NYOLCADIK FEJEZET
88NYOLCADIK FEJEZET
Ki a janicsárok kátibja és miképpen szolgál; ki a többi kátib – ezt beszéli el.
A janicsár kátib a testület magas rangú tisztségviselői közé tartozik, a padisah egyik megbízottja. A padisah tömérdek szolgájának defterére ügyel. A kátib tisztét elfoglaló személynek nem jár zsold. Három havonként minden fő után egy akcsét kap. Ezt szedi be. A zsold kiosztását követően a ságirdok haliféje gyűjti be az odabasiktól. | Ez [a janicsár kátib] illetménye. Alapítványi hajói vannak. Az [egymást váltó janicsár kátibok] költségtérítésként negyven ezer akcsét adnak értük. Mikor a posztjuktól megválnak, a helyükbe lépőknek adják el őket. Ez a törvény.
A janicsár kátibnak ziftcsijei vannak. Nem írja össze őket hadjáratra és évente ötszáz akcsét szed be tőlük. Az aga és a kethüda bég is rendelkezik [ziftcsikkel]. Ezt [az intézményt] Mehmed szultán hán idejében az aga posztját elfoglaló Halil aga teljességgel felszámolta. Elsőként a maga ziftcsijeit szüntette meg, aztán a többiek [gazdáihoz] is figyelmeztetést intézett. Miután nem tudtak megfelelő indokokat felhozni, az efendi ziftcsijeit is elbocsátották. Ez az intézkedés igazán szükséges volt. Az agák ugyanis évente mennek háborúba, ezek viszont nem. Ez súlyos hiba. Jobb tehát megszüntetni.
Az aga hajóján adzsemi oglánokon kívül senki mást nem szabad foglalkoztatni. A kátib hajójára is ugyanez érvényes. Mert ha ezekre janicsárok mennek, annak az az eredménye, hogy nem vesznek részt a hadjáratokon vagy ott sem teljesítik a szolgálatot. Ha mégis megesik ilyen, nem sokan vannak; de ha mindössze harminc-negyven janicsár tartózkodik az aga, a kethüda bég, a kátib és a szekbán basi hajóján, akkor is itthon kell maradniuk. Mindez törvényellenes. Csak a kapitányok és a kormányosok maradjanak itthon. Mostanában megnövekedett a számuk. A legtöbbkapitányból korudzsu lett.
A janicsár kátib tisztét betöltő személy tisztességes és hívő legyen, kitűnően ismerje a defterrel kapcsolatos tudnivalókat. Legyen járatos a testület ügyeiben is. Ne vesztegetéssel jusson hivatalához. [Előzőleg] ne legyen túl magas méltóság birtokosa, hogy azután a maga járandóságából megéljen, beérje azzal az egy-egy akcse kalemijjével, amit a legénységtől kap, s ne kezdjen külön ügyletekbe. Ilyen megfontolással kell tehát a kátibot kiválasztani és alkalmazásba venni. Ha egyenességéről válik ismertté, [R272b]nem kell gyorsan lecserélni és leváltani. Ha becsületesen | végrehajtja a régi törvényeket, az aga ne háborgassa. Nem szabad a jogszerű munkálkodás miatt megbántódni és egymással gyűlölködni és ellenségeskedni. Ha [a kátib] az említett törvényekkel és szabályokkal ellentétesen cselekedne, annak megfelelően kell eljárni vele szemben. A janicsár kátib tisztsége szintén régi hivatal.
A janicsárok deftereit három hónaponként megújítják. Az efendi hivatalában található az a láda, amelyben a defterek Szülejmán szultán idejétől a mai napig megvannak. A régi deftereket a külső kincstárban (dis hazine) tartják. Mivel az ezek alapján történő ellenőrzés megszűnt és senki sem él az akkori janicsárok közül, a külső kincstárba 89viszik át és ott őrzik őket. De mostanában a kátibokat sűrűn cserélgetik, ezért a legtöbb defter elpusztult. Szelim szultán korától azonban megvannak. Ma is három hónaponként újítják meg őket. Muharrem [hónap]tól kezdve a maszar, redzsedzs, resen és lezez illetmények kiadásával évente négy zsoldosztásra kerül sor. [A zsolddefterek] megírására kezdetben tizenöt ságirdot neveztek ki. Utóbb a legénység megsokasodott, a janicsárok és az adzsemik jóval többen lettek, ezért negyvenre emelték a számukat, mondván: „az összeíráshoz pedig kátib kell!”. Mostanában nem negyvenen, hanem hetven-nyolcvanan vannak. Számosan lettek ságirdok azért, hogy megmeneküljenek a hadjáratoktól. Addig ugyanis nem vonulnak be, amíg az aga nem megy. Ha az aga [háborúba] indul, néhány ságird visszamarad az adzsemi oglánok deftereinek elkészítésére. Az adzsemikkel együtt maradnak itthon. Mivel ők ságirdok, a zsoldjukat nem rövidítik meg, ha nem vonulnak be. Hiánytalanul felveszik az illetményüket. De ostromsáncokba akkor sem vonulnak, ha hadjáratra mennek. Szolgálatot nem adnak, békességben élnek. Ezért sokasodtak meg a ságirdok. Ne legyenek többen negyvennél.
Az előírt pályán haladnak előre. A vezetőjüket bas ságirdnak hívják. Az alatta állót bejtülmál kátibnak mondják. Ő veszi nyilvántartásba a janicsárok hagyatékát, őírja meg a deftert. A bejtülmál-deftert az efendi hivatalában őrzik. Az utána következőt ságirdok hafiféjének nevezik. Mindezek a janicsárok közül kerülnek ki. De újabban [R273a]valamennyien a szekbánoktól érkeznek. | A törvény nem engedi meg, hogy ezek szekbánok legyenek. A deftereket a ságirdok haliféje íratja le. Ha valaki ságird lesz, háromszáz akcse szejr-pénzt fizet. Az efendinek szintén háromszáz akcsét fizet. Hosszú ideig [az a dolga], hogy üdvözli az efendit, amikor megérkezik a divánból. Deftert nem ír. Aztán megtanulja a defterkészítés szabályait, majd engedélyt kap arra, hogy lemásolja azt a deftert, amit zsoldosztáskor az odabasiknak adnak át a kifizetések bejegyzése (reszid) végett. Jó ideig semmi mást nem íratnak vele. Miután szolgálati ideje némileg előrehaladt, és jártasságra tett szert, megbízzák annak a defternek a leírásával, amit a mukábeledzsinek adnak át. Ezt a deftert mükerrernek nevezik, ami az újonnan készített eredetivel (aszil) azonos másolat. Hosszú időn át ezt írja. Mikor már tekintélyes szolgálati idő van mögötte, az aszil[-defter] írására állítják rá. Mikor ez bekövetkezik, feljegyzik, mely bölükök szerepelnek a [rábízott] defterben. Feljegyzik a leíró ságird [nevét is]. Ha aztán ebben a defterben eggyel több bejegyzést vagy zsoldemelést találnak, akkor kérdőre vonják a leíró ságirdot és eljárnak vele szemben. Azt az aszil[-defter]t a megelőző zsoldosztás aszil[-defteré]ről másolják le. Ebben az efendi írásával megtalálhatók mind az újonnan állományba vett fiúkra, mind a zsoldemelésekre, mind a korudzsu és oturak kinevezésekre vonatkozó bejegyzések. Mindent, ami benne szerepel, átírnak az új aszil[-defter]be, és letisztázzák. Azokat a négy akcse [zsoldot] húzó [janicsárokat], akik egy akcse zsoldemelésben részesülve öt akcsésok lesznek, vagy hét akcsésként egy akcse emeléshez jutva nyolc akcsésok lesznek, [az öt, illetve] a hét akcsésok közül kiemelik és az új defterben [az ötösök, illetve] a nyolcasok [csoportjának] végére írják. Vagyis új helyére sorolják be, az új [defter]ben már nem tesznek hozzá megjegyzést. Amíg az efendi nem veti össze a régi deftert az újjal, illetve amíg az előbbit nem zárják le, nem folytatják le az ellenőrzést. Miután összehasonlították őket, az efendi semmit nem ír már [a régibe]. Tehát akárhány bejegyzést tesznek, mind a régi defterbe vezetik be, mert ezzel vetik össze a [még] régebbi 90deftert. Mikor tehát az új deftert összeállítják, óvatosan használják a régi aszil-deftert. A janicsárok deftere ugyanis olyan, mint a tenger. Mivel két [régi] deftert hasonlítanak össze [az újjal], az [újat megelőzőbe] vezetik be a változásokat.
