ADATOK A KOMÁROMI VÁR 16. SZÁZADI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ

Teljes szövegű keresés

67DOMOKOS GYÖRGY: ADATOK A KOMÁROMI VÁR 16. SZÁZADI ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉHEZ
In: Limes 10. (1997) 4.
A komáromi vár1 a törökkori magyar hadtörténetben mindvégig fontos szerepet játszott. Erre kedvező, központi földrajzi fekvése tette alkalmassá. A Habsburg-hatalom szempontjából az adta jelentőségét, hogy kulcsszerepet játszott Bécs előterének védelmében. Emellett fedezte a Dunát, mint elsődleges utánpótlási és szállítási útvonalat, a mellette a magyarországi hadszíntér felé vezető felvonulási utat és az ott kialakult folyami átkelőhelyet is. Védelmezte továbbá a Magyar Királyság Dunától északra fekvő területeit.
1 A “vár” szón jelen esetben természetesen a mai Szlovákia területén levő, a Duna és a Vág összefolyásánál álló ún. Öregvárat kell érteni, hiszen a 19. századra kialakult erősség a 16. században, néhány hevenyészett hídfőerődtől eltekintve, még csak ez létezett.
A komáromi vár megerődítésének terveit, saját állítása szerint, az Itáliából származó Pietro Feraboscho2 készítette, jóllehet ezt jelenleg más forrásból nem tudjuk igazolni.3 Ugyanakkor felmerül e tekintetben Francisco Benigno neve is, aki már 1553 januárja óta Komárom építési felügyelőjeként (“Superintendenten des Gebeus Zu Comorn”) működött.4 Nyilvánvaló, hogy a főfelügyelői cím és a tervezés között nem feltétlenül van összefüggés, de jelen esetben árulkodó tény, hogy Feraboschot pl. 1553-ban Varasdra rendelték, 1555-ben pedig Pozsony építőmestereként említik.5 Feraboscho neve Komárommal (illetve Győrrel) kapcsolatban csak 1563-ban bukkan fel, amikor javaslatot kérnek tőle és más építőmesterektől a győri és komáromi építési felügyelő személyére.6
2 Életrajzát – sok hibával – l.: Maggiorotti, Leone Andrea - Banfi, Florio: Pietro Ferabosco. Hadtörténelmi Közlemények (a továbbiakban: HK), 1933. 156-173. (A továbbiakban a szerző vezetéknevével és a kiadás évszámával hivatkozom az egyszer már jegyzetben idézett művekre.)
3 Maggiorotti-Banfi 1933. 158-159. szerint Feraboscho 1555 után kezdett kizárólag hadiépítészettel foglalkozni, viszont – a tanulmányban idézett – 1559-ben kelt felségfolyamodványában már mint tényt említi a komáromi vár megtervezését. L. még: Pataki Vidor: A XVI. századi várépítés Magyarországon. A Bécsi Magyar Intézet Évkönyve. I. Bp. 1932. 109. 57. jegyzet. Az első említés arról, hogy Feraboscho Győr és Komárom építési főfelügyelőjének tisztét látja el, 1564. ápr. 6-áról való. Österreichisches Staatsarchiv, Wien (a továbbiakban: ÖStA), Kriegsarchiv (a továbbiakban: ÖStA KA), Protokolle des Wiener Hofkriegsrates (a továbbiakban: HKR Prot.), Bd. 144. Expedit (a továbbiakban: Exp.), fol. 2. 1564. jan. 8. (A protokollumok az Udvari Haditanács, illetve az Udvari Kamara levelezésének rövid regesztáit tartalmazó iktatókönyvek.)
4 ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv (a továbbiakban: FHKA), Hofkammerarchiv (a továbbiakban: HKA), Prot. Bd. 208. Exp. fol. 12. 1553. jan. De már jóval korábban is említik a nevét Komárommal kapcsolatban. Uo. Bd. 204. Registratur (a továbbiakban: Reg.) 1551. nov. 10. Eme tisztében utoljára 1562. március 14-én szerepelt. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 142. Exp. fol. 66.
