [az egész jelenség] olyan újítás, amit meg kell szüntetni.
Megint más újítás, hogy a szerdárok lefoglalják a hagyatékokat. Pedig ez törvényellenes, mert addig nem szabad áruba bocsátaniuk, amíg a bejtülmáldzsitól nem kaptak levelet és nem érkezett meg [az elhunyt] valamelyik odabasi bajtársa; mert [a hagyatékot] az érkező bajtárs jóváhagyásával, a szerdár és a kádi közreműködésével a szultáni piacon kell eladni, részletes jegyzéket kell felvenni róla, és a kádi aláírásával el kell küldeni a boldogságos udvarba. Ha [az elhunytnak] van gyermeke, akkor a szent vallási törvény előírásai szerint kell eljárni. Ha a gyermeke kiskorú, az eladásból bejövő pénzt helyezzék el az odájába és őrizzék meg, hogy kamatra kiadva az árva vagyonát [59a]megnöveljék. | Mostanában viszont a tartományi szerdárok [maguk] adják el a hagyatékot, a hozzájuk érkező levélbe beleiratják az eladás engedélyezését, s tetszésük szerint járva el annyit sem mutatnak meg belőle, mint csepp a tengerben. A katonák hadbahívására kiküldött gediklik, zagardzsik, szekbánok és janicsár csauszok az összes hagyatékot elkobozzák, s elérik, hogy ezt megbízólevelükbe bejegyezzék. Ilyen módon kifosztják és eltüntetik a bejtülmált, s ezzel sérelem éri a padisah kincstárát. Ezután senkinek sem szabad addig hagyatékot lefoglalni, míg az [elhunyt] odájából nem érkezik meg egyik bajtársa és nem jön meg a bejtülmáldzsi megbízottja. Ez a szolgálat nem is tartozik a szerdárokra.
A bas csauszt kivéve az orta csausz, a kücsük csausz és a helyettes csauszok mind annyi zsoldot kapnak, mint a janicsárok. A szamszondzsik a szászországi kutyákat (szekszon) gondozzák, a zagardzsik a vadászkutyákat, a hászekik pedig agarakat nevelnek és gondoznak. Szultáni parancsuk van arra, hogy bárhonnan elhozhatnak agarakat és vadászkutyákat. Akinél ilyeneket találnak, attól elveszik. Mikor a padisah őfelsége kilovagol vadászatra, a szolakokhoz hasonlóan hosszan lelógó inget viselnek. [59b]Egyik kezükben ezüstvégű, vékony nádpálcával a zagardzsik | vadászkutyákat, a szekbánok és a hászekik agarakat vezetnek elő. A fejükön kecséi viselnek. Emiatt mondják őket gyalogos szekbánoknak és gyalogos zagardzsiknak. Rajtuk kívül ugyanis vannak még lovas zagardzsik és lovas szekbánok. Isten segedelmével róluk is beszélünk majd a maga helyén.
A devedzsik a csorbadzsijaikkal együtt az aga tevéit málházzák fel a hadjáratok idején. A talimhánedzsik a gyakorlóháznál szolgálnak. A kajikcsik az aga csónakján húzzák az evezőket. A müteferrikák a hadjáratok idején a szolakoknak szolgálnak. 42Külön odájuk van az avdzsiknak. Csorbadzsijaik az avdzsi basi [címet viselik]. Ha a csorbadzsijaik megválnak a beosztásuktól, az odabasik lépnek elő csorbadzsivá. A janicsároknak adnak kiképzést, amikor azok az Ok mejdánin a puskalövést gyakorolják. A kiképzést a hadjáratokon is folytatják. Mikor nincs hadjárat, kimennek Isztrandzsába. Ez a törvény. Hadjáratok idején az odákban lévőösszes avdzsit bevonják a feladatokba; az avdzsi basi parancsnoksága alá tartoznak. A szekbánoknál egyéb avdzsik is vannak még, róluk majd a maga helyén ejtünk szót. Ők akkor is itthon maradnak, ha a padisah hadjáratra megy. Az Isztrandzsa hegyen állomásoznak és az uralkodónak vadásznak. Ezért nem járnak hadjáratra.
[60a]A janicsárok | mindnyájan egyszerre kapják meg a zsoldjukat. Az aga hivatalánál számolják le, és egymás után adják át az odák csorbadzsijainak. Ha a csorbadzsi nincs jelen, az odabasi veszi fel. Zsoldosztáskor sorjában adják ki [a pénzt]. De elsőként a szekbánok és a szolakok kapják meg. Ennek oka az, hogy kezdetben ezek [az előbbiek] voltak az agák odái. A szolakok pedig azért kapják meg előbb, mert a szolak basik idős emberek. A megbecsülés jeléül adják nekik [az elsők között]. A többiek sorjában veszik fel és az odáikban megszámolják. Ha több, nem szólnak, ha kevesebb, felírják. Mikor eljön a hibák rendezésének napja, a többletet visszaadják, a hiányt meg felveszik. Ez a törvény. Mert a janicsárok között történjék bármi, [a bűnöst] vétke szerint büntetik meg. De aki csak egy akcsét is megpróbál elcsalni, annak nincs helye a janicsárok között, s eljárnak vele szemben. Ezért azok az odák, melyeknek csorbadzsija távol van, nem osztják szét addig a zsoldot, míg a szomszéd bölükből nem kapnak egy megbízható bajtársat, hogy becsületességüknek tanúja legyen. [60b]| Ezután osztják szét. A jelenlévőknek kiadják, a távollévőkét bőrtasakba teszik, s akkor adják oda nekik, amikor megjönnek. Ezek a törvényeik.