[R273b]Mostanában nem úgy írják meg a deftereket, mint azelőtt. | A janicsárok és az adzsemik aszil-defterét tizenkét ságirdon kívül senki más nem írhatta meg. A leírók nevét feljegyezték. Felírták, hogy hány bölük lejegyzését bízták rájuk. Ha a defterben [oda nem illő] bejegyzést találtak, az azt másoló ságirdot vonták kérdőre. Mindezt ma már nem ellenőrzik. Pedig ellenőrizni kellene, mert a defterben olyan dolgokat művelnek, hogy az kimondhatatlan. Mindenféle fiúnak odaadják [a deftert], nem kérdik, régi-e, vagy új. Az átadást sem iktatják. Mikor az aszil-deftert írják, vigyék el egy helyre és négyen-öten másolják. Ezt a bas ságird és az efendi jelenlétében végezzék, [mert az efendi] írását utánozva könnyedén írnak be neveket azok közé, akik zsoldemelést kapnak, vagy a janicsárok állományába kerülnek. Vagy valakinek [a neve] fölé alap nélkül a „korudzsu” szót rajzolják. Néhány zsoldosztás elmúltával aztán majd bejegyzik ebbe [az akkor már] régi defterbe, hogy [uralkodói] kegyből kapta a korudzsu kinevezést. Így lesz belőle korudzsu. Ugyanez történik az oturakokkal is. De más dolgok is előfordulnak. Ha valakit nem tudnak egyből janicsárrá tenni, hét vagy nyolc akcséra, vagy zsoldemelésre írni, mert nem képesek az efendi illetményemelésre vonatkozó bejegyzését utánozni; akkor az efendi egy akcsényi zsoldemelését kijavítják másfélre, a másfelet kettőre, a felet egyre. Efféle dolgokat követnek el. A padisah deftereivel oly gyalázatosan bánnak, hogy azt elmondani nem lehet. Olyan fickókat írnak egyszeriben hét-nyolc akcse [zsolddal] a defterekbe, akiknek ősei hetedíziglen nem láttak janicsárt. Mikor bemennek az odáikba, senki sem kérdezi meg, hogyan lett belőlük janicsár. „Lehetünk többen egy bajtárssal!”– mondják, s nem törődnek vele.
Pedig régente a sorban érkező bajtársakat alaposan kifaggatták arról, hogy kulogluk vagy devsirméből valók-e, s ki vette fel őket a janicsárok közé. Ha az előírt úton jutottak be, befogadták őket. Ha [azonban] nem az előírásoknak megfelelően, hanem a kátibok és a ságirdok [segítségé]vel kerültek az állományba, akkor nem fogadták be őket. Ezt mondták nekik: „ha holnap összeveszünk, és téged az aga elé visznek, vagy valami másért megfognak és az agánál bevádolnak, azt fogják mondani, hogy miért [R274a]fogadtunk be téged. Féltjük a fejünket!”– | ezzel utasították el őket. Most kérdezés nélkül bebocsájtják őket. A janicsár kátibok tehát ebben a dologban rendkívül gondosan járjanak el, s a deftereknél szigorú rendet tartsanak. Erősen ügyeljenek akkor, amikor a janicsárok és az adzsemi oglánok aszil[-defterei]t készítik. A megírásukra négy-öt ságirdnál többet ne vegyenek igénybe. Ezt a munkát a bas ságird és a ságirdok haliféje jelenlétében végeztessék. A munka kiosztásakor készítsenek lajstromot arról, hogy az átadott fóliókon hány bölük szerepel, melyik bölükök ezek, s melyik ságird fogja másolni. Így világosan kiderül, hogy egy-egy ságird mit írt le. Ezért ha a régi aszil[-defter]ben átsorolásokra bukkannak, azokat vonják kérdőre, akik az illető részeket másolták. Ha netán ellenőrzésre lenne szükség, akkor ne csak az egyik régi defterrel, hanem az annál eggyel korábbi defterrel is vessék össze [az újat]. Ha két defterrel hasonlítják össze, fél vagy egy akcse [zsoldemelés utólagos] beírására sincs lehetőség, mert ha [az újat] írván az előző aszil[-defter]be be is jegyezné, az annál korábbiba hogyan írhatná be? Vagyis másolás közben használta ki az alkalmat. De hogy talátna 91lehetőséget arra, hogy az annál régebbi defterbe is beiktassa? Ennyi haszon származik tehát abból, ha két defterrel vetik össze. Ebben is gondosan kell eljárni, mert manapság nincs senki, aki a padisah kenyerére és sójára gondot viselne. A ságirdok működésének alaposan utána kell nézni. Írásmintát kell venni tőlük, s ha a defterben bármilyen bejegyzést találnak, tudni kell, hogy kié az írás. A [janicsár] kátib tisztét betöltő személy ismerje jól a maga kézvonását. Ha a bejegyzését valaki utánozná, azonosítsa. Ha [a defterben] ilyenfajta ellentmondásra bukkannak, hívják elő az érintett oda odabsiját, s tudják meg tőle, hogy ki követte el. Tetszik, nem tetszik, vallja meg, s az elkövetővel szemben annak megfelelően járjanak el.
A defterek védelmére nagy gondot kell fordítani. A defterek védelmével kapcsolatban a bas ságirdot, a ságirdok haliféjét és a négyöt régi halifét komolyan figyelmeztessék, [R274b]| s a deftereket kezelő régi sagirdokkal szemben járjanak el, ha a defterekben akár egyet is találnak az alábbiak közül: például az állományba vételre vagy a zsold megvonására [vonatkozó bejegyzés] módosítása; a várkatonai szolgálatra vagy timárra vezényelt [janicsár nevének] kiszögellés-szerű beiktatása oda, ahol a vele azonos zsoldot húzók szerepelnek; itt [Isztambulban] zsoldot utalni annak, s itteninek feltüntetni azt, akit besoroztak hadjáratra, [neve] fölött [erre nézve] piros bejegyzés áll, s nem tartózkodik itthon. A defterek vezetésében tehát gondosan járnak el. Mikor a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége idejében egy adzsemi oglánra vonatkozó [hamis] bejegyzést találtak, három-négy ságirdot azonnal szolgálati birtokra küldtek, hogy a többieknek elrettentésül szolgáljon. A defter olyan, mint egy hatalmas tenger. Igen nehéz vezetni. Sokféle dolog található benne.
A janicsár kátib a defter védelme érdekében először készítsen mutatót. Attól a naptól fogva, hogy tisztségébe kerül, az első aga bölüktől a hatvanegyedikig bölükönként állítsa össze. Legelőször azt írja bele, hogy az első bölükben hány korudzsu van, és mennyi zsoldot kapnak. Azután következnek a danismendek, akik nem vesznek részt a hadjáratokon, s akiknek a [neve]fölött erre vonatkozó bejegyzés áll; majd [azok, akiknél] az Orta-mecset kajjimja és imámja, vagy a hegyi korudzsu és más efféle bejegyzések szerepelnek – ezeket zsoldjukkal együtt szintén írja fel. Nevével és illetményével együtt írja fel az összes oturakot, aki ehhez a bölükhöz tartozik. Írjon fel minden újonnan felvett janicsárt, a melléjük tett megjegyzésekkel együtt. Jegyezze fel, hogy kinek adományoztak fél akcsés [zsoldemelést] vagy üresedést. Mihelyt valaki az aga pecsétes papírjával (memhur) felmentést kap a hadjárat alól, vagy más ehhez hasonló megjegyzést vezetnek be [a defterbe], legyen az bármi, tüntesse fel ebben a mutatóban. Ha a többi bölüknél is ekképpen járnak el, s a jajabasik [dzsemáatjairól] az elsőtől a százegyedikig ugyanilyen módon szintén mutatót állítanak össze, akkor senki sem lesz képes arra, hogy szabálytalanul akár egyetlen akcsét [R275a]beleírjon. Ha meg is tenné, kiderül, mert | ha a mutatóban nem szerepel, megtudják, melyik ságird követte el, és eljárnak vele szemben. Ha egy tíz akcsét húzó korudzsunak indok nélkül egy akcse emelést adnak, s kitűnik belőle, hogy a ságirdok műve, akkor hívassák az odabasijukat, tudják meg tőlük, ki tette, s járjanak el vele szemben. Ha valakinek a [neve fölé] alaptalanul a korudzsu megjegyzést teszik, vagy valakit az oturakok közé iktatnak, szintén a mutatóból derül ki, hogy a ságirdok követték el; ilyenkor kérdőre vonják őket és eljárnak velük szemben. Az is a mutató alapján válik nyilvánvalóvá, hogy az efendi bejegyzését utánozták akkor, amikor a legénység 92közéírtak, vagy a hadjárat alól mentesítettek valakit, vagy fiút vettek fel a janicsárok közé. Arra is a mutató révén jönnek rá, ha a hét vagy nyolc [akcsésok] névsorának végére írva nyolc akcsésnak tesznek meg valakit. Az adzsemik [defterét] is hasonlóképpen őrizzék, hogy a ságirdok semmit se tehessenek.
