Tüzes szerszámok
Tüzes szerszámok
A tüzes szerszám (Feuerwerk, instrumentum ignitum) elnevezés főként a XVI., de még a XVII. században is magába foglalta a robbanó és gyújtó hatású hadi eszközök teljes skáláját. Nevüket megőrizték az inventáriumok, ám szerkezetük leírását a legritkább esetben. Csak a tüzérségi szakmunkák szertüzérkedéssel foglalkozó részei adnak felvilágosítást róluk. Minthogy azonban sokuk pillanatnyi ötlet, vagy a harc szorító kényszere hatására jött létre, jelentős részüknél eleve nem sok remény maradt arra, hogy puszta nevüknél többet tudjunk meg róluk.206
206 Takáts 1908. 52. o. Iványi 1928. 426-429. o. ismét sok nevet, de kevés magyarázatot hoz.
A kassai inventáriumokban az első pillanattól ott találjuk ezeket a várvédelemben oly hasznos és fontos hadieszközöket. Az 1552. évi német jegyzék még csak háromfélét említ, a tüzes csuprot,207 a tüzes karikát208 és tüzes golyót209 („feyerwergk von Haflen 707vnnd Ringen”, „feyerkugeln”).210 Az 1554. évi latin összeírás négyfélét sorol fel: a tüzes lándzsát („hasta ignita”),211 a tüzes koszorút („Torta ignita”),212 a tüzes botot („baculus ignitus”)213 és a már említett tüzes csuprot („testa aut ollicula ignita”).214 Az 1557. évi inventáriumban a latin mellett néhol németül is megadták a fegyver nevét: tüzes nyárs („cuspis ignita, fayerspys”),215 tüzes csupor („Jnstrumenta ignea in occulas inclusa, Sthurm hawen dicta”) és szurokkoszorú („circulum ignitus piceus”).216 1561-ben pedig már egész arzenált találunk tüzes szerszámokból:217 tüzes koszorú („Sturm krännz”), tüzes csupor („feur Hefelen”), tüzes karika („Sturm Ring”), tüzes furkó („Sturmb kolben”),218 tüzes golyó („Sturmb khugln”), gyújtogatásra való furkó rúdon („Kolben an dy stanngen Zum anZinden”),219 „Faust kolben” (?), „Sehling kugln” (?), „Kugln mit Stroschwannzen Zum einwerffen” (?), íjjal lőhető tüzes nyíl („Feur Pfeil mit dem hanndtPögen Zue schiessen”).220
207 „Sturm-Töpffe, Flaschen, Häfen, Kannen, Krüge, ... sind mit Feuer-Wercks-Zeug angefüllte Gefässe, die man, Sachen damit anzuzünden und verbrennen, mit gutem Vortheil gebrauchen kan.” Faesch 1735. 878. o., képét l. uo. XI. tábla, 28. kép., ill. Dolleczek 1887, 186. o. Magyar nevét l. Tokaj 1649. évi inventáriumában. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 195. Takáts 1908. 59-60. o.
208 Gyakorlatilag azonos szerkezetű, mint a tüzes koszorú. Dilich 1689. I. 138-139. o. L. a 212. jegyzetet. L. még: „apro karika Tüzes szerszam”. Patak, 1642. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 172.
209 Faesch 1735. 469-470. o. egy gyújtóeleggyel töltött vasgolyóról, és Dolleczek 1887. 189-190. o. is más szerkezetről ír (amit Dilich 1689. I. 134-135. o. pedig Sprengkugelnek nevez), noha az 1662. évi jegyzék egyértelműen megvilágítja mibenlétét, midőn „getauffte Fewer kugel”-ről beszél. MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 7. Ez utóbbi minden bizonnyal azonos azzal, amit Dolleczek ugyanott „brennende Steinkugel”-nek mond. Eszerint egy kisméretű (kő)golyót addig mártogattak valamely éghető elegybe, míg ez megszilárdulva a felületén, a kívánt kaliberűre vastagította a golyót. Patakon 1642-ben „Mosar Pattantyuban valo Uy Tüzes globis”-t írtak össze. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 172. A gyúelegy receptjeire l. pl. Dilich 1689. I. 130-133. o.
210 ÖStA FHKA HKA HFU RN. 3. 1552. Konv. Jänner-Februar, fol. 47., 49.
211 „Formam nostrarum hastarum ... constructio autem ex illis, quae de sagittis ... diximus, clara est. Haec tantum unica differentia, quod plurimos ferreos ictus vulgari modo instructos idque tales, quales globis incendiariis, recipiant, ...” Siemienowicz 1650. 768-769. o. „Feuer-Lantze, Feuer-Spieß, Sturm-Spieß, ... Feuer-Kugeln-Zeug und Schlägen gefüllte Röhre, ...”. Egy egyszerű lándzsa nyakára, közvetlenül a hegy alá buzogányfejet helyeztek, amibe robbanóeleggyel töltött csövecskéket dugtak. Faesch 1735. 293. o., képét l. uo. XI. tábla, 15. kép.
