AZ OLASZ VÁRÉPÍTÉSZET ÉS ALKALMAZÁSA A MAGYAR VÉGVÁRI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉBEN
179DOMOKOS GYÖRGY: AZ OLASZ VÁRÉPÍTÉSZET ÉS ALKALMAZÁSA A MAGYAR VÉGVÁRI RENDSZER KIÉPÍTÉSÉBEN
In: Hagyomány és korszerűség a XVI-XVII. században. Studia Agriensia 17. Eger, 1997. 179-202.
A magyarországi török hódítás Buda elestével kezdődő korszakát mintegy száz évvel megelőzően alapvető minőségi változás kezdődött a tüzérség fejlődésében, majd ennek hatására a várépítészetben. Az átalakulásban döntő szerepet játszott VIII. Károly francia király 1494-95. évi, Itália elleni hadjárata.1 Ennek során a korábbiaknál sokkal mozgékonyabb, technikailag tökéletesebb francia ostromtüzérség2 gyors egymás utánban vette be a legerősebb itáliai várakat is.3 Erre a kihívásra válaszul a találékony olasz hadmérnökök – viszonylag rövid idő, néhány évtized alatt – egy újfajta várépítészeti eljárást fejlesztettek ki. Ennek korai változatát utóbb óolasz, a későbbit pedig újolasz rendszernek nevezték el. Az – összefoglaló nevén – olasz rendszer alapvetőújítása a korábbi erődítési eljárásokkal szemben a kizárólag egyenes falszakaszok alkalmazása, amelyek megszüntették a holttereket, illetve az új, kiugró, ötszögű oldalazó védmű, a bástya építése, amely egyszerre biztosította a lövegek védett elhelyezését és szabad kilövését. Az olasz rendszerű erődöknél a védők előterep minden pontját legalább két irányból kereszttűz alatt tudták tartani. Ez a rendszer, hibái ellenére, az 1530-as évek közepétől kezdődően Európa-szerte elterjedt.4
1 Taylor, Frederick Lewis: The Art of War in Italy, 1494-1529. Westport, Connecticut, 1973. 129-133.; Duffy, Christopher: Siege Warfare. The Fortress in the Early Modern World. London and Henley, 1979. 8.; Parker, Geoffrey: Die militärische Revolution. Frankfurt - New York, 1988. 28-29. (A továbbiakban a szerző vezetéknevével és a kiadás évszámával hivatkozom az egyszer már jegyzetben szerepelt műre.)
2 A francia tüzérség mozgékonyságát elsősorban a javított kivitelű kerekes lafettáknak, a böröck (ágyútaliga) és a nyergesszekér használatának köszönhette. Technikai szempontból több lényeges újítást vezettek be. Az ostromágyúkhoz kő helyett vasgolyókat használtak, ami jelentősen fokozta a rombolóerőt. Az azonos tömegű kőgolyónál jóval kisebb átmérőjű vasgolyó lehetővé tette a könnyebb, kisebb átmérőjű, de hosszabb csövek öntését. Az előbbi egyszerűbbé tette a szállítást, az utóbbi növelte a hatásos lőtávolságot és javította a találati pontosságot. Az ágyúcsöveket már csappal öntötték, s az azon nyugvó cső függőleges irányzása a korábbiakhoz képest lényegesen egyszerűbbé vált. Schmidtchen, Volker: Bombarden, Befestigungen, Büchsenmeister. Von den ersten Mauerbrechern des Spätmittelalters zur Belagerungsartillerie der Reneissance. Düsseldorf, 1977. 141-143.; Duffy 1979. 8., 13.
3 1495. februárjában VIII. Károly csapatai Nápoly fontos határerődítményét, Monte San Giovannit vették ostrom alá. A francia tüzérek 8 óra alatt rohamra alkalmas rést törtek, s a gyalogság el is foglalta a korábban egyszer már 7 évi ostromot is kiállt erősséget. Duffy 1979. 9-11.
4 Duffy 1979. 41.
Pataki Vidor, amikor a magyarországi végvárrendszer kiépítésének 16. századi időszakát három szakaszra osztotta, 1541-et követően a hevenyészett, a Haditanács megalakulása után 1556-tól az óolasz, a drinápolyi békével kezdődően, 1569-től pedig az újolasz építkezések korszakát különböztette meg.5 Beosztását az utókor várkutatói, mint pl. Gerő László, Marosi Endre, is átvették, csekély módosításokkal.6 E hármas időrendi felosztás azonban, nézetem szerint, több szempontból is vitatható. Egyrészt az egyes szakaszok határait nem lehet egy adott évhez kötni, mivel az átfedések rendkívül nagyok. Másrészt problematikusnak érzem az első és a harmadik korszak megnevezését és az azok mögött meghúzódó tartalmat. Továbbá szerencsésebbnek tartanám a végvári rendszer létrejöttét, hangsúlyozottan építészeti szemszögből, egyetlen összefüggő fejlődési folyamatként értelmezni.7
5 Pataki Vidor: A XVI. századi várépítés Magyarországon. A Bécsi Magyar Intézet Évkönyve, I. Budapest, 1931. 98-132.
6 Gerő László: Magyarországi várépítészet. Budapest, 1955. 9.; Marosi Endre: Itáliai hadiépítészek részvétele a magyar végvárrendszer kiépítésében 1541-1592 között. Hadtörténelmi Közlemények, 1974. 28-29., 29. 3. jegyzet.
