A Haditanács 1568-72 között nagyszabású felmérést készíttetett a magyarországi végvárrendszer várairól. Bár a jelentéseknek a bányavidéki várakra vonatkozó része időközben elveszett, a kanizsai és győri végvidéki várakról a kapitányaik vagy írnokaik tollából származó feljegyzések, inventáriumok, továbbá a hozzájuk tartozó alaprajzi ábrázolások fennmaradtak. Ez utóbbiakat tulajdonítják Giulio Turchonak, noha neve csak az első, Győrről, Komáromról és Tatáról szóló jelentésben bukkan fel, miként annak bevezetőjében olvasható. Az alaprajzokon egyáltalán nem szerepel a neve, bár a feliratok jelentős része valóban olasz nyelvű. Az 1572. évi jelentést sem ő, hanem Urban Süess készítette.
Ez a felmérés nem a komáromi vár állapotát kívánja a hadvezetés számára bemutatni, hanem csupán a karbantartáshoz és a befejezéshez szükséges munkákat összegzi. Az irat az év elején készült, amikor elvileg egész évre meg kellett volna tervezni a munkálatokat. Ám csak néhány esetben, és akkor is csak a közeljövőre jelölték ki a feladatokat. Véleményem szerint ebben nagy szerepet játszott a már említett pénzügyi bizonytalanság.
756. sz. ábra
Komárom vára Johann Ledentu 1639-ben készült alaprajza nyomán
76A jelentés szövege alapján a vár bejárása az spiccnél kezdődött, a Duna felé eső oldalon folytatódott, és a Csallóközre néző két bástyával ért véget. A leírás nem említi a két félbástyát és a Vág felé eső kurtinát. A Turcho-féle alaprajz az előbbieket sötét tónussal jelölte, tehát ezek valószínűleg már elkészültek, s így ott nyilván kevesebb tennivaló akadhatott. Ugyanakkor az utóbbit csak két párhuzamos vonal mutatja, ami félkész állapotára utal. Épp ezért különös, hogy az ennek befejezéséhez szükséges munkálatokról a jelentés nem beszél. A rajz alapján felvetődik az a kérdés is, hogy a várnak miért a két folyótól védett részei készültek el előbb, s miért nem a Csallóközre néző két bástya befejezésére összpontosították az erőfeszítéseket.
A jelentés számos hiányosságra világít rá. (1) A kőfalak mögül néhol még hiányoztak a földtöltések, amelyek pedig létfontosságú elemei a korabeli erődítményeknek. Ezek adták meg az egyébként merev kőfalazatnak a szükséges rugalmasságot a vasból készült ágyúgolyókkal szemben, és szükség esetén károsodás nélkül ellen tudtak állni a lövedékek becsapódásának, mivel egyszerűen elnyelték azokat. E földtöltések hiányában nem épülhettek meg rajtuk a mellvédek sem. Ráadásul a már meglévőket is szabálytalanul, kőből készítették el. Ezek rendkívül veszélyesek a védőkre, mert a lövedékek becsapódása nyomán szétpattanó kődarabok nagy pusztítást okoztak. A földből készült mellvédek a kőhöz képest a már mondott előnnyel rendelkeztek, bár annál több karbantartást igényeltek.
(2) A korabeli erősségekben, szabályos kaszárnyák hiányában, állandóan gondot jelentett a katonaság megfelelő elhelyezése. A rendszertelenül felállított szállások az amúgy is szűk komáromi várban nagyon megnehezítették magát az építkezést, továbbá a katonaság közlekedését és a hadianyagok mozgatását, egyáltalán a mindennapi életet. Talán az építés irányításának lazaságára utal, de a szűk helyen kialakult szükséghelyzetnek is betudható, hogy a meglévő terv ellenére ilyen kusza állapotok uralkodtak. A tűzvész mindennapos veszélyére pedig a szövegben elejtett félmondat gyakorlati bizonyítékkal szolgál. Ilyen tűzvész pusztított Győrben, 1566-ban, ami után szabályos vonalú, széles utcákkal épült újjá a vár és város.
Mivel a katonáknak szállásaikat a földtöltések felhányása miatt kellett volna elbontaniuk, ebből adódik, hogy azokat még a földtöltések elkészülte előtt, azok helyén, esetleg közvetlenül a kőfalazat tövében állították fel. Következésképpen először a kőfalazatot építették meg és csak utána rakták mögé a földtöltést.
(3) Miután a komáromi várat a siker reményében csak a Csallóköz felől lehetett támadni, különösen fontos védművé lépett elő az arra néző vizesárok. A vizesárkon történő átkelés ugyanis rendszerint az ostromok egyik legnehezebb, legtöbb áldozattal járó szakaszát jelentette. A rendszeres tisztítás elmaradása ismét a vezetés figyelmetlenségére utal, bár az okok közül nem zárható ki a munkához szükséges pénz hiánya sem. Ezt ugyanis, még ha ki is utalták, gyakran más célra fordították, amint azt Süess egyik kérelme is sejteti.
A végvári rendszer építéstörténete szempontjából lényeges a contrascarpa említése, mert a magyarországi várakról szóló forrásokban csak nagyon ritkán (pl. Győrnél, Érsekújvárnál, Kállónál) találkozunk ilyen elővédművekkel, illetve leírásukkal. A komáromi contrascarpa megépítésének terve 1567. márciusától szerepelt napirenden. Ugyanakkor a Turcho-féle alaprajzon nyoma sincs a contrascarpának, 77bár kétségtelen, hogy a rajz eléggé sematikus (a vár belső részeit nem jelzi). Sajnos, a szövegből egyáltalán nem derül ki, hogy a felmagasítást milyen formában, pl. vársík egyidejű kialakításával, képzelték el.
(4) A Komárom városát övező palánk építése, javítása állandó gondot jelentett a hadvezetés számára. Valószínű, hogy részben a karbantartási feladatok csökkentése, részben viszont a vár szűk alapterülete indokolta, hogy a várost – annak kibővítésével egyidejűleg –, szilárdabb, bástyás védművekkel vegyék körül. Az ezt célzó tervek előrevetítik a későbbi Újvár megépítését, amely 1663-73 között, a Csallóközre néző ún. koronamű formájában készült el. Ezen elképzelések korai változatát láthatjuk Angielini már említett alaprajzán, és megtaláljuk Carlo Theti művében is. Figyelemre méltó és elgondolkodtató, hogy e két terv szinte teljesen azonos alaprajzot ad meg.