E [defterek] vezetésében az efendinek a következőkre kell figyelnie: ha az aga hivatalától [pecsétes írással] zsoldemelésre vonatkozó rendelet, janicsárrá előléptetett adzsemi oglán, vagy hadjárat alól felmentett [janicsár] érkezne, akkor jól őrizze meg ezeket a pecsétes írásokat (memhur), mert ezek az ő bizonylatai (temesszük). Ellenőrzéskor ezek szolgálnak jogi határozatként (hüddzset). Mikor a pecsétes írások iktatása szükségessé válik, maguk az efendik végzik el, és a ságirdokkal olvastatják fel őket. Ám amikor a ságird olvassa, a zsoldemeléssel [jutalmazottak], a janicsárok közé felvettek, vagy az adzsemik között tetszése szerint mond be neveket. Az efendi azt hiszi, hogy a pecsétes írásból olvassa, és bejegyzi. Később aztán a bejegyzést már nem vetik össze a pecsétes írással, így bekerül és ott marad a defterben. A [janicsár] kátib nézze át ezeket. Amikor a pecsétes írást felolvastatja és annak alapján beírja a neveket, tegyen föléjük egy-egy jelet. Ezután vesse össze a pecsétes írással, s ha nemlétező bejegyzés szerepel benne, el kell járni azzal a ságirddal szemben, aki felolvasta. [R275b]Vagy a pecsétes írásról másolja át és ne olvastassa velük, | hogy a defter rendezett legyen. Ha egy janicsárt hadjáratra írtak be, már ne adjanak neki felmentést (mande) azután, hogy a deftert elküldték, nehogy két helyen is kiutalják a zsoldját, s a kétszeres zsold miatt kár érje a kincstárt. Ha mégis megteszik, utána majd mábejn címén visszaveszik a kincstárba; a költségekre fordítják és elfolyik. Jobb, ha ez nem történik meg, mert a mábejn [jövedelmek] nagy része elveszik. Mindezzel odaadóan foglalkozzanak.
Ha a janicsár kátib az említett módon szemmel tartja a ságirdokat és az aszil-deftert, akkor biztosítja a defter tisztaságát. Az elhunytakat kihúzzák a defterből. A defterben [a magasabb] napi illetményektől haladnak az alacsonyabbak felé. Így a janicsár kátibnak könnyebb válaszolni, ha kérdeznek tőle valamit. A pecsétes írásra vonatkozó kérdés az agához fut be, nem a kátibnál érdeklődnek utána. Ellenőrzés idején a pecsétes írások szolgálnak neki bizonylatként. Csak pecsétes íráson kívüli bejegyzések után érdeklődnek nála.
Mikor az agák [fiúkat] vesznek az udvari zsoldosok közé, s az efendinek szintén vannak [adzsemi] oglánjai, azokat is beírják zsoldosnak. A janicsár kátibnak ugyanis hajója van, s ha a rajta szolgáló régi adzsemik között akad olyan, amelyik már tizenkétszer kapott posztót, azt megszemlélik és felveszik az udvari zsoldosok közé. Ha azonban a fiú négy-öt éve szolgálóújonc volna, akkor nem veszik állományba, mondván: „még nincs itt az ideje”.
A janicsárok defterét, az adzsemik defterét, a gallipoli és a bosztánbeli [adzsemik] defterét mostanában három havonként írják újra, s három példányban készítik el. Az első az aszil-defter, amit az efendi hivatalában őriznek. Minden bejegyzést, ami az adott zsoldosztáskor szükségessé válik, ebbe vezetnek be. A második a mükerrer, amit a mukábeledzsinek adnak át. A harmadik a mükerrer másolata, amit az aga hivatalában írnak le. Ott külön ságirdok vannak, azok másolják le. Ha az aga hivatalában valakinek [az adatait] ellenőrizni kell, ebben néznek utána. Ezt a közelmúltban vezették be. Isten segedelmével majd szólunk róla a maga helyén.
93Van még egy defter, amit hazine-defternek neveznek. Ezt a kincstárba szokták beadni, és ezzel vetették össze azt a zsoldot, amit a következő alkalomra irányoztak elő. [R276a]A megboldogult Szelim szultán hán idejéig állították össze | és kérték be ezt a deftert. Azután már nem tartottak rá igényt, s a mükerrer[-deftert] hazine-defter néven adták át a mukábeledzsinek. [Pedig] a hazine-defternek rengeteg haszna van.
Mikor a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége idejében a Halkali-kert készült, [az uralkodó] boldogságosan ellátogatott arrafelé. Az ott munkálkodó valamennyi fiúcska előzőleg hét-nyolc évet törököknél, hét-nyolc évet torba-szolgálatban töltött el és tűrte a szenvedéseket. Ezért azt mondták: „a padisah jelenlétében buzgón és serényen dolgozzunk. Munkánkat látva talán felveszi néhányunkat a zsoldosok közé!” Mivel a teendőiket szívvel-lélekkel végezték, a padisah hívatta Szakka Mahmudot, Isztambul akkori agáját, s így szólt hozzá: „készíts feljegyzést arról, hogy három itt szolgáló fiút a janicsárok közé vegyünk!” Az megírta a feljegyzést, és mondván: „a rendelkezés joga padisahomé”, oly sok fiú közül hármat vettek a janicsárok állományába.
Az akkori janicsár kátib a nagyvezír, Rüsztem pasa őfelségének egyik ágyasát vette feleségül. Mivel a pasa bizalmasai közé tartozott, mikor megjelent a világ padisahjának nemes rendelete az állományba vételre, kihasználva az alkalmat, beírt a defterbe két fiút, akik a hajókon teljesítettek szolgálatot. Pedig abban az időben egyetlen fiú sem léphetett állományba addig, amíg a padisah nem adott rá parancsot. Így hát a kátib bejegyzése miatt több fiút iktattak be a defterbe, mint amennyit a parancsban meghatároztak. Mikor aztán elkészültek a zsoldkiutalással és megírták a deftereket, s a hazine-deftert átadták a [kincstárnak], a világ padisahja őfelsége a korábbi hazine-deftert összehasonlította a beérkező defterrel. Eközben rátalált arra a két legényre. Tudta, hogy rendelet nélkül írták be őket. Hogy megtudja, ki tette, hivatta a janicsár agát, Pertev agát. Mikor az bement a kihallgatásra, a padisah – az általa állományba vett fiúkról hallgatva – kérdőre vonta: „ki vette fel ezeket a fiúkat?”Így válaszolt: [R276b]„padisahom, ezt Isztambul agája tudja. Ő | készítette a feljegyzést, kérdezzük meg tőle!” Elment haza és hívatta Isztambul agáját. Mikor megvizsgálták az ellenjegyzését (reszid), tudtul adta, hogy három fiút a Halkali-kertben írtak be a padisah parancsára. Mivel a másik két legényre vonatkozó ellenjegyzés a janicsár kátib hajójára szólt, megtudták, hogy a kátib követte el. Minthogy a kátib Rüsztem pasa környezetéhez tartozott, az aga nem merte bejelenteni a padisahnak, és tájékoztatta Rüsztem pasát az ügyről. Ő egy ideig elgondolkodott, majd ezt a tanácsot adta az agának: „ez a komisz beházasodott hozzánk, s ezzel visszaélve írta őket a janicsárok közé. Mikor elmégy a padisahhoz, esetleg kimagyarázhatnád!” Az aga újra elment a padisahhoz, ám mielőtt megszólalhatott volna, a padisah kérdőre vonta: „Pertev, mit végeztél a rádbízott ügyben?” Erre ő beszámolt azokról a fiúkról, akiket a Halkali-kertben kiadott magas parancsra [soroztak janicsárnak], majd arról, hogy a janicsár kátibnak két hajója van, s mivel adzsemi oglánok szolgálnak rajtuk, a fiúk közül a régieket az előírások szerint udvari zsoldossá szokták előléptetni; mikor annak a három fiúnak a felvételére padisahi parancs jött ki, a saját hajójáról azért sorozta be azt a két fiút, mert azok is régiek voltak; „egyébként a parancs a világ padisahja őfelségét illeti meg”– mondta, s [így próbálta] elsimítani a dolgot. A padisah erre méregbe jött: „nem Rüsztem tanított ki téged? [Agaként] hűséges szolgám vagy, szükségem 94van rád, különben most a fejedet vettem volna. Ha a janicsár kátib hajójáról is kellett volna besorozni fiúkat akkor, amikor én, a padisah, három fiút felvettem a janicsárok közé, vajon nem tettem volna meg, ha jelenti neked, s te, aki a testületben képviselsz engem, jelented nekem? De ha egy kátib téged semmibe vesz, s ha beleártja magát az én jogkörömbe, a padisahéba, akkor se te nem töltheted be az aga tisztségét, se én a padisahi méltóságot!” Parancsot adott, hogy fejezzék le; el is választották tőle a fejét, megkapta azt, amit megérdemelt.
A padisahok tehát abban az időben a szilahtárjaikkal együtt hasonlították össze a [R277a]hazine-deftereket. Ha efféle dolgot találtak, j eljártak az elkövetővel szemben. Bekérték az összes kul defterét és ugyanúgy átvizsgálták őket. Nem hittek egyedül a szilahtároknak, maguk nézték át őket. Amíg nem ilyen gondosan járnak el, a világra nem tér vissza a rend. [Ha] nem fordul elő mindenféle törvényellenes dolog, s minden a törvény szellemében zajlik, [akkor] bárhová mennek, győzelem és diadal várja őket, mindenki tudni fogja a maga helyét, mindenki a járandóságból fog kijönni, véget vetnek a vesztegetésnek, és a világ révbe jut. Ha a padisahok a korábbiak szerint fejtenek ki igyekezetet, a testületek új életre kelnek.
A szpáhiknál ruusz[-defter] van. Ennél az elhaltak helyére kell ügyelni. A janicsároknál azonban nincs ruusz. E deftereket tehát jól tartsák szemmel, hogy kívülről senki se kerülhessen beléjük. Ennyi haszna van hát a hazine-defternek. A nevezett janicsár-defter valóságos tenger. Annyi szabály vonatkozik rá, hogy leírni se lehet.