7 Az újolasz rendszer magyarországi alkalmazásával kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy annak elveiből mikor és mi jutott el ide, s abból mennyit lehetett a gyakorlatba átültetni. Az újolasz rendszer megjelenésének időpontja leginkább első, s egyik legjelesebb képviselője, Francesco de Marchi 1546 óta tartó építészi tevékenységének kibontakozásával határozható meg. Elsőként Marchi szerkesztett nagyméretű bástyákat rövid kurtinával, elővédművekkel. Műve, a “Dell architettura militare”, azonban csak 1571-re készült el, és 1599-ben nyomtatták ki. Sturm, Leonhard Christoph: Architectura Hypothetico-eclectica, Oder Gründliche Anleitung zu der Kriegs-Baukunst, ... Nürnberg, 1719. 54.; Zastrow, Anton: Geschichte der beständigen Befestigung oder Handbuch der vorzüglichsten Systeme und Manieren der Befestigungskunst. Leipzig, 1839. 52.; Jähns, Max: Geschichte der Kriegswissenschaften vornemlich in Deutschland. Erste Abteilung. XV. und XVI. Jahrhundert. München und Leipzig, 1889. 804-805. Az újolasz rendszer kialakulásával az 1550-60-as évektől számolhatunk, mivel ettől kezdve jelennek meg nyomtatásban (és terjednek el) az olasz rendszert továbbfejlesztő mesterek munkái, Girolamo Maggié és Castriottoé 1564-ben, Girolamo Cataneoé 1571-ben, Antonio Lupicinié 1582-ben, a Magyarországon is építő Carlo Thetié és Gabriello Buscáé 1585-ben, Buonaiuto Lorinié pedig 1592-ben. L. erre: Zastrow 1839. 52-53.; Jähns 1889. 797-848.; Schmidtchen 1977. 129-132.; Duffy 1979. 33-34. Tudomásunk van arról, hogy az olasz mesterek többször tartottak konferenciákat, és az itt dolgozó építészek is olykor hazatértek Itáliába tapasztalatszerzésre, tehát elvileg módjukban állt a legkorszerűbb eljárások tanulmányozása. Hale, J. R.: The Early Development of the Bastion: An Italian Chronology. c.1450 - c.1534. In: Hale, J. R. - Highfield, R. - Smalley, B.: Europe in the Late Middle Ages. Evanstone, 1965. 473-474.; Duffy 1979. 34.; Pataki 1931. 118-119.
E helyütt felvetődik az a kérdés is, hogy valójában érdemes-e magyarországi viszonylatban elkülönítve ó- és újolasz rendszerről beszélni?
Pataki a hevenyészett építkezések időszakán a központi irányítás nélkül, többnyire helyi erőkkel és gyakorta föld-fa szerkezettel folyóépítkezéseket érti. Meghatározása helytálló abban az értelemben, hogy az olasz várépítészeti 180eljárások rendszerszerű alkalmazására, adott erősség ilyen jellegű teljes átalakítására ekkor még nem került sor. Viszont az olasz rendszer legjellemzőbb új eleme, a bástya, már ekkor megjelent a magyar várépítészetben. Ezek a védművek sok esetben a birtokosok egyéni kezdeményezésére ideérkezett olasz mester alkotásai, de több királyi szolgálatban álló olasz várépítőről is tudunk.8 Így pl. Patak várának építkezéseihez Perényi Péter hívott olasz mestereket, Niccolo da Milanót és Alessandro da Vedanót. Feltehetően ez utóbbi építette a lakótoronyhoz kapcsolódó övezőfalakat.9 E bástyákat értelemszerűen az adott vár a legveszélyeztetettebb pontjaira építették. Többek között ilyennek tekinthetők az egri vár Varkoch, Sándor és Dobó bástyái, melyek a hosszú, nehezen fedezhető falszakaszok oltalmazására készültek.10
8 Pataki 1931. 100-110.; Marosi 1974. 28-29.
9 Dercsényi Dezső - Gerő László: A sárospataki Rákóczi-vár. Budapest, 1957. 14., 31-32.
10 Sugár István: Az egri vár és viadala. Budapest, 1971. 18-20., 27. Perényi Péter 1542-48 között Eger várát is birtokolta, és sárospataki várán már dolgozó Alessandro da Vedanót bízta meg az átépítés irányításával. Perényi halála után Dobó István királyi várkapitány fejezte be a munkálatokat. Uo. 21., 27.
A hadügyek, ezen belül tehát a várépítkezések irányítása tekintetében is, a fentebb megjelölt korszakhatár, a Haditanács megalakulása, valóban fordulatot jelentett. Most már, az akadozó bürokrácia ellenére, viszonylagos rendszerességgel folytak az erődítési munkálatok. A várépítészet és az óolasz rendszer teljeskörű alkalmazása szempontjából azonban egy korábbi időpont tűnik megfelelő korszakhatárnak (amennyiben egyáltalán szükség van erre). Ez pedig Komárom terveinek elkészülte 1548-ban, amely az első egységes koncepción alapuló, újonnan épített erősség.11
11 Maggiorotti, Leone Andrea - Banfi, Florio: Pietro Ferabosco. Hadtörténelmi Közlemények, 1933. 163., 169-170.; Marosi 1974. 52.