5 ÖStA FHKA HKA Prot. Bd. 209. Reg. fol. 216. 1553. szept. 18.; Uo. Bd. 214. Reg. fol. 129. 1555. júl. 15.
6 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 142. Exp. fol. 78. 1562. máj. 9.
Bárki is tervezte a komáromi várat, azt az akkoriban legkorszerűbbnek tekinthető elvek szerint tette. Ezek az elvek pedig a 15. század közepén a tüzérség fejlődésében, majd ennek nyomán a várépítészetben megkezdődött alapvető minőségi változások hatására alakultak ki. E folyamatban döntő szerepet játszott VIII. Károly francia király 1494-95. évi, Itália elleni hadjárata.7 Ennek során a korábbiaknál sokkal mozgékonyabb, technikailag tökéletesebb, nagyobb tűzerejű francia ostromtüzérség8 gyors egymás utánban vette be a legerősebb itáliai várakat.9 Erre a kihívásra válaszul a találékony itáliai hadmérnökök viszonylag rövid idő, néhány évtized alatt újfajta várépítészeti eljárást fejlesztettek ki. A “feltalálóiról” elnevezett olasz rendszer alapvető újítása a korábbi erődítési eljárásokkal szemben a kizárólag egyenes falszakaszok alkalmazása, miáltal megszűntek a holtterek, továbbá az új, kiugró, ötszögű oldalazó védmű, a bástya10 építése, amely egyszerre biztosította a lövegek védett elhelyezését és a szabad kilövést. Az olasz rendszerű erődöknél a védők az előterep minden pontját legalább két irányból kereszttűz alatt tudták tartani. Ez a rendszer, hatalmas költségei ellenére, az 1530-as évek közepétől Európa-szerte elterjedt.11
7 Taylor, Frederick Lewis: The Art of War in Italy, 1494-1529. Westport, Connecticut, 1973. 129-133.; Duffy, Christopher: Siege Warfare. The Fortress in the Early Modern World. London - Henley, 1979. 8.; Parker, Geoffrey: Die militärische Revolution. Frankfurt - New York, 1988. 28-29.
8 Schmidtchen, Volker: Bombarden, Befestigungen, Büchsenmeister. Von den ersten Mauerbrechern des Spätmittelalters zur Belagerungsartillerie der Renaissance. Düsseldorf, 1977. 141-143.; Duffy 1979. 8., 13.
9 Így például 1495 februárjában VIII. Károly csapatai Nápoly fontos határerMonte San Giovannit vették ostrom alá. A francia tüzérek nyolc óra alatt (!) rohamra alkalmas rést törtek, s ezután a gyalogság egyetlen rohammal elfoglalta a korábban egyszer már 7 évi ostromot is kiállt erősséget. Duffy 1979. 9-11.
10 A várfalak síkjából előreugró, ötszögű, négy falsík (két, oldalra néző szárny [1. ábra e] és két, az előterep felé néző homlokvonal [1. ábra g]) által határolt oldalazó tüzérségi védmű. Az olasz rendszerben két alapvető típusát használták, a fül nélküli, illetve a füles változatot. Az utóbbinál a szárny egy, a várfalhoz közelebb eső, meghatározott méretű részét hátravonták (1. ábra f), hogy az ott elhelyezett lövegeket a helyén maradó előreugró rész, a bástyafül (1. ábra h), fedezze az ostromlók belövéseitől. Glossarium Artis. Wörterbuch zur Kunst. Band 7. Festungen. Der Wehrbau nach Einführung der Feuerwaffen. Red.: Rudolf Huber - Renate Rieth. Tübingen, 1979. 134. (a továbbiakban: Glossarium 1979.)
