A mongol hódítás – új nagyhatalmi rendszer a Közel-Keleten
165A mongol hódítás – új nagyhatalmi rendszer a Közel-Keleten
A hajdani türk szállásterületeken 1206-ban Dzsingisz kán vezetésével létrejött a mongol birodalom. Az 1220-as években a mongolok elindultak, hogy meghódítsák az egész világot. Egyik hadoszlopuk Közép-Ázsiába, majd a Közel-Keletre vonult, és 1240 körülre szétverte és elfoglalta a szeldzsukoktól keletre eső országok többségét. 1243-ban Bajdu vezér 30 000 fős sereggel behatolt Rúmba, és Szivasztól északra, Kösze-Dágnál (a szeldzsukok Muhijánál) megfutamította a szultán csapatait. A kisázsiai szeldzsuk állam nem szűnt meg, de uralkodói a mongolok vazallusává és adófizetőjévé süllyedtek. Eleinte a dél-orosz sztyeppéket uraló Batuhoz tartoztak, de 1256 után, amikor a mongolok Irán központtal egységes államba szervezték közel-keleti hódításaikat, ennek az államnak a fennhatósága alá kerültek. Ezt a hatalmi alakulatot Ilhanida Birodalomnak, uralkodóit pedig ilkánoknak nevezzük.
Az iráni mongolok az iszlám eltörlését tekintették fő céljuknak, ezért 1258-ban véres kegyetlenséggel elfoglalták és feldúlták Bagdadot, a kalifát és családját pedig kiirtották. A következő években az örmények és a keresztesek támogatásával Szíria ellen fordultak, bevették Aleppót és Damaszkuszt. Azonban a mamelukok, az egyiptomi Ajjubida-ház rabszolgái, akik tíz évvel korábban túrták ki gazdáikat a hatalomból, 1260-ban a palesztinai Góliát-forrásnál megállították a mongolokat. Ez a vereség és a rákövetkező pár év eseményei sorsdöntő fordulatot hoztak a térség történetében. Az ilhanidák még meg sem emésztették a kudarcot, amikor még nagyobb meglepetés érte őket: dél-oroszországi testvéreik, a Kipcsák Birodalom (későbbi nevén Aranyhorda) urai (akik szintén 1260 körül önállósították magukat a nagykántól) kapcsolatba, majd szövetségre léptek mameluk (és muszlim) ellenségükkel, s a két új nagyhatalom együtt kezdte szorongatni őket. Az aranyhordaiak és az ilhanidák a Kaukázuson és Azerbajdzsánon különböztek össze, és jó háromnegyed évszázadon át gyötörték egymást, ami megadta a lehetőséget a mamelukoknak, hogy megszilárdítsák hatalmukat Szíriában, és lépésről lépésre felszámolják a térség keresztes államainak maradványait. Közben még arra is volt erejük, hogy 1281-ben elhárítsák az ilhanidák nagyszabású visszavágási kísérletét. Ezzel az iszlámon belül a szíriai–egyiptomi és az iráni–anatóliai területek útja hosszú időre szétvált.