A nagy, hadászatilag fontos várak többsége, mint pl. Szigetvár, Kanizsa, Győr, Komárom, Eger, és egy sor másodrendű erősség is alapvetően az olasz rendszer elvei szerint épült ki, egységes terv alapján. Ezeket a Haditanács által Magyarországra küldött itáliai szakemberek készítették.12 A központi várakat, eltekinve Gyula és Kanizsa palánkfalaitól, már kőből emelték, teljes falazással.13 E munkálatok a Haditanács irányításával és viszonylag tervszerűen folytak. A másod-harmadvonalbeli erősségeket is haditanácsi, sok esetben viszont már helyi kezdeményezésre igyekeztek megerősíteni. Ezeket a pénzhiány és bármikor várható támadások jelentette kényszer hatása alatt továbbra is az előző időszak „hevenyészett” módján, a hosszadalmas kőépítkezés helyett a helyi erőkkel és eszközökkel is kivitelezhető palánkfalazással végezték, de minden esetben igyekeztek a vár magjául szilárd kőépületet (templomot, udvarházat) választani.14 Ennek ellenére az olasz várépítészet hatása több esetben ezeken az erősségeken is megfigyelhető.15 Mindezekkel párhuzamosan továbbra is előfordult, hogy egy elavult védrendszerű vár veszélyeztetett pontját csupán egyetlen bástyával erősítették meg.16
12 Elsősorban Pataki Vidor kutatásai nyomán majd 100 ilyen hadmérnökről és építőmesterről tudunk. Pataki 1930. Az Österreichisches Kriegsarchiv (ÖStA KA) Akten des Wiener Hofkriegsrat (HKR Akt.) és Alte Feldakten (AFA) elnevezésű fondjaiban számos, várépítéssel, -karbantartással, -vizsgálattal foglalkozó dokumentum található, amelyek sok olasz mester nevét megőrizték. Léteznek továbbá össze foglaló listák az egy adott időpontban a császár szolgálatában álló itáliaiakról. Pl.: ÖStA KA AFA 1577/8/1. Memoria dali architeti che si arurona serui trio di S:a Ce:ea Ma:ta ali 7. di aogosto 1577.
13 Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert fölmerült a németalföldi várépítészet magyarországi hatásának kérdése. E rendszer egyik fontos jellemzője a csak félmagasságú falazás, amit részben a magas talajvízszint, és a talaj emiatti csekélyebb teherbíró képessége, másrészt az ágyútűzzel szemben sérülékeny kőfalazás jobb rejtése indokolt. A németalföldi rendszer talán legalapvetőbb eleme a nálunk szinte teljesen hiányzó elővédművek.
14 Az ilyen jellegű várépítés klasszikus forrása Martonfalvay Imre emlékirata, melyben Pápa várának és váro-sának megerősítését írja le. Török Bálint deákjának, Martonfalvay Imrének naplótöredéke és emlékirata. 1555, 1585. A magyar nyelvtörténet forrásai, 1. Budapest, 1986. 24-25. A későbbiekben számos bástya és bástyás erődítmény épült ezzel a módszerrel (pl. Várad, Kanizsa, Tokaj). Az elmondottak képi illusztrálására legmegfelelőbbnek látszik a Giulio Turcho nevéhez kapcsolt váralaprajz-sorozat, amelyben egy sor ilyen típusú erősség látható. Pl. templomra alapozott erősség Kapornak (ÖStA KA Kartensammlung,. G. VII. 45-100.), Keresztúr (G. I. h. 307-50.), Keszthely (G. VII. 46-150.), Zalavár (G. VII. 2420.) udvarház köré épült Csány (G. VII. 17-400.), Fonyód (G. VII. 27-700.), Molnári (G. I. h. 307-50.), korábbi vár továbbfejlesztése Palota (G. I. h. 738-001.).
15 Keresztúr, Rajk (uo. G. I. h. 589-50.), Zalabér (G. I. h. 1450.) szabályos négyszög alakú erődítmények, sarkaikon kisméretű, fül nélküli bástyákkal.
16 Országh Kristóf 1561-ben Sirok alsó várát erősíti meg egy kisméretű, fül nélküli bástyával. Gerő 1955. 203.
Az olasz módszer rendszerszerű alkalmazása a nagyobb arányú korszerűsítésen átesett, illetve az újonnan épült várakon figyelhető meg. Az óolasz típusúak közé tartozik pl. Ecsed, Gyula, Győr, Kálló, Kassa, Kisvárda, Komárom, Ónod, Patak, Sárvár, Szendrő, Szigetvár. Néhány más erősség, mint Eger, Érsekújvár, Kanizsa, Szatmár és Várad már bizonyos újolasz jegyeket is mutat.17
17 A várak vizsgálatának az írott források mellett alapvető elemét az alaprajzok adják. Bár sok esetben bizonytalan az alaprajz készítőjének személye, keletkezési ideje, és az is nyilvánvaló, hogy ezek pontossága is – mai igényeinkhez viszonyítva – kívánnivalót hagy maga után, továbbá némelyikük csak terv maradt, a magam részéről, mindezek figyelembevételével, mégis nagymértékben hagyatkoztam a belőlük nyerhető információkra.
181A fenti besorolás egyik alapvető szempontja a bástyák formája és elhelyezkedése. Az óolasz rendszerben még a kurtina viselte a támadások fő terhét, a bástya pedig főként oldalazó szerepet játszott. A rendszerint kis méretű, csekély tűzerejűóolasz bástyák esetében ezért még az adott bástya homlokvonala és szárnya közti viszonyt tekintették meghatározónak. Ebből és a többnyire szabálytalan alaprajzi elrendezésből adódó változó csúcsszögük és méreteik miatt azonban homlokvonalaikat nem lehetett elég hatékonyan pásztázni. Emellett a köztük levő kurtina sokszor túl hosszúnak bizonyult a megfelelő fedezéshez, mivel azokat az ágyúk hatásos lőtávolságához méretezték. E probléma kiküszöbölése végett építettek a kurtinák közepére egy kisegítő oldalazó védművet, az ún. piattaformát.18
18 Zastrow 1839. 38-40.; R. II.: Zur Entwickelungs-Geschichte des Bastionär-Systems, ... . Archiv für die Artillerie- und Ingenieur-Offiziere, 1878. 216-217.; Jähns 1889. 793.; Schmidtchen 1977. 129-132.; Hale 1965 egészében a bástya, és ezen keresztül az óolasz rendszer kialakulását kíséri végig.