11 Duffy 1979. 41.
Az olasz rendszer korai változatát utóbb óolasz (1. ábra),12 az 1550-60-as évektől kezdve kialakuló későbbit pedig újolasz rendszernek (2. ábra) nevezték el.13 Az előbbinél a rendszerint kis méretű, csak kevés löveg befogadására képes óolasz bástyák 68(1. ábra a) többnyire a még szabálytalan alaprajzi elrendezésű, sokszor a korábbi időkből származó várfalakhoz épültek. Emiatt formájuk és méreteik egy-egy váron belül is különböztek egymástól. A bástyák közt húzódó kurtinák14 (1. ábra b) rendszerint túl hosszúnak bizonyultak a megfelelő fedezéshez, mivel azokat az ágyúk hatásos lőtávolságához méretezték, a már meglévő falak pedig sokszor annál eleve nagyobbak voltak. A tervezés során pedig ekkor még az adott bástya homlokvonala (1. ábra g) és szárnya (1. ábra e) közti viszonyt tekintették meghatározónak. Mindebből következett, hogy a bástyák homlokvonalait nem lehetett elég hatékonyan pásztázni, így a támadások fő terhét a kurtinák viselték, a bástyák pedig főként oldalazó szerepet játszottak. E probléma kiküszöbölése végett a kurtinák közepére kisegítő oldalazó védművet, ún. piattaformát (1. ábra d) építettek.15
12 Az 1. és a 2. ábra természetesen csak az olasz rendszer két fajtájának sematikus, azok legáltalánosabb és legjellemzőbb jegyeit egyesítő ábrázolása. Az alapábrákat a múlt század elejének jeles szakértője,Anton von Zastrow szerkesztette meg. Jelen rajzok a Zastrow művében szereplők tovább egyszerűsített változatai. Zastrow, Anton von: Geschichte der beständigen Befestigungen oder Handbuch der vorzüglichsten Systeme und Manieren der Befestigungskunst. Leipzig, 1839. rajzmellékletei.
13 Hogy e megkülönböztetés mikor alakult ki, arra nehéz választ adni. Mindenesetre von Zastrow-nál már megtalálhatók e terminusok. Zastrow 1839. 36-56. A modern szakirodalom sem használja teljes következetességgel ezen elnevezéseket, amiben bizonyára közrejátszik az a körülmény, hogy a két alrendszer között nehéz pontos időhatárt húzni. Az általam megadott korszakhatár azon alapul, hogy a korabeli várépítőket utóbb melyik csoportba sorolták, s műveik mikor keletkeztek. L. még: Jähns 1889. 797-848., Schmidtchen 1977. 129-132., Duffy 1979. 33-34.
14 Az olasz “cortina” (= függöny) szóból származó, német közvetítéssel a magyar szaknyelvben is meghonosodott kifejezés, amely két bástya közötti egyenes, összekötő falszakaszt jelöl. Glossarium 1979. 66-67.
15 Zastrow 1839. 38-40.; Jähns, Max: Geschichte der Kriegswissenschafften vornemlich in Deutschland. Erste Abteilung. XV. und XVI. Jahrhundert. München-Leipzig, 1889. 793.; Schmidtchen 1977. 129-132.; Hale, John Rigby: The Early Development of the Bastion: An Italian Chronology, c.1450 - c.1534. In.: Hale, J.R. - Highfield, R. - Smalley, B.: Europe in the Late Middle Ages. Evanstone, 1965. 466-494. E tanulmány egészében a bástya, és ezen keresztül az óolasz rendszer kialakulását kíséri végig.
