h) A Kanizsa 1600. évi eleste után megszervezett új végvidék térképei (1600–1601, 1604 és 1609)
h) A Kanizsa 1600. évi eleste után megszervezett új végvidék térképei (1600–1601, 1604 és 1609)
Kanizsa 1600. évi eleste140 után az Udvari Haditanácsra, valamint az igen komoly veszélybe került magyar és stájer rendekre hasonló, de még nehezebb feladat várt a Délnyugat-Dunántúlon, mint a Belső-Ausztriai Haditanácsra és a horvát–szlavón rendekre a Kulpa vidékén két évtizeddel korábban. A kanizsai főkapitányság központjának elvesztése után ugyanis az egész védelmi övezet török megszállás alá került, így azt immáron a Zala és a Rába folyó mentén egy csaknem teljesen újonnan szervezendő végvidékkel kellett pótolni. A veszély nagyságát jól érzékelteti, hogy Kanizsa október 21-én történt elfoglalását követően néhány héttel az új védőzóna kiépítéséről több helyen tárgyalások kezdődtek meg, amelyek azután a későbbi esztendőkben többször megismétlődtek. Miközben Bécsben az osztrák–német haditanácsosok egyeztették véleményeiket, addig Grazban a stájer, Varasdon pedig a horvát–szlavón rendek, 1601-ben a pozsonyi diétán pedig a magyar nemesek képviselői vitatkoztak. A török veszély miatt közvetlenül érintett Zala és Vas vármegyék, valamint a határ menti 57stájer birtokosok és városok mindeközben ugyancsak megkezdték az első tárgyalásokat arról, miként lehetne a kanizsai törököknek a Zala és Rába folyók, Alsó-Ausztria, Stájerország és Szlavónia irányában lehetséges terjeszkedését és betöréseit megállítani.141 Az előzetes egyeztetések után az 1600 novemberében előbb Bécsben, majd a Bécsújhelytől délnyugatra fekvő Schottwienben, azután december elején ismét a császárváros tartott tárgyalásokon születtek meg az első elfogadott tervek a Kanizsával szembeni végvidék (gegen Kanischa liegende Grenze) kiépítéséről. Ezek az elképzelések az 1606-ig tartó „hosszú török háború”, majd Bocskai István szabadságharcának (1605–1606) eseményei miatt utóbb azonban még többször módosultak.
140 Cerwinka, Günther: Die Eroberung der Festung Kanizsa durch die Türken im Jahre 1600. In: Innerösterreich 1564–1619. Im Auftrag der Steiermärkischen Landesregierung herausgegeben im Zusammenhang mit der Ausstellung „Graz als Residenz–Innerösterreich 1564–1619”. Redigiert von Alexander Novotny und Berthold Sutter. Graz, o. J. 409–511. (Joannea: Publikationen des Steiermärkischen Landesmuseums und der Steiermärkischen Landesbibliothek. Bd. III.)
141 Ezekre a tárgyalásokra lásd: ÖStA KA HKR Akten Exp. 1601. März No. 187., Uo. Exp. 1601. Juli No. 149., Uo. Exp. 1601. Aug. No. 92. és Uo. Reg. 1601. März No. 77. és No. 179.; ÖStA KA IHKR Akten Croatica 1600. No. 1., Uo. 1602. Jan. No. 1. és Uo. 1602. Juni No. 1., StLA Militaria Schuber 1601. és Simon Éva: Magyar nagybirtokosok tervezetei a Kanizsával szembeni végvidék kiépítéséről. In: Zalai történeti tanulmányok. Szerk.: Káli Csaba. Zalaegerszeg, 1997. 65–66. (Zalai Gyűjtemény 42.) Vö. még Vándor L.: Kanizsa története, i. m. 359–360.
Az új végvidék az első esztendőkben Körmend és Sárvár igazgatási központokkal működött, az 1606. évi zsitvatoroki béke után azonban végül Egerszeg központtal – ahol a végvidéki főkapitány-helyettesek székeltek –, főként a Zala és a Rába folyó mentén, valamint a stájer határ közelében fekvő Lenti, továbbá a Kisbalaton melletti Kiskomárom várának körzetében alakult ki. A 17. század végéig elvileg ugyan a Muraközben fekvő Légrád is a főkapitányság részét képezte, miután azonban mind földrajzilag, mind szervezetileg „kilógott” a Kanizsával szembeni várak rendszeréből, kapitányságát a szomszédságában fekvő kisebb muraközi őrhelyekkel együtt a Haditanács a Zrínyi család tagjaira bízta. Stájerország határán ugyan a magyarországihoz hasonló szervezetű és külön főkapitány vezette védelmi zónát nem szerveztek, a rendek az itt fekvő határ menti várakat és városokat (Hardberg, Fürstenfeld, Feldbach, Radkersburg és Pettau) mégis megerősítették. Ezek azután a stájer végek avagy a stájer véghelyek elnevezést (steirische Grenze, illetve steirische Konfinien-Plätze) kapták. Ezen a néven szerepeltek 1657-ben Martin Stier alább említendő térképén is.
Az 1600 novemberétől megkezdődő tárgyalásokra – elsősorban a bécsi és a grazi Haditanács felkérésére – a határvidék természetföldrajzi adottságait és geopolitikai viszonyait legjobban ismerő magyar és stájer főkapitányok, valamint földesurak különféle tervezeteket és javaslatokat készítettek.142 Ezek általában 58arról szóltak, hol és miként kellene az új határvédelmi övezetet megszervezni, mely középkori eredetű várakat és mekkora őrséggel kellene az új védvonalba bekapcsolni, hol lehetne esetleg újakat építeni vagy miként szükséges a folyók és a hegyvonulatok átjáróit a török portyázók elől elzárni. Miután Zala megyében a Mura, a Zala, a Kerka, Vas megyében pedig a Rába folyó mentén és általában a Zalai-dombság vonulatain sok megerődítésre alkalmas kicsiny vár, templom vagy település volt, ezek jelentőségéről, birtokosaikról és jövőbeli szerepükről a javaslatok szerzői olykor még rövid leírásokat is adtak. Bécsben, Grazban vagy Schottwienben ezeket a javaslatokat azonban csak abban az esetben értékelhették reálisan, ha a bennük szereplő, többségében alig ismert megerődítendő helyeket lokalizálni is tudták. Erre szolgáltak azok a mappák és térképvázlatok, amelyek a kiépítendő vagy már részben megszervezett új védelmi övezetről, a Kanizsa ellen vetett végházak rendszeréről 1600 végén és az elkövetkező években készültek.
142 A Muraköz 1582. évi térképének kapcsán már megismert Zrínyi György (1549–1603), Nádasdy Ferenc (1555–1604) és Batthány Ferenc (†1625), azaz a három legjelentősebb dunántúli magyar nagybirtokos javaslatait feldolgozta: Simon É.: Magyar nagybirtokosok tervezetei, i. m. Az egyéb tervezetekre lásd az előző jegyzetben idézett forrásokat.
1600 legvégéről egy ilyen végvárvonal-térkép az Udvari Haditanács iratai között eredetiben is fennmaradt (lásd a VI. mellékletet),143 1601-ből pedig egy másikat egy korabeli forrásutalásból ismerünk.144 Az utóbbi térképet ugyanis ekkor a Belső-Ausztriai Haditanács későbbi elnöke (1616–1620), majd a horvát végvidék főkapitánya (1620–1622),145 Gottfried Freiherr von Stadl vett magához. Az előbbi fennmaradt mappa – amely a Drávától a Rábáig terjedő területet várait mutatja be – eredetileg szinte biztos, hogy a legrészletesebb tervezetet 1600 végén a Haditanácsnak benyújtó magyar főúr, Batthyány Ferenc (†1625) javaslatának melléklete volt. A Batthyány – eredetileg magyar nyelvű, majd a Haditanács tagjai számára németül is kivonatolt – tervezetében146 szereplő és ezen a területen fekvő várak ugyanis szinte kivétel nélkül megfelelnek a térképen ábrázoltaknak. Azaz a dunántúli nagybirtokos, a végek kiváló ismerője, az idegen haditanácsosok tájékoztatására tervéhez egy térképet is mellékelt. Javaslatainak megvitatását, majd jelentős részének elfogadását, a kivitelezését tekintve ugyan meglehetősen egyszerű, ugyanakkor a folyóvizek és 59a várak elhelyezkedésének rendszerét Batthyány alapos helyismerete alapján szemléletesen bemutató térkép biztosan elősegítette.
143 ÖStA KA HKR Akten Exp. 1601. März No. 187. fol. 34.
144 StLA Militaria Schuber 1601. A Zrínyiek Grazban fennmaradt leveleit feldolgozó Kovács József László szíves közlése, amelyet ezúton köszönök.
145 Thiel, V.: Die innerösterreichische Zentralverwaltung, i. m. Teil I. 207. és Pálffy G.: Kerületi és végvidéki főkapitányok, i. m. 282.