A janicsár bajtársak szolgálata hadjárat idején abból áll, hogy sáncokba vonulnak és a megfelelő időben megkezdik a várak elfoglalását. A csatamezőn – akár a szerdár, akár a világnak menedékül szolgáló padisah [vezeti őket] – sátraikat az ő sátorának két odalán verik fel, s így szinte egy utca jön létre. Az [utca] két végén egy-egy bölük kapudzsiként szolgál. Az egyik oldalra aga bölüköt, a másikra jajabasi [ortát] állítanak. Az egyik kapudzsi osztag a tizenhetedik aga bölük, a másik a százegyedik jajabasi [dzsemaát]. Ezeknek egy-gy akcse „kapu-zsoldemelés” jár. A hadjáraton kapudzsi szolgálatot látnak el, ezért évente egy-egy akcsét szétosztanak az odáikban. Ez a törvény.
A törvény úgy rendelkezik, hogy ha a hadjáratok idején janicsárokat helyeznek a várakba nöbetcsinek, akkor három évig szolgáljanak ott. Az ilyen helyen várvédelmet ellátó bajtársaknak [az illetményen kívül] egy-egy akcse kosztpénz (nafaka) jár. Ez a régi törvény. Mostanában ezt a kosztpénzt felveszik ugyan a kincstártól, de nem küldik el a várakba. S ha mégis, igen csekély összegeket küldenek, mert a várakban állomásozó [61a]legénység nincs a helyén és nem kérheti. Így aztán a tiszteknél | marad. A kátibjaink jelenleg itt [Isztambulban] adnak felmentéseket (mande ederler) azoknak a katonáknak, akik a várakban teljesítenek szolgálatot. Ezt nem szabad csinálni. Mert néhány aranyat kérnek érte, s az arany iránti vágy oda vezet, hogy két helyen is kifizetik miattuk a zsoldot. A deftereiket ugyanis elküldik [a várakba], s ezek alapján kiadják a zsoldot. Amíg ide vissza nem jutnak, nem húzzák ki őket 43ezekből [a defterekből]. Ezért két helyen is kifizetik a zsoldot. A teendő tehát az, hogy ne osztogassanak távolmaradási engedélyeket. [Mert] később az történik, hogy mábejn címén visszaveszik az ilyen zsoldot. Azonban az [így visszaszerzett] pénzt is elköltik és elpazarolják azzal az indokkal, hogy az agák költségeinek fedezésére kell. Olyan újítás ez, amit meg kell akadályozni.
A hadjáratokon a janicsárok egyik feladata az, hogy sáncokba vonulnak és harcolnak. Ilyenkor janicsár föveget (kecse) viselnek, s így foglalják el helyüket az árkokban. A törvény nem engedi meg, hogy kecse nélkül menjenek a sáncokba. Mostanában azonban törvényellenesen hálósapkát meg puskatokot tesznek a fejükre. Ezt meg kell tiltani. A kecse viselete ugyanis félelmet kelt. Száz janicsár sapkás ezernek látszik az ellenség szemében, mert ez a szent fejfedő három-négy szentéletű férfiú viseletéből származik. [Mivel] ezt lenézik, és azt mondják, hogy a sáncokban nagyon kényelmetlen [61b]a fejükön | hordani, s mivel a cselebik sem teszik fel, sehol sem érnek el eredményeket. A hadjáratokon tehát figyelmeztetni kell őket, s el kell érni, hogy kecsét hordjanak.