1. ábra: Az óolasz rendszer
2. ábra: Az újolasz rendszer
Az újolasz rendszerben a megnövelt méretű bástyák (2. ábra a) szárnyai (2. ábra e) és a szomszédos bástyák homlokvonalai (2. ábra g) közti viszony vált döntővé, ami a mind gyakoribb szabályos alaprajzi elrendezéssel párosulva,16 optimális esetben, 69derékszögű bástyacsúcsot eredményezett. A kurtinákat (2. ábra b) is lerövidítették, s a kézi lőfegyverek hatásos lőtávolságához igazították a hosszukat. Mindez együtt lényegesen javította a kölcsönös fedezés hatékonyságát. Ezáltal a védelem súlypontja a bástyákra helyeződött át.17 Ezeken túlmenően mind gyakrabban alkalmazták a külső védműveket: a fedett utat (2. ábra i) és a pajzsgátat (ravelin, 2. ábra j).18
16 Az újolasz rendszert követő építészek azért törekedtek váraik alaprajzában a szabályos elrendezésre, mert az egyre gyakrabban sík terepre épített erődítményeknél ez minden irányban azonos erejű védelmet tett lehetővé, továbbá reneszánsz alapokon nyugvó gondolkodásmódjuk folytán kedvelték a szimmetriát, végül a szerkesztési szempontoknak is ez felelt meg leginkább. Duffy 1979. 34. Hale szerint ez már bizonyos vonásokban az óolasz erődítéseknél is megjelent. Hale 1965. 473.
17 Zastrow 1839. 36-55.; Jähns 1889. 803-813., 818-821.; Schmidtchen 1977. 129-134.; Duffy 1979. 29-34.
18 A fedett út a várárok külső oldalán, az ott felmagasított lejtő (vársík, glacis, 2. ábra c) tetején létesített belső utat, valamint kifelé néző lövészpadot és mellvédet magába foglaló lőállás. Glossarium 1979. 171. A pajzsgát (2. ábra j) a kurtina előtt, a várárokban emelt, háromszög alakú, önálló védmű, amely a kurtinát és részben a várárkot fedezte az ostromlók közvetlen irányzású lövései ellen. Uo. 85.
A hazai várkutatás a magyarországi olasz rendszerű erősségek besorolásánál mindeddig döntőnek tekintette azt a szempontot, hogy az adott erősség fül nélküli, vagy füles bástyákkal épült. Az előbbieket ugyanis határozottan óolasz, az utóbbiakat, így Komáromot is, újolasz rendszerűnek minősítette.19 Ilyen típusú védművek azonban már a legkorábbi, az 1500-as évek elején Itáliában épült erősségekben is megtalálhatók.20 Alkalmazásuk, a szögletes bástyák elterjedésével együtt, az 1530-as évek közepétől általánossá vált.21
19 Ezt valószínűleg Pataki Vidor írta le elsőként, amikor a fülesbástyás győri várat újolasznak nevezte. Pataki 1931. 123. Őt a későbbiekben más kutatók is követték, elsősorban Gerő László, egyébként rendkívül hasznos és adatgazdag munkáiban. Gerő László: Magyarországi várépítészet. Bp. 1955. 331. Uő.: Magyar várak. Bp. 1968. 237. Uő.: Várépítészetünk. Bp. 1975. 334. A fülesbástya leírását l. a 10. jegyzetben.
A fülesbástyák megítélésében sokkal lényegesebb a bástyaszárny mérete és kialakítása. Az óolasz rendszerben a hátravont szárnyat rendkívül szűkre méretezték, és ez gyakran korláztozta a szárnyak lövegeinek pásztázási sávját. Az újolasz fülesbástyák hátravont szárnyainak méretét megnövelték, részben a jobb kilövési lehetőség, részben a korábbinál több löveg elhelyezésének biztosítására, továbbá, mivel az új elővédművek (pajzsgát, vársík) jobban fedezték a szárnyakat. E fejlődési folyamatnak azonban a magyarországi fülesbástyákon viszonylag kevés nyomát találjuk.
20 Giuliano da Sangallo, a bástya egyik lehetséges feltalálója, már a bástyaépítések legkorábbi szakaszában, 1501-ben, tudatos tervezéssel, elsőkéntnhasználta a hátravont szárnyat, vagyis a fülesbástyát, Nettuno, majd hamarosan San Sepolcro és Arezzo erődjénél. Hale 1965, 482., 488., Duffy 1979. 29.