Az első csoportban felsorolt erősségek valamilyen formában megfelelnek ennek a képnek. Természetesen a védelmi képesség tekintetében hatalmas különbség van az egyes várak között. A fejlődés korábbi állomását jelentik Gyula,19 Kassa,20 Ónod,21 Patak,22 Szigetvár,23 valamennyi kisméretű, döntő többségében fül nélküli bástyákkal, a bástyák méretéhez viszonyítva rendkívül hosszú kurtinákkal. Gyula, Kassa és Patak alaprajzi elrendezése esetlegesnek látszik, szemben a szabályos formájú Ónoddal és Szigetvárral. Ez a különbség megfigyelhető a szabálytalan alaprajzú Ecsed,24 Kisvárda,25 Szendrő,26 ill. a koncepciózus tervezés nyomait mutató Győr, Kálló,27 Komárom és Sárvár28 várain is. Ezen erősségeken már jól nyomon követhető a bástyák méreteinek növekedése, és a bástyafül mind gyakoribb alkalmzása.
19 Gyula védművei eleinte Mágocsy Gáspár kapitány tervei alapján és vezetésével, 1552-től épültek. 1560-61 táján Paolo Mirandola vette át rövid időre az irányítást. 1561-től az új kapitány, Kerecsényi László is részt vett a munkában, 1562 márciusától pedig már egyedül folytatta tovább a palánkvár építését. Bár Gyula védelmi képessége sokat javult, védművei mégis magukon hordozták a nem szakértő tervezés nyomait: a bástyák nagyon kicsik a falak hosszához képest, amelyeknek vonalvezetése sem megfelelő. Ennek ellenére a várat csak két teljes hónapi ostrom után, 1566. szeptember 1-én foglalta el Petrev pasa serege. Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Budapest, 1985. 113., 125-127. Csorba Csaba véleménye szerint Gyula kisméretű bástyái nem szakértő építőre vallanak. Uo. 126.
20 Az alaprajzból következtetve Kassa védművei a 16. század második felében épültek.
21 Ónod vizesárokkal övezett, szabályos négyszög alakú várának egységes szerkezete alapján Gerő László úgy véli, hogy egyidőben, egy terv alapján épült. Tervezőjét nem ismerjük, de mivel a várat 1516 és 1585 között a Perényi család birtokolta, feltehető, hogy az illető azonos Patak építészével, Alessandro da Vedanoval. Gerő 1955. 376., felmérése uo. 377.; Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Bp., 1980. 48.
22 Patak védműveit Alessandro da Vedano munkásságának tulajdonítják. A belsőés külső várból álló erősséget 1534-1563 között építették a tulajdonos Perényi Péter, majd fia, Gábor utasítására. I. Rákóczi György 1617-47 között korszerűsítéseket hajtott végre, de még mindig óolasz rendszerben. Gerő 1955. 361-366.; Dercsényi-Gerő 1957. 38-41.; Gerő László: Magyar várak. Budapest, 1968. 46-55.; Marosi 1974. 59.; Détshy Mihály: Sárospatak vára és urai 1526-tól 1616-ig. A Sárospataki Rákóczi Múzeum Füzetei. 28. Sárospatak, 1989.
23 Szigetvárat az 1556. évi sikertelen török ostrom után Paolo Mirandola terve és részben vezetése alatt építették újjá 1558-tól. A mocsárban fekvő erődítmény négy, hidakkal összekötött részből állt: az ó- és az újvárosból, valamint a külső és a belső várból. A külső várnak és az óvárosnak három-három, az újvárosnak két kis méretű, fül nélküli bástyája volt. Papp László: Szigetvár XVI-XVII. századi erősség-rendszere. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1965. 213-255., de különösen a 220-228.; Sugár István: Szigetvár és viadala. Budapest, 1976. 114-118.
24 Az ecsedi várról eddig csak Nicolo Angielini felmérését sikerült megtalálnom.
25 Kisvárdát Nicolo Angielini tervezte 1570-ben, a vár azonban csak 1580-85 között készült el, palánképítéssel, hatszög alakban, hat bástyával. Ezek elrendezése azonban meglehetősen furcsa, ami megkérdőjelezi azt, hogy az erősség egyidőben, egységes terv szerint épült volna. Marosi 1974. 55.; Uő.: XVI. századi váraink (1521-1606). Bp.-Miskolc, 1991. 15.
26 Szendrőt Nicolo Angielini tervezte, a szabálytalan ötszögű kővár két füles és három fül nélküli bástyával épült meg. Gerő László: Magyar várak. Bp., 1968. 272.; Marosi 1974. 60.
27 Kálló szabályos négyszögű várát 1570-73 között emelték. Csorba 1980. 74.
28 A sárvári vár kiépítését Nádasdy Tamás nádor kezdte meg az 1550-es évek elején, s a szabálytalan ötszögű, fül nélküli bástyás palánkvár munkálatai 1560-ra fejeződtek be. A nádor fia, Nádasdy Ferenc utasítására 1589-től, Donato Grazioli vezetésével, a fa-föld szerkezetű falakat kőből építették újjá, a vár eredeti formáján mit sem változtatva. Az átépítés 1615-ben fejeződött be. Marosi 1974. 59.; Gerő 1975. 230-232.
Az újolasz rendszerben a megnövelt méretű bástyák szárnyai és a szomszédos bástyák homlokvonalai közti viszony vált döntővé, ami a mind gyakoribb szabályos alaprajzi elrendezéssel párosulva,29 optimális esetben, derékszögű bástyacsúcsot eredményezett. A kurtinákat is lerövidítették, a kézi lőfegyverek hatásos lőtávolságához igazítva hosszukat. Mindez együtt lényegesen javította a kölcsönös fedezés hatékonyságát. Ezáltal a védelem súlypontja a bástyákra helyeződött át.30 Eger,31 Érsekújvár,32 Kanizsa,33 Szatmár34 és Várad35 már az ebbe az irányba történt fejlődés jeleit mutatják: valamennyi szabályos alaprajzú,36 a korábbiakhoz képest megnövelt méretű, bár még mindig nem elég nagy bástyákkal.