Mikor a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége átvette az említett hazine-deftert, titokban odahozatott egy értelmes ságirdot, vagy valaki mást, aki értett a dologhoz, mert szüksége volt olyan emberre, aki elmagyarázza a defterekkel kapcsolatos előírásokat. Ez az ember meghagyta a szilahtárnak, hogy vesse egybe a defterben előforduló eseteket, s részletesen elmagyarázta neki azokat. Ezt az embert a helyzetének megfelelően megjutalmazták. Aztán a szilahtár megtanította a csokadárt és a rikábdárt a defterek összehasonlítására. Nincs is szükség arra, hogy mások is megtanulják.
E szolgát, miután huszonegy évig szolgált a janicsárok defterénél, most korudzsuvá tették. A korábbi zsoldommal lettem korudzsu, s bár nem vágytam erre a beosztásra, végül is ide helyeztek, mert nem volt pártfogóm. Még így is ép, egészséges ember helyét adták nekem. Így lett most közlegény belőlem. Rengeteg fáradozásom semmivé foszlott. Az élvezet és a hivatal azoknak jut, akik mögött áll valaki; nem számít, hogy tisztességes-e vagy sem, hogy a testület gyermeke-e vagy sem, hogy a törvényeket és a szabályokat tudja-e vagy sem – csak pénze és támogatója legyen. Bár oly sokat szolgáltam a janicsárok defterénél, mégis számos része van, amit nem ismerek. Ebben a testületben a sáppénz az a nagy újítás, amit be kell tiltani. A másik [R277b]meg az, | hogy akiknek nincs pénzük vesztegetésre, azoknak hozzám hasonlóan a lyukas garasra is szükségük van, ezért elmerülnek az adósságban. A padisahok a világ lelke. Ez okból tártam oly arcátlanul padisahom elé a helyzetemet.
Ha az említett hazine-deftereket bekérik, összehasonlítják és a rájuk vonatkozó törvényeket és szabályokat ismerik, akkor bizonyos, hogy rend lesz a világon. Mert a janicsárok testülete az Oszmán-ház karja és szárnya. Amennyiben helyreállítják a rendet náluk, a magasztos Allah segedelmével mindenütt győzelmet és diadalt fognak aratni, ahol csak megfordulnak.
95A mindenkori janicsár kátib jegyezze be azt az egy-egy akcse mukarrer[-zsoldemelést] is, ami minden odának jár. A hadjáratra nem kötelezett, itt [Isztambulban] zsoldot húzó, de időközben elhunyt [janicsárok] hét [akcsén] felüli zsoldrészéből adódó mahlul-zsoldemeléseket szétosztják; ezt is jegyezze be. Ha meghal egy korudzsu, akinek zsoldja kilencről tizenháromra ment fel, akkor a héttől kilencig terjedő része két akcse mahlult tesz ki – ennyit jegyezzen be és ne többet. Ha nyolcról tizenháromra ment fel, akkor egy akcse [üresedést] jegyezzen be, ne többet. Egyáltalán ne olyan alapon osszák szét, hogy korudzsuként mennyit kapott. Ha [egy korudzsunak] huszonnégy akcséja van, akkor közlegényként bármennyit kapott, a mahlulját nem osztják szét. Az ő mahlulját akkor osztották ki, amikor bölükbasi lett belőle. A bölükbasinak és jajabasinak kinevezett közlegények hét akcsén felüli részét osztják ki. A szolakkáés zagardzsivá előlépő legények hét akcsén felüli zsoldrészét osztják szét. A várkatonaságra ítéltek és a szpáhivá válók [üresedését] nem osztják szét. A szétosztásra kerülő mahlul[-zsoldemelés] ugyanis állandó illetménykeret része, ezért a kincstár egy fillért sem ad ki. Mert a jajabasi, a bölükbasi, a szolak, a zagardzsi és a szekbán [beosztás] mind gedik. [Ezeknél] nem a kincstár biztosítja [a mahlul-zsoldemelés összegét]. Régente a kincstár folyósította.
A kapudzsi és a szpáhi beosztás azonban több zsolddal jár, mint amennyit [a gazdája] előzőleg kapott. Ilyenkor hogy keletkezne [mahlul-]zsoldemelés? De akkor sem osztanak [mahlult], ha azonos zsolddal kerül új beosztásába. Azoknak [a janicsároknak a mahlulja], akiket büntetésűl szolgálati birtokra vagy várkatonai szolgálatra vezényeltek, a kincstárra száll. Az oturakok [janicsár-kori és nyugdíjas zsoldjának] különbözete szintén a kincstárt illeti meg, nem osztják szét. A kátibok se tegyék ezt [R278a]meg. A hét akcse alatti rész a kincstáré. A hét és | a három akcse közötti részt nem osztják szét. Aki hadjáratra megy és nem itt kapja a zsoldját, annak [mahlul-]emelését nem osztják szét, mert ott, a hadjáraton osztják ki. A kátibok figyeljenek erre, nehogy kár érje a kincstárt.
A ságirdoknak, mivel ők írják a deftert, ezen felül minden zsoldosztáskor húsz akcse mukarrer[-zsoldemelést] állapítottak meg. Az aga hivatalában utóbb munkába állított ságirdoknak szintén jár tizenöt akcse mukarrer. A szolgálati rangsor és kinek-kinek a helyzete szerint egy-egy, vagy másfél- másfél akcsét osztanak ki közöttük. A ságirdok ezt öt aranyért adják el. Az inam[-zsoldemelés] a baksisból származik, a padisah engedélye kell hozzá. [Az aga] pecsétes írást küld róla, s aszerint aadják ki, hogy tűzvész vagy díszmenet idején adományozták-e. Egyszóval, a janicsár kátib mindezekre gondosan ügyeljen. Ha ellenőrzéskor ő bizonyulna hibásnak, őt fogják megróni. Ha a hiba forrása a pecsétes papír, s ekképpen az aga vétkére derülne fény, akkor őt teremtik le. Ha egy fickótól – legyen az kuloglu, devsirmével begyűjtött, szpáhi-fiú vagy bárki más – vesztegetést fogadnának el és a szokással ellentétesen janicsárrá tennék, el kell járni velük szemben. Még ha azok közül veszik is fel, akik szerepelnek a padisah parancsában, a bűnösségükhöz elég, hogy pénz ellenében vették a janicsárok állományába. A megvesztegetőt és a sáppénzt elfogadót egyaránt végezzék ki, mivel a gonosztevők cimborái, s miattuk tűnnek fel a dzselálik. A testületben szüntessék meg, hogy mindez pénzzel történjék és figyelmeztessék őket. Aki ilyet elkövet, azzal szemben járjanak el. Ha mégis ilyet tesz, ő issza meg a levét.
96Ha egy zsoldlistán szereplőről kiderül, hogy huszonöt arany vesztegetési pénzt fizetett és sáppénz révén került a janicsárok közé– legyen régi vagy újonc, vagy akár bizonyosodjék be, hogy valódi devsirme-származék vagy kuloglu, bosztánbeli vagy gallipoli fiú, vagy legyen jajabasi fia, vagy devsirmével begyűjtött, akinek személyleírása hibátlanul benne van az anatiefterben -, akkor a [felvevő] bűnösségéhez elegendő, [R278b]hogy [az illető] nem jelent meg az aga előtt, Isztambul agájának | feljegyzése hiányzik, és pénz révén lépett a janicsárok közé. Járjanak el az elkövetővel és azzal szemben, aki erre rávette, meg aki a posztot kapta. Még akkor is, ha a janicsár aga az elkövető. Ha tizenöt aranyért a fodla-ellátmányosok közül zsoldosnak írnak olyan kuloglut, aki árvasági fodlát kap, vagy olyan kuloglut találnak, aki negyven aranyért közvetlenül a fodla- ellátmányosok közül lépett elő janicsárrá, akkor figyelmeztetés után mind az elkövetőt, mind azt, aki erre rávette és a beosztást elfoglalta, semmisítsék meg. Ha kitudódna, hogy egy devsirme-fiúötven-hatvan aranyért [janicsár lett], noha négyöt év sem telt el azóta, hogy behozták, vagy nem fejezte be szolgálatát a törököknél, vagy pedig aga csirakja néven, illetve származási helyének feltüntetésével minden átmenet nélkül ötven-hatvan aranyért megtettek valakit janicsárnak, akkor az elkövetővel és azzal szemben, aki erre révette, keményen járjanak el. Mikor a padisah parancsára kuloglukat és devsirme-fiúkat kell janicsárnak sorozni, a kuloglu apjának odáját – akkor is, ha fodla-ellátmányban részesül – az aga színe előtt alapos vizsgálatnak vessék aláés úgy végezzék el a dolgot. Pénzt ne vegyenek el tőlük. Szpáhi-fiúk, csausz- és beváb-fiúk többé ne legyenek [janicsárok]. Mindnyájan a nekik kiszabott úton haladjanak.