21 Hale 1965. 492.
Komárom vára tervezésének időpontja meglehetősen bizonytalan. Feraboscho életrajzírói szerint a mester 1548 körül (?) tervezte az erősséget.22 Ennek kézzelfogható bizonyítéka mindeddig nem került elő, viszont 1552-ben egy császári utasítás már a “spicc”építéséről szól.23 Ebből következően, minthogy az újolasz rendszer Itáliában is csak az 1550-60-as években kezdett kialakulni,24 nagy valószínűséggel állítható, hogy Feraboscho – ha ugyan ő volt az – óolasz rendszerű erősségnek tervezte Komáromot. Arról sincs adatunk, legalábbis egyelőre, hogy az 1570-es évek elejéről fennmaradt ábrázolások25 elkészültéig a vár alaprajza lényegesen módosult volna, vagyis a vár minden bizonnyal az eredeti tervnek megfelelően épült ki, később pedig bizonyosan nem történt nagyobb mértékű átalakítás. A vár alaprajza szintén óolasz rendszerűnek mutatja Komáromot.
22 Maggiorotti és Banfi megjegyzik, hogy Feraboscho csak 1555 után foglalkozott kizárólagosan hadiépítészettel, de nem mondják meg, hogy mire alapozzák ezen állításukat. Maggiorotti-Banfi 1933. 166-167. Ezzel összecseng másik állításuk, miszerint Feraboscho 1555-59 között tervezte Győrt. Maggiorotti, Leone Andrea - Banfi, Florio: Győr vára. HK 1932. 10.; Maggiorotti - Banfi 1933. 158-160. Ezzel összefüggésben érdekes, hogy Feraboscho nevével, Győrrel kapcsolatban, először csak egy 1560. ápr. 15-én kelt építési utasításban találkoztam, amelyben az uralkodó, más építőmesterekkel együtt, a vár vizsgálatára rendelte. ÖStA KA Akten des Wiener Hofkriegsrates (a továbbiakban: HKR Akt.), 1560 April Reg. No. 197. L. erre még a 3. és a 4. jegyzetet.
23 A spicc a várfal délkeleti, a Vág és a Duna összefolyása felé eső kiszögellése, amely csak az óolasz erődövnél jelent meg. ÖStA KA Alte Feldakten (a továbbiakban: AFA) 1552/2/8.
24 L. a 13. jegyzetet.
25 Részletes ismertetésüket lásd alább.
A komáromi várat feltehetően eleve a Duna és a Vág összefolyásánál kialakult keskeny földnyelv legvégében szándékoztak felépíteni, hogy ott, a víz felől indított támadás esetén, az ellenségnek ne legyen helye a partraszálláshoz és a tüzérség felállításához. Ennek következtében azonban kis méretű, meglehetősen szűk, az óolasz rendszerre alapvetően jellemző szabálytalan formájú erősség jött létre. Ez utóbbi következményének kell tekinteni a túl hegyes bástyákat is, amelyek Csallóköz felől várható tüzérségi támadásnak meglehetősen nagy célfelületet nyújtottak. Ugyancsak a terepadottságokkal magyarázható a két folyóra néző, furcsa alakú, inkább csak félbástyának tekinthető két védmű alkalmazása. Mindezek, a meglehetősen szűk bástyaszárnyakkal együtt, egyértelműen a vár óolasz mivoltára utalnak. Ugyanakkor megjegyzendő, hogy a csekély méretek következtében az bástyák közti távolság is elég kicsi volt a hatásos kölcsönös fedezéshez. Összességében egyértelműen megállapítható, hogy a vár alaprajzi elrendezését tervezője a terep sajátosságainak rendelte alá.