29 Az újolasz építők azért törekedtek váraik alaprajzában a szabályos elrendezésre, mert reneszánsz alapokon nyugvó gondolkodásmódjuk folytán kedvelték a szimmetriát és a szerkesztési szempontoknak is ez felelt meg leginkább, továbbá minden irányban azonos erejű védelmet tett lehetővé. Duffy 1979. 34. szerint „... the men of the Reneissance held that fortification obeyed the same laws of organic symmetry as governed all branches of architecture. According to Scamozzi, ‘for a powerful and welldesigned fortress, you must dispose and arrange the elements in the same way that Nature, ... , has ordered the parts of human body’ ... The organic ideal was expressed in geometrical terms, reflecting contemporary advances in surveying and cartography, and perhaps also survival of medieval obsessions with mystical symbols and numbers. The pentagon in particular was invested with a magical significance.” Hale 1965. 473. szerint ez már bizonyos vonásokban az óolasz erődítésekben megjelent, mivel „not only was there no distinction between ‘art' and military engineering, but the mathematical interests of art theorists were particularly suited to the development of a type of fortification based on geometrical principles. The cult of harmony, proportion, and symmetry among artists fitted the need for precisely angled fire and regular, coherent planning, and if the produced plans which show more concern for ideal geometrical forms than military practicability, this interest, ..., helped the integration of the angle bastion within an ordered system of defence.”
30 Zastrow 1839. 36-55.; R. II. 1878. 215-217.; Jähns 1889. 803-813., 818-821.; Schmidtchen 1977. 129-134.; Duffy 1979. 29-34.
31 Eger várát Ottavio Baldigara tervezte, valamikor 1568-72 között. Pataki Vidor: Az egri vár élete. Eger, 1934. 25-28.; Marosi 1974. 46-48.
32 Érsekújvár hatszögű, fülesbástyás erősségét Ottavio Baldigara tervezte 1580 körül. Gerő 1955. 394.; Marosi 1974. 49.
33 Kanizsát Pietro Feraboscho tervezte 1568 körül, szabályos ötszögű formával és öt fülesbástyával, amiből azonban nagy valószínűséggel csak az 1572. évi felmérésen látható két palánképítésű bástya készült el teljesen. Maggiorotti - Banfi 1933. 163., 169-170.; Marosi 1974. 52.
34 Szatmár régi várát Báthori István váradi főkapitány 1565. februárjában, Schwendi csapatainak közeledtére felgyújtatta, mire Schwendi új erősség építésébe fogott, amely Cesaro Baldigara tervei szerint, Giulio Baldigara vezetésével, 1569-73 között készült el, szabályos ötszögű, fülesbástyás palánkvárként. Csorba 1980. 63.; Marosi 1974. 60.; Balogh Jolán: Varadinum. Várad vára. Művészettörténeti füzetek, 13/1. Bp., 1982. 42.
35 Az ötszögű Várad 1569-1598 között épült erősségének tervezőjét nem ismerjük, de nagy valószínűséggel olasz mester volt. Dolgozott továbbá a váron Domenico Rindolfi, Ottavio Baldigara és Simone Genga. Balogh 1982. 41-51.
36 Eger belső vára szabályos ötszögű, csak a hozzá csatlakozó külső várral kapja szabálytalan sokszögű formáját.
A besorolásban mindeddig döntőnek tekintett szempont, miszerint az adott erősség füles vagy fül nélküli bástyákkal épült, értékelésemben nem játszott szerepet, jóllehet, az eddigi várkutatás a fülesbástyás erődítményeket határozottan újolasz rendszerűnek minősítette.37 Ilyen típusú védművek azonban már a legkorábbi, az 1500-as évek elején Itáliában épült erősségekben is megtalálhatók.38 Alkalmazásuk a szögletes bástyák elterjedésével együtt, az 1530-as évek közepétől, általánossá vált.39 A fülesbástya megléte tehát, mint formai jegy, nem elegendő ahhoz, hogy egy erődítményt újolasz rendszerűnek minősítsünk. 182Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a fül nélküli bástya a fejletlenebb típus,40 tehát az ezzel épült 16. századi erősségek óolasznak tekinthetők.
37 L. elsősorban Gerő László egyébként rendkívül hasznos és adatgazdag munkáit.
38 Hale a fülesbástyát a kerek védművekből (torony, rondella) vezeti le, mondván, hogy ahol „a scarped round bastion met such a wall a withdrawn flank was created. This evidently suggested the location of the concealed battery”. Hale 1965. 476. Ezzel összecseng, hogy Giuliano da Sangallo már a bástyaépítések legkorábbi szakaszában, 1501-ben, tudatos tervezéssel, elsőként használta a hátravont szárnyat, vagyis a fülesbástyát, Nettuno, majd hamarosan San Sepolcro és Arezzo erődjénél. Hale 1965. 482., 488., Duffy 1979. 29.
39 Hale 1965. 492.
40 E megállapítás csak az olasz rendszerre korlátozva érvényes, mivel a későbbi várépítészeti rendszerekben, az egyre növekvő számú és méretű elővédmű lehetővé tette a fül nélküli bástyák alkalmazását.
