Az olasz várépítészet alkalmazása Magyarországon37
Az olasz várépítészet alkalmazása Magyarországon37
37 Az itt következő okfejtést először az 1995. okt. 12–13-án megtartott noszvalyi végvártörténeti konferencián volt módomban előadni. Kiadását l.: Domokos 1997b. Az azóta eltelt időben megismert adatok és tények birtokában nézeteimet némileg módosítanom, finomítanom kellett, ezért éreztem szükségét az ott elhangzottak részbeni megismétlésének.
A magyar szakirodalomban elsőként Pataki Vidor tett kísérletet arra, hogy az olasz várépítészet magyarországi szerepéről érdemi adatokat tegyen közzé. Tanulmányában a magyarországi végvárrendszer kiépítésének XVI. századi időszakát három részre osztotta: 1541-et követően a hevenyészett, a Haditanács megalakulása után, 1556-tól az óolasz, a drinápolyi békével kezdődően, 1569-től pedig az újolasz építkezések korszakát különböztette meg.38 Beosztását, csekély módosításokkal, az utókor várkutatói, Gerő László és Marosi Endre is átvették.39 E hármas időrendi felosztás azonban, véleményem szerint, több szempontból is vitatható. Egyrészt az óolasznak és újolasznak mondott rendszer elhatárolása a nemzetközi szakirodalomban sem következetes,40 amit magyarországi vonatkozásban tovább nehezít a 21rendszer helyi sajátosságokat követő módosulása. Másrészt a megadott időhatárok építészeti szempontból elfogadhatatlanok. Ha már minden áron konkrét időhatárokat akarunk megjelölni, akkor sem lehet az egyes szakaszok kezdetét egy adott évhez kötni, mivel az átfedések rendkívül nagyok lennének. Végül pedig nem látom érdemi bizonyítékát az újolasznak mondott rendszer magyarországi alkalmazásának. Épp ezért szerencsésebbnek tartom, ha a végvári rendszer létrejöttét és fejlődését építészeti szemszögből a XVI. század végéig egyetlen összefüggő fejlődési folyamatként értelmezzük.
38 Pataki mindeddig alapvetőnek tekintett tanulmányában egyformán felsorolta az építészeket, építőket és kőműveseket. Pataki 1931. E munkát magam is kiindulópontként használtam, s hivatkozásait igyekeztem bécsi kutatóutam során ellenőrizni, visszakeresni. Sajnálatos módon meg kellett állapítanom, hogy ezek nagyon gyakran pontatlanok. A problémák egy része természetesen eredhet sajtóhibából, viszont a teljességgel félreértett szövegekre nincs elfogadható magyarázat. Egyetlen példa elegendő ennek illusztrálására. Tanulmányában egy helyütt Pataki arról ír, hogy az 1552-es ostrom után Hermes Schallauzert rendelték Egerbe 25 kőművessel. Ugyanakkor Pataki is megjegyzi róla, hogy Bécs erődítésének felügyelője volt. Uo. 107. Az eredeti forráshelyen az áll, hogy Schallauzer küldjön egy építőmestert és 25 kőművest Egerbe. ÖStA FHKA Prot. Bd. 209. Reg. fol. 47. 1553. febr. 20. A másik ilyen gyűjtést, már könyv méretben, Leone Andrea Maggiorotti végezte. Maggiorotti 1936. Munkáját a nemzetközi szakirodalom mindmáig alapműként kezeli (l. pl.: Podewils 1992; Vigano, 1994. 12.), s ez, de csak ez indokolja, hogy dolgozatomban többször is hivatkozom rá. Maggiorotti könyvével kapcsolatban ugyanis az az alapvető kifogásom, hogy az általa közölt adatok forrásaként csupán a levéltárakat, továbbá azok néhány állagát nevezi meg, de művéből teljességgel hiányzik a „normális”, vagyis a pontos jegyzetapparátus. A bécsi Kriegsarchivból pl. a Feldaktent, a Hofkriegsratot (így!), a Memoire-t, a Bestellungot (így!) és a Kartenabteilungot említi. Uo., 421. skk. Adatait ezért kénytelen vagyok a legszigorúbb kritikával kezelni. Természetesen az olasz életrajzi lexikon is Maggiorottitól vette adatait a Baldigarákra vonatkozóan, ezért ennek használatától eltekintettem. Dizionario Biografico degli italiani, Vol. 5, Roma, 1963, 472–473.
39 Gerő 1955, 9; Marosi 1974, 28–29, 29, 3. jegyzet. Marosi gyakorlatilag kivonatolta és statisztikailag feldolgozta Pataki és Maggiorotti munkáit, önálló levéltári kutatások nélkül.