A hadjáratok idején nem szabad megengedni, hogy az uralkodó kuljai más helyen tartózkodjanak. Vissza kell hozni őket az orta sátrába, még azokat is, akik az előkelők, az emírek vagy a vezírek udvarában vannak. Amelyik nem hajlandó visszajönni, azzal szemben el kell járni. Mert ha a fentiek udvarában tartózkodó janicsár védelmet kapna, akkor többé senkit sem lehetne visszahozni. Manapság azonban a pasák, a bégek és egyéb előkelők mind janicsár szolgálókat tartanak. Ez önmagában tiltott dolog. Senki mellé nem szabad janicsárt adni, még ha janicsár mukábeledzsi volna is. Mert az odzsak agákon kívül senki sem alkalmazhat janicsárt. A törvény nem engedi meg. Mostanában [a janicsárok] az előkelők kegyeit élvezik, az ő vérteseikkel (dzsebeli) együtt szemlélik meg őket, noha a padisah janicsárjai, az ő zsoldját kapják és a sáncokban meghatározott szolgálatuk volna. Így tehát többféleképpen is kárt okoznak. Részben azzal, hogy hiányoznak a harcból. Részben azzal, hogy annak az előkelőnek [62a]| a vértese helyett vesz részt a szemlén, akinél szolgál, s így egy emberrel kevesebb lesz. Ennyiféle kár származik abból, hogy a janicsárok az előkelők mellé szegődnek. Meg kell tiltani.
Ha a hadjáratra nem jelentkező janicsár súlyos beteg és nincs ereje bevonulni a hadjáratra, akkor a tartományi káditól és az ottani ájánoktól kérjen jelentést és kérvényt, s az onnan érkezőkkel küldje el. De ha a betegsége enyhébb volna, s a tartomány ura és a vidék ájánjai pártfogásuk alá véve közös kérvényt nyújtanának be, akkor azokkal szemben kell eljárni, akik a kérelmet beadták, hogy ne akadályozzák a bevonulását azoknak, akiknek részt kell venniük a hitharcban. Akit nem akadályoznak, de nem vonul be, arról a csorbadzsija egy feljegyzést adjon be. Ne nyújtsanak védelmet azoknak, akik nem jönnek el.
A [janicsár] bajtársak közül senki se vonuljon a tábori néppel együtt. Az iparosnép maga is tiltva van attól, hogy az uralkodó kulja legyen. Mert a mesteremberből nem lesz szolga, büszke a szakmájára, s mivel keveselli a zsoldját, nem jelentkezik szolgálatra. Jelenleg a [kulok] többsége mégis iparos. Ezután nem szabad iparűzőt az uralkodó kuljává tenni. Ha az aga udvarában lévő műhelyek személyzetéből [azzal a] kéréssel [62b]állna elő valaki, [hogy janicsár szeretne lenni], többé | ne engedjék [kézművesként] 44dolgozni, és ne a tábori néppel vonuljon hadba. Ha így tenne, el kell járni vele szemben.
Midőn az elhunyt és megboldogult Szülejmán szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelsége a szigetvári hadjáratra indult, a paripáját egyszerű selyemből szőtt szerszámokkal nyergelték fel. Az isteni bölcsesség folytán aznap, amikor bevonult Belgrádba, gyorsjárású lova engedetlenkedni kezdett, néhány helyen összetörte a zablát, és emellett a kantárban is kárt tett. Mivel ezt a kantárt a világ padisahja fölöttébb kedvelte, nemes szívébe enyhe szomorúság költözött, s megparancsolta, hogy javítsák meg. Végigjárták az egész nagyúri tábort, de senkit sem találtak, aki értett volna az említett kantár megjavításához. Mikor visszaértek, előállt egy janicsár bajtárs, s közölte: ő vállalná, hogy a régi szerint megcsinálja. Elvezették ezt a nyeregjavító bajtársat az istállómester (emír-i ahor) elé. Ott elmondta, hogy magára vállalja a kantár megjavítását, s tudtul adta, hogy ő maga janicsár. Hét akcse zsoldot kap, [63a]s a padisahtól egy akcse zsoldemelést kér [a munkáért]. | Az istállómester megigérte, hogy megkapja, mihelyt elkészült vele. A bajtárs estére kelve végzett a kantárral, s megint az istállómester elé vezették. Az [a szerszámot] jól megnézte, s mikor látta, hogy még a korábbinál is jobb lett, így szólt: „ha másnak csináltad volna, menynyit kértél volna érte? Őszintén felelj!” A bajtársa megmondta, hogy negyven akcséért vállalta volna. [Az istállómester] örömében hetven-nyolcvan akcsét ajándékozott neki. A kantárt meg vitte a padisah színe eléés megmutatta. A világ padisahja el volt ragadtatva, s kérdezte, kinek a munkája. Elmondták neki, hogy egy janicsár csinálta meg, aki hét akcse zsoldot kap, s egy akcse zsoldemelést kér. Annyira dícsérték, hogy azt elmondani nem lehet. Mikor a hét égöv padisahja meghallotta, hogy az illető janicsár, meg hogy kézműves, aki negyven akcsét is elkérhet egy kantár javításáért, a gondolataiba merült, majd így szólott: „ki tette ezt janicsárrá? Meg kell találni. A törvény nem engedi meg, hogy mesterember janicsár lehessen. Szolgál-e nekem hét akcséért [63b]az, aki egy nap leforgása alatt negyven akcsét megkereshet?” | Előhívatta az agát, s elkezdte vizsgálni a dolgot: „ki tette ezt janicsárrá?” Erre az részletesen elbeszélte, hogy az előírások szerint szolgált, sok évet töltött törököknél, majd szolgálatra a zsoldosok közéírták, s a mesterséget még azelőtt tanulta, hogy áttért volna az iszlámra. Ekkor az [uralkodó] így szólt: „ha egyszer mesterembereket összegyűjteni tilos, ezt ki gyűjtötte be?” Mikor aztán kitudódott, hogy azoknak a bégeknek a devsirméjéből való, akiket törvényellenes működésük miatt eltiltottak a fiúk begyűjtésétől, parancsba adták, hogy el kell távolítani a testületből. Mialatt az említett bajtárs zsoldemelésben reménykedett, bizonyossá vált, hogy szolgálati birtokra kell távoznia. Ekkor a főistállómester és a padisahhoz közel álló más udvari emberek az ég-központú trónushoz dörzsölték arcukat, és az [uralkodó] kegyéért esedeztek, hogy ne zárja ki a testületből. De erre nem volt lehetőség. Ám az ő szavukat se utasította vissza, s elrendelte, hogy zsoldja meghagyásával helyezzék át [az állami] cselenk-készítők csoportjába. Nem tartotta méltónak arra, hogy a janicsárok között maradjon. Mert a törvény nem engedi meg, hogy mesterember az uralkodó szolgája legyen, kivéve akkor, ha [udvari] kézműves (ehl-i hiref) volna.