A fülesbástyák megítélésében sokkal lényegesebb a bástyaszárny mérete és kialakítása. Az óolasz rendszerben a hátravont szárnyat rendkívül szűkre méretezték, és ez gyakran korláztozta a szárnyak lövegeinek pásztázási sávját. Az újolasz fülesbástyák hátravont szárnyainak méretét megnövelték, részben a jobb kilövési lehetőség, részben a korábbinál több löveg elhelyezésének biztosítására. E fejlődési folyamatnak azonban a magyarországi fülesbástyákon viszonylag kevés nyomát találjuk, mivel pl. Győr, ill. Érsekújvár bástyáin nagyjából hasonló, véleményem szerint az óolasz típushoz közelebb álló szárny-elrendezés figyelhető meg. Az átmeneti állapotot jól tükrözi Várad, amelynél a szárny-homlokvonal viszony, a rövid kurtinák és a nagy bástyák ellenére, a szűk hátravont szárny miatt, kevéssé tűnik megfelelőnek.
Az olasz rendszerű magyar várak mindkét csoportjánál találkozunk kazamatázott szárnnyal. Kálló esetében ez egészen pontosan azt jelentette, hogy minden szány belső lövegállását a bástyafül mögött lesüllyesztve, de nyitottan alakították ki.41 Ezt az elrendezést találjuk még Szendrőn, illetve Szatmáron és Kanizsán, mely utóbbiról készült jelentésekben „félkazamatá-nak” nevezték.42 Kállón, a félkazamata mellett, a bástyaszinten, a félkazamata felett és mellett, a bástyafül tetején, ill. felette és mögötte is volt egy lövegállás, eleget téve a többszíntes árokpásztázás és védelem követelményeinek. Eger valóban korszerű, két-, ill. háromszintes kazamatái viszont, a megmaradt védművek tanusága szerint, fedettek voltak.43
41 „Casemata der Pasteien, vnndt ein ˙ede ein StraichWehr”. ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp. Außlegung des Neven Castels Wißkalo genanndt.
42 Kelenik József kollégám szíves szóbeli közlését ezúton is köszönöm.
43 Baldigara hosszan értekezik az egri vár kazamatázott szárnyairól, kiemelve az egymás felett és mögött elhelyezett ütegek előnyeit. ÖStA KA HKR Akt. 1578 December No. 108. Exp.
A alaprajzi elrendezés és a fülesbástyák problematikájának gyakorlati bemutatására a legjobb példa Komárom és Győr, a két legfontosabb, mindeddig újolasznak mondott erősség. Pataki megfogalmazásában Győr „az első hazai újolasz-rendszerű modern vár, mert már 1561-ben „piata-forma”-i ... vannak” ...!?44 Esetükben azonban már a tervezési időpont alapján is jogos kételyek merülnek fel ebbéli mivoltukkal kapcsolatban, mivel az újolasz rendszer Itáliában is csak az 1550-60-as években alakult ki.45 Mindkét erősséget Pietro Feraboscho tervezte, Komáromot 1548 körül,46 Győrt pedig valamikor 1555-59 között.47 Alaprajzi elrendezésüket pedig már a kortárs Daniel Speckle, a kiváló várépítő is bírálta. Győr bástyáinak egymáshoz viszonyított helyzetét nem találta megfelelőnek. A túlságosan előrenyúló délnyugati és északkeleti bástyák kielégítő védelmét szerinte nem tudták megoldani, a nagyon hosszú északi és déli oldalt (kb. 500 m) pedig csak egy-egy piattaforma48 szakította meg, amelyek nem fedezték kellő hatásfokkal a szomszédos védműveket.49 Komáromot Speckle kicsinek, a bástyáit pedig túl hegyesnek találta. Szerinte a szomszédos védművek kielégítő kölcsönös fedezéséhez a hatszögű elrendezés lett volna megfelelő, jóllehet a kisebb méretek ehhez eleve kedvezőbb feltételeket teremtettek. Speckle azt is megállapította, hogy az erősség 183alaprajzi elrendezését tervezője a terep sajátosságainak rendelte alá.50 Ezzel indokolható a két vízre néző, szerintem csak félbástyának tekinthető védmű alkalmazása. Mindezek, a szintén meglehetősen szűk bástyaszárnyakkal együtt, egyértelműen a vár óolasz mivoltára utalnak.
44 Pataki 1930. 123.
45 L. erre a 7. jegyzetet.
46 Maggiorotti - Banfi 1933. 166-167.
47 Maggiorotti, Leone Andrea - Banfi, Florio: Győr vára. Hadtörténelmi Közlemények, 1932. 10.; Maggiorotti-Banfi 1933. 158-160.
48 Ezt az elnevezést használja a Duna bástyára vonatkozóan a várról 1577-ben készített felmérés is. ÖStA KA HKR Akt. 1577. Febr. No. 44. Exp. Verzaichnus, was an der Röm Kay Mt: vessten Raab in Hungern Zu völliger vollendung dersebben auf dato noch Zuepawen ist ...
49 „... die Statt ein scharff Eck hat gegen dem Bollwerck [Magyar bástya - D. Gy.] ... welches weit ausz dem Winkelmesz felt, und zu schaff ist, ... und were die ander [ti. a Császár bástya - D.Gy.] etwas besser scherpffer worden, damit sie oben ein grossen stand, und die gesichter besser hetten können bestrichen werden, und auff die faction kommen, wie auf der lincken hand darneben were, welche [az Új bástya - D. Gy.] weit ein besser gestalt, platz und stand hat ... auff ander seiten am Flusz ... gleichmessiges bedencken haben, ...”. Storno Miksa: Adalék a győri vár építéstörténetéhez. Győri Szemle, 1941/3. 151-153.