Hogy néhány évtizeddel később mennyire másképp gondolkoztak várépítészek, arra a legjobb példa Daniel Speckle,26 a kor egyik legkiválóbb mesterének véleménye. Speckle ugyanis a szabályos hatszögű elrendezést megfelelőbbnek tartotta. Művében erről a következőket írta: “Ez [ti. Komárom] pedig ötszögű, egy nagy folyó [ti. a Duna] szigetén, a víz mentén fekszik. Azonban a városról és az erősségről is az a véleményem, hogy nem volt szükséges, hogy az egész várat a folyó és a terep alapján alakítsák ki. [A vár] maga biztonságos helyen fekszik, és ha a város egészét egy hatszögletű 70erődítménnyé alakítanák, sarkain egy-egy bástyával, annál erősebb védelmet nyerne. A vár nemcsak nagyon szűk, hanem nagyon sokba is kerül, mert boltozatokkal és falakkal van teleépítve, és nincs szabad [hely], az állások is mind keskenyek, a védművek túl hegyesek.”27 Hasonló véleményt képviselt az itáliai származású Carlo Theti is.28 Az erődítményt egyébként nemcsak Speckle találta kicsinek, hanem más kortársak is.29
26 Daniel Speckle (vagy Specklin) Strassburgban született, és 1576-ban lett szülővárosa építőmestere. Dolgozott Düsseldorf, Regensburg, Bécs erődítésein. Bejárta fél Európát, s bizonyíthatóan megfordult Magyarországon is. Itt többek között épp Komárom építésében is részt vett. Műve – az “Architectura von Vestungen”– először halála évében, 1589-ben jelent meg Strassburgban. Később több kiadást ért meg és más nyelvekre is lefordították. Elképzelései messze megelőzték korát, még a 17. század végi francia és németalföldi várépítők is merítettek munkásságából. Zastrow 1839. 57-77.; Pollak, Martha D.: Military Architecture, Cartography and the Representation of the Early Modern European City. A Checklist of Treatises on Fortification. Chicago, 1991. 94-96.
27 Speckle, Daniel: Architectura Von Vestungen. Strassburg, 1609. fol. 19. Speckle egyébként meglehetősen rossz véleménnyel volt az olasz várépítőkről. Uo.
28 Carlo Theti Nápolyban született. Szolgált a spanyolok alatt Észak-Afrikában. 1565-ben Bécsbe ment, ahol tanácsadóként részt vett a város védműveinek kiépítésében. Eközben, mint azt a művében szereplő magyar várak is mutatják, többször járt Magyarországon. 1576-tól velencei szolgálatba állt, dolgozott Verona és Bergamo erődítésein. Műve – a “Discorsi delle fortificationi”– először 1569-ben, Rómában jelent meg, majd átdolgozva és kibővítve 1575-ben, Velencében. Banfi, Florio: Carlo Theti és a magyar várépítészet. HK 1932. 13-19.; Pollak 1991. 110-111.
29 Erre utal egy 1576. évi felmérés is, melyben a következő megállapítás szerepel: “So ist Commorn nun ein Eng Schloß, vnd gar für khain gwald des Türggen erbauen, sonder wil von notten sein, dasselb mit einer grossen ressten einzufahen.” ÖStA KA AFA 1576/8/2. Ugyanezt állapítja meg Urban Süess az alább közölt 1578. évi jelentésben is.