[64a]Aztán mikor Szülejmán szultán hán őfelsége a budai hadjáratra indult | és megpihent Edirnénél, körbesétált a nagyúri táboron. Meglátott valakit, aki serkenő szakállal árpát mért. Ahogy a sátrába visszaért, rögtön elküldött egy emberi és hívatta a janicsár 45agát. Odahozatta azt az embert és kikérdezte. Az pedig részletesen elbeszélte, hogy egy közeli faluból való, devsirmével vitték el, jelenleg janicsár, s most látta viszont szülőföldjét. A faluja lakóit éppen akkor szólították fel szürszát beszolgáltatására, s ahogy elkezdték behordani, a nevezett bajtársat kérlelték, hogy menjenek együtt. Addig győzködték, míg magukkal hozták a táborba. Ott azonban rengeteg árpa gyűlt össze, és nem tudták eladni. Mivel a megmaradt árpát nehéz lett volna visszaszállítani, elkezdték árulni öt akcséval a piaci ár alatt. Minthogy ezek az emberek a földijei voltak, a szolgálat szándékával ő is nekiállt mérni az árpát és segített nekik. Az aga őfelsége megerősítette a dolgot a világ padisahja előtt, aki egy ideig gondolataiba merült, majd így szólott: „ha az én kulom lett volna, szégyellte volna a mérleget [64b]és a súlyt tartani!”, majd azt | a [janicsárt] a testületből eltávolította és áthelyezte szolgálati birtokra (merd-i timar bujurdilar).
Az is a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelségével esett meg, hogy amikor egyik nap boldogságosan Isztambulban sétált, az Ok mejdáni közelében megpillantott egy embert, aki régi lábbeliket foltozgatott. Megkérdezte tőle, ki és miféle volna. Erre elbeszélte, hogy azelőtt janicsár volt, de megrokkant. Nem tudott hadjáratra menni, ezért három akcséval oturak lett, [a korábbi zsoldjából fennmaradó] öt akcsét pedig visszaadta a kincstárnak. Ennek megfelelően illetményét Mehmed szultán hán [mecsetalapítványának] járadékából kapja. Amint így megismerkedett a helyzetével, a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége így szólott: „ha a munkádat akarod végezni, ne serkenő szakállal dolgozz az üzletben az emberek szeme előtt. Borotváld le a kinövő szőrzetet, s azután fogj munkához. A serkenő szakáll az én kuljaim ismertetőjegye, arról ismerik meg az én szolgáimat. Ilyenformán csorba esik a tekintélyükön. Az [oturakok] ma már elhagyják a testületet és járadékból kapják az illetményüket. A janicsárok fövegét sem hordják”. Így figyelmeztette a nevezettet, s meghagyta, hogy borotválja le serkenő szakállát.
[65a]Az [uralkodó tehát] ennyire buzgólkodott | és levágatta a kinövő szakállát annak az embernek, hogy a többieknek ne okozzon sérelmet, hiszen oturakról volt szó, s az oturakok abban az időben nem tartoztak a testülethez, és az illetményüket járadékból folyósították. A világnak menedékül szolgáló padisah személyesen foglalkozott [az ügyekkel], hogy a világ virágzóállapotba kerüljön, s ne kövessenek el törvényellenes dolgot.