50 „... man dz gantze Castell [ti. Komáromot - D. Gy.], nach dem Flusz und Boden der Erde gestaltet. Dieweil es an ihme selbst sicher ligt, und het man den gantzen gezirck der Statt, wie ein Castell von 6. ecken wol begriffen, und daz ein Bollwerck in diesen spitz legen, und desto gewaltiger mit Streichen versehen können. Disz Castell ist ... sehr eng, ... aush alle Ständt seind schmal, und die Wehren zu scharff, ... ” Storno 1941. 152.
A 16. századi magyar várépítészetben az egyetlen, falakon kívüli védmű, amely minden erősségnél megtalálható, a várárok. Ezt persze igyekeztek minél szélesebbre ásni. Győr esetében a pontos méreteket is ismerjük, ami „Jm Podn virvnndzwainzigg claffter, Vnnd Jn der höch dreissig claffter weit, ...”.51 Egy ilyen nagyságú árokból hatalmas földmennyiséget termeltek ki, amelyet többnyire ugyan a bástyák felépítésére, olykor azonban vársík létesítésére használtak fel.52 A vársík (fr. glacis) kifejezés olasz megfelelője, a spalto, ugyan mindössze egyetlen helyen fordul elő az általam vizsgált forrásokban, ott azonban „spalto oder Contra scarpa” formában.53 A contrascarpa vársík értelemben történő használatára lehet következtetni több jelentésből is. Az ezekre vonatkozó forráshelyek a contrascarpa felmagasításáról, elegyengetéséről beszélnek, bár értelmezésük némileg bizonytalan.54 Ugyanakkor vársík az általam ismert alaprajzokon nem szerepel, csak az Egerről 1578-ban,55 Érseksekújvár-ról 1583-ban készített sáncmetszeten.56 Kálló 1573. évi tervében bukkan fel először a fedett út, mindjárt teljes kiépítésben, bár csak egészen kis méretű fegyverterekkel.57 Külön érdekessége e tervnek az árokban a sarkokon elhelyezett ún. árokoldalvédek, caponniere-k, amelyeket a forrás kazamataként említ.58 Fedett úttal találkozunk még az előbb említett egri és érsekújvári terveken is, de a kísérő szöveg hallgat róluk.59
51 ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp.
52 „Der Schloßgraben ist durch die Thunaw guß etwas vesst angeschleimbt vnnd angeschut, derwegen ein Hohe notturfft, das derselbig widerumb verduefft, vnnd mit der Erdt die Contra ScorPa erhöcht werde.” ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp. Komárom. „Dann So ist der Stattgraben von der Khaiser Passtein Biß Zu der Hunger Passtein noch dre˙ Claffter Zuerweittern, vnnd mit derselben Erdt die spalto oder Contra scarpa Zuebeschüten.” ÖStA KA HKR Akt. 1577 May No. 77. Exp.
53 ÖStA KA HKR Akt. 1577 May No. 77. Exp.
54 „Verrer, Nachdem ausserhalb des Graben, alles vnngleich vnnd vneben, ist fur guet angeseh. das man vmb vnnd vmb den Plaz eben vnnd gleich, auch waß die gelegenhait, alß vil müglich, die Contra Scarpa geb,” ÖStA KA HKR Akt. 1561/4/1 Die Rö: Kai Mt verordenten Herrn Comissarien, gehorsamer Bericht, vnd Relation, Von wegen deß GePew Zu Raab.. L. még a 53. jegyzetet. A Kállóról készült 1573. évi és az Érsekújvárról készült 1583. évi jelentésekben olvasható homályos megfogalmazásokból is erre lehet következteni. ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp. és uo. 1583 September No. 82. Exp.
55 Ottavio Baldigara jelentésének melléklete. ÖStA KA HKR Akt. 1578 December No. 108. Exp.
56 Ottavio Baldigara jelentésének melléklete. ÖStA KA HKR Akt. 1583 September No. 82. Exp.
57 „Z. Ein beteckther Weg ausserhalb des grabens, niderer als die Contra scarPa ist vmb 6 schuech, damit man muge also beteckh den feindt ein wid (er) standt thuen, vnnd die Contra scarPa verhuetten. 1. Ein Stanndt des beteckhten Wegs 3 schuech breit, vnndt 1 3/4 schuech hoch, damit das khriegs uolckh darauf stehn, daraus schuessen, vnndt die Contra scarPa vor dem feindt verhuetten vnndt denselben vom graben abwehren muge. 2. Ein Eckh an dem beteckhten Weg, welches alZeit Zwo lennden macht, damit sich d(er) feindt hinZue nit muge lennden. ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp.
58 „Casematte die man muesset Jn dem graben bej dem Contra scarPen, aus holz machen vnndt beteckhen mit Erdtrich, Vor dem fuer damit man muge mit etlich(en) schuzen den graben vor dem feindt daraus bewahren.” ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp. Hasonló védművekre tesz javaslatot Baldigara egri terveiben. Uo. 1578 December No. 108. Exp.
E védművek alkalmazása vizesárokban meglehetősen ritka megoldás. Igazán fontos szerepet a 17. századi erődítmények szárazárkainak védelmében kaptak, nagyobbrészt a bennük elhelyezett gyalogság lőfegyvereire hárult az alacsony árokpásztázás.
59 A Győrről készített 1572-es jelentésben is feltehetően fedett utat említenek, de a „strada falsa” kifejezésnek nem ismerem más előfordulását. „Die Contra Scarpa von Erdt vnnd Vaschina erhöcht, soll aber noch sambt der strada Valsa vngeuerlichen Sechs schuech hoch erhebt, vnnd aussen heer beschudt worden.” ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp.