Mikor eljön az ideje zsoldosnak írni azokat a devsirme-fiúkat, akik hosszú ideig szolgáltak törököknél, akkor – ha hozzá tartozik – Rumélia agája, ha pedig Anatólia agájához tartozik, Anatólia agája készítsen feljegyzést, aztán az aga jelenlétében vizsgálják meg a külsőjét és úgy írják be zsoldosnak. Ne legyenek többé aga csirakok [a testületben], hogy a világ megjavuljon. Kuloglut és devsirme-fiút ne vegyenek közvetlenül udvari szolgálatba akkor, ha előtte nem írták zsoldra őket. Ez a törvény áthágásával azonos, nem szabad megtörténnie. Figyelmeztetés után az elkövetővel szemben el kell járni és a fejét kell venni.
Mikor eljön az ideje a zsoldra írásnak, Isztambul agája készítsen feljegyzést, ha [a jelöltek] a torba-szolgálatból jönnek. Majd az aga színe előtt szemléljék meg és a kátib jegyezze be őket a defterbe. Ha a bosztánból valók, akkor a bosztandzsi basi, ha gallipoliak, akkor Gallipoli agája írjon feljegyzést, majd az aga előtt szemléljék meg [R279a]és sorrend szerint | osszák szét őket. Ne küldjenek az egyik [odába] többet, a másikba meg kevesebbet; valamennyit egy pecsétes írásban vegyék lajstromba, és a kátib ennek alapján jegyezze be őket [a defterbe]. Ha ebben a dologban megint ilyen módon járnak el, a janicsárok testülete a régi szerint életre kel.
A janicsár testületen belül tehát meg kell szüntetni, hogy a zsoldemelést öt aranyért eladják; ha zsoldemelés válik esedékessé, anélkül, hogy pénzt kérnének érte, annak adjanak, aki megszolgálta. Nem szabad pénzért adni. Mostanában az összes zsoldemelést pénzért adják. Járjanak el azzal szemben, aki [így] adja. A jövőben ne adományozzanak zsoldemelést korudzsunak. Amennyiben az aga pecsétes írásban utalna ki ilyet, ne adják meg addig, amíg a padisahnak nem jelentették. S ha kitudódna, hogy mégis kiadták, járjanak el vele szemben. Mert törvényellenes a korudzsunak 97zsoldemelést adni. Ha az említett ügyben ilyen mádon buzgólkodnak, a világon helyreáll a rend.
Mikor hadjáratot vezetnek valahová, s kérelem és vesztegetés folytán azután adnak alóla mentesítést (mande), miután az összeírt embereket a defterrel együtt már átadták a kivonuló agának, akkor [az ilyen janicsár] zsoldját két helyen is kiutalják. Ez ne forduljon elő. A hadjárat során összeírt legénység defterének elkészítésére és az efendi járandóságának beszedésére egy ságirdot küldenek el. E ságird mellé negyven-ötven janicsárt adnak a saját odájának vagy egy másik odának egyik bölükjéből, melynek csorbadzsija nem vesz részt a hadjáraton. [Ezek a janicsárok] a ságird szolgálatára állnak. Ne adjanak melléje száznegyven-százötven főt azért, mert pénzt fogadnak el tőlük. Ha zsoldemelésben akarják részesíteni azt, aki ezt a feladatot ellátja, akkor annyival emeljék fel az illetményét, amennyit itt [Isztambulban] ságirdként kapna, és ne többel. Ha [a hadjáraton] tartózkodó pasa az uralkodónak jelentést téve inamzsoldemelést adományozna [a ságirdnak], akkor is az agájától veszi át és úgy adja oda neki.
A törvény nem engedi meg, hogy a hadjárat idején felvegyenek valakit az udvari zsoldosok állományába. Ott ugyanis se az adzsemik deftere, se az eskál-defter nem áll rendelkezésre, és senkit sem szoktak megtenni adzseminek és janicsárnak. A ságirdot úgyszintén figyelmeztetni kell, hogy ne tegyen ilyen. Ha szolgálatának elismeréseképpen [R279b]valakinek a fiát az udvari zsoldosok közé akarnák | venni, még ott jelöljék meg [a defterben], majd itthon vizsgálják meg és ennek alapján vegyék az udvari zsoldosok közé. Az említett ságirdtól egyetlen akcsét se szedjenek azon a címen, hogy szolgálatba ment. Mikor visszatér a szolgálatból, a legénységtől fejenként egy-egy akcse adót szednek. Mostanában szolgálat címén pénzért bízzák meg őket ezzel a feladattal, s ők is mennyiféle csalárdságot művelnek ott! [Dupla] zsoldot folyósítanak valakinek, és a mábejnt az agával közösen eltüntetik. A hadjáratokon adódó hagyatékokra nem viselnek gondot, elköltik és felélik. Ha a hadjáraton valakit szpáhivá akarnak kinevezni, s ezt a szerdári tisztet betöltő vezír adományozná, [a ságird] addig ne hajtsa végre, amíg a vezír leiratát (bujuruldí) nem kapta meg. A jóváhagyás nélkül bonyolított ügyekért a kátib vonja kérdőre és járjon el vele szemben, amikor visszatér. Ha [a ságird] által beküldött defter másolatát a padisah bekéri és az itteni defterrel összevetve valamilyen ellentmondásra bukkan, eljár vele szemben. Ha a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége ilyen módon buzgólkodik, akkor [a ságirdok] egy tollvonást se tudnak hozzátenni [a defterhez].
Egy másik defter, amit a janicsár kátib őriz, a bejtülmál-defter. A bas ságird alatt álló ságird a bejtülmál kátib. Ő vezeti ezt a deftert, és a bejtülmáldzsival közösen ő adja el [az elhunytak hagyatékát]. Az Isztambulban, Galatában és Üszküdárban keletkező hagyatékokat adják el, és készpénzzé teszik azokat, melyeknek nincs örököse. Ezerből huszonöt akcsét kap a kátib és a bejtülmáldzsi. A fennmaradó részét „kincstárba” jelzéssel látják el. Ha később jön az örökös és követeli [a hagyatékot], annyit kap, amennyi a defterben szerepel. Fentebb már szóltunk arról az esetről, amikor [az elhunyt] után kiskorú fiú marad. A testületben tehát olyasvalakit nevezzenek ki bejtülmáldzsinak és részesítsenek megbecsülésben, aki a bejtülmálra vonatkozó szabályokat ismeri és becsületességét már bizonyította. Nem szabad sűrűn cserélgetni, de szigorúan figyelmeztetni kell őket. Az árváknak és az örökösöknek ne adják ki a 98pénzt anélkül, hogy [a defterbe] bejegyezték volna a kifizetést (reszid olmadan). Mikor e bejegyzés szükségessé válik, hozzák elő az árvát, jöjjön oda az apja odájából a [R280a]vekilhardzs, a müteferrikák és az odabasi; az efendi | és a bejtülmáldzsi színe előtt irassák be a defterbe a kifizetésre vonatkozó bejegyzést (reszid), adják át [a hagyatékot], és az odabasi adjon róla bizonylatot. Átadási bizonylatot nem szabad arra a puszta bemondásra kiadni, hogy „az árva megkapta [a hagyatékot]”, mert [különben] ál-kuloglut hoznak az efendi hivatalához, kijelentik, hogy hozzájuk tartozik, s azért viszik oda, hogy más [elhalt janicsár] árvájának pénzét vegyék fel. Ha [a meghalt janicsár] odájának vekilhardzsa és öregjei nincsenek jelen, egyedül az odabasinak ne adják át [a hagyatékot]. Sok ehhez hasonló fortélyt bevetnek. A csalókkal szemben el kell járni, hogy a többieknek elrettentésül szolgáljon. Így hát ehhez hasonlóan rengeteg hagyatékot elkótyavetyélnek. Elengedhetetlen, hogy ennek utána nézzenek.
Ha az [elhunyt janicsár] után egy kicsi és egy nagy fiú marad, adják el a részüket, a [kicsiét] adják át az [apa] odájának, a nagyét pedig saját magának. Mikor a kicsi felnő, ő is vegye fel a részét, és [a defterbe] jegyezzék be a kifizetést. A törvény nem írja elő, hogy ezektől adót szedjenek. Adót annak a [hagyatéka] után szednek, akinek nincs gyermeke és a hagyaték a kincstárra száll. Mostanában az előbbiektől is szednek. Mikor ez esedékessé válik, vigyázzanak az árva vagyonára. Ha egy lány marad hátra, meg egy serületlen fiú, akkor szintén közbeavatkoznak; a serdületlen fiúra eső részt áruba bocsátják, [a bevételt] átadják [az apja] odájának és az odabasira bízzák. Mikor felserdül, a fent említett törvénynek megfelelően kiadják neki. A bejtülmáldzsi nem avatkozik [a hagyatéki ügybe], ha [az elhunyt janicsár] serdült fiút és lányt hagy hátra. Ha [az elhunyt janicsárnak] tartozása volt az odájával szemben, és serdült fiú maradt utána, akkor az odából elküldenek egy bajtársat és [az ő révén] behajtják [tőle az adósságot]. Ha lány [az örökös], bizonyítják, hogy ott adóssága volt [az apának], és behajtják. Ha [az adós] vidéken [halt meg], az agától beszereznek egy levelet és elmennek érte. A tartomány kádija a hagyatékból átadja a tartozást. A [megbízott] bajtárs átveszi és behozza. A tartományokban meghalt janicsárok hagyatékára nagy gonddal kell ügyelni. Mostanában ezeket a szerdárok foglalják le. Ezt ne csinálják, mert tartományi emberek lévén, egy követ fújnak a tartományi kádikkal [R280b]és eltüntetik a bejtülmált. Ezután tehát ebbe | ne avatkozzanak bele. A hagyatékokat jelentsék be ide [Isztambulba]. Küldjenek érte egy bajtársat az [elhunyt] odájából, két főt pedig a bejtülmáldzsi részéről, s részletes jegyzékkel hozzák be. A kádi írja aláés az ő közreműködésével adják el [a hagyatékot]. Mikor beérkezik ide, [minden ezer akcse után egy-egy akcsét adjanak neki vigasztalásul]. A csekély értékű hagyatékokról küldjenek hírt, s ha ezután azt a választ kapnák, hogy adják el, akkor aszerint cselekedjenek. Ha pedig azt üzennék, hogy „várjatok, küldünk egy embert akkor foglalják le [a hagyatékot], s akkor adják el, amikor megérkezik az az ember. A számottevő hagyatékokat írják össze, vegyék lajstromba és jelentsék be. Mostanában adzsemi oglánok is halnak meg, ezekről is adjanak hírt. Vegyék defterbe és jelentsék a hagyatékát azoknak is, akik janicsárnak vagy adzsemi oglánnak öltöznek, de nem tudni róluk, hogy janicsárok-e; akiknek a javadalmát megszüntették; akik janicsár föveget tesznek fel – egyszóval azokét, akik ismeretlenek, hogy elküldjenek értük valakit és a boldogságos udvarba szállítsák. Ha egy szerdár nem jelenti be, hogy 99„ez janicsár volt, de a zsoldját megvonták”, vagy „nem tudunk arról, hogy janicsár volna”, vagy kiderülne, hogy valamelyik janicsár [hagyatékának] lefoglalására nem szólította fel a bejtülmáldzsit, hanem maga elsikkasztotta, s bebizonyosodna, hogy hűtlenül bánt a kincstárral, szolgálati birtokra kell vezényelni. A bejtülmáldzsi két-három hónaponként küldjön ki egy embert, aki vizsgálja meg az efféle hagyatékokat, tudja meg, ki tette rájuk a kezét, s járjon el velük szemben. A hagyatékokkal gondosan foglalkozó szerdárok szolgálatát tartsák számon és becsüljék meg őket.
A bejtülmáldzsi évente egy-kétszer az alábbi tárgyakat biztosítja a bejtülmából: az aga udvarának szükségleteire spongyát és zsámolytakarót, s mikor új agát neveznek ki, berendez neki egy szobát; a kethüda bégnek spongyát, zsámolytakarót és iszákot az esőköpenynek; ugyanezt adja a bas csausznak, a kethüda jerinek és a muhzirnak. A hadjáratra induló agának vászonkötésű selyemszövetet (tafta) szokott adni zászlóra. A [janicsár] aga rendszerint [a bejtülmálból] kapja a zászlóit.
Ám mostanában a világ minden felszerelését a bejtülmálból veszik meg, s alig marad benne valami, amit a kincstárnak átadhatnának. Régente készítettek egy sárga és egy piros bőrzacskót, az aga ráírta az összeget, és így adták át a bejtülmált a belső kincstárnak. Most sok janicsár van, de a bejtülmálra nem fordítanak gondot. Mikor az aga gediklijei elmennek a janicsárok hadba hívására, azzal foglalkoznak, hogy elkobozzák az ott talált hagyatékokat, s mivel a náluk lévő levelekbe bele van írva, elszedik a szerdárok által lefoglalt [hagytékokat] is. Egy adót a szerdárok, egyet ők, valamint a megbízással érkező zagardzsik és szekbánok szednek be. Miután a bejtülmálra rátette kezét a beszedő, annyit hoz be, mint csepp a tengerben. Ami meg bejön, nem elég a kiadásokra. Szükséges tehát, hogy a korábbiak szerint [az elhunyt] egyik asztaltársa és a bejtülmáldzsi embere menjen ki és foglalja le [a hagyatékot]. A szerdárok ne avatkozzanak bele túlzottan. Ha a fentebb említettek szerint három személynél több nem ártja magát bele és gondosan járnak el, akkor a bejtülmál hiánytalanul összegyűlik.
A bejtülmál-defter védelme tehát rendkívül fontos. A janicsár kátibok ezzel is törődjenek és nézzenek utána. A janicsár agák a defter alapján rendeljék el a javak behajtását. A bejtülmáldzsi becsületes és hívő legyen. Azért, hogy ő maga is odaadóan fáradozzon, el kell kerülni, hogy vesztegetéssel kapja megbízatását. Ne lépjék túl annyival a költségeket, mint ma. Egy akcséval se költsenek többet, mint amennyit a régi törvény előír. Ma a költségek akkorára rúgnak, hogy azt elmondani nem lehet. Ahogy a törvény megszabja, úgy legyen.
Se a [janicsár] kátib, se a bejtülmáldzsi ne feledkezzen meg arról, hogy hány zsoldot folyósítottak itt az idegenben lévő bajtársaknak, hogy van-e posztójuk, hogy követeljék az eltüntek és a kétszeres zsoldot felvettek illetményét, s hiánytalanul átvegyék az odabasijaiktól és a csorbadzsijaiktól. Ha kiderül, hogy hiányosan adták vissza, el kell bocsátani őket. Ha ilyen módon fáradoznak, akkor remény van arra, [R281b]hogy a padisah vagyonát nem kezelik hűtlenül. |
A janicsárok testületének egyik írnoka az aga diván kátibja. Ez is hívőés tisztességes legyen, hogy vigyázzon az aga becsületére, és semmiben se hágja át az aga parancsait. Bármelyik alegységből jöhet, az aga azt vesz alkalmazásba, akit akar. A jövedelme abból áll, hogy amikor kiadja a bizonylatot azoknak, akik korudzsuból, oturakból, szolakból, zagardzsiból vagy lovas szekbánból szpáhivá lépnek elő, egy-egy jó 100aranyat szed tőlük. Ez a törvény. A feladata az, hogy megszemléli a fiúk külsőjét, amikor az udvari zsoldosok állományába veszik őket. Ha többen vannak, pecsétes írásba foglalja és beküldi [őket]. Annyi fiút írjon bele, ahány van, nehogy a papír szélét ismételten behajtva a sorok elejére két-három bejegyzést vezessenek rá. A korudzsuknál ez sem szükséges. Egyenként küldje be őket. De ne vegyen fel többet, mint amennyit az aga előírt. A [fiúk] külsőjének vizsgálatakor gondosan járjanak el. Az agák maguk vegyék szemügyre a formájukat, mert régente egyedül a diváb kátib nézte meg őket. Mármost a kul nagyon megsokasodott, ezért az elhunyt és megboldogult Szülejmán szultán őfelsége idején azt mondva: „a defterek ellenőrzésére ember kell, s külön deftert kell vezetni azokról, akik valamit kifogásolva jönnek szemlére az aga udvarába”, e defterek vezetésére tizenöt ságirdot rendeltek ki, s törvénybe foglalták, hogy zsoldosztásról zsoldosztásra írják át és hasonlítsák össze ezt a deftert [az efendiével]. Ugyanis minden bejegyzést, amit az aga pecsétes írása tartalmaz, az efendi iktat be, mert az efendi hivatala régi, az efendi a janicsárok kátibja, így hát ő jegyzi be. Az aga hivatalában azonban mostanában ötven-hatvan ságird tartózkodik, [noha] kevés feladatuk van. Az efendi hivatalában minden deftert háromszor másolnak le. Ezeknél ugyan csak egyszer írják át őket, mégis [nagyobb] a jövedelmük [azokénál, akik az efendi hivatalában működnek].
Az efendi hivatalának bas ságirdjából janicsár jajabasi és adzsemi kátib lesz. Állandó szolgálati hely birtokosa a bejtülmál kátib. Adzsemi csorbadzsi lesz belőle. Mostanában [R282a]törvényellenesen egyből Rumélia agájának nevezik ki. Ez különösen | ellenkezik a törvénnyel. Ilyen hátterű embert nem szabad odatenni. Az aga hivatalának bas ságirdja előléptetéskor a kethüda jeri kátibja lesz, a kethüda jeri kátibjának útja pedig a szekbán kátib tisztséghez vezet. De adzsemi jajabasi is válhat belőlük. Janicsár jajabasi azonban nem. A törvény nem engedi meg. A rangidős [ságirdokat] az aga odun kátibjának, kiler kátibjának vagy kojun kátibnak nevezik ki, bár e tisztségeket korábban az efendi hivatalának [ságirdjai] szokták betölteni. A szefer kátib csak az efendi hivatalának ságirdjai közül kerülhet ki, mert az efendit helyettesíti járandóságának beszedésében. Ez a törvény.
Az aga hivatalában működő ságirdok főnöke a diván kátib. Nagyon ügyeljen, amikor [az aga] pecsétes írását készítteti. Se az udvari zsoldosok, se az adzsemi oglánok felvételére vonatkozó papírra ne írjanak rá illetéktelen neveket. Ha egy iratba tíz nevet vétet fel, ne írjanak rá még néhányat a hajtásra. Mikor a padisah parancsára szükségessé válik az inam-zsoldemelés megadása, ne egy [akcsét] írjanak be, ha az emelést fél [akcséban] határozták meg. Ha fiúk összeírására kerül sor és meg kell szemlélni a külsőjüket, a diván kátib végzi el. Mostanában a ságirdok is folytatnak ellenőrzést, és kijelentik: „egyezik a személyleírása”, aztán olyanokat vesznek fel a testületbe, akiknek kinézete eltér [a defterben leírtaktól]. Már az is jó lett volna, ha az agák nem restellik, és maguk nézték volna meg őket. Megőrizhették volna a testület tisztaságát. S ha ily módon fáradoztak volna, a magasztos Allah segedelmével egész tevékenységük kielégítő lenne, és a hitharcokban győzelem és diadal jutott volna osztályrészül.
A testület egyik kátibja a kethüda jeri kátibja. Az a dolga, hogy amikor az aga nem megy háborúba, törlés végett elviszi a deftert a janicsár kátibhoz, és annak alapján kihúzza [a hadkötelesek közül] azoknak a fiúknak, mestereknek és segédeknek a nevét, akik az aga udvarában található műhelyekben dolgoznak, a hadjáratok idején pedig 101nem hagyja őket a várakban nöbetcsinek. A defter alapján mentesíti a hadjárati kötelezettség [R282b]alól a hajókon szolgálókat, az aga kapitányait, jedekcsijeit és ziftcsijeit. | Azért kapta kinevezését, hogy a ziftcsiktől minden évben beszedje az ötszáz akcse „szurok-pénzt” (zift akcseszi). Jelenleg megszüntették a ziftcsi és jedekcsi állásokat, mert ellentétesek a törvénnyel és nem régiek. A kethüda jeri kátibja írja meg az aga nevében kimenő leveleket. Legyen az viszálykodásra vagy őrszolgálatra vonatkozó levél, mind őírja meg. A különböző helyeken keletkező hagyatékok lefoglalására szintén ő készíti el a levelet, s az aga pecsételi le. Az agák ügyeljenek a működésére, s ne engedjék, hogy törvényellenes dolgot kövessen el. A bejtülmálra vonatkozó leveleknél nagyon figyeljenek oda. Nem szabad addig megírni, amíg [az elhunyt janicsár] odabasija nem jön be. A hagyatékért idősebb bajtársat küldjenek el, hogy a bejtülmál részéről érkező emberrel együtt behajtsa és behozza a hátramaradt javakat. A szerdároknak ne adjanak levelet a bejtülmál [lefoglalására]. Ha ilyen előfordul, járjanak el a kethüda jeri kátibjával szemben. Mikor a kivizsgálásra és őrszolgálatra kimenő csorbadzsiknak levelet adnak, ne engedjenek beleírni hagyatékok lefoglalásá[ra szóló utasítást]. A janicsárok hadba hívására érkező gediklik [leveleibe] se hagyják ezt beleírni, hogy ne vesszen el a pénz. Különösen azóta, hogy a janicsár agák háborúba járnak, a janicsárok bevonultatására zagardzsikat, szekbánokat és szolakokat irányítanak őrszolgálatba. A megbízólevelükbe szintén beleveszik a hagyatékok [lefoglalását], ezért a bejtülmált elkótyavetyélik, hiszen sokféle kéz belenyúl. Mindezt meg kell szüntetni, és figyelmeztetni kell a kethüda jeri kátibját, hogy bejtülmálra [vonatkozó utasítást] ne írjon bele [ezekbe a levelekbe]. Az aga intse meg. Csak az aga parancsára küldjenek ki a bejtülmáltól egy független bajtársat. Ha törvényellenes tettet követne el, járjanak el vele szemben.
Az agák egyik írnoka a kiler kátib. Az aga éléskamrájával kapcsolatos feladatokat látja el. Az összes bevételt és kiadást feljegyzi. Az aga hivatalának ságirdjai közül választják [R283a]ki. A kethüda jeri kátibjává | lép elő.
Egy másik írnok a kojun kátib, aki az aga juhait tartja nyilván. Az agák felügyelik a dzseiebek juhszállításait, ezért avatkozik bele az arra vonatkozó defterek dolgába. Ha visszaélést követ el, nem a testületre tartozik.
Megint más írnok az aga odun kátibja. Feladata az, hogy az aga hajóján szolgáló fiúk zsoldját összeszedje a csorbadzsiktól. Feljegyzi, hogy hány cseki tüzifa érkezett be, mennyi a haszon és a kár, és mennyi fát adtak át az agának. Ebből áll a szolgálata. De ő veszi fel a hajón szolgáló fiúk zsoldját, és ezzel az ürüggyel számtalan fiú nevére vesz fel illetményt. Az elhaltak helyét eladja, az élőket engedéllyel szabadon ereszti, a zsoldjukat meg elsikkasztja. Mindennek véget kell vetni. Ne adják oda neki több ember zsoldját, mint ahányan a hajókon szolgálnak. Ha kiderül, hogy több zsoldot vett fel, el kell járni vele szemben. Az odun kátib a későbbiekben adzsemi jajabasi tisztségbe kerül, eredetileg viszont az aga hivatalának ságirdjai közül választják ki. A járandósága néhány cseki tüzifa, ezen kívül semmi más nem jár neki. Nem vesz részt a hadjáratokon, így hát elég az, hogy nyugalomban élhet itthon.
A következő kátib a szekbánok kátibja. Övé a testület egyik legnemesebb hivatala. Tíz akcse zsoldot kap. Rendszerint a kethüda jeri kátibja foglalja el ezt a posztot, vagy az efendi hivatalának valamelyik ságirdja. A feladata az, hogy a szekbánokkal kapcsolatos ügyekben bevezesse a defterekbe a reszid megjegyzést. A szekbánoknál 102saját bölükje van: ő a tizennyolcadik szekbán bölük parancsnoka. Egyenes föveget visel, s kátib lévén, kócsag[tollat] tűz rá. A továbbiakban az adzsemi kátib tisztséget kapja meg. Szolgálatához tartozik, hogy a szekbánok zsoldját, amit egyszerre vesznek fel, szétosztja a bölükök között. Ő pecsételi le annak az odának a pénzeszsákját, amelyiknek a csorbadzsija távol van. A kethüda tartja, és ketten együtt nyitják ki. Ők az elöljárói az összes szekbánnak.
[R283b]| Mikor nöbetcsiket kell kiállítaniuk, az ő véleményük alapján választják ki őket. A saját bölükjükből nem adnak embert. Ha szekbánokat visznek hadjáratra, ők írják össze őket. A [szekbán] kátib odájában meghaladja a négyszázat a legénység létszáma. Az adzsemi kátib rang várományosa, vagy pedig jajabasi lesz belőle: akár janicsár, akár adzsemi csorbadzsi beosztást kaphat.
A szekbánoknál másik kátib is van a fodla kátib személyében. Külön defter alapján minden reggel kiosztja a fodlát. Ugyanannyi zsoldot kap, mint a janicsárok. Három pár fodla és harminc cseki tüzifa jár neki. Egyéb jövedelme nincs. Amíg az uralkodó nem megy hadjáratra, addig ő sem megy. Ne adjon ki több fodlát, mint amennyit a defter előír. Ha megtenné, járjanak el vele szemben. A tisztséget csak szekbán kaphatja meg, más nem.
A janicsárok egyik írnoka a büjük fodla kátib. Előzőleg az adzsemi kátib tisztét tölti be. A zsoldját bejegyzik a ruusz-defterbe, [mivel] a szpáhik osztályába sorolják át, s akkor kapja meg a fodla kátib kinevezést. Elhagyja a testületet, huszonöt akcséval az [udvari lovas] csapatokhoz lép át, és onnan tér vissza a fodla kátib beosztásba. Mert nem lehet fodla kátib anélkül, hogy előtte szpáhiként szolgált volna. A fodla kátib müdzsevveze turbánt visel. Feladata az, hogy a fodla- ellátmányban részesülőárváknak naponta fél akcsét, vagy három havonként kilenc sinik lisztet adjon, lisztet és tüzifát utaljon ki a fodla-sütödének, és felvegye a kincstártól az erre szánt pénzt. Senkinek ne adjon többet, mint amennyit a helyzetének megfelelően megállapítottak neki. Ha kitudódik, hogy az előírtnál többet adott, járjanak el vele szemben és bocsássák el a hivatalából. Ha jó szolgálatról tenne tanúbizonyságot, becsüljék meg.
A kátibok sorába tartozik Rumélia és Anatólia kátibja. Ezek szintén janicsárok; a ságirdok vagy a szolakok közül kerülnek ki. Előléptetéskor adzsemi jajabasik lesznek. Mostanra azonban feleslegessé vált a hivataluk. A zsoldjuk tíz akcsét tesz ki.
[R284a]A következő írnoki tisztség az adzsemi | kátibé. A testület egyik legnemesebb szolgálatát végzi. Előléptetéskor fodla kátib lesz belőle, és az adzsemi csorbadzsi rang birtokosa. De ennél rangosabb munkát végez. A harmincegyedik [adzsemi] dzsemáat az ő odája. Jelenleg ezer embere van, [mind] az ő parancsnoksága alá tartozik. Az ő kezében van az oda vezetése és fegyelmezése. Ebben az odában az elhalálozásokat és más hasonlóügyeket saját maga vizsgálja ki. A többi harminc odáról is mindig nála érdeklődnek.