212 „Sturm-Kräntze ... die Figur eines Krantzes haben, werden mit Granaten versetzet, haben auswendig scharffe Spitzen, und werden im Sturm unter die Anlauffende geworffen, ...”. Faesch 1735. 876. o., képét l. XI. tábla, 14. kép. Magyar nevére l.: „Tüzes Kalacz a’vagy Koszoro”. Tokaj, 1649. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 195. „koszoru Tüzes szerszam”. Patak, 1642. uo. fol. 172. Takáts 1908. 58-59. o.
213 Nevével ellentétben nem rúd, hanem két, végüknél összefogott cső, amelyek begyújtásuk után égő anyagot lövellnek ki, miközben középpontjuk körül forogva repülnek. Siemienowicz 1650. 710. o.
214 ÖStA FHKA HKA HFU RN. 4. 1554 Konv. sine dato, fol. 18. Szerepelt közöttük egy lampas lucernes nevű eszköz is, amely talán valamilyen világító lövedéket takar.
215 Feltehetően ez is a tüzes lándzsához hasonló eszköz. L. a 211. jegyzetet.
216 MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1557. fol. 3., 5.
217 ÖStA KA AFA 1562/1/1. fol. 3.
218 „Zu Sturm=Kolben nahm man eine Stange mit Eisen zugespitzet, und Stacheln dardurch geschlagen, darinn schraubete man Schlaege, ..., und schmelzete etwa auch beneben obgesetzeten Mixturen anderthalb Pfund Schwefel in einem Tiegel, ruehrete darinn drey vierthel von einem Pfunde Pulver, ein Pfund Salpeter wohl und klein zerstossen und gemenget. Solches goß man mit einem Loeffel umb die Schlaege, und formirete es zu einer Kugel, begoß es aßdann auch mit Peche.” Dilich 1689. I. 137. o.
219 „Rudakra valo Tüzes szertszamok”. Patak, 1642. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 172.
220 A tüzes nyíl vesszője erősebb a szokásosnál, s hegye alá egy kis zsákocskát erősítettek, robbanó- vagy gyújtóeleggyel töltve. Siemienowicz 1650. 766. o., Dilich 1689. I. 136-137. o., Takáts 1908. 54. o.
708A XVII. századi inventáriumok alapján néhány újabb típussal bővíthető a fenti lista, mint például a kézigránát („handt Granaten”)221 vagy a petárda.222 Ám ennél sokkal lényegesebb, hogy az eszközök neve előtt álló jelzőkből következtetni lehet a fegyverek szerkezetére. Eszerint a tüzes szerszámok két csoportra oszthatóak. Az egyikbe a merítéses eljárással („getaufte”) készült eszközök sorolhatók,223 mivel készítésük során a hordozó anyagot (szalmakoszorú, kőgolyó) éghető elegybe mártották, ami száradás után megszilárdult.224 Ide tartozik a tüzes golyó, tüzes koszorú és tüzes lándzsa („Sturmspieß”)225 A másik csoportba az üreges kialakítású, gyújtó- vagy robbanóanyaggal megtöltött („gefüllte”) eszközök tartoztak, mint a petárda, a kézigránát, a hajnalcsillag („Morgenstern”).226 Ezeket már külön, fémből, vagy fából készült gyújtószerkezet segítségével hozták működésbe, amit gyújtócsőnek („Brandtrohr”) neveztek.227 Egyik csoportba sem sorolható, de mindig a tüzes szerszámok közt említik az egyelőre megfejtetlen nevű „Gifft kugln mit mort schlegn Zu den großen Mörser” nevű lövedéket.228
221 Siemienowicz 1650. 616-619. o., Furttenbach 1630. 53-58. o., Képét l.: Dolleczek 1887. 186. o.
222 Deszkaaljzatra rögzített, mozsár formájú, lőporral töltött robbantó eszköz. Kapuk, kerítések, palánkok áttörésére használták, olymódon, hogy az aljzatánál fogva a céltárgyra akasztották, majd kanócát meggyújtva, felrobbantották. Dolleczek 1887. 192-194. o., Takáts 1908. 55-56. o., Kalmár 1971. 190-191. o. Magyar vonatkozásban említést érdemel Tata 1597-ben és Győr 1598-ban történt visszafoglalása, ahol támadó csapatok petárda segítségével robbantották fel a várkaput. Az 1647. évi jegyzékben külön is felsorolják a deszkaaljat: „Beschlagene Hülzerne taffln Zum Pedartey anschrauffen”. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 51.
223 A jegyzékekben találkozunk az e célra használt merítőüstökkel. „Ein Kupfferner Tauff Kessel Zum Feüerwerckh.” MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1669. fol. 8.