146 A magyar nyelvű változatot nemrég Simon Éva tárta fel és adta ki. Simon É.: Magyar nagybirtokosok tervezetei, i. m. 70–72.
Jóllehet a térkép a korabeli nyomtatott mappákon már teljesen általánossá vált térképészeti alapkövetelményekből és díszítőelemekből (úgymint fokhálózat, aránymérték, cím, díszes kartus, címer stb.) a tájolást segítő oriens kifejezésen kívül semmit sem tartalmaz, arra a célra, amelyre Batthyány szánta, nevezetesen a Haditanácsnak a helyi stratégiai viszonyokban való tájékoztatására és egyúttal a javaslatában foglaltak szemléltetésére tökéletesen megfelelt. A Balatontól délre fekvő legfontosabb török várakat is feltüntető mappa még ezen egyszerű ábrázolásmódjával is elegendő volt arra, hogy információi alapján a Kanizsával szembeni végvárak többszörösen tagolt rendszerének kiépítését megkezdhessék. Gondosan megrajzolt, a domborzati és vízrajzi viszonyokat pontosabban ábrázoló térképet nem is várhatott a Haditanács a magyar nagybirtokostól. Egyrészt Batthyánynak a javaslat és a hozzá tartozó térkép elkészítésére igen rövid idő (néhány hét) állt csak rendelkezésre, másrész azért sem, mert dunántúli főúr nem „profi” hadmérnökkel szerkeszttette térképét.
Az elkövetkező esztendőkben azonban az újabb egyeztető tárgyalásokra a Kanizsával szemben kiépülő keresztény határzónáról már biztosan készültek igényesen kivitelezett, a földrajzi viszonyokat érzékletesebben bemutató és talán már részben hadmérnökök által rajzolt vártérképek is. Ezt bizonyítja, hogy 1604-ben a stájer rendek pénztárosuknak (Landeseinnehmer) arra adtak rendeletet, hogy annak a festőnek aki a magyarországi, azaz a Kanizsával szembeni végvárak térképét („Mappa der Ungarischen Grenzen”) megfestette, nyolc forintot fizessen ki.147 Kivitelezésében Batthyány térképénél hasonlóképpen gondosabban megszerkesztett lehetett az, a Kanizsa ellen vetett várakat bemutató mappa is („des Caniserischen Districts verfasste Mappa”), amelyet a francia származású hadmérnök és várépítész (Ingenieur und Baumeister), Francesco de Couriers még 1609. február 19. előtt kölcsönzött ki az Udvari Haditanács térképgyűjteményéből.148 A hadmérnököt ugyanis – aki korábban a tizenötéves háborúban Pest, Esztergom és Hatvan erődítésein dolgozott,149 majd ekkor mint 60várépítész és gyalogoskapitány (1607–1620) Győrben szolgált – ezen a napon a térképpel együtt a császárvárosba rendelték. Couriers talán éppen abból a célból kapta kölcsön egy időre a vármappát, hogy hasonlót készítsen a Győrnek alárendelt végvárak szervezetéről is. Mindemellett a Kanizsával szembeni várakat ábrázoló térképre vonatkozó 1609. évi adat azért is különösen értékes katonai térképtörténetünk szempontjából, hiszen az egyik legkorábbi bizonyítéka annak, hogy az Udvari Haditanácsnak a 17. század elején már volt térképgyűjteménye (Kartensammlung), amelyből a végvári főkapitányok vagy hadmérnökök szükség esetén kölcsönözhettek is.
147 „Lieber Einnehmer! Nachdem uns von einem Maler die Mappa der Ungarischen Grenzen praesentirt worden, also wollet ihm zu einer Ergötzlichkeit acht Gulden hierauf zu bezalen. Grätz den 26. August 1604. Rudolf Teuffenbach, Gottfried Freiherr v. Stadl. J. v. Dietrichstein.” Loserth, J.: Miszellen aus der Geschichte des 16. und 17. Jahrhunderts, i. m. 11.
148 Hans Breuner győri főkapitány „soll haubtman Frances Cauriers Ingiegnier herauf [ti. Bécsbe] verschaffen, und daz er die ime vor disen geliehene des Caniserischen Districts verfasste Mappa mit sich nehme.” ÖStA KA HKR Prot. Reg. Bd. 220. fol. 63. (1609. február 19.)
149 1603–1604, Pest: Uo. Exp. Bd. 211. fol. 52., 1604, Esztergom: Uo. Reg. Bd. 212. fol. 65. és fol. 418., 1604, Hatvan: Uo. fol. 69., fol. 437. és Uo. Exp. Bd. 211. fol. 573.