Ami az oturakok testületen belüli zsoldkiutalását illeti, mikor a megboldogult Szelim hán, Szülejmán hán fia elfoglalta a trónt, parancsba adta, hogy ne a [mecsetalapítványok] járadékaiból és a sehremin [kezéből], hanem a testület kebelén belül adják ki [az illetményüket]. Később azonban nagyon megszaporodtak, azonkívül éretlen ifjoncok lettek oturakok magas zsolddal. Különféle mesterségekre adják magukat és őrszolgálatra járnak, de ha a padisahi hadjáratot említik nekik, mindjárt kibúvót találnak.
Ezután tehát nem kaphatnak ilyen magas zsoldot. Ami történt, megtörtént, nem kell vele törődni. Bármi is lesz a padisah véleménye, ezután a törvénynek megfelelően aszerint kell hozzákezdeni [a cselekvéshez].
[65b]Bár az efendi | ságirdjai, az aga hivatalának ságirdjai, az odák kethüdái és a műhelyek népe mind janicsárok, ostromsáncokba nem mennek. Illetményt három havonta egyszer kapnak. Ezért ezt mevádzsibnak nevezik. Muharrem [hónap nevé]ből a 46mim [betűt], szafar [hónap nevé]ből a szad [betűt], rebiülevvel [hónap nevé]ből a ra [betűt] felhasználva [az első negyedévet] maszar-nak mondják. Rebiüláhir [hónap nevé]ből a ra, a két dzsemázi [hónap nevé]ből két dzsim [betűt] felhasználva [a második negyedévet] redzsedzs-nek hívják. Redzseb, sabán és ramazán [hónapok nevei]ből a ra, sin és nun [betűket] felhasználva [a harmadik negyedévet] resen-nek nevezik. Sevvál, zilkáde és zilhiddzse [hónapok nevei]ből a lam és zal [betűket] felhasználva [az utolsó negyedévet] lezez-nek mondják. Ez négy mevádzsibnak számít, s a zsoldot ennek megfelelően adják ki ugyanezen [a négy néven].
Minden zsoldot három defterbe jegyeznek be. Az egyiket [a janicsár kátib] hivatalában tartják és aszil[-defternek] nevezik. A másikat a mukábeledzsinek adják át. Ennek neve mükerrer. A mukábeledzsi ennek alapján végzi az ellenőrzést. Az ellenőrzést régtől fogva úgy folytatták le, hogy csak a számokat hasonlították össze. A törvény nem írja elő, hogy a neveket is összevessék. De ha megteszik, annál jobb, mert így semmit sem vezethetnek be [szabálytalanul] a defterbe. Egyik deftert, [a harmadikat,] a kincstárnál (hazine) őrzik. Ezt azonban újabban nem írják meg, s azt a deftert mondják hazine[-defternek], amit az ellenőrzéshez adnak át. A hazine-defter azonban [66a]nem ez, hanem az, amit minden egyes zsoldosztáskor a palotába | küldenek a padisahnak. Ezt mostanában nem kérik be. Murád szultán hán idejétől fogva nem viszik be a palotába. Pedig be kell kérni, mert ha az egyik zsoldot összevetik a másikkal, akkor kívülről senki sem lesz képes akár egyetlen pontot is beleírni.
A janicsár bajtársak minden zsoldosztáskor másfél napi illetménnyel kevesebbet kapnak. Az egyik hónap harminc, a másik huszonkilenc [napból] áll, s a hiányos hónapok miatt jön ki kevesebbre.
A törvény nem engedi meg, hogy a devsirme-fiúkon és a kuloglukon kívül más valaki janicsár lehessen. Kivétel az a néhány személy, aki a trónörökös által kormányzott szandzsákból származik, s akiket trónra lépésekor felvesznek a defterbe és besoroznak a janicsárok közé. A törvény ezt lehetővé teszi. A fajtájukat nem vizsgálják meg. Akár magyar, akár cserkesz, akár orosz vagy horvát, csupán a származási helyét jegyzik be. Ez egy kegy a padisahtól. Ezer évben egyszer fordul elő. Megtörténik, s ezzel kész.
Mehmed szultán hán őfelségének, Konstantinápoly meghódítójának idejében történt [annak elrendelése], hogy a janicsároknak három akcséért egy okka húst kell adni. Abban az időben az összes janicsár nőtlen volt. A törvény nem engedte a házasodást. [66b]Mivel nőtlenek voltak, | odákat építettek nekik. Akkoriban az ascsijaik hatósági áron ott vették meg a húst, ahol tudták. Ha nagy ritkán nem tudtak hozzájutni, a [janicsárok] mindjárt összecsődültek és lármát csaptak: ha az ascsik estére nem teremtették elő a társaságnak a húst és az ételt; számíthattak rá, hogy az odájukban megkóstoltatják velük a botot. Ezért aztán akár a szembejövő hittudósok és prófétai ivadékok kezéből is kikapták és elhozták a húst.
