Epilógus
Epilógus
A kutatói vakszerencse ezúttal arról is gondoskodott, hogy Üvejsz pasa vagyonának története csattanóval záródjék. A szultán elszedetett ugyan az örökösöktől minden mozdíthatót, de egy felsőbb akarat megakadályozta abban, hogy élvezetét lelhesse bennük. Történt ugyanis, hogy a huszonhét paripát kivéve, amelyet külön hajón szállítottak Antáliáig, s onnan szárazföldi úton hajtottak a fővárosba, a parancs szerint minden értéket és holmit Pir Ali gályájára hordtak, amely a következő (1592.) év januárjában kifutott Alexandria kikötőjéből. Már a görög szigetvilág vizeit szelte, amikor „a magasságos Allah akaratából a tengeren ellenszél támadt, az Andira (Androsz) nevű sziget közelében a nevezett hajó darabokra tört, s az említett (Üvejsz pasa) rajta lévő vagyonát és holmiját a mondott sziget hitetlen lakosai széjjelhordták”. A szultáni tanács ezért megparancsolta az androszi kádinak és az anabolui flottaparancsnoknak, hogy a hagyatéki jegyzék alapján gyűjtsék be az elrabolt javakat, és adják át Üvejsz embereinek.189
189 MD 69, 71/37 (1592. február 14.). Ezekben a napokban több gálya szenvedett hajótörést errefelé, köztük Szádeddin hodzsáé, aki egyebek között 14, Egyiptomból hozatott könyvét veszítette el; ld. MD 69, 285/143, 294/147, 304/153 (mindhárom 1592. február 16.), 344/171 (1592. február 4.).
Annyi bizonyos, hogy a hagyatéki defter a hányattatások után megérkezett Isztambulba, de hogy a benne összeírt javakkal mi lett, arról nem maradt fenn híradás. Elképzelhető, hogy a padisah még hónapok múltán is boldogtalanul lapozgatta a defter lapjait, keserűen átkozva balsorsát, amiért megfosztotta őt attól, hogy elgyönyörködhessék Üvejsz, a néhai bizalmas sárga aranyaiban és finom holmijaiban.