224 Dolleczek 1887. 189. o.
225 Erről az 1662. évi jegyzék azt mondja, hogy „mit Pöch getauffte”, azaz szurokkal vonták be. MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 7.
226 Eredetileg hosszú nyelű, buzogány-forma fegyver. Itt azonban egy arra hasonlító robbanóeszközről, tüzes szerszámról van szó, amely hosszú rúdból és a végén lévő buzogány-forma robbanófejből állt. Faesch, 1735. XI. tábla, 30. kép. Hasonló eszközt ír le Szendrei 1896. 364-366. o. Magyar nevére l.: „Buzogany formara czinalt Uy Tüzes szerszam”. Patak, 1642. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 172.
227 „Vngefilte Metallene handt Granaten darzue holzerne brandtröhren”. MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1650. fol. 6., „Metalene Brandt Röhren”. uo. 1662. fol. 7. A gyújtócsőhöz használt, lassan égő keverék leírását l.: Furttenbach 1630. 54-55. o. L. még: Prinz Eugen 1986. 70. o. Képét l.: Faesch 1735. XI. tábla, 17. kép, ill. Domokos 1986. 82. o.
228 MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 28. t. fol. 51. „Giefft kugel mit mordt Schlägen zu den 60 lb Böller geherig”. Uo. E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 9. Érdekes Faesch magyarázata: „Gifft-Kugeln, ... durch welche man etwas vergifften kan, hiervon haben zwar einige autores in ihren Büchern Meldung gethan; Weilen aber auf dergleichen Art seinem Feinde zu schaden, nicht menschlich, geschweige Christlich ist, so wird von denenselben ausser ihrer blosen Benennung billich weiter nichts erwehnet.” Faesch 1735. 470. o. L. még: Dolleczek 1887. 191-192. o., Wagner 1980. 150. o. A „mort schlegn”- ről a következőt találtam: „Mord Schläge, seynd kurtze eiserne Läuffe mit einem platten Boden. in welchem ein Zünd-Loch ist, werden mit einem Mousqueten-Schuß geladen, und in die Feuer-Ballen und andere Feuer-Kugeln eingelegt, ... .” Faesch 1735. 563-564. o. Képét l.: Dolleczek 1887. 186. o. L. még: „... die Schlaege gemacht auß zaehen eisinen Blechen, ... laedet man mit Kugeln oder Schieß=Pulver ... .” Dilich 1689. I. 135-136. o. „Schlag ... zu den Ernst-Feuren gebraucht werden, sind lange eiserne, unten gespitzte, und mit einem Zünd-Loch versehene Röhrgen. Sie werden in die Feuer-Ballen, Sturm-Kräntze und Sturm-Spiesse, zwischen das Bindwerck dergestalt fest in den Zeug eingeschlagen, das die Mündung eines jeden Schlages zur Ladung und Zum Schuß frey bleibet; alsdenn mit Pulver und Kugeln geladen, um, wenn sie unter Feinde oder deren Wercke geworffen werden, diejenigen, welche solche Feuer-Ballen, Sturm-Krantze oder Sturm-Spiesse löschen wollen, durch die nach und nach loßgehende Schläge, in Confusion zu bringen, und zu beschädigen.” Faesch 1735. 774. o., képét l. uo. XI. tábla 16. kép.
709Az elmondottakon kívül, közvetetten ugyan, de értesülünk a tüzes szerszámok egy másik, békés célú alkalmazásáról. A jegyzékekben „négy hosszú, rakétaeregetésre való kötélről” tesznek említést, másutt pedig egy olyan vasalt fa (!) mozsár szerepel (v. ö.: Lustmörser), amelyet „Lustkugel” lövésére használtak, vagyis tűzijátékok, örömtüzek eszközeiről van szó.229 Ilyen tűzijátékot tartottak valamikor 1662–1669 között is, s ekkor dísztüzet lőttek a nagy ágyúkkal is. A Vademberről ugyanis 1669-ben azt jegyezték fel, hogy lafettájának kerekei „összetörtek, amikor a császári herceg megszületett, és az utolsó tűzijátékot tartották”.230
229 MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1662. fol. 8., 9., uo. 1669. fol. 8. Faesch 1735. 515. o. Magyar nevükre l.: „Tüzes ragotta”, „Jatekra valo kett Uy Globis Tüzes szerszam”. Patak, 1642. MOL MKA E 211 Lymbus, Ser. II. 30. t. fol. 172. A rakéta leírását l.: Dilich 1689. I. 133. o.
230 „... seint Zerbrochen worden, alß der Kayserliche Printz gebohren worden, vnd man das letzte feüerwerckh gehalten”. Később az egyik mozsárról írták le, hogy ugyanezen eseménykor leszakadt a csőcsapja. MOL MKA E 156 U et C, Fasc. 76. No. 3. 1669. fol. 2., 4.