Egyszer a megboldogult Mehmed szultán hőn őfelsége nagyvezírével, Mahmud pasával együtt a környéket jára. Karamán közelében, nem messze attól a helytől, ahol [az uralkodó] szent dzsámija áll, volt egy hatalmas nyárfa. Most egy iskolát építettek oda. Látja ám [a padisah], hogy annak tövében egy ascsi áll, s a déli forróságtól szomjasan szórja az átkot a világra. A padisah őfelsége és a nagyvezír odament hozzá, s megkérdezte, mi a baj. Dühösen így felelt: „ó emberek, hát mit akartok tőlem? Nyomorúságos 47az én helyzetem; reggeltől fogva járok-kelek,de egy okka húst sem találtam. Most félek visszamenni az odába, mert a bajtársaknak nem főztem. Mi lesz velem? Nincs, aki a padisah országát rendben tartaná. Méltányos-e az, hogy míg a muhteszib [67a]| a saját kedvét tölti, mi itt ilyen gonddal küszködünk? Ha a padisah nekem adta volna ezt a tisztséget, úgy rendbeszedtem volna a várost, hogy a világ színültig lenne eleséggel!” A padisah méltóságosan megtudakolta az ascsi nevét és becenevét, s búcsút véve tőle, elment. Mikor visszaért a szerájba, hívatta a janicsár agát. Elővezettette azt az ascsit, és kinevezte muhteszibnek. A környéken olyan nagy rendet tartott, hogy Isztambul városa megtelt élelemmel. Mikor aztán mindenütt arról kezdtek beszélni, hogy milyen módon kormányozza az országot ez az ember, tisztessége elismeréseként fokozatosan a vezírségig emelkedett, s a Gedik Ahmed pasa nevet adták neki.
Abban az időben [a padisah] hívatta Ahmed pasát és megbeszélte vele a janicsárok húsellátásának ügyét. Kijelölt egy helyet, és elrendelte, hogy ott adjanak húst [a janicsároknak]. Akkoriban olcsóság idején két akcséért, ínség idején négy akcséért lehetett [egy okka] húst kapni. Törvényt hoztak, hogy a janicsárok télen-nyáron három akcséért kapják. Hogy a két akcsés húsárak idején ne járjanak rosszul, elrendelték, [67b]hogy ilyenkor egy okka ötven dirhem húst adjanak nekik három akcséért. | Azzal a céllal, hogy [a hentesek] négy akcsés húsárak idején keletkező veszteségét kárpótolják, huszonnégy ezer arany értékű alapítványt hoztak létre. Erre az aranyra az akkori muhteszib felügyelt, aki egyúttal a kojun-emin tisztét is ellátta. Több kojun-emin nem volt. A pénzt átadták a jótevő mészárosoknak, s maguk között forgatva annak hozadékából fizették ki a veszteségeiket. De abban az időben még bőven volt juh, és olcsóság uralkodott: s mivel a janicsárok terén kevesen voltak, juhot is keveset kaptak. Bár ma sem hoznak be több birkát a [húsosztó] térre, az ára azonban felszökött, ezért mostanában nagyobb a veszteség. Abból a huszonnégy ezer aranyból egy fillér sem maradt. Egykoron abból pótolták a hiányt. Továbbra is a mészárszéken vették a húst, és megfelelően kártalanították őket. Utóbb, Szülejmán szultán őfelsége idejében elrendelték a kaszárnyán belüli mészárszékek (tomruk) felépítését, és kialakították a [húsosztó] teret. Mivel a veszteség tovább növekedett, utasításba adták, hogy [évente háromszázhatvan ezer juhot hajtsanak fel Ruméliából, hogy mikor a henteseknek birkára van szükségük, vegyenek át a kincstári szállítmányból, dolgozzák fel és adják el. [68a]Jelenleg azonban | ennek a juhnak az egyharmada sem érkezik meg. A többi helyett az érte járó pénzt hozzák meg, s a dzselebek hiányait azzal tömik be. Az összes kikötőre fél „hentes-vámot” (gümrük-i kaszabijje) vetettek ki, s abból kártalanítják őket. Mégis egyre több juhot adnak [a janicsároknak]. Nem szabad tovább növelni a mennyiséget. Úgy kell a juhot kiadni, ahogy régente történt.