40 L. a 31. jegyzetet.
Pataki a hevenyészett építkezések időszakán (1541-1556) a központi irányítás nélkül, többnyire helyi erőkkel és gyakorta föld–fa szerkezet alkalmazásával folyóépítkezéseket értette. Meghatározása csupán abban az értelemben helytálló, hogy akkor még valóban hiányzott az egységes, központi irányítás. „Hevenyészett”építkezésekről viszont mégsem lehet beszélni, mert a „helyi erőkkel és gyakorta föld–fa szerkezettel folyóépítkezések” igenis rendkívül komoly szakértelmet, továbbá gondos előkészületeket és kivitelezést igényeltek. Emellett már akkor sor került az olasz várépítészeti eljárások alkalmazására, hiszen az olasz rendszer legjellemzőbb új elemei, a bástyák, már 1556 előtt megjelentek a magyar várépítészetben, ráadásul azok döntő többségét kőből emelték. Kezdetben a védműveket többnyire a birtokosok egyéni kezdeményezésére érkezett itáliai mesterek alkották, de több királyi szolgálatban álló itáliai várépítőről is tudunk.41 Így pl. Patak várának építkezéseihez Perényi Péter hívott itáliai mestereket, Nicolo da Milanót és Alessandro da Vedanót. Feltehetően ez utóbbi építette a lakótoronyhoz kapcsolódó, olaszbástyára emlékeztető falakat.42 E bástyákat értelemszerűen az adott vár legveszélyeztetettebb pontjain emelték. Többek között ilyennek tekinthetők az egri vár Varkoch–, Sándor– és Dobóbástyái, amelyek a hosszú, nehezen fedezhető falszakaszokat oltalmazták.43 Ugyanakkor erre az időszakra esik az első egységes koncepción alapuló, kőből és újonnan épített, fülesbástyás(!)44 erősség, Komárom terveinek elkészülte. Ez valamikor 1548 körül történt, a vár pedig az 1552-1555 közötti években épült ki.45
41 Pataki 1931, 100–110; Marosi 1974, 28–29.
42 Gerő 1975, 220. Patak ábrázolására l. Nicolo Angielini felmérését 1573–ból. Uo. 217.
43 Sugár 1971, 18–20, 27. Perényi Péter 1542–48 között Eger várát is birtokolta, és sárospataki várán már dolgozó Alessandro da Vedanót bízta meg az átépítés irányításával. Perényi halála után Dobó István királyi várkapitány fejezte be a munkálatokat. Uo. 21, 27. Eger várának még a Baldigara-féle átépítések előtti állapotát mutatja Pietro Feraboscho felmérése 1568-ból. ÖStA KA Kartensammlung, G. I. h. 158. Kiadta: Pataki 1931, 112–113. között.
44 Ennek jelentőségét alább részletesen megvilágítom.
45 Domokos 1997a, 69. E tanulmányomban közöltem Komárom általam ismert XVI. századi ábrázolásainak vonalrajzát.
A hadügyek és ezen belül a várépítkezések irányítása terén a fentebb megjelölt második korszakhatár, a Haditanács megalakulása 1556-ban, valóban fordulatot jelentett. Ennek azonban az alkalmazott technológiára még nem volt közvetlen hatása, hiszen például az évtized közepétől kiépülő győri erődítményt is a komáromihoz hasonló elvek alapján tervezték.46 A leglényegesebb változás abban figyelhető meg, hogy ezt követően a Haditanács irányításával, hozzáértő vezetők és mesterek 22alatt, az akadozó bürokrácia ellenére viszonylagos rendszerességgel folytak az erődítési munkálatok. Ilyen értelemben 1556 mindenképpen mérföldkőnek tekintendő.47 A várépítészet és az olasz rendszer teljes körű alkalmazása szempontjából azonban egy korábbi időpont, a komáromi vár említett tervezése és kiépítése (1548-1555 között) tűnik megfelelő korszakhatárnak, amennyiben egyáltalán szükség van erre.
46 Győr óolasz mivoltának bizonyítását l.: Domokos 1997b, 182–183. Győr ábrázolásaira l.: Pfannl 1930 és Pfannl 1944.
47 A Haditanács feladatai és szerepére – annak első utasítása alapján – l.: Fellner–Kretschmayr 1907, 238–241.
A Pataki által megadott harmadik korszakhatár, az 1569. évi drinápolyi béke időpontja, a várépítészet szempontjából teljességgel értelmezhetetlen. Jelentősége sokkal inkább abban állt, hogy a nagy oszmán hódító hadjáratok abbamaradtak, és a békekötés utáni némileg nyugodtabb katonai és politikai helyzetben a hadvezetés nagyobb figyelmet és anyagi erőt fordíthatott a védelmi rendszer kiépítésére. Ebben az értelemben inkább az 1576. évi nagy hadi tanácskozást kell fordulópontnak tekinteni, mivel akkor határozták meg a következőévtizedekben a török elleni védelemben követendő stratégiát, s azon belül a várak szerepét.
A korszakolás kérdésénél sokkal fontosabb annak eldöntése, hogy egyáltalán helytálló-e Pataki megnevezése e harmadik korszakot illetően, vagyis magyarországi viszonylatban beszélhetünk-e egyáltalán az újolasznak mondott rendszer alkalmazásáról. A probléma tisztázásához meg kell vizsgálni bizonyos információs és építészeti szempontokat.