A felsorolt külső védművek, bár jelzik az előrelépést, mégis csak a várak egy töredékénél jelentek meg. Ezeken kívül, a kutatások mai állása szerint, más külső védmű alkalmazására nincs példa. Pajzsgát sehol sem fordul elő, s a források még a tervek szintjén sem foglalkoztak ezzel. A külső védművek csekély számára ma még nehéz megfelelő magyarázatot adni, a krónikus pénzhiány azonban nyilvánvaló szerepet játszott ebben.60
60 A konferencián vita bontakozott ki arról, vajon szükség volt-e egyáltalán elővédművekre a törökkel szemben. Kelenik József azon véleményének adott hangot, hogy míg pl. Németalföldön a kitűnő spanyol tüzérség (főként a bombavető mozsarak) és gyalogság elleni harcban döntő szerepet játszottak e védművek, addig, többek között a gyengébb török tüzérség miatt, Magyarországon nem volt akkora jelentőségük. Nézetem szerint azonban épp a török hadak hatalmas számbeli fölénye indokolta volna, hogy a támadás lassítására, az élőerő kivéreztetésére szánt elővédművek megépüljenek. Ebből a szempontból nem látok lényeges különbséget a tömegroham, vagy a jól szervezett, oszlopokban indított támadás között. Állításomat látszik igazolni Bécs 1683-as ostromának, igaz, csaknem száz évvel későbbi példája, ahol a Burg-Ravelinért két hétig folytatott küzdelem döntően befolyásolta a harc kimenetelét.
Pálffy Géza felvetette, hogy esetleg az elővédműveket csak az erősség teljes befejezése után kezdték építeni, s mivel a magyarországi várak ritkán jutottak ebbe az állapotba, ezzel magyarázható az elővédművek hiánya. Bár a bástyák, kurtinák, elővédművek építési sorrendje nyilván helyi és anyagi tényezőktől függött, azt viszont már a tervezéskor el kellett dönteni, hogy az erődítmény elővédművekkel, vagy azok nélkül épül majd meg. Ez ugyanis döntően befolyásolta az alaprajzi elrendezést (bástyák formája, kurtinák hossza), s ezzel a védelmi képességet.
Győr 1594. évi ostroma azonban jól példázza, hogy a kortársak is pontosan felmérték az elővédművek jelentőségét. Az ostromról szóló tudósításokban ugyanis többször hiányolják ezeket,61 továbbá megemlékeznek ezek hevenyészett pótlásának kísérleteiről.62 Az elővédművek hiányában a viszonylag magas (Győrnél pl. 10 m körüli)63 falak, főként pedig a tetejükön álló védők és lövegeik kitűnő célpontot nyújtottak az ellenséges tüzérségnek.
61 Lengyel Alfréd: Győr eleste és visszavétele a valóság tükrében. Hadtörténelmi Közlemények, 1959/2. 171-173. Ehelyütt a szerző közli Leo Mihály sáncmester „Memorial Verzeichniss ...” címmel az ostromról készült naplóját.
62 Leo sáncmester írja, hogy „...(Hardegg) gróf körülvezetett a várba és megmutatta, hogy mit tartana fontosnak és előnyösnek a vár további megerősítése szempontjából. Úgy magyarázta, hogy két-két bástya közé a contra scarpán, vagyis az ellenparton egy-egy külső védőművet (revelint) kellene építeni. ... Úgy nyilatkozott, hogy az ilyen külső védőművekkel hónapokig távol lehetne tartani az ellenséget a vártól. Amikor engem megkérdezett, ..., kifejtettem, hogy én a magam részéről kimélyíteném a várárkot, azonkívül tervem volna a revelinekkel kapcsolatosan is. Ezek ugyanis, nem túlságosan magasra építve, több száz embernek biztosítanának helyet a védekezésnél.” Lengyel 1959. 174-175.; „... etlich neue Schanzen vor der Vesttung aufgericht worden, ...”. ÖStA KA AFA 1594/8/1. Relation eine fürnemene Kauffmann.
63 ÖStA KA AFA 1561/4/1 a legtöbb védműre 5 Klaffter, azaz öt öl magasságot ad meg. 1 bécsi Klaffter = 6 láb = 189,6 cm. Bogdán István: Magyarországi hossz- és földmértékek. 1601-1874. Bp., 1990. 177. L. még: Maggiorotti-Banfi 1932. 13.
Az elmondottak alapján összességében megállapítható, a Pataki által meghatározott harmadik időszak sem elnevezésében, sem tartalmában nem állja meg helyét, mivel a magyar végvárrendszer kiépítése során az újolasz elveket csak csekély mértékben alkalmazták. Ezt igazolja az elővédművek, mint alapvető elem, csekély számú előfordulása, a bástyák és a bástyaszárnyak méretezése. 184Véleményem szerint tehát a 16. század végéig nem épült egyetlen tiszta újolasz erődítmény.64
64 Mindezekkel kapcsolatban rendkívül fontosnak tűnik R. Várkonyi Ágnesnek a vita során elhangzott javaslata, miszerint a 16. század második felében kialakult magyar végvári rendszert építészeti szempontból össze kell hasonlítani a Mediterráneumban ugyanekkor, ugyancsak a törökök ellen emelt erődítményekkel.
Az olasz rendszer 16. századi magyarországi fejlődésének két végpontján Gyula és Érsekújvár állnak. Az előrelépés szemmel láthatóan óriási. Bár váraink többségének kiépítettsége csak a kevésbé fejlett óolasz szintet érte, ez a korábbi időszak magas falú, legjobb esetben rondellás védelmi rendszereihez képest hatalmas minőségi javulást jelentett, amelyeket hatékonyság tekintetében így is messze felülmúltak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a végvári rendszer összességében képesnek bizonyult az oszmán hódítás feltartóztatására.
Képek
György Domokos: DER ITALIENISCHE FESTUNGSBAU UND SEINE ANWENDUNG IM AUSBAU DES UNGARISCHEN GRENZFESTUNGSSYSTEMS Resümee