Az egyes odáknak fél-fél juhot szoktak adni. A szekbán basinak öt juhot adnak. Mivel kezdetben őbelőlük lettek az agák, még ma is megkapják. Harmincnégy bölükjük van. Ezeknek is fél-fél, a kátibjaiknak és a kethüdáiknak az odáikkal együtt egy-egy juh jár. A lovas szekbánoknak egy-egy okka húst adnak. A lovas zagardzsiknak ugyanígy. A zagardzsi basinak, a szekszondzsi basinak és a turnadzsi basinak külön is jár egy-egy juh. A hászekiknek, a devedzsiknek, a zenberekcsi basinak és az aga imámjának az odáikkal együtt egy-egy juhot adnak. A szolakok odáinak egy-egy juhot juttatnak. A müteferrikáknak ugyanígy egyet-egyet. A szolak basinak szintén egy birka 48[68b]járandósága van. A szolakok | kethüdáinak egy juhot állapítottak meg. Egymás között osztják fel. A kethüda bég odájának három juh jár, [maga] a kethüda bég négy juhot kap. A bas csausznak három, az odájának szintén három juhot utalnak ki. A kethüda jeri odája nem állandó; bárki tölti be ezt a tisztséget, egy juh jár vele. A muhzirnak ugyanúgy nincs állandó [odája]; a mindenkori muhzir egy juhot kap. Az odáik fél-fél juhot vehetnek át. A talimhánedzsi basinak és a kajikcsiknak az odáikkal együtt egy-egy juhot adnak. A kücsük csausz és az orta csausz fél-fél juhhal részesedik. A janicsár kátibnak három juh járandósága van. Az adzsemi jajabasik egy negyed [birka] húsát kapják; a kátibjaiknak egy-egy birka jár. Isztambul agájának egy juhot utalnak ki. Az ascsik között a három legrégibbet „kém”-nek (dzsászusz) nevezik. [Az egyik] az aga bölükök [ascsijainak] rangidőse, a másik a jajabasik [ortái]ból való, a harmadik pedig a régi odákból. [Ezek hárman] egy szép birkát kapnak és megosztoznak [69a]rajta. Az ascsikat ők irányítják. | Ők rendezik el a soraikat, mikor [a húsért] szaladnak. Ha valamelyikük előre araszol, odasóznak neki a lovaglóostorral. Ezek a törvényeik.
A [padisahnak] parancsba kell adnia, hogy ezután a defter szerint ugyanannyi juhot szállítsanak a [húsosztó] térre, mint amennyit Szülejmán szultán idejében szoktak, s [a húsárak különbségéből adódó] veszteségeket haladéktalanul térítsék meg. Ha a juh-deftert átveszik, azután már nincs lehetőség arra, hogy megnöveljék a [húsosztó] térre szállított birkák számát. A nevezett [húsosztó] tér és az udvari konyhák juhellátására Ruméliából háromszáz ezer juh [felhajtását] írták elő a dzselebeknek. Mostanában [a költséget] átalányban a falvakra hárították, mint a harácsot. Hiánytalanul beszedik, nem marad a rájánál. E juhok begyűjtésére a janicsár agák felügyelnek. A juhokat ötféle időszakban hajtják fel: dér [vagy dögvész?] idején, tavasszal, augusztusban, hiány idején [?] és a divánnak … [?] idején. Az előírások szerint ezek a juhszállítmányok érkeznek rendszeresen Isztambulba. Ezenkívül nem hajtanak feltöbbet a hivatalos mennyiségnél. Főleg Moldvából és Havaselvéről nem jön annyi juh, mint korábban. [69b]Ez a kaszabok miatt van. | Régente az volt a szokás, hogy jóravaló embereket írtak össze és tettek meg mészárosnak. Akár muszlimok voltak, akár hitetlenek, előbb négy-öt évet leszolgáltak a [húsosztó] téren, s azután nevezték ki őket mészárosnak. De hamar el is távolították a térről, ha csődbejutott, és mással váltották fel, hogy képes legyen kifizetni a kereskedőnek az átvett birka árát. Mivel az ilyeneket kicserélték és a mészárosok gazdagok voltak, a beérkező kereskedőktől megvették a birkát, az árát meg vagy odaadták előre, vagy három napon belül kiegyenlítették. Így aztán a kereskedők igyekeztek újra birkát hozni. Mindenfelől érkezett a juh, a környék pedig gazdagodott. Mostanában viszont a mészárosok java része elszegényedett, s a bejövő kereskedők pénze náluk marad. Elkerülhetetlenül börtönbe jutnak. Ezért a kereskedők elmaradtak, hiszen a pénzüket nem kapták meg. Ha a régi törvény szerint járnának el, akkor úgy érkezne a juh, mint korábban. Ha olyan helyekre is osztanak húst, ahová azt nem rendelték el, akkor a kár feltétlenül növekszik. Most, a mi időnkben, [a hús ára] tíz akcse, így egy okka húsnál [70a]hét akcse veszteség keletkezik. Szükséges tehát, hogy akár a szultáni konyha, | akár a Régi szeráj, akár a [húsosztó] tér részére adnak birkát, úgy járjanak el, ahogy Szülejmán hán idejében, amikor defterbe foglalták és úgy osztották szét. Ha [az állatokat] jóravaló mészárosoknak