Elsőként tehát az a kérdés vetődik fel, hogy az újolasznak mondott rendszer elveiből mikor és mi jutott el Magyarországra. Mint arról az olasz rendszeren belüli korszakolás problémájánál már szóltam, az 1550-es évektől nagy lendületet vett az erődépítészeti szakkönyvek kiadása, amelyek döntő többsége természetesen az itáliai építészek nevéhez fűződött.48 Megjelenésükkel az újabb elképzelések nagyobb nyilvánosságot kaptak, s azok szélesebb rétegek számára és távolabbi területeken is elérhetőkké váltak. Ám az, hogy e művek közül melyek jutottak el Bécsbe vagy Magyarországra, külön kutatást igényel.49 Másfelől a különböző európai udvaroknál szolgálatot vállalt itáliai építészek, de minden bizonnyal a zsoldba szegődő katonák is terjesztették az információkat, talán a könyveknél is gyorsabban.50 Ilyen szerepet tölthetett be kor jeles építészei közül a bizonyíthatóan Magyarországon 23is megfordult Carlo Theti51 és Daniel Speckle52 is. Az itáliai mesterek többször tartottak konferenciákat és a Magyarországon dolgozóépítészek is többször hazatértek Itáliába,53 s noha egyelőre semmilyen adatunk sincs arra, hogy ezek az utazások milyen célból történtek, elvileg módjukban állt a legkorszerűbb eljárások tanulmányozása.54 Mindezek tükrében tehát az információhiány nem lehetett az újolasznak mondott elvek alkalmazásának akadálya.
48 „… after 1550 Italian military writers dominate the field to the point of monopoly: against a hundred or more Italian publications, the northern countries produced barely a dozen, most of them derivative and based on Italian models.”De la Croix 1963, 31–32. „… military architecture, stimulated by incessant experiment, encouraged by political debate about the strategic and political functions of forts, walls and citadels, came to establish a literature of its own: seventeen works were published in Italy between 1554 and 1599.”Hale 1977, 25.
49 Hausner Gáborral és Veszprémy Lászlóval közösen, az OTKA támogatásával, folytattunk ilyen jellegű kutatást. Első eredményeinkre l.: Domokos – Hausner – Veszprémy 1997.
50 Hale 1977, 33; Downing 1992, 67.
51 Carlo Theti Nápolyban született. Szolgált a spanyolok alatt Észak-Afrikában. 1565-ben Bécsbe ment, ahol tanácsadóként részt vett a város védműveinek kiépítésében. Eközben, mint azt a művében szereplő magyar várak is mutatják, többször járt Magyarországon. 1576-tól velencei szolgálatba állt, dolgozott Verona és Bergamo erődítésein. Műve – a Discorsi delle fortificationi – először 1569-ben, Rómában jelent meg, majd átdolgozva és kibővítve 1575-ben, Velencében. Banfi 1932, 13–19; Pollak 1991, 110–111.
52 Daniel Speckle (vagy Specklin) Strassburgban született, és 1576-ban lett szülővárosa építőmestere. Dolgozott Düsseldorf, Regensburg, Bécs erődítésein. Bejárta fél Európát, s bizonyíthatóan megfordult Magyarországon is. Itt többek között épp Komárom építésében is részt vett. Műve – az Architectura von Vestungen – először halála évében, 1589-ben jelent meg Strassburgban. Később több kiadást ért meg és más nyelvekre is lefordították. Elképzelései messze megelőzték korát, még a XVII. század végi francia és németalföldi várépítők is merítettek munkásságából. Zastrow 1839, 57–77; Pollak 1991, 94–96.
53 Tudomásunk van többek között Pietro Feraboscho, Bernardo Magno, valamint Paolo Mirandola és Bernardo Gaballeo közös itáliai utazásáról. Az említés sorendjében: ÖStA KA HKR Prot. Bd. 141. Reg. fol. 62. 1560. dec. és uo. Bd. 149. Exp. fol. 127. 1569. nov. 18.; uo. Bd. 153. Exp. fol. 69. 1571. aug. 3.; ÖStA FHKA Prot. Bd. 240. Reg. fol. 271. 1559. dec. 13. Ottavio Baldigara itáliai utazásaira l. az Itineráriumot. Magno esetében kiderült, hogy Franz von Poppendorf főhadszertárnok adta ki az engedélyt.
54 Hale 1965, 473–474; Duffy 1979, 34; ill. Pataki 1931, 118–119.
Az építészeti szempontok azonban mintha mást mutatnának. Pataki, majd (őt követve?) Gerő az erődítmények besorolásában döntőnek tekintette, hogy az adott erősség füles- vagy fül nélküli bástyákkal épült-e, s a fülesbástyás erődítményeket határozottan újolasznak mondott rendszerűnek minősítették.55 Ilyen típusú védművek azonban már a legkorábbi, az 1500-as évek elején Itáliában épült erősségekben is megtalálhatók.56 Alkalmazásuk a szögletes bástyák elterjedésével együtt, az 1530-as évek közepétől, általánossá vált.57 Pataki és Gerőállítását hazai példák is cáfolják, hiszen Komárom fülesbástyái előbb készültek el, mint Gyula, vagy Szigetvár 24fül nélküli védművei.58 A fülesbástya megléte tehát, mint formai jegy, nem elegendő ahhoz, hogy egy erődítményt az olasz rendszer korábbi vagy későbbi változatához tartozónak minősítsünk. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a fül nélküli bástya a fejletlenebb típus.
55 Ez a besorolás valószínűleg Pataki Vidortól ered, aki a fülesbástyás győri várat újolasznak nevezte. Pataki 1931, 121 és 123; Gerő 1955, 69–70; Uő., 1968, 25–30; Uő., 1975, 36–37. A fülesbástya leírását l. a 24. jegyzetben.
56 Hale a fülesbástyát a kerek védművekből (torony, rondella) vezeti le, mondván, hogy ahol „a scarped round bastion met such a wall a withdrawn flank was created. This evidently suggested the location of the concealed battery”. Hale 1965, 476. Ezzel összecseng, hogy Giuliano da Sangallo már a bástyaépítések legkorábbi szakaszában, 1501-ben, tudatos tervezéssel, elsőként használta a hátravont szárnyat, vagyis a fülesbástyát, Nettuno, majd hamarosan San Sepolcro és Arezzo erődjénél. Uo., 482, 488; Duffy 1979, 29. Talán kevéssé meggyőző az érv, de Zastrow is fülesbástyákat rajzolt az óolasznak mondott rendszert bemutatóábrájára. Zastrow 1839, rajzmelléklete. Általában véve az általam használt nemzetközi szakirodalom sem ismer ilyen megkülönböztetést.
57 L. a 25. jegyzetet.
58 Komáromra l.: Domokos 1997a, 69. Gyula védművei eleinte Mágocsy Gáspár kapitány vezetésével, 1552-től épültek. 1553-54 telén Francesco Aldin építész működött a várban. Scherer 1938, 180. Ezt követően Bornemisza Benedek kapitány folytatta a palánk és az árok építését. Uo. 1560 táján Paolo Mirandola vette át rövid időre az irányítást. ÖStA KA HKR Akt. Prot. Bd.142. Exp. fol. 22. 1561. máj. 27. és uo. fol. 65. 1562. márc. 12. 1561-től az új kapitány, Kerecsényi László is részt vett a munkában, 1562 márciusától pedig már egyedül folytatta tovább a palánkvár építését, noha panaszkodott, hogy Mirandolát nem nélkülözheti. Scherer 1938, 184, skk; Veress 1938, 356. Feltehetően erre válaszul küldték Gyulára Michele Nardini építészt. Uo., 399. Bár Gyula védelmi képessége sokat javult, védművei mégis magukon hordozták a kezdetleges tervezés nyomait: a bástyák nagyon kicsik a falak hosszához képest, amelyeknek vonalvezetése sem megfelelő. Ennek ellenére a várat csak két teljes hónapi ostrom után, 1566. szeptember 1-én foglalta el Petrev pasa serege. Csorba 1985, 113, 125–127. Gyula Mirandolától származó, 1562-ben készült alaprajzát kiadta: Gerő 1975, 173. Szigetvár palánkerődítményét Török Bálint kezdte kiépíteni az 1530-as években. A vár 1548 után nagyobb átépítésen esett át, az 1556. évi sikertelen török ostrom után pedig Paolo Mirandola terve és részben vezetése alatt építették újjá 1558-tól, immár kőből. A mocsárban fekvő erődítmény négy, hidakkal összekötött részből állt: az ó- és az újvárosból, valamint a külsőés a belső várból. A külső várnak és az óvárosnak három-három, az újvárosnak két kis méretű, fül nélküli bástyája volt. Papp 1965, 213–255, de különösen 220–228; Sugár 1976, 114–118.
A fülesbástyák megítélésében, s ez már a következő szempont, sokkal lényegesebb a bástyaszárny mérete és kialakítása. Az óolasznak mondott rendszerben a hátravont szárnyat rendkívül szűkre méretezték és ez gyakran korlátozta a szárnyak lövegeinek pásztázási sávját, így csak a mellettük levő kurtinát tudták fedezni. Az újolasznak mondott rendszerben a fülesbástyák hátravont szárnyainak méretét megnövelték, mert az elővédművek már kellő fedezetet nyújtottak az ott rejtőzködő, a korábbinál több lövegnek. A nagyobb szárny jobb kilövési lehetőséget biztosított, így a szárnylövegek a mellettük levő kurtina mellett a szomszédos bástya homlokvonalát és az előtte fekvőárokrészt is teljes egészében fedezni tudták. E fejlődési folyamatnak azonban a magyarországi fülesbástyákon viszonylag kevés nyomát találjuk, mivel pl. Győr, ill. Érsekújvár bástyáin nagyjából hasonló, véleményem szerint a korábbi típushoz közelebb álló szárnyelrendezés figyelhető meg. Az átmeneti állapotot jól tükrözi Várad, amelynél a szárny–homlokvonal viszony, a rövid kurtinák és a nagy bástyák ellenére, a szűk hátravont szárny miatt, kevéssé tűnik megfelelőnek.
A harmadik építészeti jellegű probléma a magyarországi olasz rendszerű váraknál az újolasznak mondott rendszerben alapvető elemként kezelt külső védművek hiánya. A XVI. századi magyar várépítészetben az egyetlen, falakon kívüli védmű, amely minden erősségnél megtalálható, a várárok. Ebből mindenütt nagymennyiségű földet termeltek ki, amelyet többnyire a bástyák és a kurtinák töltéseihez használtak 25fel.59 Arra vonatkozóan csak igen kevés adatot találtam, hogy e földből a falak tövét a közvetlen ágyúzástól megvédő külső védművet, vársíkot (fr. glacis) emeltek volna.60 A vársík kifejezés olasz megfelelője, a spalto, mindössze egyetlen helyen, Győrrel kapcsolatban fordul elő az általam vizsgált forrásokban, ott azonban „spalto oder Contra scarpa” formában.61 A contrascarpa (árokellenlejt)62 vársík értelemben történő használatára lehet következtetni több más jelentésből is. Az erre vonatkozó forráshelyek a contrascarpa felmagasításáról, elegyengetéséről beszélnek, bár értelmezésük némileg bizonytalan.63 Ugyanakkor vársík az általam ismert alaprajzok közül csak az Egerről 1578-ban és Érseksekújvárról 1583-ban készített sáncmetszeten látható.64 Kálló 1573. évi tervében jelenik meg először a fedett út,65 és bár ott van az előbb említett egri és érsekújvári terveken is, a kísérő szöveg hallgat róla.66 A kállói és az egri alaprajzokon feltűnnek az árokban a sarkokon elhelyezett árokoldalvédek (fr. caponniere) is, amelyeket a forrás kazamataként említ.67 A felsorolt külső védművek, bár jelzik az előrelépést, mégis csak a várak egy töredékénél, s csupán a nagyobbaknál jelentek meg, s néhányuknál, mint Komáromnál, csupán utólag, a korszerűsítések során létesültek. Ezeken kívül, a kutatások mai állása 26szerint, más külső védmű alkalmazására nincs példa a XVI. században. Pajzsgát sehol sem fordul elő, a források még a tervek szintjén sem foglalkoztak vele. A külső védművek csekély számára ma még nehéz megfelelő magyarázatot adni, a krónikus pénzhiány és a várőrségek alacsony, a külső védművek őrzéséhez már elégtelen létszáma azonban nyilvánvaló szerepet játszhatott.
59 Győr esetében az árok pontos méreteit is ismerjük, ami „Jm Podn virvnndzwainzigg claffter Vnnd Jn der höch dreissig claffter weit, ... .”ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp. fol. 3. Komárom esete jól példázza a töltések építésre alkalmas föld fontosságát. Mivel az erődítmény a folyók közti homokos területen épült, a töltésekhez máshonnan kellett odaszállítani a földet. Domokos 1997a, passim.
60 Komárom esetében l. pl.: „Der Schloßgraben ist durch die Thunaw guß etwas vesst angeschleimbt vnnd angeschut, derwegen ein Hohe notturfft, das derselbig widerumb verduefft vnnd mit der Erdt die Contra ScorPa erhöcht werde.”ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp. fol. 6.
61 „Dann So ist der Stattgraben von der Khaiser Passtein Biß Zu der Hunger Passtein noch drey Claffter Zuerweittern, vnnd mit derselben Erdt die spalto oder Contra scarpa Zuebeschüten.”ÖStA KA HKR Akt. 1577 Februar No. 44. Exp. fol. 6.
62 A contrascarpa a várárok kikövezett, megerősített külső oldala, amelynek felmagasításával a várfalak tövét igyekeztek a távolabbról jövő, közvetlen lövések ellen védeni. Glossarium 1979, 135.
63 „Verrer, Nachdem ausserhalb des Graben alles vnngleich vnnd vneben, ist fur guet angeseh, das man vmb vnnd vmb den Plaz eben vnnd gleich, auch waß die gelegenhait, alß vil müglich, die Contra Scarpa geb.”ÖStA KA AFA 1561/4/1. fol. 23. Die Römischer Kaiserlicher Majestät verordenten Herrn Comissarien, gehorsamer Bericht vnd Relation Von wegen deß GePew Zu Raab. A Kállóról készült 1573. évi és az Érsekújvárról készült 1583. évi jelentésekben olvasható homályos megfogalmazásokból is erre lehet következteni. ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp. fol. 11. és uo. 1583 September No. 82. Exp. fol. 7–8.
64 Ottavio Baldigara jelentéseinek mellékletei. ÖStA KA HKR Akt. 1578 December No. 108. Exp., uo. 1583 September No. 82. Exp. Az egri rajzot l.: 6. sz. kép, elsőként átdolgozva kiadta: Pataki 1934, 8. kép. Az érsekújvári sáncmetszetet l.: 11. sz. kép.
65 ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp. fol. 11. L. a 12. sz. rajzot. A rajzot, feliratai nélkül, letisztázva l.: Domokos 1997b, 195.
66 A Győrről készített 1572-es jelentésben is feltehetően fedett utat említenek, de a „strada falsa” kifejezésnek nem ismerem más előfordulását. „Die Contra Scarpa von Erdt vnnd Vaschina erhöcht, soll aber noch sambt der strada Valsa vngeuerlichen Sechs schuech hoch erhebt, vnnd aussen heer beschudt worden.”ÖStA KA HKR Akt. 1572 May No. 77. Exp. fol. 3.
67 ÖStA KA HKR Akt. 1573 October No. 43. Exp. fol. 11., uo. 1578 December No. 108. Exp. fol. 2–3. E védművek alkalmazása vizesárokban meglehetősen ritka megoldás. Igazán fontos szerepet a XVII. századi erődítmények szárazárkainak védelmében kaptak, nagyobbrészt a bennük elhelyezett gyalogság lőfegyvereire hárult az alacsony árokpásztázás.
Mindezt tekintetbe véve kérdéses, hogy Magyarországon a XVI. században épült-e egyáltalán újolasz rendszerűnek mondható erősség. Ezzel azonban korántsem akarom azt állítani, hogy a Magyarországon alkalmazott erődítési eljárásban nem tapasztalható lényeges fejlődés. Az 1548-1592 közötti időszakban az olasz módszer rendszerszerű alkalmazása alapján számos várunk esett át nagyobb arányú korszerűsítésen, egy részük pedig újonnan épült, mint például Ecsed, Eger, Gyula, Kassa, Kisvárda, Patak, Szigetvár, Tata, illetve Érsekújvár, Győr, Kálló, Kanizsa, Komárom, Sárvár, Szatmár, Szendrőés Várad.68 A kiépítettség és a védelmi képesség tekintetében persze hatalmas különbség volt az egyes várak között. A fejlődés korábbi állomását jelentette Gyula, Kassa,69 Patak,70 Sárvár,71 Szigetvár, Tata,72 kis méretű, döntő többségében fül nélküli bástyákkal, a bástyák méretéhez viszonyítva olykor rendkívül hosszú kurtinákkal. A felsorolt erődítmények esetlegesnek látszó alaprajzi elrendezését minden bizonnyal a korábbi falak és a terepadottságok is befolyásolták, kivétel a tudatos tervezést mutató, szabályos formájú Szigetvár. Valószínű, hogy Ecsed,73 Kisvárda,74 Szendrő75 eredetileg szintén csak fül nélküli bástyákkal 27épült, majd a későbbiekben egészültek ki védműveik fülesbástyákkal, s bár alaprajzuk szabálytalan maradt, a rövid kurtinák folytán védelmi képességük mégis sokat javulhatott. A már csak fülesbástyákkal épült Győr, Kálló76 és Komárom egyértelműen a koncepciózus tervezés nyomait mutatják, noha formájuk még mindig nem felel meg teljesen a hatékony védelem követelményeinek. Végül Eger, Érsekújvár,77 Kanizsa,78 Szatmár79 és Várad80 már a legkorszerűbb elvek irányába történő fejlődés jeleit viselik: valamennyi szabályos alaprajzú,81 a korábbiakhoz képest megnövelt méretű, bár még mindig nem elég nagy bástyákkal.
68 A várak vizsgálatának az írott források mellett alapvető elemét az alaprajzok adják. Sok esetben persze bizonytalan az alaprajz készítőjének személye, a rajz keletkezési ideje, és az is nyilvánvaló, hogy azok pontossága is – mai igényeinkhez viszonyítva – kívánnivalót hagy maga után, továbbá némelyikük csak terv maradt. A magam részéről azonban, mindezek figyelembevételével, mégis nagymértékben hagyatkoztam a belőlük nyerhető információkra.
69 Az alaprajzból következtetve Kassa védművei a XVI. század második felében épültek. Alaprajzát l.: Gerő 1955, 354., egy másik állapotot mutat: Kungliga Krigsarkivet, Stockholm, Handritade Kartverk No. 23. 37. sz. nagyméretű, színes rajza, amelyet volt szerencsém eredetiben tanulmányozni. (Köszönet a Soros Alapítvány támogatásáért.) Magyarországon kiadta: Balla 1994, 98.
70 Patak védműveit Alessandro da Vedano munkásságának tulajdonítják. A belsőés külső várból álló erősséget 1534–1563 között építették a tulajdonos Perényi Péter, majd fia, Gábor utasítására. I. Rákóczi György 1617–47 között korszerűsítéseket hajtott végre, de még mindig óolasznak mondott rendszerben. Gerő 1955, 361–366; Gerő 1968, 46–55.
71 A sárvári vár kiépítését Nádasdy Tamás nádor kezdte meg az 1550-es évek elején, s a szabálytalan ötszögű, fül nélküli bástyás palánkvár munkálatai 1560-ra fejeződtek be. A nádor fia, Nádasdy Ferenc utasítására 1589-től, Donato Grazioli vezetésével, a fa-föld szerkezetű falakat kőből építették újjá, a vár eredeti formáján mit sem változtatva. Az átépítés 1615-ben fejeződött be. Gerő 1975, 230–232. Alaprajzát l. ott.
72 Gerő 1975, 280–281.
73 Az ecsedi várról eddig csak Angielini felmérését sikerült megtalálnom. A Hadtörténelmi Térképtár G. I. h. 147/1. sz. alatt levő fotókópiáról készült vonalrajzot l.: Domokos 1977b, 191.
74 Kisvárdát Nicolo Angielini tervezte 1570-ben, a vár azonban csak 1580–85 között készült el, palánképítéssel, hatszög alakban, hat bástyával. Ezek elrendezése azonban meglehetősen furcsa, ami megkérdőjelezi azt, hogy az erősség egyidőben, egységes terv szerint épült volna. Éri 1961, 39–40.
75 Szendrőt Gerő László szerint Nicolo Angielini tervezte, a szabálytalan ötszögű kővár két füles és három fül nélküli bástyával épült meg. Gerő 1968, 272. Alaprajzát l. ott. Az építkezés időpontjára utal, hogy egy 1568-ban kelt uralkodói rendelet szerint Debrecen adójának felét a szendrői vár megkezdett építkezéseire kellett fordítani. Kapossy 1956, 191, No. 180.
76 Kálló szabályos négyszögű várát 1570–73 között emelték. Koroknay 1970, 59–60; Csorba 1980, 74. Kállóra vonatkozóan l. alább Ottavio Baldigara tervét: 12. sz. kép.
77 Egerre és Érsekújvárra vonatkozóan l. alább a Baldigara-féle terveket: 4., 5. és 10. sz. kép.
78 Kanizsát Pietro Feraboscho tervezte 1568 körül, szabályos ötszögű formával és öt fülesbástyával, amiből azonban nagy valószínűséggel csak az 1572. évi felmérésen látható két palánképítésű bástya készült el teljesen. Maggiorotti–Banfi 1933, 163, 169–170; felmérését l.: ÖStA KA Kartensammlung G. I. h. 433–20.
79 Szatmár szabályos ötszögű, fülesbástyás palánkvára 1569–73 között készült el. Csorba 1980, 63; Balogh 1982, I, 42. L. alább Cesaro Baldigara életrajzánál. Angielini-féle felmérését l.: Domokos 1997b, 199.
80 Az ötszögű Várad 1569–1598 között épült erősségének tervezőjét nem ismerjük, de nagy valószínűséggel itáliai mester volt. Dolgozott a váron Domenico Rindolfi, Ottavio Baldigara és Simone Genga. Balogh 1982, I, 41–51. A vár alaprajzait l. uo. Rindolfira l.: Banfi 1941.
81 Eger belső vára szabályos ötszögű, csak a hozzá csatlakozó külső várral kapja szabálytalan sokszögű formáját, amely viszont egyértelműen a terepadottságok hatására alakult ki.
A központi várakat, Gyula Kanizsa és Szatmár palánkfalaitól eltekintve, már kőből emelték, teljes falazással.82 E munkálatok a Haditanács felügyelete alatt, az általa kiküldött, többségében itáliai mesterek irányításával, viszonylag tervszerűen folytak. A másod-harmadvonalbeli erősségeket már sok esetben helyi kezdeményezésre, de mindig a Haditanács engedélyével igyekeztek megerősíteni; a pénzhiány és a bármikor várható támadások jelentette kényszer hatása alatt a hosszadalmas kőépítkezés helyett gyakran a helyi erőkkel és eszközökkel is kivitelezhető palánkfalazást alkalmazták, ám a vár magjául minden esetben igyekeztek szilárd kőépületet (templomot, udvarházat) választani.83 Ez azonban nem zárta ki, hogy több esetben ezeken az erősségeken is felhasználták az olasz rendszer elemeit, elsősorban a bástyát.84 Mindezekkel párhuzamosan továbbra is előfordult, hogy egy elavult 28védrendszerű vár veszélyeztetett pontját csupán egyetlen bástyával erősítették meg.85
82 Ezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, mert fölmerült a németalföldi várépítészet magyarországi hatásának kérdése. E rendszer egyik fontos jellemzője a csak félmagasságú falazás (demi revetement), amit részben a magas talajvízszint és a talaj emiatti csekélyebb teherbíró képessége, másrészt az ágyútűzzel szemben sérülékeny kőfalazás jobb rejtése indokolt. A németalföldi rendszer talán legalapvetőbb elemei a nálunk szinte teljesen hiányzó elővédművek.
83 Az ilyen jellegű várépítés klasszikus forrása Martonfalvay Imre emlékirata, melyben Pápa várának és városának megerősítését írja le. Martonfalvay 1986, 24–25. A későbbiekben számos bástya és bástyás erődítmény épült ezzel a módszerrel (pl. Várad, Kanizsa, Tokaj). Az elmondottakat kitűnően illusztrálja a Giulio Turcho nevével fémjelzett váralaprajz-sorozat, amelyben egy sor ilyen típusú erősség látható. Pl. templomra alapozott erősség Kapornak (ÖStA KA Kartensammlung, G. VII. 45–100.), Keresztúr (uo. G. I. h. 307–50.), Keszthely (uo. G. VII. 46–150.), Zalavár (uo. G. VII. 2420.), udvarház köréépült Csány (uo. G. VII. 17–400.), Fonyód (uo. G. VII. 27–700.), Molnári (uo. G. I. h. 307–50.), korábbi vár továbbfejlesztése Palota (uo. G. I. h. 738–001.).
84 Keresztúr, Rajk (ÖStA KA Kartensammlung, G. I. h. 589–50.), Zalabér (G. I. h. 1450.) szabályos négyszög alakú erődítmények, sarkaikon kisméretű, fül nélküli bástyákkal.
85 Országh Kristóf 1561-ben Sirok alsó várát erősíti meg egy kisméretű, fül nélküli bástyával. Gerő 1955, 203.
És hogy a tényleges hadieseményekben milyen szerepet játszott az olasz várépítészet? Sajnos, a korszerűbb kiépítés ellenére 1566-ban elesett Szigetvár és Gyula, a tizenötéves háború befejezéséig végleg elveszett Eger (1596) és Kanizsa (1600), időlegesen Győr is (1594-1598), az 1660-64. évi háborúban pedig Várad (1660) és Érsekújvár (1663). Nagy váraink közül egyedül Komárom maradt mindvégig keresztény kézen. A kisebbek közül jó néhány többször is gazdát cserélt a másfél évszázad alatt. Az okok teljes körű felsorolása messze túlmutat e kötet keretein, csak a legfontosabbakat emelem ki. Az egyik ilyen a rendszerint óriási török túlerő, emberben és tűzerőben egyaránt, amit a közismerten jól működő török logisztikai rendszer tett még hatásosabbá. A helyzetet gyakorta csak súlyosbította a nem kellően felkészített védelem: Egerben 1596-ban a védők nem rendelkeztek elegendő tűzfegyverrel, Kanizsán 1600-ban lőporhiány lépett fel, Váradot 1660-ban kis létszámú katonaság védte. A keresztény oldalon a legnagyobb hiányosságként szinte minden alkalommal a külső segítségnyújtás, a felmentő sereg elmaradását kell megemlítenem. E nélkül ugyanis a védőknek minimális esélye maradt a sikerre. Ugyanakkor akad ellenpélda is: 1556-ban a Szigetvárat vívó oszmán csapatokat az ostrom feladására késztette, hogy Nádasdi Tamás megtámadta a török kézen levő Babócsát. Összességében meg kell állapítanom, hogy csak és kizárólag a védművek hiányosságai miatt egyetlen vár sem esett el, ugyanakkor a befejezetlenség sokszor közrejátszott a vereségben. Példaként megemlíteném Győr 1594. évi ostromát, ahol – egy korabeli napló szerint – a falak tetejéről hiányoztak a mellvédek és a török tüzérség lesöpörte onnan a védőket.
Ha viszont stratégiai szinten vizsgáljuk a kérdést, azt kell látnunk, hogy az olasz rendszerű várak már kiépítettségüknél, méreteiknél fogva elrettentették a hódítókat az ostromkísérletektől, és ezzel biztosították, hogy hatalmas területek maradtak meg keresztény kézen. Pedig a bennük állomásoztatott katonaság létszáma sosem érte el a kívánatos mértéket, többnyire még akkor sem, amikor támadás fenyegetett. Az olasz rendszerű várak megvívásához azonban a magyarországi hadszíntéren állomásozó oszmán erők így sem voltak soha elegen, sem létszámban, sem tűzerőben. Ezt az állítást igazolja, hogy ezeket az erősségeket csak a két birodalom közti nagy háborúk idején támadták, s akkor is mindig az oszmán fősereg teljes ereje kellett megvételükhöz. De rendszerint ez sem ment könnyen. Több esetben az oszmánok, bár elfoglalták a megtámadott erősséget, végső soron mégis az adott hadjárat stratégiai céljainak feladására kényszerültek. Ennek egyszerűen az az oka, hogy az elhúzódó ostrom miatt túl sok időt vesztettek a rövid nyári hadjárati időszakból és emberben-hadianyagban egyaránt súlyos veszteségeket szenvedtek. Gyula, Szigetvár, Eger, Kanizsa, Érsekújvár bevétele egyben az azévi hadjárat végét is jelentette. Győr elfoglalása után az oszmánok ugyan még megkísérelték Komárom ostromát, de próbálkozásuk a késői időpont miatt kudarcba fulladt.
29Mindezeket tekintetbe véve megállapítható, hogy a Thomas F. Arnold és William H. McNeil által képviselt elméletet86 a magyarországi törökellenes háború is igazolni látszik. A Habsburgok fő politikai és katonai ellenfele, Franciaország szövetségese, az Oszmán Birodalom támadása ellen Magyarország, katonailag gyengébb lévén, a végvárakat, és azon belül az olasz rendszerű erődítményeket használta fel, s ezek birtokában ki tudta egyenlíteni hadászati és harcászati hátránya egy jelentős részét, és meg tudta állítani az osztrák tartományok, illetve Bécs irányába előretörő török hódítást. Magyar szempontból ugyanez a végvári vonal, jelentős részben az olasz várépítészeti rendszer által megerősítve, a súlyos nehézségek és áldozatok ellenére, megakadályozta teljes az ország teljes elfoglalását.
86 L. a 2.1 fejezetet.