Mint már említettem, a vár, nagy valószínűséggel, az egész korszakon át megőrizte eredeti formáját, ugyanakkor – fentebb elmondott jelentőségének köszönhetően –, már a török elleni új védelmi vonal kiépítésének kezdetétől folytak rajta a korszerűsítési munkálatok.30 Az ötvenes években zajló építkezésekről leginkább a Sforza Pallavicini magyarországi főhadimarsallnak és Adam Gall győri főkapitánynak,31 illetve a Paksy János komáromi főkapitánynak szóló uralkodói és haditanácsi utasításokból, illetve az általuk írt jelentésekben található utalásokból, megjegyzésekből értesülünk,32 olykor pedig az Udvari Haditanács iktatókönyveinek szűkszavú bejegyzései adnak értékes adalékokat. Egy ilyen bejegyzésből tudjuk például, hogy a várban 1557-ben, a kor hadiépítészetének bevett szokása szerint, ágyúdombokat is emeltek, amelyeknek azonban, érdekes módon, az alaprajzokon nyomát sem leljük.33 1558-ból adatunk van arra, hogy már ekkor is folytak az erődítményen kívül védelmi munkálatok, ugyanis Benigno parancsot kapott, hogy “Komárom mellett mindkét folyót, [vagyis] a Dunát és a Vágot, zárja el”,34 mégpedig vasláncokkal.35 A későbbiekben őrhelyeket építettek a két folyó partján.36 Nagyobb mennyiségű, összefüggő információt először Pietro Feraboscho, illetve Paul Tazgern építési írnok 1564-es jelentéseiben találunk. Ezekben főként a Komárom városát övező palánk építésével, az ehhez szükséges robottal, továbbá építőanyag-ügyekkel foglalkoznak.37 Ugyancsak Feraboscho 1566. február 26-án kelt, a győri és komáromi építkezéseket részben finanszírozó alsó-ausztriai rendeknek küldött elszámolásából tudjuk, hogy “Komáromban [15]65-ben az élelemraktárak építésére, régi falak bontására és mész égetésére, valamint az ácsokra, kőművesekre és napszámosokra összesen 2578 forint 8 krajcár 1 dénár[t költöttek]”.38 A lassan haladó építkezésen még jóval később is adódtak problémák, amire egy 1576. évi javaslatból következtethetünk, miszerint “Komárom erődítményét legalább részben ki kellene javítani, ahogy ezt sokszor javasolták”.39 A munkálatok elhúzódódásának egyik okaként feltétlenül az árvizek okozta rombolásokat kell megemlíteni. Ezek közül a legnagyobb pusztítást talán az 1570. évi okozta, amely elsodorta a gátakat, alámosta a falakat, feltöltötte az árkot.40 Ezután Urban Süess és Bernardo Magno építési felügyelőket41 küldték ki a károk szemrevételezésére.42 A védműveket ugyan gátakkal igyekeztek megóvni, de, úgy tűnik, nem sok sikerrel.43
30 Kecskés László erről a korszakról számos adatot közöl, de, sajnálatos módon, a források megjelölése nélkül. Kecskés László: Komárom, az erődök városa. Bp., 1984. 63-67.
31 Életére l.: Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története. Történelmi Szemle, 1996/2-3. 184., 191. A tanulmányban megemlített más katonai vezetőkre vonatkozó adatokat is Pálffy Géza bocsátotta rendelkezésemre. Ezt, és a tanulmány elkészítését nagyban elősegítő kritikai észrevételeit ezúton is köszönöm.
32 L. pl. Hadtörténeti Levéltár Törökkori gyűjtemény (a továbbiakban: HL Tgy.), 2. doboz, 1552/10/6 1/2, vagy uo. 3. doboz, 1555/6/12.. A bécsi Kriegsarchiv, illetve a Hadtörténeti Levéltár Törökkori gyűjteménye számos ilyen témájú iratot őriz.
33 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 139. Exp. fol. 84. 1557. okt. Az ágyúdomb (Katze) a várfal fölé magasodó földhalom, amelyről a védlők övegei, magassági fölényükből adódóan, uralták a terepet (2. ábra k). Glossarium 1979. 134.
34 ÖStA KA HKR Akt. 1558 September Reg. No. 641.
35 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 139. Exp. fol. 151. 1558. jún. A Dunát elzáró vasláncokról írt: Kalmár János: Régi magyar fegyverek. Bp., 1971. 327-329.
36 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 163. Reg. fol. 95. 1576. jún. 5., Uo. Bd. 169. Exp. fol. 151. 1581. jan. 5.
37 ÖStA KA AFA 1564/10/5. ad 5 Litt: a, b, c.
38 A közös építési igazgatás alatt álló Győrre ugyanekkor 23394 rajnai forint 23 krajcár 1 bécsi dénárt költöttek. Niederösterreichisches Landesarchiv, Wien, Ständisches Archiv, (a továbbiakban: NÖLA SA), Kasten A., Fach 8. No. 4. (a továbbiakban: A-VIII-4.) 42-48. fol.
39 ÖStA KA AFA 1576/11/3. fol. 16.