adják át, s az érte járó pénzt nem tartva vissza megadják, akkor megint mindenfelől érkezik majd a birka és a környék gazdag lesz. A dzselebek is bőségesen fognak 49juhot szállítani. Azon kell lenni, hogy a dzselebek [újra] jöjjenek. A juhok hiánytalanul érkezzenek meg, s ne pénz jöjjön [helyettük]. A dzselebek veszteségeit meg kell téríteni. A kojun-eminnek tisztességesnek kell lennie. Az a kul, aki [kojun-eminként] a dzselebbel dolgozik együtt, fogadja el a neki járó tiszteletdíjat, a tehetős dzselebektől kérjen jótállókat és kezeseket, s ahány ezer juhot képesek vállalni, a [kincstártól] annyi [juhra] vegye fel és fizesse ki a költséget. A dzselebek költségét ne hiányosan térítse meg, hanem egészében kártalanítsa őket. Ha aranyat [és] gurust vesz fel, ne értéktelen akcséban fizesse ki őket. Azon a vidéken ugyanis csak aranyért adnak juhot. Egy aranyat százharminc, egy gurust kilencven [akcséért] vesznek át. Ilyen esetben akcséra váltva át [a nemesfém pénzt, a kojun-emin] jogtalan előnyhöz [70b]jut, a veszteséget | pedig a dzseleb viseli. E jogtalanság miatt maradtak el a kereskedők juhszállításai. Azon túl, hogy igazságtalanság éri, a tehetős dzseleb nem hajlandó annál kevesebbért juhot szállítani, mint amennyiért megveszi. S abba sem egyezik bele, hogy [a kojun-emin] akcséban fizesse ki, mikor [a kincstártól] aranyat vesz fel. Csak úgy fogadja el, hogy azzal össze lehessen gyűjteni [az előírt mennyiséget]. De aki nem elég tehetős, az beleegyezik abba, hogy [a piaci árnál] kevesebbet kap. Azt is elfogadja, hogy rossz pénzben fizetik ki, s ezen a pénzen vásárol juhokat. Ilyen esetben három ezer birka árán ezret sem szed össze. Az általa felvett negyven-negyven akcsén nem tudja az összes birkát megvenni. A kojun-emin elsikkasztja és maga teszi el [a pénzt], s ekképpen számol el: „ennyi birka érkezett”. [A pénz] egy részével a csődbe jutott vállalkozók tartoznak, más része [meg azoknál marad, akik] meghaltak vagy elmentek.
A juhokkal kapcsolatos feladatokat tehát becsületes emberekre kell bízni. A boldogult Ferhád agával együtt, aki a janicsár kethüda posztról került pijáde bég beosztásba, [egyszer] dér [dögvész?] idején elmentünk juhot vásárolni. Ötven ezer birkát hoztunk, s mert gazdag dzselebeknek adtuk át kezesekkel, mind megérkezett hiánytalanul. Mivel e szolga kátibként az ő szolgálatában állt, ezt a dolgot a lehetséges mértékben [71a]megismerte. Ilyenformán kell igyekezni, s a kojun-emin a kísérő kultól | ne szedjen be pénzt előre. Minden juh után egy akcse jár neki. Akkor szedje be, amikor megérkezik. Azok az emberek, akik a rájához mennek, ne kövessenek el visszaéléseket. Ha így lesz, se a juhok, se a veszteség dolgában nem ér sérelem senkit.
A [janicsárok] terén minden héten tizenöt ezer gyertyát adnak ki. Mindegyiket tizenhat dirhem súlyban, szerdán osztják ki a janicsár csauszok, akik szelimi turbánt viselnek. Ezeknek [a janicsároknak] évente hetven ezer faggyúgyertyát adnak, húsz-húsz dirhem súlyban. Mivel a piacon [ugyanezt a gyertyát] tizenkét dirhem súlyban árulják, a mumdzsuknak ebből vesztesége származik. A mészárosok ne adják el másnak a faggyút, [csak a janicsárokat ellátó gyertyaöntőknek]. Azt a gyertyát, ami a janicsárok ellátása után megmarad, a piacon tíz akcséval drágábban árulják.
Jelenleg [a janicsároknak túl] sok birkát osztanak ki, s [az ezzel járó] veszteség is megnövekedett. Az odzsak agák – nem törődve azzal, hogy a pénz és a birka elegendő-e hozzá– kiutalnak egy-egy juhot annak az odának, amelyhez janicsár korukban tartoztak. [Így hát] ki hajtaná végre a padisah törvényét, és ki törődne az őt ért kárral és veszteséggel? A magasztos Isten őfelsége vezessen méltányossághoz! Mielőbb segítsen hozzá, hogy agáink és a muszlim közvagyon [gondozói] odaadóan buzgólkodjanak.
50[71b]A janicsár testület dolgait tehát, amennyire tudtuk, | elbeszéltük. Ennek megfelelően a testület helyzetét a régi törvény fényében át kell tekinteni, hogy [a janicsárok] mindenütt, ahol csak megfordulnak, ugyanúgy hősiességről és bátorságról tegyenek tanúbizonyságot, mint a korábbi szultánok idejében.
2. III. Mehmed szultán a szolakok és a janicsárok védőfala mögött a mezőkeresztesi csatában
(Fehér Géza, Török miniatúrák, Bp. 1975, 49. tábla)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages