ELŐSZÓ
7ELŐSZÓ
Rendkívül szerencsésnek tartom magam, mert az elmúlt húsz esztendőben turkológus történészként hivatásszerűen foglalkozhattam az Oszmán-Török Birodalom és Magyarország török kori történetével. Ennek az időszaknak, jobbára az 1990-es évek terméséből válogattam össze e kötet anyagát. Azokat az írásokat részesítettem előnyben, amelyek az oszmán civilizáció Magyarországon kevéssé ismert vonásait taglalják. Apró stiláris változtatásoktól eltekintve a szövegeket eredeti formájukban közlöm.
A tanulmányokat öt fejezetbe csoportosítottam. Az első a Struktúrák címet viseli. A bevezető írás az oszmán állam szerkezeti változásait kíséri nyomon, itt kaptak helyet a birodalmat irányító katonai-bürokratikus elit belső viszonyairól, harcairól és változásairól szóló írások, valamint a török pénzrendszert és az oszmánok és a zsidók viszonyát tárgyaló cikkek. A második csokorba (Ideológiák) kerültek azok a tanulmányok, amelyek az elit ideológiai elképzeléseivel, hódító eszméivel, illetve a magyarok törökképével foglalkoznak. A Hadszervezet, közigazgatás címet viselő harmadik fejezetbe olyan cikkeket választottam, amelyek mind magyar, mind egyetemes oszmán történeti szempontból érdeklődésre tarthatnak számot. A negyedik rész (Kalózok, tengerek) az oszmán állam tengeri politikájába és a Mediterráneum sajátos világába kalauzolja el az olvasót. Az ötödik csoportba (Oszmán–magyar fordulópontok) soroltam azokat az írásokat, amelyek az oszmán–magyar kapcsolatok történetének egy-egy sorsdöntő szakaszát vizsgálják. Az első az ország megtámadásának okait, a török terveket, a második az erdélyi fejedelemség születésének körülményeit, az utolsó pedig a tizenöt éves háborúhoz vezető okokat elemzi.
E kötet számomra örökké a barátság jelképe lesz. A barátságé, mert kiadásának ötlete egy jóbarát kollégától, Szakály Ferenctől származik, aki legnagyobb fájdalmamra már nem érhette meg önzetlen ötletének megvalósulását. A barátságé, mert az itt olvasható tanulmányok megszületésében felbecsülhetetlen szerepe volt munkatársaimnak, akik sohasem 8tagadták meg segítségüket, amikor hiányzó adatokért fordultam hozzájuk, egy-egy ötletem megbeszélésére vagy az elkészült szövegek átolvasására kértem őket. Bizonyára minden nevet fel kellene sorolnom; ezért a kimaradtak elnézését remélve legszorosabb munkatársaimnak és olykor szerzőtársaimnak: Hegyi Klárának, Dávid Gézának, Ágoston Gábornak és Pálffy Gézának mondok külön köszönetet. Végül, de nem utolsósorban, hála és köszönet feleségemnek és gyermekeimnek, akik az elmúlt két évtizedben nem keveset tűrtek, miközben dolgozataim készültek. Elsősorban nekik és „fogadott apám”, Szakály Ferenc emlékének ajánlom ezt a könyvet.
Szentendre, 2000 karácsonyán