Az említett kátib beosztás a testületben számos komoly kötelezettséggel jár. Mindenekelőtt a bejtülmál ügyében fáradozzon állhatatosan. [Zsoldosztáskor] a hiányzókhoz ne írja be [a defterbe] a reszid megjegyzést. Csak az alakulótéren szabad bejegyezni a kifizetéseket. Csak azokhoz írja oda a reszid megjegyzést, akik nem törvényellenesen szerepelnek a defterben. Csak azoknak adja ki [a zsoldot], akik a teherhajókon, az odák szolgálatában vagy a pasák szerájában szolgálatra megjelentek, mert a zsold a jelenlévőknek jár, s nem a hiányzóknak. Ezekre tehát figyeljen oda. 103A távollévőkhöz ne írja oda a reszid megjegyzést akkor, ha csak a csorbadzsi jön [az illető zsoldjáért]. Ha e felsorolt hibák közül valamelyik előfordul, járjanak el a kátibbal szemben. Ahány reszid megjegyzés hiányzik az elhalt adzsemiknél, annyi részlet [zsoldot] vegyenek fel [mábejn címén]. Ha a hiányzókhoz ily módon nem teszi oda a reszid megjegyzést, és a meghaltak és az elszököttek zsoldja aszerint kerül a mábejnbe, hogy hány részlet járt volna nekik, akkor az [adzsemik] mábejnje szépen összegyűlik. [Így] tesz eleget a padisah elvárásainak, elvégzi a szolgálatát és ennek megfelelően becsülik meg.
Ha az adzsemi kátibot hűtlen kezelésen érik, eljárnak vele szemben és elbocsátják. A fentiekhez hasonlóan bírjon tudomással a pasák udvarában és egyéb helyeken tartózkodó [adzsemik] halottairól, és ne kövessen el törvényellenes dolgot; az adzsemik között adódó mahlul-zsoldemeléseket ossza szét és ne adjon ki annál többet; írja össze az elszökötteket, s miután a csorbadzsik a legénységük létszáma szerint felvették [a zsoldot], a feljegyzését vezesse át az efendi hivatalában őrzött aszil[-defterbe], és húzza ki azokat, akiket ki kell húzni. Amikor legényeket írnak össze, az adzsemi kátib ossza el őket; miután igazságosan és méltányosan befejezte az elosztást, gondoskodjon [R284b]róla, hogy ezt bejegyezzék az efendi hivatalában | lévő defterbe.
Az adzsemi kátibból [bűjük] fodla kátib lesz. Miképpen adzsemi jajabasiból is lehet valaki adzsemi kátib, úgy teszik meg nagy ritkán a kátibot adzsemi jajabasinak vagy janicsár jajabasinak. Újabban törvényellenesen devedzsit csinálnak belőle. A törvényt be kell tartani, és ne helyezzék olyan beosztásba, amit a törvény nem ír elő, hogy a padisah zsoldját méltán kiérdemelje.
Külön feladatai vannak annak a kátibnak, aki a Kalafat jerinél [ügyel] a kincstári teherhajók [tartozékaira]. Ez nem önálló szolgálati beosztás. Valamelyik [adzsemi] jajabasit nevezik ki kátibnak. Olyen embert alkalmaznak, aki ismeri az írnoki munkát. Feladata abból áll, hogy a Kalafat jerinél nyilvántartja a kincstári hajók felszerelését és a hajógerendákat. Felírja, hogy szurkozásra és tömítésre mi megy ki, és mi nem, mi van a raktárban, mi érkezik be, és ki mit visz ki. Ennek a kátibnak becsületesnek és hívőnek kell lennie, hogy a raktárból se szöget, se gerendát ne [engedjen szabálytalanul] kivinni. Ha Isztambul agája kérne valamit, és kénytelen-kelletlen odaadná neki, akkor is írja be a defterbe, hogy szükség esetén el tudjon számolni. Ne kövessen el hitszegést a padisah kincstárával szemben, hiszen a raktárban lévő felszerelést a hajókhoz szánták. Ne Isztambul agáinak házaihoz használják fel, mint mostanában teszik. A kátib ne növelje vagy ne rövidítse meg a tömítést végzők napi fizetését. A Kalafat jerinél lévő raktár biztosa (emin) Isztambul agája, felügyelője (názir) pedig a janicsár aga. A kátib gondosan járjon el ebben a dologban, s ha Isztambul agája túlkapásokra vetemedne, titkon mondja el a janicsár agának, és akadályozzák meg a kihágásait. Ha a kátib egyenes embernek bizonyul, becsüljék meg. Ellenkező esetben hívják vissza.
Megint más írnoki tisztség a kulluk kátibé, aki a janicsárok közül kerül ki. Rendszerint a kethüda bég odájából választják ki. Az a dolga, hogy megírja az őrhelyekre (kulluk) szóló leveleket, amelyekre a kethüda bég üti tá a pecsétet. A [kulluk kátib] tisztsége nem külön szolgálati hely, egyéb feladatai mellett tölti be. Ne írjon olyan leveleket, amelyek ellentétesek a törvénnyel. Ha az őrhelyre beosztott ember kuloglu, [R285a]az apja nevével | és az [eddigi] zsoldjával együtt írja be. Ügyeljen arra, hogy hadkötelesek [ne keveredjenek a megbízottak közé]. Az odabasi [meghallgatása] nélkül 104ne bízzon rájuk őrhelyet. A megszüntetett őrszolgálati posztokat ne adja oda senkinek. A [levelekbe] ne írjon [a korábbi döntésekkel] ellentétes dolgot és bejtülmára vonatkozó utasításokat. Ne bízzon őrhelyet olyanokra, akik visszaéléseikről ismertek. Az effélék előtt bezárultak az utak.
Van egy kátib, aki nem ártja magát a janicsárok defterébe, és tisztsége egyike azoknak az írnoki posztoknak, amelyek nem a testülethez tartoznak: ez a mukábeledzsi. Ez a mukábeledzsi becsületes és hívő, a testület ügyeiben járatos legyen, hogy szigorúan ellenőrizze a deftert, amikor megkapja a janicsár kátibtól. Vizsgálja meg a növekményt, ami a régi defterhez képest az újban található. Tudnia kell, hogy az aga pecsétes papírja alapján lett-e bejegyezve valaki. Ne fogadja el azokat a bejegyzéseket, amelyeket úgy írtak [a defterbe], hogy nem szerepeltek az aga pecsétes papírján. Mostanában egyáltalán nem egyeznek egymással a mukábeledzsinél lévő defterek. Ami az egyikben megvan, az a másikban hiányzik. Így aztán hogyan hasonlítsák össze? Mind ez idáig a testületben nem szokott előfordulni olyan dolog, ami ellenkezett volna a törvénnyel. [Ezért eddig] csak a számokat vetették egybe. Az agák ugyanis bírják azt a jogot, hogy személyesen tegyenek jelentést az uralkodónak (száhib-i arz), ezért a pecsétes írásaikat nem küldték át a mukábeledzsiknek, akik ennek folytán a számokat hasonlították össze. Most megnézik a neveket is, de mi haszna? Melyikük halt meg, kik és hányan lettek korudzsuk, kik foglalták el a meghaltak helyét, kit vettek pecsétes papírral a zsoldosok állományába – ha ezekkel a megjegyzésekkel írják be a [janicsárokat] a defterbe, s nem az eredeti helyzet szerint osztályozzák őket, akkor hiába ír be valamit a mukábeledzsi, és hiába játszik össze az efendivel, mert a világ padisahja a fentebb említettek szerint a hazine-defter segítségével megtalálja és eljár vele szemben. Mostanában ezek mind egy követ fújnak és az ügyleteiket bonyolítják. Mihelyt a janicsár kátib, a diván kátib és a mukábeledzsi nem játszik össze, az ügyeskedésnek is vége.
A janicsár kátib a továbbiakban valamelyik határszéli defterdárságot kapja. Isztambulba is kinevezhetik. Ám ezerből egynél sem így alakul, [mert] mostanában a törvénnyel ellentétesen százötven akcséval oturak beosztásba helyezik őket. Ez törvényellenes, nem szabad csinálni.
Ahogy fentebb már szóltunk róla, a janicsár kátib ságirdjainak előléptetési rendjét [R285b]tartsák be és ne helyezzék őket | egymás elé. A rendes mukarreren felül ne adjanak nekik több fél akcsés zsoldemelést. A ságirdok a számukra kiutalt fél akcsés emeléseket eladják. Ezért ne zaklassák őket. A szemlézésből ugyanis nincs bevételük, így a fél akcsés emelés az ő„papucs-illetékük” (pabudzs bahalari). De egyéb 'diadalra' ne ösztönözzék őket. Azokat, akik bűnt követnek el közülük, távolítsák el, hogy a janicsárok deftere tiszta legyen és a janicsár kátibnak ne kelljen aggódnia. Az aga diván kátibja ugyanígy irányítja az aga hivatalának ságirdjait. A [rangsort megsértve] nem helyezi őket egymás elé. Nekik is jár a mukarrer-zsoldemelés. Ezt ők is eladják az említett módon. Ha ennél többre vetemednének, járjanak el velük szemben, hogy a defter tisztaságát megőrizzék.