40 Süess jelentését l.: ÖStA FHKA HKA Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban: HFU) RN. 20. 1570. Konv. April, 284-286. fol.
41 Urban Süess Győr és Komárom építési főfelügyelője 1567-1592 között. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 148. Reg. fol. 2. 1567. jan. 14. Utolsó szereplése: Uo. Bd. 189. Reg. fol. 195. 1592. szept. 16. Dec. 23-án már „néhaiként” említik. Uo. fol. 100. Életrajzi adatokat közöl róla Pataki 1931. 134. Bernardo Magno először 1567. júl. 4-én szerepel, mint “Pawmaister Zu Raab”. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 148. Reg. fol. 38.
42 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 152. Reg. fol. 32. 1570. márc. Franz von Poppendorf főhadszertárnok pedig rögtön ezután pénzt kért a károk helyreállítására. Uo. Bd. 151. Exp. fol. 40. 1570. márc. 22.
43 “Khielman vmb verordnung des vncossten Zu der wasserschlacht vmb die Passtein, so Zu Comorn gar auf die Waag geschlagen, ist der Hof Camer Zue gestöldt worden, das geldt darauf Zuuerordnen.” ÖStA KA HKR Prot. Bd. 164. Exp. fol. 11. 1577. febr. 17.
Az építkezést végigkísérte a pénz hiánya, amit szinte minden iratban felemlegetnek a levélírók, amikor maguk is támogatást kérnek.44 A helyzetet kitűnően jellemzi Andreas Kielmannak a Haditanácshoz intézett levele, melyben külön felhívta a katonai kormányzat figyelmét, hogy kevés költséggel végezzenek el olyan javításokat, melyek később sokkal többe kerülnek majd. A kérést a Haditanács továbbította a Kamarának.45
44 Pl. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 142. Exp. fol. 153. 1563. márc. 29., Uo. Bd. 147. Exp. fol. 185. 1568. dec. 7.
45 “Andreen Küelman Sreibens Abschrifft -- Die gebey Zu Comorn betreffent, ist mit dem darauf geschribnen Vnnd iez hernach vermelten Ratschlag auf die Hofchamer geben worden. Jn die Hofchamer, die hat Zuuernemen, Wie mit ein Wenigen gelt Jezo dem gebew Comorn geholffen machte werden, Welches hernach mit vill grössternn Vnchosten nit beschehen wierd müg[en], Zu dem das Zu besorgen, die beuorsteende wassergüß an dem ain Eckh, da etlich quader heraus gefallen, noch Grössern schaden thuen, da dem nit Zeitlich geholffen werden.” ÖStA KA HKR Prot. Bd. 155. Exp. fol. 9. 1572. jan. 17.
A pénzhiánnyal függött össze, hogy mind jobban igyekeztek igénybe venni az alattvalók robotját,46 olyannyira, hogy az esztergomi érsek is panaszt tett a 71Haditanácsnál, mert jobbágyait a komáromi munkákhoz kényszerítették,47 sőt, a hiányzó munkaerő pótlására még a katonaságot is fel akarták használni.48
46 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 147. Exp. fol. 91. 1568. jan. 22.
47 Ezt nyilván az országgyűlés által előírt 6 napon túli robotra értették. ÖStA KA HKR Prot. Bd. 147. Exp. fol. 69. 1567. dec. 12. Másnap már kiadják a rendelkezést, hogy az esztergomi érsek Komárom megyei alattvalóit nem lehet robotra kényszeríteni. Uo. Bd. 148. Reg. fol. 82. 1567. dec. 13. A végekre rendelt robotra, és általában a végvárakra vonatkozó törvényeket összegyűjtötte: Melchiár Kálmán: A magyar hadügy történelmi fejlődése a mohácsi vésztől az állandó hadsereg felállításáig. Ludovika Akadémia Közlönye, 1884. 155-184., 524-556., de különösen 180-184.
48 ÖStA KA HKR Prot. Bd. 147. Exp. fol. 64. 1567. nov.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages