10.2.2 A várvédelemhez szükséges hadianyagról elméletben
10.2.2 A várvédelemhez szükséges hadianyagról elméletben
A kérdést persze nem lehet egyszerű osztási-szorzási műveletekkel megválaszolni. A probléma ugyanis vizsgálható a korabeli hadtudomány elméleti kívánalmai alapján, esetleg összevetve a nyugat-európai erődítmények felszereltségével (bár a bevezetőben ennek jogosságát már megkérdőjeleztem), végül pedig a Magyarországon folyó törökellenes harc eseményeinek és eredményeinek tükrében.
A korabeli szakirodalomban szerepelnek olyan adatok, amelyek arra vonatkoznak, hogy egy adott erődítmény védelméhez mennyi tűzfegyver szükséges. Az ágyúkhoz és kézi lőfegyverekhez meghatározott lövésszámot rendeltek, tehát pontosan megadható a szükséges lőpor- és golyómennyiség is. A 17. század második felének legnagyobb várépítésze, Vauban, jóval halála után kiadott, az erődítmények ostromáról és védelméről szóló, valamikor 1667-1672 között írt munkájában 5-600 védővel számolt bástyánként. Ebbe azonban beleértette a segédszemélyzetet, mintegy száz főt is, a maradék ötszázat pedig három váltásra osztotta.838 Ebből adódóan egyszerre csak kb. 160-170 fő volt harckészültségben egy bástyán, de a korabeli viszonyoknak megfelelően nagy részük, vagy talán mindegyikük lőfegyverrel rendelkezett, tehát bástyánként legalább 120-170 muskétával számolhatunk. Nem sokkal később, 1675-ben vetette papírra a védelem kérdéseit taglaló újabb munkáját, amelyben hasonló adatokat közölt. Ebben meghatározta a lövegek számát is: szerinte egy hatbástyás erődben 8 db 24, 10 db 16, 12 db 12, 14 db 8 és 16 db 4 fontos lövegnek kellett lennie, amelyet 60 szakállas és 15 db mozsár egészített ki. Az ágyúkra 400 lövést, a nagy mozsarakra 200, a kicsikre 5-600 bombát számolt.839 Vauban esetében persze azt is figyelembe kell venni, hogy ő kizárólag a nyugat-európai bástyás erődítményekben gondolkozott, amelyek sokkal korszerűbbek, s többnyire nagyobb méretűek voltak, mint a magyarországiak.
838 Vauban, 1968. 141. Ebből adódóan egy hatbástyás erődnek (l. Érsekújvárat) 3600 fős gyalogos védősereggel kellett rendelkeznie, amelyhez Vauban további 10 százaléknyi lovasságot, főként dragonyosokat tartott szükségesnek.
839 Jähns, 1890. 1408. Érdekes számok, amelyekből, lévén a bástyák számával nem oszthatóak maradék nélkül, egyértelműen az következik, hogy csupán egy-két bástya elleni közvetlen támadással számolt. A megadott mennyiségek, figyelembe véve a nyugat-európai erődök méreteit, amúgy is csekélynek tűnnek.
Raimondo Montecuccoli Vaubanétól erősen eltérő számokat adott meg. A Del arte militare (1653) c. művében leírtak szerint a védendő erődítmény kerületének minden lépésére egy embert, vagy pedig bástyánként 200 főt kell számítani. Szinte szóról szóra ugyanezt találjuk későbbi, Della guerra col Turco in Ungheria (1670) c. munkájában is, de itt azt is megjegyezte, hogy a katonák legalább 2/3-ának lőfegyverrel kell rendelkeznie.840 Ez a kétszázas szám, összehasonlítva Vaubanéval, igen alacsonynak tűnik, de véleményem szerint Montecuccoli ebbe csak a harcolókat értette bele. Megjegyzendő, hogy a 17. század első felének kitűnő németalföldi várépítésze, Pagan is 200 védőt tartott szükségesnek bástyánként.841 Montecuccoli a tüzérség mennyiségét eleinte bástyánként 3-4, a későbbiekben már 5-6, különböző kaliberű lövegben határozta meg.842
840 Veltzé, 1899. 93. ill. 325., valamint 216.
841 Jähns, 1890. 1137.
842 Uo.
Dilichnél és Ufanónál elsősorban a tüzérségre vonatkozó adatokat találunk. Ufano szerint egy közelebbről meg nem határozott méretű – de a kor szokása szerint bizonyosan legalább ötbástyás – vár megvédéséhez annak hadszertárában a következőknek kellett lenniük:
lövegtípus
|
kaliber (font)
|
db
|
lövés/löveg
|
teljes golyó-szükséglet (db)
|
Karthaune
|
40
|
12
|
500
|
6000
|
Halbe-Karthaune
|
24
|
18
|
1000
|
18000
|
Viertel-Karthaune
|
10
|
10
|
2000
|
20000
|
Feldstück
|
5
|
20
|
2000
|
40000
|
Mörser
|
3
|
1500
|
4500
| |
Geschütz-Muskete
|
4-6
|
400
| ||
Muskete
|
2000
|
Ufano összességében a tűzfegyverekhez 6000 mázsa lőport, 3000 mázsa kanócot és a golyók öntésére 25000 mázsa ólmot tartott szükségesnek.843 Dilich úgyszintén nem közli, pontosan mekkora erősséghez tartja kívánatosnak a követkeő fegyverzetet:844
843 Ufano, 1630. 55-56.
844 Dilich, 1967. 463-469.
lövegtípus
|
kaliber (font)
|
db
|
lövés/
löveg |
teljes golyó-szükséglet (db)
|
teljes lőpor-
szükséglet (m) |
Karthaune
|
48/40
|
10
|
600
|
6000
|
1320
|
Doppel-Colubrina
|
48/40
|
2
|
600
|
1200
|
260
|
Colubrina
|
6
|
1200
|
7200
|
524
| |
Halbe-Karthaune
|
24/20
|
15
|
1200
|
18000
|
1974
|
Viertel-Karthaune
|
10
|
14
|
1200
|
16000
|
155
|
Halbe-Colubrina
|
8
|
1200
|
9600
|
350
| |
Viertel-Colubrina
|
5
|
25
|
2400
|
60000
|
1184
|
Falkonett
|
30
|
2500
|
75000
|
500
| |
Kammerstück
|
?
|
1000
|
?
|
600
| |
összesen
|
110+
|
193000+
|
6867
|
Az elmélet után érdemes röviden szemügyre venni a tényeket, vagyis néhány korabeli külhoni leltár adatait.
vár, évszám
|
löveg
(db) |
szakállas
(db) |
puska
(db) |
lőpor (ágyú-,
szakállas-, puska- és gyújtópor / m) |
lövedék (ágyú-, szakállas- és puskagolyó / db
|
Firenze, 1552845
845 Pepper-Adams, 1986. 12-14.
|
361
|
265
| |||
Bécs, 1557846
846 ÖStA KA AFA 1557/3/16. A számok egyesítve mutatják a Bécs falain, a királyi és a városi hadszertárban talált tűzfegyvereket.
|
393
|
2080
|
2132
| ||
Graz, Zeughaus, 1557847
847 ÖStA KA HKR Akt. 1557. Jänner No. 46. Exp. fol. 24-34.
|
8
|
580
|
676 (össz.)
| ||
Graz, 1562848
848 ÖStA KA AFA 1562/4/ad 6 a.
|
27
|
31
|
173
| ||
Bécs, 1576849
849 ÖStA KA AFA 1576/13/2. 61r.
|
200
|
919
|
923/269/753/79
| ||
Prága, 1576850
850 ÖStA KA AFA 1576/13/2. 60v.
|
52
|
802
|
347
|
93 (össz.)
|
10651/106300/-
|
Nürnberg, 1579-80851
851 Essenwein, 1969. TeBd. 92-93.
|
250
|
2190
|
356/163/–/4
|
72403/198472
| |
Strassburg, 1592852
852 Müller, 1979. 38.
|
295
|
1278
|
3016
| ||
Bécs, 1683853
853 Dolleczek, 1887. 271.
|
246
| ||||
Ezek a mennyiségek kitűnően érzékeltetik a tőlünk nyugatra levő területeken felhalmozott fegyverzetek nagyságrendjét. A feldolgozott, de a fel nem használt leltárak között sem akadt olyan, amely szerint a hazai várak készletei a fent bemutatott értékeket akárcsak megközelítették volna, esetleg Kassáé. A különbség megerősíteni látszik azon nézetemet, hogy a magyarországi várak felszereltségét sem elméleti, sem gyakorlati szinten nem lehet és nem is szabad számszakilag a nyugat-európaiakhoz hasonlítani, velük összemérni, a relatív összehasonlítás viszont további kiterjedt kutatást kíván.854 A különbségeknek számos okát lehet felsorolni, közülük is elsősorban persze a gazdasági tényezőket.855 Ám a katonai okok legalább ilyen lényegesek, mint például a nyugat-európai és a magyarországi várak közötti építészeti különbségek. Nálunk csupán a meglevő néhány bástyás erősségnél (Érsekújvár, Győr, Komárom, Várad) lehetne ilyen jellegű vizsgálódást folytatni. Ugyanakkor azonban elgondolkodtató, hogy a szabályos alaprajzú, bástyás erődök zárt tűzrendszerét nélkülöző, a korábbi építési periódusból származó várak védelméhez az előbbieknél lényegesen több tűzfegyver kellett.
854 Vitatkoznék Kelenik József ellentétes értelmű állításával, aki szintén 16. századi adatokat hoz, de a védelem szempontjából csak Brescia 65 lövegét említi, a többi adat az ostromlókra vonatkozik. Kelenik, 1991/4. 14. Véleményem szerint az ott összehasonlításként bemutatott magyar várak adatai jelentős inferioritást mutatnak, ráadásul nem ismerjük az űrméretbeli eltéréseket sem.
855 Szakály, 1999. 3.
A harmadik megközelítési módon, vagyis a magyarországi várharcok eseményei alapján megkísérelni a válaszadást a fentebb feltett kérdésre, szintén nem egyszerű. Ehhez ugyanis sorra meg kellene vizsgálni a török hódítás korának várostromait, azt a fegyverzetet, amellyel a várak az adott pillanatban rendelkeztek, szerepüket a harcban, stb. A legnagyobb probléma az, hogy ehhez rendszerint hiányoznak a számszerű adatok. Így most csak néhány példát említenék.
A fentiekből kiindulva, a 16. század közepére teljesen elavult védművekkel rendelkező Eger esetében igen nehéz lenne a bástyák száma alapján meghatározni a szükséges létszámokat, hiszen jószerével nem voltak valódi bástyái.856 Így csupán kerületével számolhatunk, amely az 1552. évi valószínűsített állapot rekonstrukciója alapján kb. 1750-1800 lépésre tehető.857 Az 1552. évi ostrom során őrsége 1800 katonából állt, akik közt nagyszámú puskás katona szolgált. Ezen felül további 630 db kézi lőfegyvert tartottak raktáron, ágyújuk azonban csak 21 db volt, nagyrészt kiskaliberűek. A viszonylag csekély tűzerő és a vár kedvezőtlen fekvése ellenére 38 napig tartó ellenállásuk a törökellenes harcok egyik legnagyobb sikerét hozta.858 Hasonló sikert könyvelhettek el Várad védői 1598-ban. Az ötbástyás, olasz rendszerű erődítményt 4000 katona, tehát az elméleti kívánalmaknál lényegesen több védte, mintegy öt héten át. Tüzérségük ekkori nagyságát nem ismerjük, de az 1604. évi leltárban 38 löveget és 643 db kézi lőfegyvert írtak össze, s nyilvánvaló, hogy a védők egy jelentős része is rendelkezett ilyennel.859 A kudarcok közül elsőként Szigetvárat kell említeni, ahol, véleményem szerint, eleve „kódolva” volt a vereség. A négy részből álló erősséget hatalmas méretéhez képest kevés, csupán 2300 katona és talán 60 ágyú védte, ráadásul a kisméretű, egymástól távol fekvő bástyák nem alkothattak zárt tűzrendszert.860 Győr 1594. évi ostroma esetében ugyan nem tudjuk, hogy kezdetben hány löveggel rendelkezett a vár, de feladásakor a források szerint még mindig 59 működőképes ágyújuk volt, ismeretlen számú tönkrement mellett.861 Tekintetbe véve, hogy a támadás kizárólag a vár déli és keleti oldalát érhette, a lövegek legnagyobb részét az itt levő négy bástyára lehetett koncentrálni. E viszonylag nagyszámú löveg és a szeptember közepén még mindig 5000 főnyi őrség sem tudta azonban megakadályozni, hogy az ostromlók szeptember végére rohamérett réseket törjenek. Ezek láttán a magára hagyott védősereg kapitulálni volt kénytelen.862 A korszerű, hatbástyás, olasz rendszerű Érsekújvár védelmére Vauban adatai alapján 3600 fő gyalogság és 360 fő lovasság, 60 ágyú, 15 mozsár, 60 szakállas, Montecuccoli szerint viszont 1200 fő (a bástyák száma szerint) vagy 2800 fő (a kerület alapján), ebből 800/1870 fő lövész, valamint 36 löveg kellett volna. Az 1663. évi ostrom során kb. 3000 gyalogos és 500 lovas védte az erődöt, ismeretlen számú löveggel (a vár feladásakor még 60-70 db maradt vissza). Annak ellenére, hogy az erőd elméletileg elegendő erővel rendelkezett, hat heti küzdelem után fel kellett adniuk a harcot.863
856 Csak mellékesen jegyzem meg, hogy a várakkal foglalkozó régészek, művészettörténészek és történészek régóta vitatkoznak azon, hogy hova sorolják azokat a védműveket, amelyek formája ugyan bástyára emlékeztet, de annak csak egy-egy jellemzőjét hordozza, ráadásul nem rendszerben, hanem az adott vár egy veszélyeztetett pontjának megerősítésére épültek. Felmerült már a proto-bástya vagy a pszeudo-bástya elnevezés is.
857 A számítás alapja Pietro Feraboscho 1568-ban készített alaprajza. Hitelességére, az azon alkalmazott mértékegységre, az 1552. évi állapot rekonstrukciójára l.: Domokos, 2001. 642. és uo. 9. jegyzet.
858 Sugár, 1991. 48-49., 57. A törökök vereségében szerepet játszott az ostrom megkezdésének késői időpontja, valamint seregük „leharcolt” állapota.
859 Bánlaky, 1940. XIV. 279-281. Az ostromot szept. 30-án kezdte a török sereg, és szinte belefulladtak az őszi esőzésekbe.
860 Sugár, 1976. 150-151.
861 A vár feladása miatt megvádolt parancsnokok bírósági jegyzőkönyve szerint. ÖStA KA AFA 1595/3/ad 1 a. s. f., ill. uo. 1595/8/2. s. f. Ám Leo sáncmester, aki az ostrom alatt írta naplóját, a feladás alkalmával 80-nál több nagy és ismeretlen számú kis ágyúról, valamint 40-nél több mozsárról beszél. Lengyel, 1959. 203. Lőporból 300, ólomból 200 mázsával, kanócból 20000 kötéssel, ágyúgolyóból 8900 darabbal rendelkeztek még.
862 A védművekkel is számos probléma adódott, amiről az ostrom alatt készült naplók tudósítanak. Lengyel, 1959. 209. L. még: ÖStA KA AFA 1594/8/1. aug. 1. Relation eines fürnemene Kauffmann.
863 Balás, 1888. 214., 221. A vár 1685-ben történt visszafoglalásakor felvett leltárban 68 db nem török eredetű löveget találunk.
A felsorolt példák alapján kirajzolódó kép tehát ellentmondásos, ami azt sugallja, hogy a tűzfegyverek mennyisége alapján nem lehet a védelmi képességre vonatkozó megállapítást levonni. Ám egyrészt úgy vélem, hogy – mint fentebb mondottam – további adatok szükségesek a teljes kép megrajzolásához, másrészt el kell gondolkodni annak lehetőségén is, hogy valóban kevés ágyú és kézi lőfegyver volt a várakban, tekintetbe véve a török seregek tüzérségi és létszámbeli fölényét.
